Szíria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szíriai Arab Köztársaság
الجمهورية العربية السورية
(al-Dzsumhúrija al-Arabijja asz-Szúrijja)

Szíria zászlaja Szíria címere
Himnusz: Hommát ed-Dijár
Főváros	Damaszkusz é. sz. 33°30′ k. h. 36°18′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	köztársaság
- Elnök	Bassár al-Aszad
- Miniszterelnök	Muhammad Nádzsi l-Otari
Hivatalos nyelv	arab
Beszélt nyelvek	arab, örmény, kurd, arámi, adige
függetlenség	Vichy Franciaországtól
- kikiáltása	1944. január 1.
- elismerése	1946. április 17.
Terület
- Összes	185 180 km² (86.)
- Víz (%)	0,06%
Népesség
- 2005 évi becslés	18 448 752  (55.)
- Népsűrűség	100 fő/km²
GDP	2003
- Összes
- Egy főre jutó	3 300
HDI ()	(.) –
Pénznem	Szír font (SYP)
Időzóna	(UTC+2)
Internet TLD	.sy
Nemzetközi gépkocsijel	SYR
Hívószám	+963
Irak Törökország Libanon Jordánia Izr. Szaúd-Arábia DAMASZKUSZ al-Haszaka Aleppó ar-Rakka Latakia Dzsabla Baniyas Dajr az-Zaur Hama Tartúsz Homsz Tadmur Kuneitra asz-Szuvajdá Föld- kö- zi- ten- ger Eufrátesz Golán-fennsík térkép szerkesztése

Szíria egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel.

A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése, illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Történelmének viszonylag nyugalmas időszakát az Oszmán Birodalomban eltöltött mintegy 400 év jelentette 1517-től 1918-ig, de a 20. században, a Közel-Kelet folytonos válságában ismét meghatározó jelentőségű színtérré, az 1946-ban függetlenedő szíriai arab állam pedig főszereplővé vált.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Fekvése, határai 1.2 Domborzat 1.3 Vízrajz 1.4 Éghajlat 1.5 Élővilág, természetvédelem 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Mezőgazdaság 5.2 Bányászat, ipar 5.3 Kereskedelem 5.4 Egyéb adatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Fekvése, határai

Szíria a keleti félgömb 35° és 43° hosszúsági fokok, illetve az északi félgömb 32° és 38° szélességi körei között fekszik a Közel-Keleten. Területe 185 180 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza mintegy 2253 kilométer, ebből 193 kilométer tengerpart. Az állam legnagyobb szélessége nyugat-keleti irányban kb. 830 kilométer, észak-déli irányban pedig kb. 740 kilométer.

Nyugaton Libanonnal és a Földközi-tengerrel, északon Törökországgal (egy rövid északkeleti szakaszon a Tigris a határ a két állam között), keleten Irakkal, délen pedig Irak mellett Jordániával és délnyugaton a Szíria által hivatalosan el nem ismert, a szíriai Golán-fennsíkot 1967 óta megszállás alatt tartó Izraellel határos. Korábban Törökországgal szemben is határvita állt fenn az Antakya központú Hatay tartomány kapcsán, de ez mára elült.

[szerkesztés] Domborzat

A termékeny, homokdűnés, csak kevés tengerparti szirt által megszakított parti síkságot az észak-déli irányban húzódó, főleg mészkőből és dolomitból felépülő Nuszajríja-hegység és folytatása, a libanoni és izraeli határon húzódó Antilibanon választja el az ország belső részeitől. A Nuszajríja- és a Závija-hegység között húzódik a Szír–jordán-árok szíriai szakasza, amely az Eurázsiai- és az Arab-tábla határvonala. Benne kanyarog az Orontész, melynek völgye szintén termékeny, hasonlóan a tenger felől érkező, nedves légáramlatok hatásának kitett nyugati lejtőkhöz a Nuszajríja-hegységben, melynek legmagasabb csúcsa, a Dzsebel Nabi Júnisz 1575 méteres.

