Lengyelország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Lengyel Köztársaság
Rzeczpospolita Polska

Lengyelország zászlaja Lengyelország címere
Nemzeti mottó: Bóg, Honor, Ojczyzna magyarul: Isten, becsület, haza
Himnusz: Mazurek Dąbrowskiego
Főváros	Varsó
Államforma	köztársaság
- Elnök	Lech Kaczyński
- Miniszterelnök	Donald Tusk
- A Szejm elnöke	Bronisław Komorowski
- Miniszterelnök-helyettes	Waldemar Pawlak
- Miniszterelnök-helyettes	Grzegorz Schetyna
Hivatalos nyelv	lengyel
Beszélt nyelvek	belarusz, kasub, német és ukrán
Függetlenség
- Elvesztése	1795. október 24.
- Visszanyerése	1918. november 11.
Csatlakozás az EU-hoz	2004. május 1.
Terület
- Összes	312 685 km² (68.)
- Víz (%)	2,6%
Népesség
- 2007 évi becslés	38 518 241  (31.)
- Népsűrűség	123,2 fő/km²
GDP	2005
- Összes	512 890 millió USD (23.)
- Egy főre jutó	11 000 USD
HDI ()	(.) –
Pénznem	Lengyel złoty (PLN)
Időzóna	CET (UTC+1)
- Nyári időszámítás	CEST (UTC+2)
Internet TLD	.pl
Nemzetközi gépkocsijel	PL
Hívószám	+48
Litvánia Né. Csehország Kalinyingrádi ter. (Oroszország) Szlovákia Feh. Ukrajna Ausztria Bornholm (Dánia) VARSÓ Ustka Gdynia Gdańsk Kołobrzeg Świnoujście Szczecin Bydgoszcz Białystok Poznań Łódź Radom Lublin Wrocław Częstochowa Gliwice Katowice Krakkó Rzeszów Balti-tenger Visztula Odera Rysy térkép szerkesztése

A Lengyel Köztársaság közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely a szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri határ választja el Dániától és Svédországtól. Területe 312 685 km², népessége 38 518 241 fő.^[1] Fővárosa Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel.

A lengyel állam több mint 1000 éves. A 16. században, a Jagelló-dinasztia uralkodása idején, Lengyelország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb országa volt. 1791. május 3-án a lengyel-litván unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott alkotmánya volt. Röviddel később Lengyelországot felosztották szomszédai (Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, 1918-ban nyerte vissza államiságát az első világháború lezárultával. A második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott. 1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták le a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.

Tartalomjegyzék 1 Az országnév eredete 2 Földrajz 2.1 Domborzat 2.2 Vízrajz 2.3 Éghajlat 2.4 Növény- és állatvilág 3 Történelem 3.1 Lengyelország 16. századi aranykora 3.2 17–18. század 3.3 19. század 3.4 20. század 3.4.1 A rendszerváltás óta 4 Államszervezet és közigazgatás 4.1 Alkotmány, államforma 4.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 4.3 Közigazgatási felosztás 4.4 A Szejmbe 2007-ben bekerült politikai pártok 4.5 Védelmi rendszer 5 Népesség 5.1 Általános adatok 5.2 Legnépesebb települései 5.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 5.4 Szociális rendszer 6 Gazdaság 7 Lásd még 8 Kultúra 8.1 Oktatási rendszer 8.2 Kulturális intézmények 8.3 Művészetek 8.4 Hagyományok 8.5 Gasztronómia 9 Sport 10 Külső hivatkozások 11 Források

[szerkesztés] Az országnév eredete

Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság. Az ország neve és a nép polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek. Egy másik nézet szerint a név a goplán törzs nevéből származik, amely a Gopło-tó körül élt, és 845 körül kb. 400 erődöt birtokolt a mai Lengyelország területén. Az elfogadott etimológia szerint a név végső gyökere a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival.

A magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.^[2]

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul: „Havas csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblagskie falutól nyugatra található (1,8m a tenger szintje alatt).

[szerkesztés] Vízrajz

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

[szerkesztés] Éghajlat

Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos, mérsékelten hideg telekkel és enyhe nyarakkal, amelyeket szintén sok csapadék jellemez. Északon emellett óceáni éghajlat jellemző.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat Németországban a termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa -> komló. Cukorrépa, búza.

