Renminbi
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
ISO 4217 kód | CNY |
Fizetőeszközként használja | Kína |
Infláció | 4,7% |
Forrás | The World Factbook, 2007. |
Váltópénz | |
1/10 | jiao |
Jelölés | ¥ |
Érmék | 1, 5 jiao, 1 jüan |
Bankjegyek | 1, 5, 10, 20, 50, 100 jüan |
Központi bank | People's Bank of China |
Weboldal | www.pbc.gov.cn |
Árfolyam | napi árfolyam |
A renminbi (egyszerűsített kínai: 人民币; hagyományos kínai: 人民幣; pinjin: rénmínbì; szó szerinti jelentése: "népi pénz") a makaói pataca és a hongkongi dollár mellett a Kínai Népköztársaság hivatalos pénzneme.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Váltópénz
A renminbi egysége a jüan (pinjin: yuán). Kínai karakterekkel leírva két formája létezik: egy népies (元 – eredeti jelentése: első) és egy formális (圆 – eredeti jelentése: gömbölyű), amelyet csekkek kitöltésénél alkalmaznak. Északon a jüan helyett a „kuai” (块 – eredeti jelentése: darabka; pinjin: kuài) elnevezést használják.
Egy jüan 10 jiaot (角 – eredeti jelentése: szeglet; pinjin: jiǎo) ér. A jiaot Peking környékén szokás maonak (毛 – eredeti jelentése: pihe; pinjin: máo) is nevezni. Egy jiao tovább osztható 10 fenre (分 – eredeti jelentése: feloszt; pinjin: fēn)
[szerkesztés] Érmék, Bankjegyek
A renminbi 1949-es bevezetése óta már öt sorozat jelent meg. Érdekesség, hogy valamennyi címletben létezik papírpénz, 1 jüan és kisebb címletben fémpénz is. Papírpénzekből alapvetően már csak a negyedik (népviseletben lévő figurák) és ötödik sorozat van érvényben – miután a harmadik sorozatot 2000-ben a Kínai Nemzeti Bank visszahívta –, de a kisebb címleteknél, így az 1, 2 és 5 fenes bankjegyeknél még mindig az 1950-es években kibocsátott második sorozat (teherautó, repülő, hajó) van érvényben. A fenek kivételével mindegyik bankjegyen mind kínai, mind arab számjeggyel, illetve a bankjegy hátulján mandarin, mongol, újgur és zhuang nyelven szövegesen is szerepel a címlet értéke.
1999-től folyamatosan új renminbi érme- és bankjegysorozatot (5. sorozat) vezetnek be. A legutolsót, az 1 jüanos bankjegyet 2004. július 30-án hozták forgalomba
Az eddig bevezett 1, 5, 10, 20, 50 és 100 jüanos bankjegy immár biztonsági jeleket (fémszál, vízjel, ultraibolya fény alatt fluoreszkálő rostok, hologramos számok (csak az 50 és 100 jüanosnál)) is tartalmaz a pénzhamisítás ellen. Mindegyik bankjegyen Mao Ce-tung képe látható a hivatalos állásfoglalás szerint a könnyű felismerhetőség érdekében. Sejthető azonban a Kínai Kommunista Párt Mao személyi kultuszára épülő politikai befolyásolása is a portrék mögött.
[szerkesztés] Története
A renminbit 1949-ben vezették be, röviddel azután, hogy a kommunisták elfoglalták az országot. A kommunista kormány első feladata a hiperinfláció megállítása volt, amely az országot sújtotta ekkoriban. Miután ez megfékeződött, nyomták ki a második sorozatot még az 1950-es években.
A tervgazdaság időszakában a renminbi árfolyama teljesen valószerűtlen volt a külföldi valutákhoz képest, átváltását szigorú szabályok jellemezték. A kínai gazdaság 1978-as nyitása után kettős árfolyamrendszer került bevezetésre egy belföldre szánt valutával és egy a külföldiek számára készült renminbivel, amelynek árfolyama jóval az előző felett volt. Ez a rendszer kedvezett a feketegazdaságnak, ahol általánossá vált a pénzkereskedelem.
Később a Kínai Népköztársaság a nagyobb konvertibilitás elérése érdekében eltörölte a kettős árfolyamot, és a kialakított cserehelyeken az árfolyamok valósabb értéket vehettek fel. Jelenleg a renminbi magánszemélyek folyószámláin konvertibilis, míg a vállalkozásokén nem. A cél a teljes konvertibilitás elérése, ami azonban egyelőre csak távlati cél.
[szerkesztés] Árfolyama
A reminbi árfolyamát 1994-től informálisan az amerikai dollár árfolyamához kötik. Ez a gazdaságpolitika Kína számára feltétlen előnyös, azonban a nemzetközi megítélése kettős. Az 1998-as ázsiai gazdasági válság során nagy szolgálatot tett a rendszer, mivel nem engedte Kína meggyengülését. Ám mostanság főleg az Amerikai Egyesült Államok egyre többször támadja a kötött árfolyamrendszert, mivel a dollár – és így a renminbi – gyengülésével, a Kína gazdasága még versenyképesebb lett az Amerikai Egyesült Államokéval szemben.
Az Amerikai Egyesült Államok a G7 és az Európai Unió támogatásával nyomást gyakorolt Kínára a renminbi árfolyamának növelése érdekében, hogy az import növekedjen, az export pedig csökkenjen. Kínában azonban tarják magukat a kötött vagy csúszó árfolyamhoz, mivel félnek a szabad árfolyam esetén fellépő spekulációktól. Kisebb módosítást azonban tervez a Kínai Nemzeti Bank azáltal, hogy a jüan árfolyamát már nemcsak az amerikai dollárhoz, hanem egy a dollárból, euróból és japán jenből álló kosárhoz kívánják majd kötni.
Kínát több támadás is éri, mivel valutája nem kivihető az országból, így rákényszerítve a külföldi turistákat, befektetőket, hogy ők vigyék oda külföldi valutájukat, amit külföldi államkötvényekbe fektethet be a kínai állam így még nagyobb befolyást szerezve a nemzetközi gazdaságban. Másrészt a rendszer hátulütőjeként terepet biztosít a feketegazdaságnak.
A kínai valuta nemzetközileg konvertibilissé tétele, amely egyelőre csak a távlati célok között szerepel, alapvetően megosztja a nem kínai piaci résztvevőket. Míg a könnyűipar a lépéstől a jüan felértékelődését várva a konvertibilátás elérése mellett kardoznak, míg az olcsó kínai munkaerőre és termékekre építő számítástechnikai és kereskedelmi cég érdeke a mostani rendszer megtartása.