Barbados

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Barbados
Barbados

Barbados zászlaja Barbados címere
Nemzeti mottó: Pride and Industry Büszkeség és szorgalom
Himnusz: In Plenty and In Time of Need
Főváros	Bridgetown é. sz. 13°5′ ny. h. 59°36′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	alkotmányos monarchia
- Királynő	II. Erzsébet
- Főkormányzó	Clifford Husbands
- Miniszterelnök	Owen Arthur
Hivatalos nyelv	angol
Függetlenség	az Egyesült Királyságtól
- Dátum
Terület
- Összes	431 km² (184.)
- Víz (%)	elhanyagolható
Népesség
- 2005-ös évi becslés	279 254  (180.)
- Népsűrűség	647 fő/km²
GDP	2005-ös becslés
- Összes	3 386 millió dollár (139.) PPP: 4 897 millió dollár
- Egy főre jutó	12 154 dollár (44.) PPP: 18 857 dollár
HDI (2004)	0,879 (31.) – magas
Pénznem	Barbadosi dollár (BBD)
Időzóna	(UTC-4)
Internet TLD	.bb
Nemzetközi gépkocsijel	BDS
Hívószám	+1-246
A Nemzetközösség, a CARICOM, az ENSZ és az OAS tagja.

Az ország neve a spanyol „szakállas férfi” kifejezésre vezethető vissza, és azzal hozzák kapcsolatba, hogy az itt honos fügefák levelei szakállra emlékeztetnek. A Nagy-Britanniától 1966-ban függetlenedett sziget a Kis-Antillák legkeletibb tagja. Felszíne sík, éghajlata trópusi. Gazdaságát – a jelentős idegenforgalom mellett – a cukornádtermesztés, a cukor- és

rumgyártás jellemzi.

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 1.1 Domborzata 1.2 Vízrajza 1.3 Éghajlata 1.4 Növény- és állatvilága 2 Történelme 2.1 A brit gyarmatosításig 2.2 Az ültetvényesek gyarmata 2.3 Modern Barbados 3 Népesség 3.1 Általános adatok 3.2 Városok 3.3 Nyelvi összetétel, vallási összetétel 3.4 Szociális rendszer 4 Közigazgatása és politikai rendszere 4.1 Alkotmány, államforma 4.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 4.3 Közigazgatási felosztás 4.4 Politikai pártok 4.4.1 Miniszterelnökök 4.5 Védelmi rendszer 5 Gazdasága 5.1 Általános adatok 5.2 Szektorai 5.3 Közlekedés 6 Oktatási rendszer és kultúra 6.1 Iskolarendszer 6.2 Kulturális intézmények: könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények 6.3 Művészetek 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajza

[szerkesztés] Domborzata

A Kis-Antillák szigete, északkeleti felén alacsony hegy-és dombvidék fekszik. Legmagasabb része a Mount Hillaby is csak 340 méter. További területe sík vidék.

[szerkesztés] Vízrajza

[szerkesztés] Éghajlata

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

[szerkesztés] Történelme

[szerkesztés] A brit gyarmatosításig

Az első indiánok Venezuela felől érkeztek 350 körül. Arawakok érkeztek a második hullámban Dél-Amerikából, 800 körül. Arawak települések maradványait tárták fel a szigeten Stroud Point, Chandler Bay, Saint Luke's Gully és Mapp's Cave nevű helyeken. Az arawakok és egyéb helybeliek leszármazottai szerint a sziget eredeti neve Ichirouganaim volt. A XIV. században a betelepülők harmadik hullámával karibok érkeztek Dél-Amerika felől, kiszorították az arawakokat és a salodoid-barrancoid népet. A következő néhány évszázadban a karibok - mint korábban az arawakok és a salodoid-barrancoid nép is - elszigetelve élt a szigeten.

