Kína

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott átírás szerint szerepelnek, illetve nincs feltüntetve a pinjin alak első előfordulásakor a magyaros átírás is, tehát ezt a hibát helyre kéne ütni.

中华人民共和国
Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó

Kína zászlaja Kína címere
Himnusz: 义勇军进行曲
Főváros	Peking é. sz. 39°55′ k. h. 116°23′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Legnagyobb város	Sanghaj
Államforma	Népköztársaság
- Elnök	Hu Jintao
- Miniszterelnök	Wen Jiabao
Hivatalos nyelv	Mandarin
államalapítás
- kikiáltása	1949. október 1.
Terület
- Összes	9 572 419 km² (4.)
- Víz (%)	2,8%
Népesség
- 2007 évi becslés	1 315 884 000  (72.)
- Népsűrűség	137,5 fő/km²
GDP	2005
- Összes	9,41 trillió USD (2.)
- Egy főre jutó	7 204 USD (84.)
HDI (2003)	0,755 (85.) – közepes
Pénznem	Renminbi ([[ISO 4217|]])
Időzóna	(UTC+8)
Internet TLD	.cn
Hívószám	+86

A Kínai Népköztársaság, ismertebb nevén csak Kína (egyszerűsített kínai irásmóddal 中华人民共和国, pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gónghéguó) Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Běijīng) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, Taíwān) szigete és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai-kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a tradícionális írásjelekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már mint az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszönt az egység, megalakul a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, a demokraták kiszorulnak Tajvan szigetére.

Kína, a jövőbeli szuperhatalom, ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program miatt hamarosan meg kell válnia ettől a rangjától. Mindazonáltal, meg kell említeni, hogy a világ különböző területein (elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban) jelentős kínai etnikum él.

A Kínai Népköztársaság pártállam.

Tartalomjegyzék 1 A szó eredete 2 Földrajz 2.1 Domborzat 2.2 Vízrajz 2.3 Éghajlat 2.4 Élővilág, természetvédelem 2.4.1 Nemzeti parkjai 2.4.2 Természeti világörökségei 3 Történelem 4 Államszervezet és közigazgatás 4.1 Alkotmány, államforma 4.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 4.3 Politikai pártok 4.4 Közigazgatási felosztás 4.5 Védelmi rendszer 5 Népesség 5.1 Általános adatok 5.2 Legnépesebb települések 5.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 5.4 Szociális rendszer 6 Gazdaság 6.1 Általános adatok 6.2 Gazdasági ágazatok 6.2.1 Mezőgazdaság 6.2.2 Ipar 6.2.3 Kereskedelem 6.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 7 Közlekedés 8 Kultúra 8.1 Művészetek 8.2 Hagyomány és néprajz 8.3 Gasztronómia 8.4 Oktatási rendszer 8.5 Kulturális intézmények 8.6 Tudomány, találmányok 8.6.1 Néhány jellegzetes kínai találmány 9 Ünnepek 9.1 Látnivalók 10 Kínaiak Magyarországon 11 Referenciák 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A szó eredete

A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a Qin (秦) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, chá), illetve a selyem (丝, sī) szóban keresendő a szó eredete.

Ami a kínai nyelvű Zhōngguó (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga folyó (黄河, Huánghé) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Chángjiāng) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Kína legnagyobb (mintegy háromnegyed) része magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek.

• Tian Shan
• Tibet
• Kunlun
• Himalája
• Mandzsúria (Manzhou)
• Belső-Mongólia
• Tarim-medence
• Dzsungária
• Kínai-alföld
• Dél-kínai-hegyvidék
• Yunnan fennsík

Legmagasabb pontja: Mount Everest (珠穆朗瑪峰, Zhumulangma Feng): 8 848 m

Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m

[szerkesztés] Vízrajz

Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Chang Jiang), Sárga folyó (黄河, Huang He), Xi Jiang (西江), Amur (黑龍江, Heilong Jiang), Songhua Jiang (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Yarlung Tsangpo Jiang), Tarim (塔里木河, Talimu He), Yalong Jiang (雅砻江), Yalu Jiang (鸭绿江), Indus (印度河, Yindu He), Mekong (湄公河, Meigong He).

Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Dongting hu), Kuku-nór (青海湖, Qinghai Hu), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Poyang Hu), Lop-nór , Tai-tó (太湖, Tai Hu), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hongze Hu), Hulun-tó

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlat: Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékeltövi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozza. ^[1]

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az első kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdődik a többi kínai királyság kialakulása is.

