Belgium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koninkrijk België
Royaume de Belgique
Königreich Belgien

Belgium zászlaja Belgium címere
Nemzeti mottó: Eendracht maakt macht (flamand) (Egységben az erő) és L'union fait la force (francia)
Himnusz: La Brabançonne
Főváros	Brüsszel é. sz. 50°54′ k. h. 4°32′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	alkotmányos monarchia
- Király	II. Albert belga király
- Miniszterelnök	Yves Leterme
Hivatalos nyelv	holland, francia, német (regionális)
független	1830. október 4.
- Hollandiától
Csatlakozás az EU-hoz	1957. március 25. (alapító)
Terület
- Összes	30 528 km² (137.)
- Víz (%)	6,20%
Népesség
- évi becslés	10 419 000  (76.)
- Népsűrűség	340 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Euró (EUR)
Időzóna	(UTC+1)
Internet TLD	.be
Nemzetközi gépkocsijel	B
Hívószám	+32
Hollandia Franciaország Luxemburg Németo. BRÜSSZEL Kortrijk Gent Brugge Zeebrugge Oostende Antwerpen Hasselt Charleroi Mons Namur Bastogne Liège Északi-tenger térkép szerkesztése

Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság egy etnikailag és nyelvileg megosztott nyugat-európai ország; állampolgárai három jól elkülöníthető csoportja a hollandul beszélő flamand, a franciául beszélő vallon és a német. Szomszédai északról Hollandia, keletről Németország és Luxemburg, délről Franciaország, északnyugat felől az Északi-tenger határolja. Hollandiával és Luxemburggal közösen alkotja a Benelux államok csoportját. Az EU alapító tagja, fővárosa Brüsszel, amely egyben az uniós intézmények egyik székhelye. Jelenlegi uralkodója II. Albert.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Elhelyezkedése 1.2 Domborzata 1.3 Éghajlat 1.4 Vízrajz 1.5 Élővilág, természetvédelem 2 Történelem 2.1 Ókor és középkor 2.2 Függetlenség 2.3 Gyarmatosítás 2.4 Az I. világháború 2.5 Belgium a II. világháborúban 2.6 1945 után 3 Közigazgatása és politikai rendszere 3.1 Közigazgatás 3.2 Alkotmány, államforma 3.3 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.4 Politikai pártok 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Demográfia 4.2 Etnikai megoszlás 4.3 Vallási megoszlás 4.4 Nyelvi összetétel 4.5 Szociális rendszer 5 Gazdaság 6 Kultúra 6.1 Iskolarendszer 6.2 Kulturális intézmények 6.3 Művészetek 7 Ünnepnapok 8 Lásd még 9 Források és jegyzetek 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Elhelyezkedése

Belgium Európa nyugati részén, az Északi-tenger partján fekvő ország. Az ország területén három meghatározó tájegység található: az északnyugati rész partmenti síksága, a központi fennsík és az ország délkeleti részén található Ardennek régió, amely a szomszédos Németországba és Franciaországba is átnyúlik.

Belgium Németországgal 167 km, Franciaországgal 620 km hosszan, Luxemburggal 148 és Hollandiával 450 km hosszan határos.

[szerkesztés] Domborzata

Belgium teljes területe 33 990 km², ebből szárazföld 30 528 km², vízfolyások és tavak területe kb. 250 km², illetve a tengerparti terület 3 462 km². Belgium a tengerpart vonalától számítva 12 tengeri mérföldet tart fennhatósága alatt, illetve 68 tengeri mérföld széles sávban fenntartja magának a kizárólagos halászati jogokat.

Az ország területe három fő földrajzi tájegységre oszlik: a tengerparti sík vidék észak-nyugaton, a központi plató, és az Ardennek felvidék az észak-keleti részen. Legmagasabb pontja a Signal de Botrange (694 m), legalacsonyabb pontja az Északi-tenger (0 m).

A tengerparti sík vidék nagyrészt homokdűnékből és polderekből áll. A polderek tengerszinttel egyenlő vagy az alatti fekvésű területek, melyeket a tengertől mesterségesen hódítottak vissza; a víztől gátak védik;- a továbbiakban belterületek- illetve olyan földek melyeket sűrű csatornahálózat borít.

A második földrajzi terület, a központi plató, a terület belsejében fekszik. Ez egy lassan emelkedő földterület, sok termékeny dombsággal. Vízfolyással sűrűn ellátott. Itt sivárabb területeket is találunk, barlangokkal és hasadékokkal.

A harmadik régió az Ardennek hegyes területe, amely a Rajnai palahegység nyugati szárnya és az Eifel folyása között található. Kopárabb terület mint az első két tájegység. Sűrű erdőségekkel borított, sziklás és gazdálkodásra alkalmatlan terület. Itt él Belgium állatvilágának nagy része. Belgium legmagasabb pontja, a 694 méteres magasságú Signal de Botrange is ezen a területen található.

