Irán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

جمهوری اسلامی ایران
(Dzsomhuri-je Eszlámi-je Irán)

Irán zászlaja Irán címere
Nemzeti mottó: Esteghlâl, âzâdi, jomhoorie eslâmi (Perzsa nyelven: Függetlenség, szabadság, iszlám köztársaság)
Himnusz: Sorood-e Melli-e Jomhoori-e Eslami
Főváros	Teherán
Államforma	Iszlám köztársaság
- Legfelsőbb vezér	Ali Khamenei
- Elnök	Mahmud Ahmadinedzsad
Hivatalos nyelv	Perzsa
gyarmat/függetlenség/államalapítás/stb.	dátum
Terület
- Összes	1 648 195 km² (17.)
- Víz (%)	0,7%
Népesség
- 2005 évi becslés	68 017 860  (18.)
- Népsűrűség	41 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Iráni riál (IRR)
Időzóna	(UTC+3,30)
Internet TLD	.ir
Nemzetközi gépkocsijel	IR
Hívószám	+
Üzb. Örm. Azerb. T. Türkmenisztán Afga- nisztán Irak Kuvait Pak. Bahrein Szaúd-Arábia Omán Katar E.A.E. TEHERÁN Tebriz Meshed Kom Kermánsáh Birdzsand Iszfahán Dezful Jazd Ahváz Ábádán Bandar-e Imám Khomeini Kermán Záhedán Siráz Busehr Bandar-Abbász Csábahár Kaszpi- tenger Perzsa- öböl térkép szerkesztése

Irán (perzsául ایران) egy közel-keleti ország, mely Délnyugat-Ázsiában található. Szomszédai északon Azerbajdzsán, Örményország, Türkmenisztán, keleten Pakisztán és Afganisztán, nyugaton Törökország és Irak. Noha az országot a helyiek már legalább az Achamén-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak Perzsiaként ismerték. 1959-ben Mohammed Reza Pahlavi sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Khomeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az országot átnevezték Iráni Iszlám Köztársasággá (جمهوری اسلامی ایران), mellyel Irán államformája teokratikus (iszlám) köztársasággá alakult. Az Irán szó rokonértelmű a szó árja jelentésével: „Az árják földje.”

Tartalomjegyzék 1 Terminológia 2 Földrajza 2.1 Domborzat 2.2 Vízrajz 2.3 Éghajlat 2.4 Élővilág, természetvédelem 2.4.1 Nemzeti parkjai 2.4.2 Természeti világörökségei 3 Története 3.1 Őskor (i.e. 3200 - i.e. 625) 3.2 Ókor (i.e. 625 - i.sz. 651) 3.3 Középkor (652-1501) 3.4 Újkor (1501-1921) 3.5 Legújabb kor (1921-) 4 Államszervezet és közigazgatás 4.1 Alkotmány, államforma 4.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 4.3 Politikai pártok 4.4 Közigazgatási felosztás 4.5 Védelmi rendszer 5 Népesség 5.1 Általános adatok 5.2 Legnépesebb városok 5.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 5.4 Szociális rendszer 6 Gazdaság 6.1 Általános adatok 6.2 Gazdasági ágazatok 6.2.1 Mezőgazdaság 6.2.2 Ipar 6.2.3 Kereskedelem 6.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 7 Közlekedés 8 Kultúra 8.1 Oktatási rendszer 8.2 Kulturális intézmények 8.3 Tudomány 8.4 Művészetek 8.5 Hagyományok, néprajz 8.6 Gasztronómia 9 Média 10 Turizmus 11 Sport 12 Ünnepnapok 13 Külső hivatkozások 14 Források

[szerkesztés] Terminológia

Irán vagy Perzsia népe országát egykor Arianámnak vagy Eransahrnak hívta (a szasszanida időszak óta). Az Arianám az Irán szó ősi formája és voltaképpen az árja szó többes száma, melynek így jelentése: „Az árják (földje)”. A Perzsia kifejezést az európai országok használták az ország jelölésére a Perzsa Birodalom achamenida dinasztiája óta, a Kr. e. 6. századtól. (ld. Irán/Perzsia megnevezési ellentmondásai).

[szerkesztés] Földrajza

Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Elburz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.

[szerkesztés] Domborzat

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskor (i.e. 3200 - i.e. 625)

Történelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i.e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.

Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i.e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i.e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei) a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven íródott a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i.e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása az VII. századig.

[szerkesztés] Ókor (i.e. 625 - i.sz. 651)

A médek egyesítették először Iránt (i.e. 625-559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig az médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i.e. 559-330). Kürosz halála után legidősebb fia, Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, Dareiosz (i.e. 522-486)került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.

Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-Darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I.e. 449-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i.e. V. század első felében - a görög-perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i.e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i.e. 449-ben értek véget.

Nagy Sándor i.e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i.e 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i.e. 328-327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szasszanidák korában azonban ismét - az akhaimenidákhoz hasonlóan - kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.

