Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

OECD tagállamok 2007-ben

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (angol nevének – Organisation for Economic Co-operation and Development – rövidítéséről hazánkban is főként OECD néven ismert nemzetközi szervezet.

Székhelye: Párizs (Château de la Muette). A szervezetnek Magyarország 1996 óta a tagja.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Céljai
3 Felépítése
4 Tagállamai
5 Kiadványai
- 5.1 OECD könyvek
- 5.2 Összeállítás az "adóparadicsomokról"
6 További bővítés
7 Források és jegyzetek
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

1961-ben alakult az OEEC (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet) utódjaként. Az OECD tevékenysége az oktatás területén

1. A globális gazdasági szervezetek és az oktatás Egy-két évtizeddel ezelőtt bizonyára meglepetést keltett volna, ha olyan, elsősorban a gazdaság területén végzett tevékenységükről ismert szervezetek, mint például a Világbank, az Európai Unió vagy az OECD bekerülnek egy olyan kötetbe, mely az oktatásról szól. Az a tény, hogy ezek a szervezetek ma már kihagyhatatlanok az ezredvég oktatási történéseinek elemzéséből, egyértelműen jelzi: az oktatást a korábbinál sokkal szélesebben kell értelmeznünk, és e terület mind az országok szintjén, mind a nemzetközi porondon stratégiai fontosságúvá. Néhány évvel ezelőtt még azt mondhattuk volna, mindez csak a fejlett világra és a fejlett országok oktatási rendszereire érvényesek. A huszadik század utolsó évtizedében azonban Magyarországon is olyan társadalmi és gazdasági változások történtek, melyek végérvényesen bevonták az országot a globális környezetben zajló folyamatokba. E környezet fontos elemét alkotják a nemzetközi együttműködés olyan szervezetei, mint amilyen az OECD.

Az OECD a hatvanas évek óta a nemzetközi oktatásügy egyik legfontosabb szereplője. Olyan tudásközpont, amely az elmúlt évtizedekben kiindulópontja volt számos olyan új felismerésnek, gondolatnak, újításnak és nem utolsó sorban értéknek, amelyek a fejlett világ országaiban közvetlen módon befolyásolták a kormányok oktatással kapcsolatos nézeteit. A hatvanas években az OECD egyike volt azoknak a szervezeteknek, amelyek meggyőző érveket adtak azok kezébe, akik a gazdasági fejlődés egyik motorját látták az oktatásban és ezért expanzív oktatáspolitikát javasoltak. Később, a hetvenes évek második felében, az olajválságokat követően az OECD volt az egyik szellemi bölcsője annak az oktatáspolitikai paradigmaváltásnak, amelynek eredményeképpen olyan kérdések kerültek előtérbe, mint az oktatás szerepe az ifjúsági munkanélküliség kezelésében, a hatékonyabb költséggazdálkodás vagy a decentralizáció. A kilencvenes évtizedben megint csak az oktatást a tágabb gazdasági és társadalmi környezeten belül tekintő, a demográfiai folyamatokat és a munka világának az átalakulását jelentős szellemi erőforrásokat mozgósítva elemző OECD-n belül fogalmazódott meg a legtisztábban és a legkidolgozottabb formában egy újabb paradigmaváltás igénye. Egy olyan váltásé, amely – gondosan levonva ennek valamennyi társadalmi, pénzügyi, intézményi és politikai konzekvenciáját – a hangsúlyt az egész életen át tartó tanulásra helyezi (OECD, 1996a).

Annak, hogy az OECD a nemzetközi oktatásügy egyik legnagyobb hatású szereplőjévé vált, sokféle oka van, melyekre a későbbiekben még visszatérünk. Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy ez a legfejlettebb országokat – 1999-ben 29 országot – tömörítő szervezet határozott elkötelezettséget és értékrendet képvisel. Csak olyan ország lehet tagja, amelyben a politikai demokrácia és a piacgazdaság intézményei megbízhatóan működnek. A szervezet céljai, értékei és elvárásai az oktatással kapcsolatban is határozottan megjelennek. Erős elkötelezettség figyelhető olyan célok és értékek mellett, mint (1) a gazdasági növekedés fenntartása, különös tekintettel a természeti környezet megóvására, (2) az esélyegyenlőség, a méltányosság, és a kirekesztéstől vagy megkülönböztetéstől mentes oktatás, (3) a közpénzek hatékony felhasználása, (4) a társadalmi és emberi erőforrások dinamizálása, a technológiai fejlődés és innováció, valamint – nem utolsó sorban – (5) az átláthatóság (transparency). Ez utóbbi érték erősen vonatkozik a nemzetek közötti kapcsolatokra is, értve ezalatt azt az igényt, hogy az országok tegyék nyitottá egymás előtt belső politikájukat és fogadják el a nemzetközi közösség kritikus vizsgálódását.