A Belga Földrajzi Intézet (Institut Géographique National) számításai alapján az ország abszolút középpontja a é. sz. 50°38′28’’, k. h. 4°40′05’’50.6411111111, 4.6680555556 koordinátán található, amely Walhain városa mellett, Nil-Saint-Vincent-Saint-Martin településen található.^[1]

[szerkesztés] Éghajlat

Klímája mérsékelt óceáni, nagy csapadékmennyiséggel minden évszakban. Az átlaghőmérséklet 3 °C januárban és 18 °C júliusban, a csapadék 78 mm júliusban. Eurometeo

[szerkesztés] Vízrajz

Belgium összes vízfolyása az Északi-tengerbe ömlik, a Momignies (Macquenoise) település és környékének kivételével, amely a francia Oise (folyó)n keresztül a csatornába ömlik. Belgium leghosszabb folyói:

1. Scheldt : belgiumi hossza 200 km (teljes hossza 350 km)
2. Meuse : belgiumi hossza 183 km (teljes hossza 925 km)
3. Yser : belgiumi hossza 50 km (teljes hossza 78 km)

Az ország fekvése miatt az áradások komoly veszélyt jelentenek, elsősorban a tengertől visszahódított területeken.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Nagy népsűrűsége, fejlett ipara és elhelyezkedése miatt Belgium komoly környezeti problémákkal kerül szembe. Belgium természeti kincseit többek között az urbanizáció, a fejlett közlekedési infrastruktúra, a járműforgalom, a jelentős nehézipar, az intenzív és belterjes állattartás és növénytermesztés által kibocsátott szennyező anyagok terhelik. Egy 2003-as jelentés^[2] szerint a belga folyók vízminősége a legrosszabb Európában, az ország a legutolsók között volt a vizsgált 122 ország közt.

A Föld veszélyeztetett állatfajai közül Belgium partjainál, az Északi-tengerben előfordul az északi simabálna, a nagy ámbráscet, a barna delfin és a beluga (fehér delfin), a szárazföldön pedig az európai vidra, a kerti pele, a nagyfülű denevér, csonkafülű denevér, kis patkósdenevér, tavi denevér és nyugati piszedenevér.

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Ókor és középkor

Belgium mai területén az első nyomokat hagyó lakosok a kelták voltak, az ország mai neve az akkoriban itt élő kelta törzs latin nevét őrzi. A rómaiak a lakosság ellenállása dacára meghódították a területet, és Ambiorix felkelésének leverése után szinte a teljes kelta népességet kiirtották, vagy rabszolgaságba adták. A római uralomnak a száli frankok betörése vetett véget; 486 óta Belgium a frankok országához tartozott.

Nagy Károly Liège közelében született 742-ben. A verduni szerződés (843) értelmében az ország területét I. Lothár és Kopasz Károly (Jámbor Lajos fiai) osztották fel maguk közt. Belgium területén a hűbéri rendszer kifejlődésével számos apróbb, a francia királyságnak vagy a német-római birodalomnak alávetett állam jött létre, mint pl. a brabanti, luxemburgi és limburgi hercegség, a hainaut-i grófság, a namuri és antwerpeni őrgrófság, illetve a maastrichti és liègei püspökség.

Artois és Flandria grófságok a grófi család kihalásával, míg a többi apróbb állam 1406-73 között örökösödés és vásárlás útján a burgundi hercegek tulajdonába kerültek, amely család így jelentős hatalmi tényező lett. Merész Károly burgundi herceg halála (1477) után a hercegség területét újra felosztották, nagyobb része Károly lányának, Máriának hozománya lett és így Miksa főhercegre szállt. 1516-ban a birodalmi rendek a német-római császársághoz csatolták, de Miksa unokája, V. Károly a németalföldi tartományokat fiára, II. Fülöpre hagyta.

A spanyol Habsburgok uralma alatt a Tizenhét Tartomány gazdasága és művészete virágzásnak indult. A királyi önkény és a protentánsok üldözése miatt azonban hamarosan véres konfliktus robbant ki a tartományban, amelynek az lett az eredménye, hogy a hét északi tartomány megkötötte az Utrechti Uniót és kimondta önállóságát. Belgium története ekkortól különíthető el Németalföldétől, hiszen a déli tartományok (nagyjából a mai Belgium területe) megkötötte az Arrasi Uniót, amelyben hűséget esküdtek a spanyol királynak. A 80 éves háborút (1568–1648) lezáró Vesztfáliai béke Belgiumot spanyol uralom alatt hagyta.

1713-ban az utrechti békében a déli tartományokat Ausztria kapta meg. A függetlenség végleges kivívásáig ez a terület számos francia hódítást élt meg és a legtöbb spanyol–francia és francia–osztrák háború színteréül szolgált. Az 1794-es francia forradalom harcait követően Németalföld, beleértve az azidáig soha Habsburg uralom alatt nem lévő területeket, mint pl. a Liège-i Püspökség - francia megszállás alá került, lezárva ezzel a terület spanyol–osztrák uralmát. Napóleon bukását követően Németalföld újraegyesült, mikor 1815-ben a bécsi kongresszus Hollandiával egyesítette, és mint Egyesült Holland Királyság és I. Vilmosnak adta a koronát. Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét, a párizsi 1830-as felkelés hatására kitört forradalom során, amelyben jelentős politikai és katonai segítséget kapott a francia köztársaságtól.

[szerkesztés] Függetlenség

Az 1830-as belga szabadságharc egy független, semleges, katolikus Belgium megalapításához vezetett ideiglenes kormány és nemzeti kongresszus vezetésével. A Szász-Coburg-Gotha-házból származó I. Lipót 1831-es beiktatása után Belgiumban alkotmányos monarchia és parlamenti demokrácia lett. A függetlenségi háború és a I. világháború között az oligarchiából demokratikus rendszer bontakozott ki két meghatározó párttal, a katolikusokkal és a liberálisokkal, illetve az általános választójog bevezetése után egy harmadik párt is megalakult, a szakszervezetek befolyása alatt működő Munkáspárt. Belgiumban eredetileg a nemesség és a burzsoázia által felvett francia nyelv lett a hivatalos nyelv, de elsősorban a II. világháború után megerősödött flamand függetlenségi mozgalom hatására az ország hivatalos nyelve a holland és a francia.

