Bahrein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

مملكة البحرين
Mamlakatu l-Bahrajn

Bahrein zászlaja Bahrein címere
Nemzeti mottó: بحريننا (Bahrainuná) Mi Bahreinünk
Himnusz: Bahrainuná
Főváros	Manama
Államforma	alkotmányos monarchia
- Király	Hamad bin Isa Al Khalifa
- Miniszterelnök	Khalifa bin Salman Ali Khalifa
- Koronaherceg	Salman bin Hamad bin Isa Al-Khalifa
Hivatalos nyelv	arab, angol
független	1971
- Egyesült Királyságtól
Terület
- Összes	665 km² (175.)
Népesség
- 2004 évi becslés	677 886  (157.)
- Népsűrűség	987 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Bahreini dinár (BHD)
Időzóna	(UTC+3)
Internet TLD	.bh
Nemzetközi gépkocsijel	BRN
Hívószám	+973

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Történelem 2.1 Ókor 2.2 Nagyobb államok részeként 2.3 A mai határok között 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 5.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Források 12 Jegyzetek 12.1 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Neve arab eredetű, "két tengert" jelent. A négy nagyobb (Bahrein, Muharraq, Sitrah, Hawar) és harminc kisebb szigetből álló ország felszíne sík, sivatagi éghajlatú. A jelentős artézi vízkészletből eredő forrásai gazdag oázisokat látnak el évezredek óta. Legmagasabb pontja: Jabal ad-Dukhan, 122 méter.

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Az ókori Mezopotámiában Tilmun néven emlegették a számukra nagyon távoli szigetet, amellyel kereskedést folytattak (ld. Enki és Ninhurszag, 1.-30., Lu-dingirra Innin-himnuszát vagy az ún. Tilmun-himnuszt^[1]), és akárcsak az Egyiptomiak Núbiát, bizonyos mértékig eszményítően megmitologizálták:

Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmunban holló nem károg, farkas bárányt nem ragadoz.”

A Perzsa-öböl bejáratánál elfoglalt stratégiai helyzete miatt uralmáért harcoltak az asszírok, a babiloniak, a görögök, a perzsák, végül az arabok, akiknek befolyására a szigetlakók felvették a mohamedán vallást. A hely neve a legrégibb időkben Dilmun volt, a görögök Tylosnak nevezték, azután Awal lett. A Bahrain név arabul azt jelenti: 'két tengeré', arra utal, hogy édesvízű források vannak a sós vízzel körbevett területen.

A Kelet és Nyugat közti stratégiai helyzete, termékeny földje, édesvíze és a gyöngyhalászat hosszú időn keresztül a városiasodás központjává tette Bahraint. A gyöngyhalászat volt a gazdaság fő ága egészen a korai huszadik századig, amikor feltalálták a tenyésztett gyöngyöt és olajat fedeztek fel itt az 1930-as években.

[szerkesztés] Ókor

I. e. 2300 körül Bahrain a Mezopotámiában (a mai Irakban) és az Indus-völgyben (a mai Pakisztán és India) közötti kereskedelmi utak központjává vált. Ez volt a Dilmun (más átírásban Telmun) civilizáció, amely az i. e. III. évezredben kapcsolatban állt a sumér civilizációval. I. e. 600 körül Bahrain a Babiloni Birodalom része lett. Történelmi források említik, hogy a mai Bahrain akkori neve 'Örök élet', 'Paradicsom', 'Éden' volt. Ezen kívül a 'Perzsa-öböl gyöngyének' is nevezték.

[szerkesztés] Nagyobb államok részeként

Bahrain az iszlámra 629-ben tért át. Addig a nesztoriánus kereszténység egyik központja volt. 899-ben egy világvégét váró iszmailita szekta, a karmaták lettek az ország birtokosai, akik egy utópisztikus társadalmat próbáltak megvalósítani, amelyben minden tulajdont egyenlően szétosztottak a tagok között. A karmaták zavarokat okoztak az egész iszlám világban: adót szedtek a bagdadi kalifátustól, és 930-ban kirabolták Mekkát és Medinát, a szent Kába követ Bahrainba vitték és váltságdíj ellenében adták vissza. Végül 976-ban az Abbászidák legyőzték őket.