2. Az OECD rövid története Az OECD globális szervezet, melynek célja az, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában és értékelésében. Jogelődje 1948-ban alakult meg egy meghatározott feladat, a Marshall-terv kivitelezésére OEEC, Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet névvel. A Marshall-terv célja az volt, hogy talpra állítsa a második világháborús pusztítások után Európát, az európai országok gazdaságát. Az 1950-es évek végére úgy tűnt, hogy a Marshall-terv – és ezzel a szervezet – be is töltötte feladatát. A tagországok azonban felismerték, hogy az európai gazdasági és társadalmi struktúrák másfél évtizedes újjászervezése révén hatalmas tudás és szakértelem halmozódott fel, mely további hasznosításra és továbbfejlesztésre érdemes. Így került sor az OECD megalakítására 1961-ben, tizennyolc ország részvételével Párizsban. Új neve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet lett. A szervezethez később csatlakozott az USA, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Japán. Mai 29-es taglétszámát a kilencvenes évek végén érte el. A legutolsó csatlakozók az amerikai kontinensről Mexikó, a távol keletről Korea és a közép-kelet európai új piacgazdaságok közül – a csatlakozás sorrendje szerint – Csehország, Magyarország és Lengyelország.

Az újjáalakulását követően is alapvetően gazdasági feladatokat határoztak meg a tagországok a már globálissá vált OECD számára: segítse az egészséges gazdasági növekedés elérését, a pénzügyi stabilitás megőrzését, a magas foglalkoztatottság és a magas életszínvonal megteremtését és fenntartását, a világkereskedelem kiterjesztését sokoldalú együttműködési formák segítségével. Az 1960-as évek óta az eredetileg szűkebb gazdasági célkitűzések egyre inkább kiterjedtek a társadalmi élet egyéb területeire is. A globalizáció időszakában át kellett értelmezni a nemzetek közötti verseny fogalmát, megváltoztak a termelés körülményei, valamint újabb és újabb kapuk nyíltak meg a kereskedelem és a befektetések előtt. Az új körülmények között másként vetődött fel a kormányok hatékonyságának kérdése, melynek vizsgálata az OECD egyik fő tevékenységévé vált.

A Marshall-segély felhasználásának idején az OECD elődszervezete jelentős erőforrásokkal rendelkezett. Ma már azonban – szemben az Európai Unióval vagy a Világbankkal – az OECD olyan szervezet, mely nem anyagi ösztönzőkkel, segélyekkel, támogatásokkal próbálja meg befolyásolni a globális, regionális vagy nemzeti szintű eseményeket, hanem a szakértelmével, és a kormányközi, illetve a szektor vagy tárcaközi együttműködés lehetőségeinek a kihasználásával. A szervezetre nem, véletlenül aggatnak olyan elnevezéseket, mint gondolattank, monitoring ügynökség, gazdag emberek klubja vagy gyakorlati egyetem[1]. E szervezet a benne felhalmozott és ma is termelődő tudás révén vált különösen nagy befolyással rendelkezővé.