[szerkesztés] Gyarmatosítás

Belgium részt vett az afrikai gyarmatosítás kései időszakában. Az afrikai gyarmatokat felosztó 1885-ös Berlini Konferenciát követően Kongó Szabadállam néven II. Lipót magánbirtokaként kezelték a leigázott területet. A belga gyarmatosítók módszerei 5–15 millió ember életébe kerültek. Joseph Conrad nevezetes kisregénye, A sötétség szívében ezt az időszakot dolgozza fel. A kegyetlen és értelmetlen rémuralom nemzetközi tiltakozást váltott ki. Ennek hatására 1908-ban Kongó hivatalosan is belga gyarmat lett, és a belga kormány irányítása alá került. Ezt követően a helyzet javult, de Belgiumnak soha nem voltak erőforrásai egy ekkora gyarmat irányításához.

1908-ban tehát Belgium gyarmataihoz csatolták, ezidőtől nevezik Belga Kongónak a területet (ma Kongói Demokratikus Köztársaság). Az előzőleg német gyarmat Rhuanda-Urundi-t (ma Ruanda és Burundi) 1916-ban foglalta el Belga Kongó. Majd 1924-ben Belgiumba szavazta be a Nemzetek Ligája.

Az ország 1944–45 teléig tartozott hozzá, amikor a szövetséges csapatok visszafoglalták. Belga Kongó 1960-ban Zaire néven szabadult fel a Kongó-krízis során, míg Ruanda-Urundi 1962-ben lett független.

Belgium a Kongói Demokratikus Köztársaság legfőbb külföldi támogatója, segélyezője.

[szerkesztés] Az I. világháború

A semleges Belgium 1914-ben Németországnak nem adott átvonulási engedélyt Franciaország felé, mire a németek erőszakkal bevonultak. Németország a Schliffen-terv (Blitzkrieg) részeként elfoglalta az országot. Az itt történtekről sok, a tényeket helytelenül bemutató németellenes propagandairomány született meg a szövetséges sajtóban, ami miatt 1923-ban hivatalosan bocsánatot kértek Németországtól. Eupen és Malmedy vidékét az I. világháború után Németországtól elcsatolták Belgiumhoz.

1930-ban alapította meg Léon Degrelle a vallon fasiszta rexista pártot, ám a választók nagy része elutasította szélsőségesen nacionalista nézeteit.

[szerkesztés] Belgium a II. világháborúban

Németország a második világháborúban hadüzenet és ultimátum nélkül lerohanta Belgiumot. 1940. május 28-án III. Lipót király feltétel nélkül letette a fegyvert, mely lépését a belgák többsége elítélte, s melynek nyomán árulással vádolták meg. Míg a kormány Angliába menekült, Lipót inkább Belgiumban maradt, ahol német fogságba került. Mivel visszautasította a németekkel való kollaborációt saját kastélyában háziőrizetbe helyezték.

Hitler egy mérsékelt, komoly nemzetközi tapasztalatokkal bíró német tábornokot, Alexander von Falkehausent nevezte ki Belgium katonai kormányzójának. Falkenhausennek sikerült a németek által megszállt országok közül a legkevésbé elnyomó kormányt működtetnie Belgiumban. Maga Hitler is és a nemzetiszocializmus ellenfele volt, ezért hatalmát arra használta fel, hogy elkerülje vagy korlátozza a más megszállt országokban gyakori szörnyűségeket.

Némileg sikerrel lépett fel Göring és Himmler befolyása ellen, még a súlyos élelmiszerhiány ellenére is sikerült megakadályoznia a tömeges éhezéseket, ezenkívül ellenállása nyomán a mintegy 90 000 belgiumi zsidó mintegy kétharmada túlélte a háborút. 1942 és 1944 között 25 257 foglyot szállítottak koncentrációs táborokba, túlnyomó többségüket Auschwitzba. Közülük 1207 maradt életben. A Hitler elleni merényletet követően Falkenhausen is koncentrációs táborba került, bár a merényletet szervező csoporthoz fűződő kapcsolatira akkor még nem derült fény. Utódja nemsokkal a Belgium felszabadítása előtt, 1944 júliusában, Josef Grohé lett.

Lipótot az inváziót követően a németek először a szászországbeli Hirschstein an der Elbe erődjébe, majd a Salzburg melletti Stroblba szállították. A háború után Hitlerrel való kollaborációval vádolták, és a törvényhozás megfosztotta uralkodói jogaitól. Helyette öccsét, Károly herceget választották kormányzónak. Lipót családjával együtt svájci száműzetésbe vonult.

A háború során a flamand nacionalisták azt remélték, hogy a németek segítenek véget vetni a frankofón dominanciának Belgiumban, ezért sokuk együttműködött a német nemzeti szocializmussal, de az együttműködés a vallon oldalon is ott volt. A német nemzeti szocialistákat két nacionalista politikai mozgalom, a Staf de Clerq vezetése alatt álló Flamand Nemzeti Unió (Vlaams Nationaal Verbond) és a Léon Degrelle vezette vallon rexista párt támogatta. Degrelle később a vallon Waffen-SS hadosztályok parancsnoka lett, a háború után pedig Spanyolországba kényszerült emigrálni. Távollétében Belgiumban 'hazaárulásért' halálra ítélték a szövetségesek bíróságai. A háború után 280 kollaboránst végeztek ki és mintegy 58 000 további személyt tartóztattak le, illetve fosztottak meg vagyonától, illetve jogaitól. [1]