Barbados nevének eredete vitatott. A portugálok adták ezt a nevet a sziget felfedezésekor. A legkorábbi említés portugál hivatalos dokumentumon 1511-ből származik, és Ilha dos Barbados (szakállasok szigete) néven hivatkozik a szigetre. Vitatott, hogy mire vonatkozik a szakállas jelző. Vannak, akik szerint a szakállas fügefáról (Ficus citrifolia) van szó, amelyet az indiánok hoztak magukkal, mikor letelepedtek. Mások szerint a külső zátonyokon habzó víz emlékeztetett szakállra. Az 1519-ben megjelent, Genovában Vesconte de Maggiola által készített térkép Barbados helyét és nevét jól mutatja Tobagótól északra.

A portugál hódítók a legyőzött karibokat rabszolgamunkásként alkalmazták az ültetvényeken. Más karibok elmenekültek a szigetről.

[szerkesztés] Az ültetvényesek gyarmata

Amikor 1625-ben brit tengerészek partra szálltak a mai Holetown helyén a karibi parton, a szigetet lakatlannak találták. A brit telepesek 1627-1628-as érkezése és a függetlenség 1966-os elnyerése között a sziget megszakítatlan brit uralom alatt állt. Nevezetes, hogy Barbados korán kapott jelentős helyi autonómiát. A képviselőház 1639 óta ülésezik. A kezdeti idők jelentős brit figurája Sir William Courten.

Az 1620-as évektől kezdve egyre több fekete rabszolgát hoztak a szigetre. Ötezer helybeli halt meg sárgalázban 1647-ben. Az 1640-es években az angol polgárháború idején királypárti ültetvényesek többszáz rabszolgát végeztek ki, mert féltek, hogy körükben elterjednek a leveller eszmék, ha a Parlament átveszi az ellenőrzést Barbados felett.

Nagyszámú kelta eredetű ember - írek és skótok - érkezett Barbadosra szerződéses szolgaként. A következő évszázadokban a kelta lakosság volt az ütköző az angolszász telepesek és a nagy afrikai lakosság között. A kelták szolgáltak a gyarmati milíciában, de jelentős szerepük volt az afrikai rabszolgák lázadásaiban is. 1659-ben skótokat és íreket szállítottak rabszolgaként a szigetre, II. Jakab király és dinasztiája szintén küldött skótokat és angolokat ide: például az Monmouth-lázadás leverése után 1685-ben. Ezeknek a fehér rabszolgáknak mai leszármazottait vöröslábúaknak (helyi megnevezéssel: ecky becky) hívják, és ma a modern Barbados legszegényebb lakói. Nagyarányú volt az összeházasodás a sziget afrikai és kelta lakossága között.

Ahogy szigorodtak a rabszolgatartásra vonatkozó szabályok, a sziget egyre érdektelenebbé vált a szegény fehérek számára. Fekete vagy rabszolga törvények születtek 1661-ben, 1676-ban, 1682-ben, 1688-ban. A törvényekre válaszul számos rabszolgafelkelés tört ki, vagy nyomtak el már a tervezés idején, de mind sikertelen maradt. Ezek a törvények kiszélesítették a szakadékot a rendes fehér szerződéses munkás és a rabszolga között. A rabszolgák importja gazdaságilag egyre jobban megérte a gazdag telepesek számára, akik domináltak a sziget gazdasági és politikai életében. Arra gondoltak, hogy mivel a négerek jobban bírják a trópusi betegségeket és az éghajlatot, mint a fehér rabszolgák, csökkenteni kell a fehér lakosság létszámát. Ennek ellentmondott, hogy sok szegény fehér, akik a szomszédos szigetekre vándoroltak be, bírta a trópusi éghajlatot. Mindezen folyamatok eredményeként Barbados lakossága, amely a XVII. században főleg kelta volt, a XIX. századra túlnyomó fekete többségűvé vált.

Mivel a cukortermesztés volt a gazdaság fő ága, a kezdeti brit telepesek kisbirtokait nagy ültetvények váltották fel. A birtokukat vesztett kisbirtokosok közül sokan az észak-amerikai brit gyarmatokra települtek át, különösen Dél-Karolinába. Az ültetvényeken való munkára nyugat-afrikai néger rabszolgákat importáltak Barbadosra és a többi karibi szigetre. A britek 1807-ben tiltották be a rabszolgakereskedelmet. 1816-ban tört ki a sziget történetének legnagyobb rabszolgalázadása. Ezer ember halt meg, 144 rabszolgát kivégeztek és 123-at besoroztak a királyi hadseregbe. 18-év múlva, 1834-ben tiltották be a rabszolgatartást a Brit Birodalomban. Barbadoson és a többi nyugat-indiai szigeten a teljes szabadságot négy évig tartó átmeneti időszak után kapták meg.