I. e. 221-re teszik, hogy a Qin állam Zheng vezetésével legyőzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam. A létrejött császárság etnikumok szempontjából igen változatos, azonban a legtöbb irányból védett, keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek védik. Mindössze északról sebezhető a vidék. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Zheng császár érdeme.

A Qin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Jìn-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlődésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Sui-dinasztia által egyesített Kína, később a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tart. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lesz a kínai császár, megalapítja a Yuan-dinasztiát, amely helyébe 1368-ban a Ming-dinasztia lép. Végül, 1644 és 1911 között a mandzsu Qing-dinasztia uralkodik. Ez a dinasztia húzza meg Kína jelenlegi határait, amint elfoglalja Tajvant és Tibetet, valamint megegyezik Kína északi határáról Oroszországgal. A terjeszkedés a 18. század végéig tart, amikor is meghal Qianlong császár és megindul Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe kerül, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is . Közben az elnyomott tömegek egyre növelik erejüket, az 1901-ben levert boxerlázadás után, 1911-ben polgári demokratikus forradalom dönti meg a császárságot, köztársaság alakul. Azonban hamar káosz keletkezik az országban, ahol nem ritka az intervenció, elsősorban Japán és Anglia részéről. A közben megalakuló népi egységfront 1925-ben polgárháborúba kezd, amely 1949-ig különböző okok és elvek mentén folyamatosan tart. Ekkor a kommunisták a szárazföldről kiszorítják a Kuomintang pártot (Nemzeti Párt) Tajvan szigetére, létrejön a Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. 1958-ban Mao meghirdeti a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, amely az 1966-69-es kulturális forradalomban teljesedik ki.

A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontja le merev, diktatórikus rendszerét, és halad a kapitalista gazdaságpolitika felé, miközben a kommunizmus végig rendszeren marad, így a demokráciát követelő 1989-es diáklázadást is vérbe fojtja a karhatalom.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣, Táiwān) is számítva), 5 autonóm területből (自治区), 4 önálló közigazgatási egységből (直辖市) és 2 különleges státusú területből (特别行政区) áll.

Tartományok Anhui (安徽, Anhuj) Fujian (福建, Fucsien) Gansu (甘肃, Kanszu) Guangdong (广东, Kuangtung) - azaz Kanton Guizhou (贵州, Kujcsou) Hainan (海南, Hajnan) Hebei (河北, Hopej) Heilongjiang (黑龙江, Hejlungcsiang) Henan (河南, Honan) Hubei (湖北, Hupej) Hunan (湖南) Jiangsu (江苏, Csiangszu) Jiangxi (江西, Csianghszi) Jilin (吉林, Csilin) Liaoning (辽宁) Qinghai (青海, Csinghaj) Shaanxi (陕西, Senhszi) Shandong (山东, Santung) Shanxi (山西, Sanhszi) Sichuan (四川, Szecsuán) Yunnan (云南, Jünnan) Zhejiang (浙江, Csöcsiang) Tajvan – Taiwan (台灣) - vitatott terület, a KNK saját tartományának tekinti

Autonóm területek Guangxi (广西, Kuanghszi) - a zhuang nemzetiség által lakott terület Belső-Mongólia – Nei Menggu (内蒙古, Nej Mengku) Ningxia (宁夏, Ninghszia) - a hui nemzetiség által lakott terület Xinjiang (新疆, Hszincsiang) - „Kínai Türkesztán”, az ujgur nemzetiség által lakott terület Tibet – Xizang (西藏, Hszicang) Önálló közigazgatási egységek Peking – Beijing (北京, Pejcsing) Chongqing (重庆, Csungking) Shanghai (上海, Sanghaj) Tianjin (天津, Tiencsin) Különleges státusú területek Hongkong – Xianggang (香港, Hsziangkang) Makaó – Aomen (澳门)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a Han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be, és erőszakosan kínaizáltak.

Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni.

Bővebben: Kínai nyelv

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.

Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ hatodik gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 1100 $ jut egy kínai lakosra. A Kína gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8 – 11%-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. 2006-ra Kína vált a világ 4. legnagyobb gazdaságává, megelőzve Nagy-Britanniát.

Kína deviza tartaléka 2006 végén elérte az 1550 milliárd dollárt, ami 342 milliárd dollárral több, mint egy évvel korábban. (forrás: Fitch Ratings-2007.03.22)

[szerkesztés] Általános adatok

államformája: népköztársaság (1911. december 31-ig császárság, 1912. január 1-től köztársaság volt, 1949. október 1-től népköztársaság).