[szerkesztés] 1945 után

1945 után Belgium a Marshall-tervnek köszönhetően hamarosan kiheverte a második világháború okozta károkat, és virágzó országgá és Európa egyik legfejlettebb államává lett. A háború utáni éveket az ún. király-kérdés és a második iskolaháború határozta meg. A későbbi években fellángolt a flamand-vallon ellentét, ami a nyelvi határ meghúzásához (1962) és a nyelvi törvény felülbírálatához vezetett (1963). Csatlakozott a NATO-hoz, az EU egyik alapítója. A 1970-es években az elöregedett gazdasági struktúra és a toronymagas államadósság gazdasági válsághoz vezetett, amit a kereszténydemokrata kormányoknak a 90-es évek elejére sikerült megoldaniuk. A 20. század utolsó negyedében több államreform és alkotmánymódosítás alakította át az ország struktúráját és közigazgatását (1978, 1980, 1988, 1993). Ez utóbbi, 1993-as alaptörvénymódosítás hozta létre a jelenlegi szövetségi államformát a maga aszimmetrikus összetételével (aszimmetrikus, mert a három régió és a három nyelvi közösség nem fedi le egymást). A kosovói és az afganisztáni NATO-missziókban Belgium elsősorban védelmi-logisztikai szerepet vállalt, az Iraki háborúba pedig nem kapcsolodótt be.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Közigazgatás

Lásd még a Belga városok listája és a Belgium - közigazgatási területei oldalt!

1993 óta Belgium aszimmetrikus szövetségi alkotmányos monarchia. Ez azt jelenti, hogy az ország területi alapon és nyelvi-kulturális alapon 3-3 egységre oszlik, amelynek mindegyikének (elméletileg) önálló reprezentációja és törvényhozása (parlamentje) ill. végrehajtó hatalma (kormánya) van. Ezek a szubszidiaritás elve alapján működnek, és csak az országos jellegű kérdésekben van a szövetségi kormánynak és parlamentnek hatásköre. (Elvileg tehát 7 kormánya és 7 parlamentje van az országnak).

Területi alapon Belgium 3 régióra (region/gewest/Region), azon belül 10 provinciára vagy tartományra (province/provincie/Provinz) oszlik:

• Brüsszel régió (Bruxelles/Brussel/Brüssel) (a térképen kék színnel van jelölve)
• Flandria (Vlaanderen/Flandre/Flandern) (a térképen olajsárga színnel van jelölve)
  • Antwerpen (Anvers/Antwerpen)
  • Flamand-Brabant (Vlaams-Brabant/Brabant-Flamand/Flämisch-Brabant)
  • Kelet-Flandria (Oost-Vlaanderen/Flandre Orientale/Ostflandern)
  • Limburg (Limbourg/Limburg)
  • Nyugat-Flandria (West-Vlaanderen/Flandre Occidentale/Westflandern)
• Vallónia (Wallonie/Wallonië/Wallonien) (a térképen bordó színnel van jelölve)
  • Vallon-Brabant (Brabant Wallon/Waals-Brabant/Wallonisch-Brabant)
  • Hainaut (Henegouwen/Hennegau)
  • Liège (Luik/Lüttich)
  • Luxembourg (Luxemburg/Luxemburg)
  • Namur (Namen/Namur)

A flandriai, a vallóniai tartományok és a brüsszeli régió továbbtagolódnak kisebb adminisztratív területekre.

Nyelvi-kulturális alapon Belgium 3 közösségre (communauté/gemeenschap/Gemeinschaft), oszlik:

• Flamand Közösség (hollandul: Vlaamse Gemeenschap, korábban: Holland nyelvű közösség, hollandul: Nederlandstalige Gemeenschap);
• Francia Közösség (franciául: Communauté française de Belgique);
• Német nyelvi közösség (németül: Deutschsprachige Gemeinschaft Belgiens).

A közösségek és a régiók területileg nem fedik egymást (ezért aszimmetrikus): a Brüsszel Fővárosi Régió kétnyelvű: területén laknak mind a Flamand mind a Francia közösséghez tartozó lakosok, a német nyelvű közösség területe teljes egészében a vallon régióban fekszik.

A Flamand régió és a Flamand közösség azonnal a megalakulás után (1993) egyesült, tehát csak egy törvényhozása és parlamanti képviselete és egy kormánya van. Ezért a gyakorlatban az elméleti 7 helyett csupán 6 kormány és népképviselet működik Belgiumban.

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Belgium szövetségi állam alkotmányos monarchiával és parlamentáris demokráciával, melynek élén I. Lipóttól egyenes ágon leszármazott király (vagy királynő, ez utóbbira még nem volt példa) tölti be az államfő szerepét. A szövetségi kétkamarás parlament egy Szenátusból és egy Képviselőházból áll. Az előbbi tagjai a közösségek és régiók által közvetlenül választott, szenior politikusokból és képviselőkből álló testület, míg a másik minden 18 év feletti belgát egy ún. „arányos szavazati rendszer”-ben képviselni hivatott testület. A tartományi és közösségi népképviselet egykamarás parlamentekben, közvetlen és listás választás útján választott képviselők által történik. Belgium egyike annak a néhány országnak, melynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet az egyik legnagyobb részvételi eredményekkel a világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Belgium kétkamarás törvényhozású, többpártrendszerű szövetségi állam. A szövetségi kormányt az uralkodó nevezi ki, de rendelkeznie kell a Képviselőház megbízásával. A kormány a miniszterelnök vezetése alatt áll. Tagjai közé holland és francia nyelvű minisztereket egyenlő arányban választanak. A király, vagy adott esetben a királynő az állam feje, limitált előjogokkal. A tényleges hatalom a miniszterelnök és a különböző tárcák kezében van. A törvényhozás polgári törvényeken alapszik, és a Code Napoleon-ból eredeztethető. A jogrendszer felépítését tekintve a „fellebbviteli bíróság” felett áll még a Cassation Court, Hof van Cassatie, mely intézmény a francia polgárjogon alapul.

Belpolitikailag kifejezetten problematikus a két nagyon különböző nyelvű és mentalitású népcsoport, a flamand és a vallon együttélése. Belgiumban, pontosabban Brüsszelben van az Európai Unió központja.