Az Antilibanon és a Nuszajríja-hegység között Homsz városánál egy szoros található, mely évezredek óta kedvelt kereskedelmi útvonal – jelenleg is itt fut a libanoni Tripoliba menő autópálya és vasútvonal.

Az Antilibanonban emelkednek Szíria legnagyobb csúcsai, köztük ország legmagasabb pontja, a 2814 méteres Dzsebel es-Sejk (izraeli megszállás alatt, ivrit neve Har Hermon). Az ország délnyugati csücskében terül el a vulkanikus eredetű Haurán magasföld, amely a Földközi-tenger felől érkező csapadéknak köszönhetően az ország legtermékenyebb övezetei közé tartozik. A Hauránnal kezdődik a Harrát as-Sám elnevezésű, Jordánia és Szaúd-Arábia területére is átnyúló vulkanikus mező; ennek része a legmagasabb pontján 1803 méteres Drúz-hegység (Dzsebel ed-Durúz), a szíriai drúz szekta lakhelye.

Az ország keleti felét egy kiterjedt fennsík uralja, amit hegyláncok szelnek ketté: a Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegység északkeleti-keleti irányban húzódnak egészen az Eufráteszig. A hegylánctól délre fekvő hatalmas, száraz, terméktelen területek a Szír-sivataghoz tartoznak. A Törökország felől délkeleti irányban Irakba tartó Eufrátesz és a török határon magasodó hegyek közti sík terület, a Dzsazíra a mezopotámiai folyam mellékfolyóinak köszönhetően termékeny és jól művelhető.

[szerkesztés] Vízrajz

Az ország területének meglehetősen csekély százalékát, alig 1 130 km²-t tesz ki a vízfelület. Messze a legjelentősebb vízfolyás az Eufrátesz, amely a szíriai víztartalék mintegy 80%-át teszi ki. Mind az Eufrátesz, mind a Dzsazírát átszelő nagy mellékfolyói, a Hábúr és a Balih Törökországban erednek; a jobb part felől ezzel szemben csak csekély vízhozamú, ideiglenes vízfolyások táplálják. 1968–1973 között épült meg szovjet segítséggel Rakka felett a Tabaka-gát, amely a tervekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem energiatermelés, sem az öntözhető terület növekedése tekintetében. A gát révén jött létre a 80 kilométer hosszú Aszad-tó, Szíria legnagyobb édesvíz-felülete.

Az ország déli, sivatagos vidékein csak kevés vízfolyás akad, közülük sok csak időszaki, de ezek elengedhetetlenül fontosak az oázisok fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az Antilibanonban eredő, majd a Szír-sivatagban elenyésző Barada, mely évezredek óta táplálja azt az oázist, melynek területén Damaszkusz jött létre.

A nyugati országrészben jelentős szerepet tölt be a Bibliából is ismert Orontész (arab nevén al-Ászi), mely Libanonban ered és Törökországba tart, és vizét szintén előszeretettel használják öntözésre.

[szerkesztés] Éghajlat

Szíriában alapvetően a szubtrópusi klíma az uralkodó, mely azonban az ország egyes tájain eltérő módon jelentkezik. A tengerparti rész alapvetően mediterrán, így meglehetősen nagy mennyiségű esőben részesül, de a Nuszajríja-hegység és az Antilibanon láncai nagyrészt megakadályozzák, hogy kelet felé is jusson a csapadékból.