1521-ig, amikor a portugálok meghódították az Awal-szigeteket, Bahrain egy nagyobb régiót jelentett, amely magában a mai Szaúd-Arábia keleti részén fekvő Ahsa és Qatif tartományokat és az Awal-szigeteket, ami a mai Bahrain. A régió Baszrától a Hormuzi-szorosig és Ománig terjedt. Ez volt az Iqlim al-Bahrayn (Bahrayn tartomány), lakói arabok voltak, a Bani 'Abdu l-Qays törzs leszármazottai. A portugál hódítás óta viszont a Bahrain név már a mai Bahrainra vonatkozik. A XVI. századtól 1743-ig a Bahrain feletti ellenőrzés a portugálok és az irániak között váltakozott.

[szerkesztés] A mai határok között

A késői XVIII. században az al-Khalifa család felszabadította az bahraini arabokat a perzsa uralom alól. Mivel fennállt a veszélye az újabb iráni hódításnak, az emirátus szerződést kötött Nagy-Britanniával és brit védnökség alá helyezte magát. Ekkor a sziget lakossága a becslések szerint kevesebb lehetett tízezernél.

Az olajat 1932-ben fedezték fel és Bahrain hirtelen modernizációját okozta. Az egész régióban itt fedeztek fel először olajat. Az Egyesült Királysággal fenntartott kapcsolatok szorosabbak lettek, mert a britek támaszpontokat állítottak fel. A brit befolyás egyre erősebb lett az ország fejlődésével, amelynek a csúcspontja Charles Belgrave ellenőrré való kinevezése volt; Belgrave modern oktatási rendszert hozott létre Bahrainban.

A második világháború után britellenes érzelmek terjedtek el az arab világban és Bahrainban zavargásokba torkollottak. A zavargások fókuszában a zsidó közösség állt, amelynek tagjaiból jelentős írók és énekesek, gazdasági szakemberek, mérnökök és az olajtársaságok középvezetői kerültek ki, továbbá olyan textilkereskedők, akiknek üzlete kiterjedt az egész Arab-félszigetre (nem engedték meg a zsidók állandó letelepedését Szaúd-Arábiában), és más szabadfoglalkozású elemek. Az 1947-es események következtében a zsidó közösség hátrahagyva vagyonát Bombaybe menekült, azután Palesztínában (később Izrael - a Pardes Chana negyed Tel-Avivban) és az Egyesült Királyságban telepedett le. 2007-ben 36 zsidó élt Bahrainban.

A kártérítés lehetősége sohasem merült fel. 1960-ban az Egyesült Királyság Bahrain jövőjét nemzetközi döntőbíráskodás alá helyezte és az ügy az Egyesült Nemzetek főtitkárának hatáskörébe került. 1970-ben Irán bejelentette igényét Bahrainra és a többi perzsa-öböli szigetre. Később egyezményt kötött az Egyesült Királysággal, hogy Irán nem érvényesíti igényét Bahrainra, ha más követeléseit teljesíti az Egyesült Királyság. Az ezt követő népszavazáson a bahrainiak megerősítették, hogy ők arabok és függetlenek Nagy-Britanniától. Bahrain tagja maradt az Arab Ligának és az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak.

A britek 1971. augusztus 15-én vonultak ki, és Bahrain független emirátus lett. Az 1980-as évek magas olajárából nagy hasznot húzott Bahrain, de az áresés is súlyosan érintette. Az ország megkezdte gazdaságának diverzifikálását és az 1970-es években a libanoni polgárháborúból is hasznot húzott, ugyanis Bahrainba települt át Bejrútból a Közel-Kelet pénzügyi központja. Korábban Libanonban erős bankszektor működött, kivonult az Libanonból az ottani polgárháború miatt.

Az 1979-es iráni iszlám forradalom után a bahraini síiták fundamentalista szervezete, a Bahrain Felszabadításának Iszlám Frontja 1981-ben sikertelen puccsot kísérelt meg. A puccsot Iránban élő emigráns síita klerikusok szervezték, élükön Hujjatu l-Islām Hādī al-Mudarrisī állt, aki a teokratikus kormányzat legfelső vezetője lett volna.

1994-ben a síiták újabb zavargásokat kezdeményeztek, mert nők is részt vettek sporteseményen. A királyságra rosszul hatottak az 1990-es évek közepének szórványos zavargásai is, amikor negyven ember vesztette életét a kormány és a fundamentalisták összecsapásaiban.