[szerkesztés] Modern Barbados

1884-ben a barbadosi Mezőgazdasági Társaság levelet küldött Sir Francis Hincks számára, amit a nyilvánossággal is megismertetett. Hincks akkoriban jelentős közéleti szerepet játszott Kanada domíniumban. Ebben a levélben a Társaság felvetette annak lehetőségét, hogy Barbados csatlakozna Kanadához. Kanadában vita alakult ki a kérdésről. 1952-ben a Barbados Advocate című újság megkérdezett számos jelentős barbadosi személyiséget, poltikusokat, jogászokat, üzletembereket, valamint Sir Thedore Bankert, a barbadosi képviselőház akkori elnökét, aki később a Szenátus első elnöke lett, és másokat. A körkérdés nyomán az újság úgy találta, hogy a megkérdezettek körében népszerű az gondolat, hogy az éppen megalakítás alatt álló Brit Nyugat-Indiai Közösség kapjon teljes dominiumi státust és együtt öt éven belül csatlakozzanak Kanadához.

A brit eredetű ültetvényesek és kereskedők domináltak a helyi politikában, mert magas jövedelmi küszöbhöz kötötték a választójogot. A lakosság több mint 70%-a, meg a jogfosztott nők ki voltak zárva a demokratikus folyamatokból. Ez így volt az 1930-as évekig, amikor az egykori rabszolgák leszármazottai elkezdtek politikai jogokat követelni. Ennek a mozgalomnak egyik vezetője volt Sir Grantley Adams, aki 1938-ban megalapította a Barbadosi Munkáspártot. Ennek mai neve Barbadosi Haladó Liga. A monarchia megbízható támaszaként Adams és pártja több jogot követelt a szegények számára. 1942-ben valamivel haladóbb kormányzat alakulhatott, mert a választójog jövedelmi határát leszállították és a nők is szavazati jogot kaptak. 1949-ben az ültetvényesek elvesztették ellenőrzésüket a kormány felett és 1958-ban Adams lett Barbados miniszterelnöke.

1958-tól 1962-ig Barbados tagja volt a Nyugat-Indiai Szövetségnek, amely szervezetet lerombolták tagjai érdekkülönbségei és széthúzó nemzeti öntudata. Ez a szövetség egyébként a térség brit gyarmatait tömörítette és korlátozott törvényhozó hatalommal rendelkezett. Adams volt ennek első és egyetlen miniszterelnöke, de törekvései sikertelenek maradtak a szövetség rendszere és amiatt, hogy a monarchia intézményének következetes védelmét politikai ellenfelei úgy értelmezték, hogy ki szeretné terjeszteni hatalmát az ő országukra. Ekkor Walton Barrow, egy elszánt reformer lett a népi törekvések új szószólója. Barrow elhagyta a Munkáspártot és megalakította a Demokratikus Munkáspártot, Adams konzervatív kormányzatának liberális alternatívájaként. Barrow számos haladó szociális programot kezdeményezett, ilyen volt az ingyenes oktatás minden barbadosinak, meg az iskolai étkeztetés bevezetése. 1961-ben Barrow felváltotta Adamsot a miniszterelnöki székben és pártja lett a kormány fő ereje.

Amikor a Nyugat-Indiai Szövetség feloszlott, Barbados visszatért korábbi státusához, önkormányzó gyarmat lett. A sziget képviselői tárgyalásokat folytattak függetlenségükről az Egyesült Királysággal az 1966-os alkotmányozó konferencián. Éveken át tartó békés demokratikus átmenet után Barbados független állam lett a Nemzetközösségen belül 1966. november 30-án. Ekkor Barrow lett az első miniszterelnök.