A Nuszajríja-hegység, a török határ hegyvidékei, illetve a sivatag peremén húzódó hegyek által határolt terület félszáraz, sztyeppi jellegű terület, itt átlagosan évi 75-100 centiméter csapadék hullik, zömmel a november és május közti időszakban. Az átlagos középhőmérséklet 7,2°C januárban és 26,6°C augusztusban. A fagy ebben a régióban ismeretlen, hó legfeljebb a Nuszajríja-hegység csúcsain jelenik meg. Hasonló viszonyok jellemzik az Antilibanontól keletre eső területeket, így Damaszkusz vidékét is. Szíria legkeletebbi része, az Eufrátesz vidéke szintén sztyeppjellegű terület, kb. 25 centiméternyi csapadékkal évente – itt a víz elsősorban a folyókból származik. A nyár forró, de november és március között komoly fagyok is előfordulnak.

A Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegységtől délre és az Antilibanontól keletebbre eső vidék kopár és száraz, forró sivatag. Nyaranta gyakran emelkedik 43,3°C fölé a hőmérséklet. Évente kevesebb, mint 10 centiméternyi csapadék éri a területet. Februárban és májusban gyakoriak a homokviharok.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Az emberi tevékenység nagyrészt a mediterrán parti sávban összpontosul, így a természetes élővilág itt szorult vissza a leginkább. Főleg a magasabb régiókban maradt meg a bozótos jellegű növényzet (pl. tamariszkuszfélék), az Anszáríja-hegységben pedig fenyvesmaradványok, a szárazabb központi részeken pedig tölgyesek vannak. Az ország több mint felét kitevő sztyeppi övezetben a dombosabb vidékeken a terpentin-pisztácia (Pistacia terebinthus), a síkságon pedig a fehér üröm (Artemisia absinthium) a jellemző. A Drúz-hegységben több helyen sűrű, száraz, tüskés macchia az uralkodó.

Az állatvilág részben mediterrán, részben sivatagi jellegű, és a legzavartalanabb a sivatag és a sztyepp embertől elkerült vidékein. Ezeken a területeken számos hüllő- és ízeltlábúfaj osztozik. Az emlősöket elsősorban a rágcsálófajok, illetve az ezekre és a madarakra vadászó kisragadozók (számos macskaféle, vörös róka, aranysakál, csíkos hiéna) képviselik. Az emberi tevékenységnek köszönhetően a nagytermetű, legelő állatokkal együtt a nagyragadozók száma is megcsappant, elsősorban a 20. században. Az előbbi csoportot ma már jóformán csak a golyvás gazella (Gazella subgutturosa) és a mezopotámiai dámvad (Dama dama mesopotamica) képviseli, míg az utóbbiakra elsősorban a farkas helyi alfaja (Canis lupus arabs), illetve a hegyekben élő, nagyon ritka szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus) a példa. Tervezik az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítését. Szíria fontos madártelelőhely, számos ritka faj (pl. a lilebíbic) telel itt. A helyi madárvilág ritkaságai közé tartozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), vagy a tarvarjú (Geronticus eremita).

A szíriai környezetvédelem legsúlyosabb gondját a gyors ütemű népességnövekedés jelenti, amely fokozotott szennyezéssel jár együtt. A termékeny területeken összpontosuló népesség ellátása a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztését igényli, ami rombolja a természetes élőhelyeket. A túllegeltetés és túlhalászat is komoly károkat okoz. A szír kormány 1991-ben a FAO támogatásával hozta létre első természetvédelmi területét, a fallal körülvett Talíla rezervátumot Palmüra romvárosa közelében, ahol számos sivatagi faj sikeresen szaporodik. Az ország 1998-ban csatlakozott a ramsari egyezményhez az Aleppó közelében fekvő Szabhat al-Dzsabbul időszakos tó védetté nyilvánításával.

[szerkesztés] Történelem

A mai tágabban értelmezett szír térségben mutathatók ki az emberi megtelepedés első jelei. Körülbelül Kr. e. 18 000 – Kr. e. 11 000 között létezett Palesztina területén a paleolitikus Kebara-kultúra, ami az állandó települések megjelenése miatt fontos. Magán a szír államterületen csak az ezt felváltó, mintegy Kr. e. 11 000 – Kr. e. 9 300 között létezett mezolitikus Natúf-kultúra leletei kerültek elő, elsősorban az Eufrátesz völgyéből. Ezt követően mintegy kétezer évig az ún. PPNA dominált a térségben, melynek egyik legfontosabb lelőhelye a szíriai Dzserf al-Ahmar. A PPNB és PPNC szintén a régióban fejlődött ki, hasonlóan az immár kerámiájáról is ismert, szintén neolitikus Halaf-kultúrához (Kr. e. 6. évezred), amely a szíriai Tell Halafról kapta a nevét.