A testületek konfliktusait az Arbitrage Court/Arbitrage Hof feladata megoldani. Ez a felállás békés együttélést biztosít az oly különböző kultúrák számára.

A három összetevőjű önkormányzat legmagasabb szintjén áll a kormány, amely a külpolitikai, fejlesztési-segélyezési, védelmi, katonai, rendőri, és gazdasági, szociális-jóléti, szociális-biztonsági, közlekedési, energiaügyi, kommunikációs és a tudományos-kutatási tárcákat vezeti. A kormány csak minimális hatalommal bír az oktatásban és a kultúrában, és a regionális végrehajtó hatalom adóztatási munkájának felügyeletét végzi. A területi regiók és az alájuk tartozó helyi önkormányzatok rendelkeznek az adózás többi része, kb. 90%-a felett. A regionális önkormányzat nagyrészt területi és tulajdoni szabályozást végez, úgymint lakhatás, közlekedés, stb. A régiókkal párhuzamosan (azonos szinten, de más területi és illetőségi körben) elhelyezkedő három nemzeti közösség (flamand, vallon és német) felügyeli az iskolákat, könyvtárakat és színházakat. Az egyes illetékességi körök sokszor keverednek, ezért rendkívül nagy a bürokrácia. Az épületengedélyezés például egy a közoktatásba tartozó iskola számára Brüsszelben, a Brüsszeli regionális önkormányzathoz tartozik. Viszont az iskola mint intézmény a flamand önkormányzat szabályozása alatt áll, amennyiben az elsődleges nyelv flamand, illetőleg a franciához, ha az francia.

A hat parlamentnek összesen 631 képviselője van:

1. Szövetségi Parlament (a Szenátus 74 képviselő + Alsóház 150 képviselő)
2. Flamand Parlament (124 képviselő)
3. Francia Nyelvi Közösség Parlamentje (94 képviselő, melyből 75 a Vallon Parlement tagja plusz a Brüsszel Fővárosi Parlementnek 19 francia nyelvű képviselője)
4. Valon Parlament (75 képviselő)
5. A Német Nyelvi Közösség Tanácsa (25 képviselője)
6. Brüsszel Fővárosi Parlement (89 képviselő)

A hat kormányzat:

1. A Belga Szövetségi Kormány (21 miniszter és államtitkár)
2. Flamand Kormány (10 miniszter)
3. Vallon Kormány (9 miniszter)
4. Francia Nyelvi Közösség Kormánya (6 miniszter)
5. Brüsszel Fővárosi Kormány (5 miniszter en 3 államtitkár)
6. A Német Nyelvi Közösség kormánya (4 miniszter)

[szerkesztés] Politikai pártok

Belgium politikai szervezete összetett. Az 1960-as és 1970-es években a fontosabb, korábban országos érdekeltségű pártok nyelvi-területi alapon flamand ill. vallon pártokra oszlottak, és ezeknek a kulturális közösségeknek az érdekeit képviselik. A főbb pártok mind a két nyelvi közösségben, jóllehet mindegyik centrumpárt, három fő politikai családba tartoznak. A VLD és az MR a jobboldali (kék színnel szimbolizált) liberálisokhoz, a CD&V és az CDh a konzervatívabb (narancsszínnel jelképezett) kereszténydemokratákhoz, és az sp.a és az PS a baloldali (vörös színnel asszociált) szocialistákhoz. A korábbi nacionalista Népi unió (VU) illetve a hozzá kapcsolódó ID21 a 90-es években feloszlott, és a belőle alakult kisebb pártok, ill. egyes politikusok az említett három pártcsalád flamand pártjaihoz csatlakoztak (a progesszív-szocio-nacionalista Spirit a szocialistákhoz, a nemzeti Új Flamand Szövettség, az NVA a kereszténydemokratákhoz, egyes független politikusok pedig a liberálisokhoz). Fontos politikai tényéző még a flamand és a vallon környezetvédő zöldpárt (a Groen! és az Ecolo). A szélsőjobboldali, szeparatista Flamand Érdekpárt (Vlaams Belang), melynek elődjét a Vlaams Blokkot 2005-ben a belga bíróság rasszista volta miatt elítélte, különösen azokban a nagyobb flamand városokban népszerű (Antwerpen és Mechelen), ahol sok bevándorló él. Szintén nyelvi érdekek alapján szerveződött a két franciajkú nacionalista párt, az FDF és az UF, illetve a németajkúak érdekeit képviselő PJU-PDB. A politikusokra hatással vannak különböző szervezetek – pl. Kereskedelmi Vállalkozók Szervezete, az Agrárszövetség, a három (kereszténydemokrata, szocialista, liberális) szakszervezet – lobbiérdekei.

A jelenlegi uralkodó, II. Albert I. Balduin belga királyt követte 1993-ban. 1999 és 2003 között Guy Verhofstadt VLD párti miniszterelnök vezette a hatpárti, liberális-szociáldemokrata-zöldpárti koalíciót, amit időnként „szivárvány kormányzat”-nak, gyakrabban pedig „lila-zöld koalíció”-nak is hívtak. Ez volt az első kormány kereszténydemokraták nélkül 1958 óta. A 2003-as választásokat követően Verhofstadt megkezdte második időszakát hivatalában, és liberális-szociáldemokrata koalíciót alakított négy párttal.

A két Verhofstadt kormány egyensúlyba hozta a büdzsét, amit azonban az ellenzék és a Belga Állami Számvevőszék szerint csak számviteli trükkök és olyan egyszeri intézkedések meghozásával sikerült elérni, amelyek hosszú távon a nemzet érdekei ellen szolgálnak (pl. állami igatlanok privatizálása és visszabérlése). A Verhofstadt előtti, Jean-Luc Dehaene (akkori CVP, jelenleg CD&V) vezette kormány bukása főleg a dioxin-válság miatt következett be. E nagy ételmérgezési botrány 1992-ben a Belga Élelmezési Hivatal létrehozatalát eredményezte, továbbá a Zöldek atipikusan magas részvételét hozta a parlamentben, valamint a környezetpolitika nagyobb hangúlyosságát az első Verhofstadt kormány alatt.