1999 márciusában Hamad ibn Isa al-Khalifah követte apját az államfői poszton és bevezette a parlamenti választásokat, szavazati jogot adott a nőknek és kiengedte a börtönből a politikai foglyokat. Ezt a mozzanatot az Amnesty International úgy jellemezte, hogy "történelmi periódusa az emberi jogoknak". Az országot királysággá nyílvánították 2002-ben. Korábban hivatalosan "állam" volt a megnevezése, ez "királyság"-ra változott.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

1. Főváros
2. Centrum
3. Muharraq
4. Észak
5. Dél

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Születéskor várható élettartam: férfiak 71 év, nők 76 év.
• Népességnövekedés: 1,61%.
• Csecsemőhalandóság: 18,6%.
• Írástudatlanság: 10,9%.
• Városi lakosság aránya: 93%.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bahrein városai
Rangsor	Név		Lakosság			Régió
	Latin betűkkel	arab betűkkel	1991-es népszámlálás	2001-es népszámlálás	2005-es becslés
1.	Manama	المنامة	127 978	143 035	147 074	Manama
2.	al-Muharraq	المحرق	74 245	91.307	97 458	al-Muharraq
3.	ar-Rifa al-gharbi	الرفاع الغربي	45.596	79 550	94 344	ar-Rifa
4.	Madinat Hamad	مدينة حمد	29 055	52 718	65 466	Hamad
5.	Ali	عالي	n.a.	47 529	55 052	al-Wusta
6.	Madinat Isa	مدينة عيسى	34 509	36 833	38 090	Madinat Isa
7.	Sitra	سترة	36 800	34 317	37 657	Sitra
8.	al-Budayyi	البديع	n.a.	30.702	33 700	ash-Schamaliyya
9.	Dschidhafs	جدحفص	44 800	30 099	31 735	Dzsidhafs
10.	al-Malikiyya	المالكية	n.a.	13 658	14 573	al-Gharbiyya
11.	al-Hidd	الحد	8 610	11 637	12 797	al-Hidd

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még az angolt, a perzsát és az urdut. A lakosság 73%-a arab (melyből 63% bahreini arab, 10% egyéb arab), 27%-a külföldi (8% iráni, 8% indiai, 2% pakisztáni, 1% európai, 8% egyéb). A lakosság 85%-a mohamedán (síita 51%, szunnita 34%) vallású, 6%-a keresztény, 6%-a hindu és 3%-a egyéb vallású.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Az ország a Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja.

Gazdasági bevételeinek 80%-a a kőolaj és a feldolgozott szénhidrogének eladásából származik.

• Hazai össztermék (GDP)/fő: 15 100 USD (2002).
• Munkanélküliség: 15%.
• Munkaerő: 295 000 fő.
• Infláció: 0,5% (2002).

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Az oázisokban datolyát, gránátalmát, fügét és zöldségféléket termesztenek.

[szerkesztés] Ipar

Az olcsó elektromos áramra ausztrál timföldimportra épülő alumíniumkohót és hengerművet telepítettek. Fejlett ipar jellemzi (hajóépítés- és javítás), de a hagyományos kézműves iparágaknak is nagy a szerepük. Öntöző- és ivóvízzel a ma már elapadóban lévő rétegvízforrások és tengervíz-sótalanító üzemek látják el.

[szerkesztés] Kereskedelem

• Exporttermékek: kőolaj és olajtermékek, alumínium, textíliák.
• Importtermékek: gépek és műszaki berendezések, élelmiszerek, vegyszerek.
• Főbb kereskedelmi partnerek: Szaúd-Arábia, USA, Japán, Németország, Egyesült Királyság, Franciaország.

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

A közúthálózat hossza 3261 km. A kikötők és repülőterek száma három.

Hon- és népismeret

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Bahrain Virtual Guide – Bahrain turizmus info (angol)

Arab Liga
Algéria | Bahrein | Comore-szigetek | Dzsibuti | Egyesült Arab Emírségek | Egyiptom | Irak | Jemen | Jordánia | Katar | Kuvait | Libanon | Líbia | Marokkó | Mauritánia | Omán | Palesztina | Szaúd-Arábia | Szíria | Szomália | Szudán | Tunézia