Ezt követően a fejlődésben keletebbre tolódott a hangsúly. A Haszúna-kultúra a mai Irakban, Moszul környékén, Észak-Mezopotámiában alakult ki, az ezt felváltó Ubaid-kultúra (Kr. e. 5. évezred) viszont már Urban és környékén, a Perzsa-öbölhöz közel jelent meg. Az Ubaid-kultúrát felváltó ún. Uruk-kultúra (Kr. e. 4. évezred) erősen éreztette hatását Szíriában is.

Az ókorban Szíria fontos kereskedelmi csomóponttá vált, a térség tengerpartjának, Föníciának városai pedig a leggazdagabbak közé tartoztak. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 2. évezredben a sok kisebb-nagyobb állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Asszíria – harcolt. A Kr. e. 8. század második felében végleg asszír fennhatóság alá került, majd rövid egyiptomi terjeszkedést követően az Újbabiloni, végül az Óperzsa Birodalom része lett. A szír térséget Kr. e. 332-ben foglalta el a makedón Nagy Sándor, az ő halála után hosszas harcokat követően a Szeleukidák dinasztiája szerezte meg a területet – igaz, birtoklásáért több háborút is vívtak az egyiptomi Ptolemaidákkal. A Szeleukidák hatalmának hanyatlásával a szír vidék maradt meg utolsó területüknek, itt Pompeius számolta fel véglegesen a királyságot, Syria néven provinciává szervezve a területet Kr. e. 64-ben. Syria provincia a parthus és újperzsa háborúk egyik fő színtere volt a későbbiekben.

Szíria területe 395-től a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és hamarosan a monofizitizmus fellegvára lett, ami konfliktusokhoz vezetett a központi hatalommal. Bizánc hosszú háborúkat vívott Szíriában az Újperzsa Birodalommal, majd a 630-as években muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád kalifák Damaszkuszban rendezték be központjukat, ám 750-es megbuktatásukkor a hatalmi központ Mezopotámia területére tevődött át, a bizánciak anatóliai területei ellen induló támadások kiindulópontjául szolgáló Szíria pedig hamarosan ismét ellenséges hatalmak befolyása alá került. A 9. században az egyiptomi Túlúnidák, majd a 10. században az Ihsídidák és a Fátimidák törekedtek az ellenőrzésére, északi területein pedig Aleppó központtal a Hamdánidák rendezkedtek be. Bizánc 10. századi ideiglenes erőre kapása során a régió északi részét és egyes tengerparti vidékeit a fennhatósága alá vonta, és a kései Hamdánidákat, majd a Mirdászidákat hűbéressé tette.

A 11. század végén kirobbanó keresztes háborúk során Szíria ás Palesztina vált a legfőbb hadszíntérré, igaz, csak egy viszonylag szűk, tengerparti sávon. A Fátimidákat Egyiptom élén felváltó, eredetileg Szíriát is kezükben tartó Ajjúbidákat a 13. században a mamelukok követték a térségben, akik végleg felszámolták a keresztes államokat, és a keletről érkezett mongol hódítókat megállítva birodalmukba olvasztották a térséget. 1517-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom elpusztította birodalmukat, megszerezve területeit.