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

Az ország lakossága 276 000 fő, melynek 90%-a fekete, 4%-a fehér, 6%-a pedig ázsiai és egyéb származású. A lakosság 51%-a városokban él.A születéskor várható élettartam a férfiaknál 70, a nőknél 74 év.

[szerkesztés] Városok

Barbados városai
Rangsor	Név	Lakosság		Parókia
		1990-es népszámlálás	2005-ös becslés
1.	Bridgetown	6 070	7 035	Saint Michael
2.	Speightstown	3 500	3 634	Saint Peter
3.	Oistins	2 200	2 285	Christ Church
4.	Bathsheba	1700	1765	Saint Joseph
5.	Holetown	1300	1350	Saint James
6.	Bulkeley	1100	1142	Saint George
7.	The Crane	900	935	Saint Philip
8.	Crab Hill	700	727	Saint Lucy
9.	Blackmans	600	623	Saint John
10.	Greenland	600	622	Saint Andrew
11.	Hillaby	500	519	Saint Thomas

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Az országban a hivatalos nyelv az angol, de beszélt nyelv még a bajan is. A lakosság 70%-a anglikán, 8%-a pünkösdi, 7%-a metodista, 12%-a egyéb protestáns felekezetekhez tartozik; 17% felekezet nélküli, 4% római katolikus és 12% egyéb vallású.

Az etnikai viszonyokat figyelembe véve a lakosság 80%-a afrikai származású (fekete) és 15%-a mulatt.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Az ország államformája alkotmányos monarchia.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Kormány Parlament Bíróság

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az ország 12 egyházkerületre (parish – parókia) oszlik, melyek a következők:

1. Christ Church
2. Saint Andrew
3. Saint George
4. Saint James
5. Saint John
6. Saint Joseph
7. Saint Lucy
8. Saint Michael
9. Saint Peter
10. Saint Philip
11. Saint Thomas

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Miniszterelnökök

Név	hivatali ideje	Párt
Errol Walton Barrow	1966. november 20. – 1976. szeptember 7.	Democratic Labour Party
John Michael G. Adams	1976. szeptember 7. – 1985. március 11.	Barbados Labour Party
Harold Bernard St. John	1985. március 11. – 1986. május 29.	Barbados Labour Party
Errol Walton Barrow	1985. május 29. – 1987. június 1.	Democratic Labour Party
Lloyd Erskine Sandiford	1987. június 2. – 1994. szeptember 7.	Democratic Labour Party
|Owen Seymour Arthur	1994. szeptember 7. óta	Barbados Labour Party

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Gazdasága

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Szektorai

• Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

Növénytermesztés: cukornád (a terület egyharmada), valamint zöldségfélék, batáta. Jelentős a háziállattartás és a halászat is

• Energiagazdálkodás – bányászat – ipar

• Szolgáltatások

• Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények: könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• hviatalos oldal
• Barbados Vacation Travel Guide & Business Directory
• Central Bank of Barbados – Központi bank
• turisztikai információk

A világ országai | Amerika

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela

Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Barthelemy | Saint Martin | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek

Amerikai Államok Szervezete (OAS)

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela * tagsági viszonya felfüggesztve

A Nemzetközösség tagjai
Nemzetközösségi királyság	Antigua és Barbuda | Ausztrália | Bahamák | Barbados | Belize | Egyesült Királyság | Grenada | Jamaica | Kanada | Pápua Új-Guinea | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salamon-szigetek | Tuvalu | Új-Zéland
Nemzetközösségi köztársaság	Banglades | Botswana | Ciprus | Dél-afrikai Köztársaság | Dominikai Közösség | (Fidzsi-szigetek) | Gambia | Ghána | Guyana | India | Kamerun | Kenya | Kiribati | Malawi | Maldív-szigetek | Mauritius | Málta | Mozambik | Namíbia | Nauru | Nigéria | Pakisztán | Seychelle-szigetek | Sierra Leone | Szingapúr| Srí Lanka | Tanzánia | Trinidad és Tobago | Uganda | Vanuatu | Zambia
Önálló nemzetközösségi monarchiák	Brunei | Lesotho | Malajzia | Szamoa | Szváziföld | Tonga