Német nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Német nyelv (Deutsch IPA: [dɔɪ̯tʃ]) | |
|---|---|
| Beszélik: | Németország, Ausztria, Liechtenstein, Luxemburg, Svájc, Dánia, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Olaszország, Románia, Magyarország, Izland, Oroszország, Kazahsztán, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, balti államok, Argentína, Brazília, Mexikó, Szerbia |
| Beszélők száma: | Kb. 100 millió anyanyelvi |
| Besorolás: | Indoeurópai nyelvek Germán nyelvek Nyugati germán nyelvek Déli csoport Felnémet nyelvek Német nyelv |
| Írás: | latin ábécé (német változat) |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: |  Ausztria Belgium Németország Liechtenstein Luxemburg Opole vajdaság, Európai Unió Vatikán (a Svájci Gárda hivatalos nyelve) |
| Szabályozza: | nincs hivatalos szabályzó testülete |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | de |
| ISO 639-2 | ger, deu |
| SIL-kód: | GER |
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv. Mintegy 100 millió ember anyanyelve. Összes beszélőjének száma (anyanyelvként vagy második nyelvként) 130 millió körüli.
| Német nyelv |
|---|
|
| szerkeszt |
A német nyelv ma egyetlen hivatalos nyelv Ausztriában és Liechtensteinban. Az egyik hivatalos nyelv Németországban, Svájcban, Luxemburgban, Olaszországban, azonkívül Belgium, Dánia és Oroszország egyes területein. A felsorolt országokon kívül néhány más európai országban, valamint az Egyesült Államokban is jelentős számú német anyanyelvű ember él, különösen egybefüggő területeken, Pennsylvaniában és Texasban. Sok németajkú él ezenkívül Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, Kína stb.).
A Kárpát-medence országainak, valamint Csehországnak és Lengyelországnak sokmillió német anyanyelvű lakosa volt a II. világháború utáni kitelepítésekig. Magyarországon ma is a németek alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. Jelentős német nemzetiség él mindmáig Oroszországban (2002-ben mintegy 600 000 fő) és Kazahsztánban is, ahová 1941-ben száműzték őket az egykori Volga-menti német köztársaságból, amely a 18. században jött létre betelepítés révén. A német nyelvet azonban közöttük valójában már kevesen használják, mert a nyelvet beszélők többsége az utóbbi években kivándorolt Németországba. (Az 90-es években 1,7 millió német származású ember költözött a FÁK országaiból Németországba.)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Dialektológia (Dialektologie)
A tág értelemben vett német nyelvnek (nyelveknek, nyelvjárásoknak) két nagy változata van: a szűkebb értelemben vett német (németül: "Deutsch", a felnémet nyelvek egyike, melyet a köznyelvben kissé zavaros módon1 gyakran "Hochdeutsch"-nak neveznek), és az alnémet (németül: "Niederdeutsch" vagy "Plattdeutsch", saját nevén: "Nedderdüütsch" vagy "Plattdüütsch").
A szűkebb értelemben vett német ("Deutsch", amit tehát a köznyelv a már említett módon gyakran "Hochdeutsch"-nak nevez) két nagy csoportra (németül Hochdeutsche Mundarten) osztható:
- centrális csoport (középnémet, németül Mitteldeutsch)
- ripuari (Észak-Rajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében – Ostbelgien)
- mózeli frank (Rheinland Pfalz – Rajnavidék-Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban)
- rajnai frank (Rajnavidék-Pfalz keleti részén, Hessenben, a Bajor Szabad Állam északi részén – Frankföldön)
- keleti középnémet vagy szász (Sachsen – Szászország, Thüringen – Türingia, magyarországi és erdélyi területek)
- déli csoport (felsőnémet, németül oberdeutsch)
- bajor (Altbayern – Bajorország (ami nem azonos a "Bajor Szabad Állam"-mal), Österreich – Ausztria, Südtirol – Dél-Tirol)
- sváb (Schwaben (Svábföld a „Bajor Szabad Állam” területén), Baden-Württemberg határvidéke)
- alemann (Schweiz – Svájc, Vorarlberg)
Az (északon beszélt) alnémet hangrendszerében (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is) olyan jelentős mértékben különbözik a délebben beszélt "Hochdeutsch"-tól, hogy a "Hochdeutsch" használói azt nem is értik; ezárt ma az alnémet önálló nyelvnek tekinthető.
Az alnémet változatai:
- északi alsószász (Niedersachsen – Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein – Dél-Dánia)
- vesztfáliai (Nordrhein-Westfalen – Észak-Rajna-Vesztfália északi részén)
- osztfáliai (Alsó-Szászország délkeleti vidéke, Sachsen-Anhalt – Szász-Anhalt)
- kelet-elbai (Mecklenburg-Vorpommern – Mecklenburg-Előpomeránia, Brandenburg, Északnyugat-Lengyelország, a volt königsbergi területek)
Bővebben: Alnémet nyelvBár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat "vidékiesnek" tartják, beszélőiket lenézik, beszélőik mégis művelik azokat. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk, sőt a Wikipédia is olvasható alnémetül [1], alemannul [2], alsószászul [3], ripuáriul [4] stb.