Szíria hivatalosan egészen 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt, majd az angolok foglalták az első világháború során. 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként a franciák közigazgatása alá helyezte az országot, melyet a franciák saját gyarmatukként kezeltek. Szíria 1944-ben kikiáltotta a függetlenségét, de csak az utolsó francia katona távozása után, 1946-ban nyerte el teljes önállóságát. 1958-1961 között csatlakozott Egyiptomhoz az Egyesült Arab Köztársaság nevű államszövetségben, majd annak felbomlását követően 1964-ben a Baasz párt került hatalomra, amely 1966-ban puccsszerűen kizárta a többi pártot a hatalomból. A baaszistákat azonban – főleg az 1967-es hatnapos háborúban Izraeltől elszenvedett vereséget követően – szintén belső ellentétek osztották meg, és 1970-ben a korábbi védelmi miniszter, az alavita Háfez el-Aszad vezetésével párton belüli hatalomátvétel történt (az ún. javító forradalom). Szíria, Egyiptom és Líbia egy újabb kísérletet tett az arab szövetség megvalósítására. 1972-ben alapították meg az Arab Köztársaságok Szövetségét, mely 1977-ben esett szét Líbia kiválásával. Eközben Aszad részt vett az 1973-as jom kippuri háborúban Egyiptom oldalán, 1976-tól kezdve pedig csapatokat állomásoztatott Libanon területén, amelyeket csak 2005-ben vontak ki az országból. A hidegháborúban Szíria a Szovjetunió támogatását élvezte, de felbomlása után röviddel, már 1991-ben részt vett az Egyesült Államok által Irak ellen indított Öbölháborúban. El-Aszad 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot, majd kisebbik fia, Bassár el-Aszad vette át a hatalmat, amit azóta is gyakorol.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Damaszkusz városa Ríf Dimask (szsz. „Damaszkusz vidéke”) al-Kunajtira (1967 óta izraeli megszállás alatt) Dara asz-Szuvajda Homsz Tartúsz Latakia (al-Ladzákíja) Hamá Idlib Aleppó ar-Rakka Dajr az-Zaur al-Haszaka

[szerkesztés] Védelmi rendszer

A szír hadsereg négy fegyvernemből áll, a szárazföldi erőkből, a légvédelemből, a légierőből és a flottából. Sorozásos haderő, a szolgálati idő 30 hónap. A haderőben aktív szolgálatot teljesítő katonák összlétszáma 319 000, a tartalékosoké pedig 354 000 fő. A hadfelszerelés nagyrészt szovjet eredetű, a hidegháború idejéből származik.

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Városi lakosság aránya: 52%.
• Születéskor várható élettartam: férfiaknál 68 év, nőknél 71 év.
• Népességnövekedés: 2,45%.
• Írástudatlanság: 23,1%.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Szíria városai
Rangsor	Név		Lakosság		Kormányzóság
	Latin betűkkel	Arab betűkkel	1981-es népszámlálás	2006-es becslés
1.	Aleppó (Halab)	حلب	985 413	1 626 218	Aleppó
2.	Damaszkusz (Dimask)	دمشق	1 112 214	1 580 909	Damaszkusz
3.	Homsz	حمص	346 871	798 781	Homsz
4.	Hama	حماة	177 208	477 812	Hama
5.	Latakia (al-Ládzakija)	اللاذقية	196 791	346 026	Latakia
6.	Dajr az-Zaur	دير الزور	92 091	252 588	Dajr az-Zaur
7.	ar-Rakka	الرقة	87 138	182 394	ar-Rakka
8.	al-Báb	الباب	30 008	137 565	Aleppó
9.	Idlib	إدلب	51 682	135 619	Idlib
10.	Dúma	دوما	51 337	114 761	Ríf Dimask

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még a kurdot, az örményt és az újarámi nyelveket (pl. asszír), idegen nyelvként pedig az angolt, a franciát.

A lakosság 90%-a arab, 6%-a kurd, 2%-a örmény, 2%-a asszír és egyéb nemzetiségű.