A kereszténydemokrata párt részvétele nélküli Verhofstadt-kormány az etikai kérdéseket liberálisabb szemszögből kezelte, mint a korábbi kereszténydemokrata vezetésű kormányok, és megszavazta a könnyűdrogok toleranciájáról szóló törvényt, valamint lehetővé tette az azonos neműek házasságát és az eutanáziát. A legutóbbi két parlamenti ciklusban a kormány, a Belga külpolitikai hagyományokhoz híven, aktív diplomáciát folytatott Afrikával és Afrika érdekében nemzetközi fórumokon, ellenezte a katonai közbelépést az Iraki krízis során, és szűkítette a nemzetközi háborús bűnösök törvény elé állíthatóságát is. A második ciklus végére a korábban széles támogotásnak örvendő liberális-szocialista kormány jelentősen vesztett népszerűségéből. Ebben szerepe volt annak, hogy Verhofstadt voluntarista politikai stílusa nem jelentett már akkora vonzerőt, mint kezdetben. A kormányfőt bírálták autokrata vezetéséért is, valamint elidegenítő hatással volt sokakra az ún. „nyílt vita kultúrája” is, melynek során a kormámykoalíció egyes tagjai a medián keresztül tárgyalták meg (sokszor meglehetősen éles szóváltások között) a vitás kérdéseket. Ezen túlmenőleg Flandriában a liberálisok (VLD) állandó belső viszályai és sorozatos látványos tagkizárásai (köztük több népszerű liberális politikusé), Vallóniában pedig a szappan-operába illő, véget nem érő korrupciós botrányok sorozata gyöngítette a „lila” kormány (PS)támogatottságát.

A 2007-es választásokat Flandriában a kereszténydemokraták (CD&V), Vallóniában pedig a liberálisok (MR) nyerték. A legtöbb szavazatot Yves Leterme kereszténydemokrata (CD&V) politukus kapta (több mint 800 000 egyéni szavazatot, annyit mint a második és harmadik helyen szereplő politikusok együttesen), akit II. Albert 2007 júliusában felkért kormányalakításra. A koaliciós tárgyalásokra a két kereszténydemokrata (CD&V, CDh) és a két liberális párt (VLD,MR) kapott meghívást, de a „narancs-kék” koalíciós tárgyalások [2007]. [augusztus 23]-án megrekedtek a Flamandok által szorgalmazott átfogó államreform miatt (többek között a Brüsszel-Halle-Vilvoordei választókörzet felbontása, melyre a Legfelsőbb Bíróság kötelezi a Belga államot), amit azonban a Vallonok (elsősorban a CDh) egyértelműen elutasítottak. Ezzel az ország pillanatnyi patthelyzetbe került.

2007. december 21-én ismét Verhofstadt alakíthatott kormányt, a flamand és francia kereszténydemokraták, a flamand és francia liberálisok, valamint a francia szociáldemokrata párt támogatásával. A kormány mandátuma csak 2008. március 20-ig szólt, amikor Yves Leterme miniszterelnök letette hivatali esküjét.

Az elmúlt húsz év tendenciája, vagyis a Flamand Érdekpárt (korábban Flamand Blokk), szélsőjobboldali nacionalista szeparatista párt feltörése a 2007-es választásoknál nem folytatódott, és a párt támogatottsága 30 százalék (!) körüli értéknél stagnált Flandriában (bizonyos választókörzetekben azonban ez az arány akár az 50%-ot is megközelíti). A többi parlamenti párt ún. „egészségügyi kordonnal” (cordon sanitaire) veszi körül ezt a pártot, ami azt jelenti, hogy a párttal semmi esetre sem kötnek koalíciót, így kormányalakításra nincs gyakorlati esélyük, de az önkormányzatok több helyütt csak úgy lehetségesek, hogy az összes többi párt (sokszor hat-hét, köztük szélsőbaloldali párt is) alkot koalíciót. Vallóniában a nacionalista Nemzeti Front (FN) nem számíthat jelentős támogatásra.

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Demográfia

Belgium népsűrűsége (340 fő/km2) a második legmagasabb Európában Hollandia után (az olyan mikroállamot, mint Monaco, nem számítva). A legnagyobb népsűrűségű területek Brüsszel-Antwerpen-Gent-Leuven városok és agglomerációi (a „flamand gyémánt”-ként is ismert terület), és más vidéki központok, mint Liege, Charleroi, Mons, Kortrijk, Brugge, Hasselt és Namur. Az Ardennek a legalacsonyabb népsűrűségű terület. 2005-ös adatok szerint a Flamand Régió népessége kb. 6 043 161, Vallóniáé 3 395 942 és Brüsszelé 1 006 749 fő. Túlnyomó többségük városi lakos (97,3% 1999-ben).

A legnépesebb városok:

• Brüsszel – 1 006 749 lakos
• Antwerpen 457 749
• Gent – 230 951
• Charleroi – 201 373
• Liège – 185 574
• Brugge – 117 251

Egyéb demográfiai adatok:

• Korcsoportok szerinti megoszlás: 0–14 éves: 17,48%, 15–64 éves: 65,57%, 65+ éves: 16,95%
• Várható élettartam: férfiaknál 75 év, nőknél 81 év
• Népességnövekedési ráta: 0,16%
• Születési arány: 10,74‰
• Halálozási arány: 10,1‰
• Gyermekhalandóság: 4,7‰
• Termékenység: 1,6 gyerek/nő
• Migráció: 0,97‰

[szerkesztés] Etnikai megoszlás

Mivel Belgium Európa központjában helyezkedik el, az utóbbi két évezredben számos kultúra és nép átjáróháza volt. A kelta, római, germán, francia, holland, spanyol és osztrák népek valóságos olvasztótégelye.