1. Azért zavaros a "Hochdeutsch" kifejezés, mert egyaránt használják (nyelvészetileg helytelenül) "standard német", "irodalmi német", ill. (nyelvészetileg helyesen) "felnémet nyelvek" értelemben. A felnémet nyelvek nyelvészeti kifejezés, és magába foglalja többek közt az önálló jiddis, ill. a pennsylvaniai német (pennsilfaanisch) nyelveket is. A nyelvészet a "Hochdeutsch", azaz "felnémet" szót földrajzi értelemben használja: a hoch szó a német nyevterület déli, magasan fekvő részeire utal, az északi, alacsonyan fekvő, platt területekkel szemben. A Hochdeutsch kifejezés tehát egyrészt értéksemleges, másrészt a német nyelveknek egy egész csoportjára, s nem egyetlen változatára utal.
[szerkesztés] Története (Deutsche Sprachgeschichte)
Történetileg a német nyelvek (nyelvjárások) két nagy csoportra oszthatók: felnémet nyelvjárásokra ill. alnémet nyelvjárásokra. A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás: ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középső frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: szűkebb értelemben vett felnémetre és középnémetre. Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: pl. (alsószász, alsófrank).
A nyelvjárások területi egységesítését a középfelnémet nyelvben szerették volna látni. Ez a nyelv volt az udvari költészet nyelve a 13. században. Mégis azonban a költők ezirányú igyekezete csak részben sikerült; mivel egy olyan korban tevékenykedtek, amikor a lakosságnak csak elenyésző kis része volt írástudó. Ezért az újfelnémet irodalmi nyelv csak a késő középkor és a korai újkor területi nyelvjárásainak egységesülésével jöhetett létre.
Amíg a legtöbb európai ország irodalmi nyelve az adott ország fővárosában használt nyelvjárásból fejlődött ki, addig a mai irodalmi német nyelv kompromisszumot képez a közép- és felnémet nyelvjárások között.
Észak-Németországban főként a reformáció következményeként, az irodalmi német nyelv lett a hivatalok és az oktatás nyelve. Ez az új hivatalos nyelv kiszorította az ott beszélt alnémet nyelvjárásokat: a Plattdeutsch és az alsófrank nyelvjárást. A Hansa virágzása idején a középalnémet nyelvjárás terjedt el az Északi-tenger és a Keleti-tenger partvidékén. A holland nyelv az alsófrank nyelvjárással együtt az alnémet nyelvjáráshoz tartozik. Az önálló államiságra való törekvés miatt, és a birodalmi szövetségből való részleges kiválás miatt sem sikerült itt az irodalmi német nyelvnek kiszorítania az alnémet nyelvjárásokat. Ezekből fejlődött ki később a holland-flamand nyelv.
Luther Márton 1521-ben fordította le az Újszövetséget, majd 1534-ben az Ószövetséget az akkor még kialakulóban levő újfelnémet nyelvre. Ez a keleti középnémet színezetű irodalmi nyelv erősítette Luther vallásos jelentőségét több generáción át. Észre kell azonban vennünk, hogy Luther ezirányú jelentősége az újfelnémet irodalmi nyelvre hosszú ideig túlértékelt volt. Már a 14. század óta fokozatosan kezdett kialakulni egy országosan is ismert irodalmi nyelv, amelyet korai újfelnémet nyelvként is ismerünk. A mai modern irodalmi nyelv kialakulása nagyrészt a 17. században lezártnak tekinthető. Az úgynevezett betűhalmozás 18. századi kiküszöbölésével az íráskép általában véve változatlan maradt.
Az (irodalmi) német nyelv története négy szakaszra osztható fel:
- 750-1050: ófelnémet nyelv
- 1050-1350: középfelnémet nyelv
- 1350-1650: korai újfelnémet nyelv
- 1650-: újfelnémet nyelv
A teutsch (német) szó a germán thioda (melléknévi alakja: thiodisk) szóból származik, amelynek jelentése nép. Ez a szó eredetileg a nem latinul beszélő nép nyelvére vonatkozott. A frank elnevezés a 9. század óta már nem volt egyértelmű, mivel a nyugati frank törzsek a későbbi Franciaországban átvették az itt letelepedett népek nyelvét, másrészt Franciaország keleti részén nem frank törzsek is letelepedtek, mint pl. alemannok, bajorok, türingiaiak és alsószászok.
A főnevek nemének eredetéről: Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnenű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund), mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű.
[szerkesztés] Hangtan (Phonologie)
Bővebben: Német kiejtésÁltalában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.