A lakosság 89%-a muszlim, ebből 79% szunnita. A maradék 7%-ban alavita, 2%-ban drúz, 1%-ban pedig iszmáilita síita. (Háfez el-Aszad hatalomra kerülése óta a zárt, titokzatos, meglehetősen ismeretlen közösséget alkotó alaviták irányítják az országot, és az egyéb muszlim felekezetek csak azóta ismerik el muszlimnak az egyébként iszlámhoz képest meglehetősen szélsőséges nézeteket valló alavitákat. Az elsöprő többségben Drúz-hegységben élő drúzok szektája az iszmáilita síából nőtte ki magát, iszlámhoz sorolása azonban nem egyértelműen elfogadott.)

A lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény vallásúak kb. 55-60%-a ortodox hitű és az Antiochiai Ortodox Egyház tagja, kb. 15-20% pedig katolikus, szinte kizárólag keleti katolikus. A többi keresztény miafizita (Szír Ortodox Egyház és Örmény Apostoli Ortodox Egyház), ill. nesztoriánus, s más jelentéktelenebb keresztény felekezetek tagja.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Az ország területének mintegy 32%-a, azaz körülbelül 5,94 millió hektár alkalmas földművelésre, amelynek mintegy 83%-át (4,94 millió hektárt) művelnek is. A művelhető földterület mintegy 62%-a (3,7 millió hektár) az északi határnál fekvő Aleppó és Haszaka, illetve az Eufrátesz menti Rakka tartományokban helyezkedik el. A termőterület mintegy hatodán – zömmel szintén az északi tartományokban – öntözéses művelés folyik, amelyben nagy szerepe van az ország 225 gátjának, és külön minisztérium felügyeli. A három tartományban termelik meg az ország gabonájának és gyapotjának zömét – Haszaka tartományból származik mindkét termény 50%-a. A tengerparti tartományokban a téli, a déli és középső térségben a nyári gyümölcsök és zöldségek termelése a jellemző. A mediterrán éghajlatú parti síkságon narancs- és citromültetvényeket, szőlőt és olajfaligeteket művelnek, a terméketlen vidékeken pedig tevét, juhot és kecskét tartanak.

A népesség 48%-a vidéken él, és 1993-ban a teljes munkaerő mintegy 22,5%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ugyanekkor a GDP 28%-át a mezőgazdasági termelés adta, és a terményexport az ország kivitelének mintegy 60%-át tette ki az olajat és származékait leszámítva.^[1]

[szerkesztés] Bányászat, ipar

Szíria területe ásványkincsekben (kőolaj, foszfát, mangán- és vasérc, kősó) gazdag. Iparára a petrolkémiai ipar, a műtrágyagyártás, a textil- és az élelmiszeripar a jellemző. A kézműiparnak (bőr) még mindig nagy a jelentősége.

[szerkesztés] Kereskedelem

Exportcikkek: nyersolaj, olajtermékek, textil, élelmiszerek. Importcikkek: gépek és járművek, élelmiszerek, élőállat, fémek és fémtermékek, vegyszerek. Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Kína, Libanon, Dél-Korea.

[szerkesztés] Egyéb adatok

• Hazai össztermék (GDP)/fő: 3700 USD (2002-ben).
• Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 27%, ipar 23%, szolgáltatások 50%.
• Munkanélküliség: 20%.
• Munkaerő: 5 200 000 fő.
• Infláció: 0,9% (2002-ben).

[szerkesztés] Közlekedés

• Vasúthálózat hossza: 2743 km.
• Közúthálózat hossza: 43 381 km (melyből autópálya 717 km).

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Szíria.lap.hu (linkgyűjtemény)

Arab Liga
Algéria | Bahrein | Comore-szigetek | Dzsibuti | Egyesült Arab Emírségek | Egyiptom | Irak | Jemen | Jordánia | Katar | Kuvait | Libanon | Líbia | Marokkó | Mauritánia | Omán | Palesztina | Szaúd-Arábia | Szíria | Szomália | Szudán | Tunézia