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Nyugat-Kína: -nomád állat tenyésztés (juh, ló, teve, jak)

Kelet-Kína: -rizs, tea, gyapot, dohány, déli gyümölcs

Kínai alföld: -búza, kukorica, szója, köles, burgonya, földi mogyoró, állattenyésztés

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

Részletesen: Kína művészete, Kínai szokások, Kínai építészet, Kínai írás, Kínai alkotók

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyomány és néprajz

A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír, mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt.

Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Amelyet az is jól mutat, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus is elterjedt.

A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos.

Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, hanem a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg is írásos versenyeken választották ki, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt.

Kínában az építészet is meghatározó művészeti ág. A művészet ezen ágának a legszebb alkotásai a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott.

Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu.

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány, találmányok

Kína tudományos élete az ókortól kezdve igen fejlett sok tudományágat tekintve.

A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált.

Egy másik fontos kínai tudomány a kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak.

Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is.

Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg.

[szerkesztés] Néhány jellegzetes kínai találmány

• nyomtatás
• papír
• puskapor
• abakusz
• iránytű
• porcelán
• selyem
• kengyel
• íjpuska

[szerkesztés] Ünnepek

Hivatalos ünnepnapok

Dátum	Magyar név	Kínai név	Megjegyzések
Január 1.	Újév	元旦 yuándàn (Jüan tan)
Első holdhónap első napja	Tavaszünnep (Kínai Újév)	春节 chūn jié (Csun csie)	Kínai naptár alapján
Május 1.	Munka ünnepe	劳动节 láodòng jié (Laotung csie)
Május 4.	Az ifjúság ünnepe	青年节 qīngnián jié (Csingnien csie)	Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra
Július 1.	A Kínai Kommunista Párt alapítása	建党节 jiàndǎng jié (Csientang csie)	Az 1921-es első nemzetgyűlés napja
Augusztus 1.	Fegyverek napja	建军节 jiànjūn jié (Csiencsun csie)	Nancsangi felkelés (南昌起义) 1927-ben
Október 1.	Nemzeti ünnep	国庆节 guóqìng jié (Kuocsing csie)	1949: Kínai Népköztársaság alapítása

Tradicionális ünnepek (节日, jié rì)

Dátum (holdhónapban)	Magyar név	Kínai elnevezés	Megjegyzések
1. hó 15.	Lámpások napja	元宵节 yuánxiāo jié
április eleje	Csingming, A tiszta fény	清明节 qīngmíng jié (Csingming csie)	Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után Kínai halottak napja
5. hó 5.	A sárkányok ünnepe	端午节 duānwǔ jié
7. hó 15.	Az éhes szörnyek ünnepe	中元节 zhōngyuán jié (Csungjüan csie)
8. hó 15.	A hold ünnepe	中秋节 zhōngqiū jié (Csungcsiu csie)	Nyárünnep
9. hó 9.	A „két új” ünnepe	重阳节 chóngyáng jié

[szerkesztés] Látnivalók

• kínai nagy fal
• Régi kínai kultúra
• A modern Kína
• Tienanmen tér – Peking
• Tiltott Város – Peking
• Nyári Palota – Peking
• Tien Tan, az Ég Temploma – Peking
• Pekingi Egyetem
• Agyaghadsereg – Xian
• Óceán Park – Hongkong
• Jáde Buddha-templom – Sanghaj

[szerkesztés] Kínaiak Magyarországon

[szerkesztés] Referenciák

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Részletes országismertető (magyar nyelvű)
• Adatok Kínáról (devdata.worldbank.org) (angol nyelven)
• Kína tartományai (Asean News) (angol nyelven)
• CIA World Factbook – China (angol nyelven)
• Világkiállítás 2010 Shanghai (magyar nyelvű)
• Kína.lap.hu (linkgyűjtemény) (magyar nyelvű)
• terebess.hu (magyar nyelvű)
• Kína domborzati térképe (angol nyelven)
• Kína pontos történelmi adatai, összefüggései, látnivalók leírása (magyar nyelvű)
• Kína, Peking, látnivalók, rengeteg információ (magyar nyelvű)
• Kína – JiuZhaiGou-völgy (UNESCO)
• Ismertető a XXI. századi Kínáról (magyar nyelvű)
• Blog a pekingi olimpiáról (magyar nyelvű)
• Kína és az olimpia egészségügyi szempontból (külső/magyar)