A belga lakosság 86%-a flamand vagy vallon, 9%-a nagyságrendben olasz, marokkói, francia, török vagy holland, és 5%-a egyéb más nemzetiségű.

[szerkesztés] Vallási megoszlás

A vallásos lakosok többsége katolikusnak vallja magát mind a vallonok, mind a flamandok körében.

A Sonecom intézet 2008-as felmérése szerint^[3] a vallonok 46%-a vallja magát katolikusnak, 17%-a ateistának, 10%-a pedig agnosztikusnak. A francia nyelvű közösség 12%-a viszont muzulmán; arányuk Brüsszelben 33%-os. Más szempontból vizsgálva a frankofonok 68%-a vallja magát hívőnek, közülük 25% gyakorolja is vallását, 42% viszont nem gyakorló hívő.

[szerkesztés] Nyelvi összetétel

Belgium területi megoszlása hivatalos nyelvek szerint

holland terület	francia terület	német terület

Belgium kettős kulturális határt képez a germán és latin nyelvű népek között, ezért nyelvileg megosztott. Belgiumnak három hivatalos nyelve van: a holland (valójában a holland nyelv flandriai változata, amelyet a belgák mindkét nyelvi régióban flamand nyelvnek is neveznek), a francia és a német, ám ezek hivatalos használata területileg van szabályozva. Flandriában kizárólag a holland számít hivatalos nyelvnek, Vallónia francia nyelvű területein a francia, és német nyelvű területein pedig a német és a francia. Brüsszelben mind a holland, mind a francia hivatalos nyelv. A Brüsszel környéki települések speciális szabályozásban részesülnek, itt ugyanis a lakosság többsége vagy jelentős hányada francia nyelvű (főleg ide betelepült gazdag vallonok), de közigazgatásilag történelmi-földrajzi okokból kifolyólag Flandriához tartoznak. Ezeken a településeken a holland a hivatalos nyelv, de a lakosok írásban kérvényezhetik, hogy hivatalos ügyeiket franciául intézhessék. Ezt a kérvényt évente újra be kell nyújtani. Ennek a speciális szabályozásnak a véglegessége vitatott: a flamandok szerint a rendszer kifutó szabályozás (előbb-utóbb véget kell érnie, tehát a betelepült franciaajkúak is tanuljanak meg hollandul), a vallonok szerint viszont örökös kiváltság (ami reményeik szerint végül is ezen településeknek Brüsszelhez való csatolását fogja eredményezni). A lakosság több mint fele holland ajkú, a francia a második nyelv, a német anyanyelvű emberek száma kevesebb mint 1%.

A népesség 59%-a, 6,18 millió fő északon, nagyrészt a flandriai részen hollandul beszél. A francia nyelvet a népesség 40%-a beszéli: 3,29 millió a déli Vallon Régióban (vallonok) és egy kb. 0,88 milliós lakosság a hivatalosan kétnyelvű Brüsszel-Fővárosi Régióban (brüsszeli franciák), vagyis a brüsszeliek 85-90%-a. Csak a kisebbség beszél itt hollandul, annak ellenére, hogy ez volt a helyi nyelv még nem sokkal Belgium függetlenné válása előtt is.

A Belgiumban beszélt holland (flamand) és a belga–francia nyelv szókészletében és szemantikájában kisebb különbségek találhatók a Hollandiában beszélt holland és Franciaországban beszélt francia nyelvhez képest. Sokan beszélik még a flamand dialektusait is. A francia nyelvvel rokon vallon nyelvet azonban, amely valamikor a vallon terület fő dialektusa volt, csak elvétve, nagyrészt az idősek beszélik és értik. Ezt a franciát olyan más dialektusaihoz hasonlóan, mint a pikard és limburgi, már nem használják a társalgási nyelvben.

A belgák kevesebb mint egy százaléka, kb. 70 000 ember német nyelvű közösségben él a Vallon Régió keleti részén, főleg a német határ mentén. Lásd: Belgium német nyelvközössége.

A nyelvi diverzitás gyakran vezet politikai és kulturális konfliktushoz, és leképeződik Belgium komplex kormányzati rendszerében, politikatörténetében.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Belgium a világ egyik legiparosodottabb regiójának szívében fekszik.

Belgium volt a kontinentális Európa első országa, ahol lezajlott az ipari forradalom, az 1800-as évek elején. A bányászat és az acélipar Liège és Charleroi környékén gyors fejlődésnek indult, és helyzetét megőrizte egészen a 20. század közepéig. A fejlődés nem volt zökkenőmentes, az 1840-es évekre a flandriai textilipar súlyos válságba került, és 1846 és 1850 között Flandriában éhínség pusztított. A II. világháború után a vegyi- és olajipar indult gyors fejlődésnek Gent és Antwerpen környékén.

Az 1973-as és az 1979-es olajválságok hosszas recesszióba taszították a belga ipart, amiből az acélgyártás egészen máig nem is tért magához. Azóta is folyamatosan csökken az acélipari termelés, ami jelentősen gátolja Vallónia tartomány fejlődését.

Az 1980-as és 90-es években az ország gazdasági centruma folytatta észak felé tolódását a flandriai vidékekre. Manapság az ipar a népes flamand részen van, északon.