Az OECD legfontosabb döntéshozó szerve a Miniszterek Tanácsa, melyben a tagállamokat a külügyminiszterek képviselik. Átlagosan ötévenként a különböző szakminiszterek is találkoznak, és ők döntenek a szervezet ágazati stratégiájáról és a legfontosabb cselekvési területekről. A kijelölt feladatok végrehajtása illetve a koordináció az OECD Igazgatóságainak a feladata. Az oktatási ügyekkel az Oktatási, Foglalkoztatási, Munkaügyi és Szociális Igazgatóság (DEELSA) foglalkozik. Ennek oktatással kapcsolatos tevékenységét ellenőrzi az Oktatási Bizottság, amely a tagállamok oktatási minisztériumainak a képviselőiből áll. A miniszteri szintű találkozók közötti ötéves ciklusokon belül az Oktatási Bizottság határozza meg az oktatással kapcsolatos stratégiát és értékeli a szervezet ezen ágazattal kapcsolatban végzett munkáját. Az Oktatási, Foglalkoztatási, Munkaügyi és Szociális Igazgatósághoz kapcsolódik az Oktatáskutatási és Innovációs Központ, a CERI (Centre for Educational Research and Innovation), melyet részben önálló intézményként 1968-ban hoztak létre. A CERI feladata az oktatáskutatás fejlesztése, új kutatások kezdeményezése és a tagállamokban folyó kutatások összehangolása. A Központ munkáját a tagországok képviselőiből álló Igazgató Tanács ellenőrzi.

Az oktatási ügyekért felelős igazgatóság – ahogy ezt a neve is mutatja – az oktatással nem önmagában, hanem más szektorokkal való összefüggésében foglalkozik. A szektorközi megközelítés, a közpolitikai (public policy) ágazatok összefüggéseinek vizsgálata az OECD munkamódszerének egyik fontos jellegzetessége. Az állandó vagy ideiglenes bizottságok, a tagállamokból verbuvált szakértői csoportok és az éppen aktuális projektek elsősorban arra koncentrálnak, hogy a megszerzett tudást közkinccsé tegyék, a kutatási eredményeket közvetlenül hasznosítsák. Ezek a kérdések elsősorban rendszerszinten vetődnek fel, tehát az egyes oktatási rendszerek szintjén, illetve a tagállamok közötti együttműködés révén a nemzetközi vagy globális szinten. Az OECD égisze alatt működő CERI legfontosabb küldetésének éppen ennek a szemléletnek a terjesztését tekinti: hogyan lehet a tudást terjeszteni, hogyan lehet a felhalmozott ismereteket munkába állítani, hogyan lesz az elméletből a fejlődést szolgáló gyakorlat. /Halász Gábor – Kovács Katalin/

[szerkesztés] Céljai

Fő célja a tagállamok gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi tevékenységének összehangolása.

[szerkesztés] Felépítése

Az OECD 3 fő szervezeti egységből áll:

A Tanács (Council) (tagjai a tagországok, amelyeket a nagykövetek által vezetett delegációk képviselnek).
Az OECD Titkársága, amelyet a főtitkár (jelenleg Angel Gurria) vezet. A titkárság igazgatóságokra oszlik. Munkatársainak száma mintegy 2500.
Az OECD bizottságai

[szerkesztés] OECD titkárság

[szerkesztés] General Secretariat

[szerkesztés] Executive Directorate

[szerkesztés] Public Affairs and imunication

[szerkesztés] Egyéb szervek

Centre for Educational Research and Innovation
European Conference of Ministers of Transport
Development Centre
Sahel and West Africa Club
International Energy Agency
Nuclear Energy Agency

[szerkesztés] Bizottságok

Az OECD keretein belül mintegy 200 bizottság, munkacsoport és szakértői csoport működik.

[szerkesztés] Tagállamai

Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Koreai Köztársaság, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Törökország.

Az Európai Bizottság részt vesz az OECD munkájában, akárcsak az EU tagállamai.

[szerkesztés] Kiadványai

[szerkesztés] OECD könyvek

Az OECD évi 300- 500 kiadványából a legjelentősebbek:

OECD Economic Outlook, évente kétszer jelenik meg.
Main Economic Indicators, havonta megjelenik; tartalmazza friss statisztikákat.
The OECD Factbook, évkönyv.
statisztika, évkönyv.
OECD Observer, díjnyertes magazin; évente 6 száma jelenik meg.
OECD Communications Outlook és OECD Information Technology Outlook, amelyek évente rotációs rendszerben váltakoznak.

[szerkesztés] Összeállítás az "adóparadicsomokról"

Az OECD időszakonként közzéteszi azon államoknak a feketelistáját (OECD List of Uncooperative Tax Havens), amelyek nem hajlandók együttműködni adórendszerük átláthatóvá tétele és az adóügyi információcsere érdekében.