Az i.e. III. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Parthus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i.e. 150 és i.sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a párthusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került párthus irányítás alá.

Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A párthusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakta lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I.e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a párthusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i.e. 53-ban a katasztrofális Carrhae-i csatában Crassustól zsákmányolt.

A Parthus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasirtól. Ardasir a Szasszanida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A szasszanida birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az "Árják birtokának" hívták, fővárosa Ktésziphon volt. A rómaiak sorozatos vereséget szenvedtek tőlük.

632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szasszanida birodalmat.

A Párthus, majd a Szasszanida birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A párthusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szasszanidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.

[szerkesztés] Középkor (652-1501)

Az iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakulú muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.

Egy iráni hadvezér, Abu Moslem elűzte az omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbaszida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbaszida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak főlé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyílvánította magát és megalapította a tahiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.

Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a IX. és X. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.

A XI. században, Mahmud-a Ghaznavi megalapította a kiterjedt Ghaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és Ghazna voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.

1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkor volt, hogy sok város a XX. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.

[szerkesztés] Újkor (1501-1921)

Az első iráni shiíta iszlám államot a szafavida dinasztia (1501-1722) első tagja, Iszmail sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsán Nagy Abbasz uralkodása alatt voltak. A dinasztia gyakran került összeütkozésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók megverték Szultán Hosszein sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nadir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-i-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Shiráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Mégis, Irán képes volt megőrizni függetlenségét, elkerülni a gyarmatosítást. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsárr dinasztiát.1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.

[szerkesztés] Legújabb kor (1921-)

1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ban sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsáritákat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a siíta klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.

Belpolitikáját utódja, Mohamed Reza Pahlavi, akit 1944-ben a britek és szovjetek segítettek hatalomra németbarát apja ellenében. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammed Mosszadeket – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosügynökségek szerveztek meg („Ajax-hadművelet”). Jónéhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, hogy Mosszadek államosította Irán kőolajkészleteit.

Mosszadek bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi sérelmek, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több, mint egy éves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundementalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító iraki-iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sokszázezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.

Néhány éve a demokratikus formákat őrző politikai szerkezet jónéhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint pl. a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül.

Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabad, Népi Azerbajdzsán.

Lásd még: Az iráni királyságok teljes listája

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Irán harminc tartományból áll:

Teherán Kum Markazi Kazvin Gilán Ardabil Zandzsan Kelet-Azerbajdzsán Nyugat-Azerbajdzsánn Kurdisztán Hamadan Kermansah Ilam Lorestan Huzestan Csaharmahal és Bahtijari Kohkilujeh és Bujer Ahmad Busehr Fars Hormozgan Sistan és Beludzsisztán Kerman Jazd Iszfahán Szemnan Mazandaran Golestan Észak-Horasan Razavi Horasan Dél-Horasan

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Népesség: 68 688 433 fő (2006. júliusi becslés)
• Népsűrűség: 41 fő/km²
• Népességnövekedés: 1,1% (2006)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 68 év, nők 71 év (2006)
• Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 26,1%, 15-64 éves 69%, 65 év feletti 4,9% (2006)
• Városi lakosság aránya: 59% (1999)
• Írástudatlanság: 27,9% (1999)

[szerkesztés] Legnépesebb városok

• Főváros: Teherán (Tehran), lakossága 7 185 831 fő (2006)

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• Hivatalos nyelv: perzsa (fárszi)
• Népek: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%,lur 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb 2%
• Vallások: síita muszlim 89%, szunnita muszlim 9%, keresztény 1%, egyéb 1% (a síita iszlám az államvallás, rajta kívül államilag támogatot, bevett vallások a judaizmus, a zoroasztrianizmus és kereszténység)
• Írásrendszer: arab ábécé (egy módosított változatát)

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek. A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek. Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével.[1] A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Média

Teherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak.^[1] 128 kB/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.

A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) műkődik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

Lásd még:Iráni labdarúgó-válogatott

[szerkesztés] Ünnepnapok

• január 29. vagy január 30. Achoura (Husszein imám halála)
• február 11.: a forradalom napja (1979)
• március 10.: Arba’in-e Hosseini emléknapja
• március 18.: Reza imám mártírhalála
• március 19.: Hasszán imám mártírhalálának emléknapja
• április 1.: az iszlám köztársaság napja
• június 4.: Khomeini ajatollah halálának emléknapja
• június 5: a sah elleni felkelés napja
• június 18.: Fatima mártírhalála
• augusztus 11.: Mahomet Isra halála
• augusztus 28.: Mahdi imám halálának napja

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A hvg.hu iráni melléklete (háttér, cikkek)
• Irán.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Irán térkép (magyar nyelvű)
• Irán nyelvei(Prof. Dr. Kausen - DOC-Format)
• az irán elnök honlapja (angol)

[szerkesztés] Források

	Iszlám köztársaságok	-
Afganisztán • Irán • Mauritánia • Pakisztán