Az 1980-as évek végére Belgium makroökonómiai politikája kumulatív kormányzati adósságot eredményezett (12%). Jelenleg a büdzsé egyensúlyban van és az adósság a GDP 87,53%-a. 2005-ben a valós növekedés kb 1,5% volt míg az OECD prognózisa 2006-ra 2,9%.

Belgiumnak különösen nyitott a gazdasága. A kikötők, csatornák, vasutak és utak kitűnő közlekedési infrastruktúráját fejlesztette ki, hogy integrálja iparát minden szomszédjával. Az antwerpeni kikötő a második legnagyobb európai kikötő, és Zeebrugge, Brugge modern kikötője is fontos európai kikötőállomás. Az EU egyik alapítótagjaként Belgium erősen támogatja az EU hivatalok kiterjesztését, hogy integrálja a taggazdaságokat. 1999-ben Belgium bevezette az eurót, az egységes európai fizetőeszközt, mely 2002-ben felváltotta a belga frankot. A belga gazdaság erősen külkereskedelem-orientált, különösen a magas hozzáadott értékű termékekben. A fő importáruk élelmiszer, gépek, nyers gyémánt, petróleum és petróleum-származékok, kemikáliák, ruházat és kiegészítők, illetve textíliák. Fő exportcikkei gépkocsi, élelmiszerek és élelmiszertermékek, csiszolt gyémánt, textíliák, műanyagok, petrolkémiai termékek, vas, acél és egyéb fémek. 1922 óta Belgium és Luxemburg egyöntetű kereskedelmi piacot alkot határ- és valutaunióval, Belga–Luxemburgi Unió néven. Fő kereskedelmi partnerei Németország és Hollandia, Franciaország és az Egyesült Királyság, Olaszország és az Egyesült Államok, valamint Spanyolország. Az ország a 13. helyen áll a 2006-os ENSZ Humán Fejlődési Indexben.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei.

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet: Victor Horta, Henry van de Velde, Paul Hankar
• Képzőművészetek: Belgium híres fiai többek között a festők, Hubert van Eyck, Jan van Eyck, Van Dyke, Id. Pieter Bruegel, Paul Delvaux és Peter Paul Rubens.
• Irodalom
• Filmművészet

Itt született Jean-Claude Van Damme.

• Zene: César Franck, Henri Vieuxtemps, Jacques Brel, Viktor Lazlo

[szerkesztés] Ünnepnapok

Belgiumban 10 hivatalos munkaszüneti nap van:

• január 1.: Újév
• március/április: Húsvét hétfő
• május 1.: a munka ünnepe
• május-június: Áldozócsütörtök (a húsvét utáni hatodik csütörtök)
• június: Pünkösd hétfő (a húsvét utáni hetedik hétfő)
• július 21. (I. Lipót trónra lépésének évfordulója),
• augusztus 15.: nagyboldogasszony ünnepe
• november 1.: mindenszentek napja
• november 11.: az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény napja
• december 25.: karácsony

Amennyiben ezen ünnepnapok valamelyike hétvégére esik, minden munkavállaló plusz egy szabadnapra jogosult a kieső hivatalos munkaszüneti nap helyett.

Nem hivatalos munkaszüneti nap ^[4] (csak az érintett közösségek ünneplik):

• július 11.: a flamand közösség ünnepnapja
• szeptember 27.: a francia közösség ünnepnapja
• november 15.: a német nyelvi közösség ünnepnapja

November 15-én ünnepli Belgium a Király Napját (eredetileg a Dinasztia Napja). Első alkalommal 1866-ban került sor erre a megemlékezésre, amelyet az első belga uralkodó emlékére Szt. Leopold napjára szerveztek. A jelenlegi uralkodó, Albert király, hagyományosan nem vesz részt az ünnepi misén és a nap során szervezett megemlékezéseken, a királyi palota előtt elhaladó katonai díszmeneten, illetve a szövetségi parlamentben szervezett ünnepi ülésen. A nap a közalkalmazottaknak munkaszüneti nap.

[szerkesztés] Lásd még

• Belga városok listája
• Belgium közigazgatási területei
• Híres belgák listája
• Frankofónia

[szerkesztés] Források és jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Brüsszeli várostérkép
• Belgium domborzati térkép
• Belgium lap – linkgyűjtemény
• Ennek csak a fele tréfa (a Metazin cikke Belgium esetleges felbomlásáról, 2007. január 14.)
• Hová álljanak a belgák? (Metazin, 2006. szeptember 7.)
• Harvard Law School News: Bye bye Belgium? Entry on the future of Belgium published in the International Herald Tribune
• Belgian Federal Government - hivatalos oldal
• History of Belgium: Primary Documents
• Belgian tourist office - hivatalos oldal

• USC Center on Public Diplomacy Nation Profile
• Official website of Belgian monarchy
• Belgium Térkép

Az Európai Unió

Ausztria | Belgium | Bulgária | Csehország | Ciprus | Dánia¹ | Egyesült Királyság | Észtország | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Málta | Németország | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Svédország | Szlovákia | Szlovénia

¹Kivéve Grönlandot és Feröert

NATO (North Atlantic Treaty Organisation)
Amerikai Egyesült Államok • Belgium • Bulgária • Csehország • Dánia • Egyesült Királyság • Észtország • Franciaország • Görögország • Hollandia • Izland • Kanada • Lengyelország • Lettország • Litvánia • Luxemburg • Magyarország • Németország • Norvégia • Olaszország • Portugália • Románia • Spanyolország • Szlovákia • Szlovénia • Törökország

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD)

Amerikai Egyesült Államok | Ausztrália | Ausztria | Belgium | Csehország | Dánia | Dél-Korea | Egyesült Királyság | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Írország | Japán | Kanada | Lengyelország | Luxemburg | Magyarország | Mexikó | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Svájc | Svédország | Szlovákia | Törökország | Új-Zéland