- A szóvégi -en zártan ejtendő ('gehen [ˈgeːən]')
- A szóvégi e-t nem ejtik nyíltan, hanem mindig az ún schwa hanggal, amelynek fonetikus írásképe [ə], és kiejtésben laza ajakkal kiejtett, rövid, hangsúly nélküli „ö”-nek felel meg (dialektusonként eltérhet)
- Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése [ˈɛbə], az eben kiejtése [eːbn̥]. Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne.
- Duisburg város nevét "dűzburgnak" kell ejteni (kivétel)
- Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie [ʒɛ'niː], Journal [ʒʊɐ'na:l])
Magyartól eltérő betűk:
| német írásmód | magyar megfelelő |
|---|---|
| ä | [ɛ] |
| äu | [ɔœ] |
| ch | veláris vagy uvuláris frikatíva [ç] (mint a magyar technika szóban) / [x] (mint az Achmed szóban) |
| ei | [ae] (Ausztriában, M. o-on és Bajorországban [ɛɪ], pl. Einstein németül [aenʃtaen], Au-ban [ɛɪnʃtɛɪn]) |
| eu | [ɔœ], pl. deutsch [dɔɪtʃ] |
| ie | [iː] |
| s | [ʃ] / [s] / [z], az s utáni hangzótól függ (sp-, st--nél [ʃ]-nek ejtendő a szó elején Spiel [ʃpiːl], Start [ʃtaʁt]; magánhangzó előtt [z] sehen [ˈzeːən], Nose [ˈnoːzə]; különben [s] Obst [ɔpst]; Rostock [ˈʁɔstɔk]) |
| sch | [ʃ] |
| ss | [s] |
| ß | [s] |
| tsch | [ʧ] |
| v | [f] (ritkán, főleg latin eredetű szavakban [v], reservieren [ʁezɛɐ'viːɐn̥]) |
| w | [v] |
[szerkesztés] Alaktan (Morphologie)
Bővebben: Német nyelvtan[szerkesztés] Helyesírás (Orthographie)
A német helyesírás reformja
Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, amelyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségek maradtak meg: pl. a Geschoss az Geschoß maradt Ausztriában, ahol a reformot nem hajtották végre. Svájcban - viszont - a ß nem használatos, helyette ss írásmódot használnak.
Emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel - kritikusok szerint - ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet (pl. alleinstehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló). Ahol eddig a szóösszetétel határán lévő 3 azonos mássalhangzót 2-re redukálták, most kiírják, kötőjellel is elválaszthatják, mint a magyarban.
A német helyesíráson jelenleg is reformok sorát hajtják végre.
[szerkesztés] Forrás
http://www.ids-mannheim.de/reform/regelwerk.pdf
[szerkesztés] Szótárak
Egynyelvű német
- Wahrig – 270 ezer szó, nagyon alapos, jó nyelvtani összefoglaló.
- Mackensen – 300 ezer szó, nagyon jó főnévi rész.
- Duden Universalwörterbuch. Mannheim/Wien/Zürich: Dudenverlag, 5. überarbeitete Auflage, 2003, 1982 Seiten
Magyar-német, német–magyar
- Halász Előd, 260 ezer szó, kb. 20-30% fantomszó, azaz nem létező szavak mindkét irányban. A német részben sok a már nem használt (régies) szó is, mivel a Dudenen alapul.
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Magyar-német nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
- Kelemen Béla: Magyar-német nagyszótár. Német-magyar nagyszótár. Ungarisch-deutsches Großwörterbuch. Deutsch-ungarisches Großwörterbuch. Reprinted in Budapest, 1929 (Athenaeum) erschienenen Ausgabe. Bp., Könyvmives Könyvkiadó, 2003. ISBN 9639262110. Geb., 978/949 S. (Dt-Ung.: ISBN 9639262102)
- Héra István: Német-magyar kéziszótár. Debrecen: Aquila Könvykiadó, 2006 [78.000 címszó]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- (angol nyelven) German 101 German for beginners and travelers
- A helyesírási bizottság honlapja
- A Duden anyaga
- Német fonetikai táblázat (Sampa)
- Tanulmányok, cikkek a német nyelv(észet)ről
- Gyakorlóprogram a német igékhez
- Német nyelvet oktató honlap
- Német egynyelvű nyelvtan és szótár
- Magyar-német német–magyar online szótár és fordító, egynyelvű német szótár és lexikon gyűjtemény
| Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > | |||
| Északi-germán nyelvek: | Nyugati-germán nyelvek: | Keleti-germán nyelvek: | |
| Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki | Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Scots | Óangol | Ószász | Longobárd/Langobárd | Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál | |
 |
Az Európai Unió hivatalos nyelvei | |
|---|---|---|
| angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén |
||
| Forrás: Nyelvek az EU-ban | ||