[szerkesztés] Történelem

Lengyelország történelme

Korszakok:

Az első Piastok állama

Területi széttagoltság

Az egyesített királyság

Jagelló-kor

A két nemzet köztársasága

Lengyelország a felosztások idején

Második Lengyel Köztársaság

II. világháború

Lengyel Népköztársaság

Harmadik Lengyel Köztársaság

Egyéb:

Uralkodók Művelődéstörténet

[szerkesztés] Lengyelország 16. századi aranykora

Lengyelország aranykora a 16. században, az ország Litvániával való államközössége a lengyel-litván államközösség idején volt. Jagelló ház uralkodott, Megválasztották III. Valois Henriket. Halála után Báthory István uralma alatt erős hatalom jött létre. IV. (Rettegett) Iván háborúzása közben foglalták el Litvániát. Lengyelország polgárai büszkék voltak ősi szabadságjogaikra és parlamenti rendszerükre. A lengyelek számára a szabadság azóta is a legfontosabb értékek egyike. 1586 után meggyengült a hatalom. A kozákok fellázadtak és 1648-ban az oroszokhoz csatlakoztak. A lengyelek gyakran nevezik magukat a „Szabad emberek nemzetének”.

[szerkesztés] 17–18. század

A 17. század közepén a Bohdan Hmelnickij vezette kozák felkelés zűrzavaros idejét az Tűzzel-vassal című regény örökítette meg. 1699 előtt számos háború folyt Törökország, Oroszország, Svédország, Erdély és Brandenburg-Poroszország között. Az ezt követő 80 év folyamán a gyakorta háborús övezetté váló ország intézményi rendszerében is eluralkodott a totális anarchia, és az ország meggyengülése az Oroszországtól való függőség növekedésével járt. A felvilágosodás Lengyelországban a teljesen független politika és a néhai államrendszer visszaállításának támogatását hozta el, megalkotva ezzel Európa első írott alkotmányát.

A reformfolyamat megszakadt Lengyelország 1772, 1793 és 1795 évi, Oroszország, Poroszország és Ausztria közötti felosztásával. A lengyelek nem hagyták elveszni szabadságukat, és sokszor fel is lázadtak elnyomóik ellen.

Lásd részletesen: Lengyelország három felosztása

[szerkesztés] 19. század

A napóleoni háborúk után a helyreállított lengyel állam, a Varsói Nagyhercegség néven létezett mint az Orosz Birodalom része, a nagyhercegséget az orosz cár uralta. Az úgynevezett Kongresszusi Lengyelország liberális alkotmányt hozott, azonban a cár gyámkodása alatt lévő területet már ez sem tudta megmenteni az országot. Az orosz cárok hamarosan megnyírbálták a lengyel szabadságjogokat és az Orosz Birodalom de facto annektálta az országot. A 19. század végén, az osztrák uralom alatt sínylődő Galícia vált a felkelések központjává.

[szerkesztés] 20. század

Az első világháború alatt az antant hatalmai megállapodtak abban, hogy Lengyelországot helyre kell állítani. Nem sokkal a német fegyverletétel után, 1918 novemberében, Lengyelország visszanyerte függetlenségét. (második Lengyel Köztársaság)

A szovjet-orosz agresszióval szemben Lengyelország megőrizte függetlenségét az 1919. évi lengyel–szovjet háborúban. A második Lengyel Köztársaság a második világháború kitöréséig állt fenn, amely során Németország és a Szovjetunió felosztották a területét maguk között (1939. szeptember 27.). Lengyelországra rettenetes szenvedést hozott ez az időszak. A világháborúban részt vett valamennyi ország közül Lengyelország vesztette el polgárait a legnagyobb arányban: a hatmilliós veszteség felét zsidók tették ki.

A háború után Lengyelország határait nyugat felé tolták, a keleti határ a Curzon-vonal, míg a nyugati határ az Odera–Neisse határ lett. Ezáltal Lengyelország területe mintegy 76 ezer négyzetkilométerrel, a háború előtti méretének 20%-ával csökkent. A határmódosítások emberek millióinak a vándorlását kényszerítették ki. Lengyelország ily módon, történetében először, egynemzetiségű országgá vált. A Szovjetunió győzelme után, Közép-Európa más államaihoz hasonlóan, Lengyelországban is kommunista kormány alakult. 1948-ban a sztálinista fordulat a totalitárius korszak kezdetét hozta. 1956-ban a totalitárius rendszer kevésbé szigorú formát öltött. Sok ember kiszabadult a börtönökből, és az elnyomás is csökkent.

A munkások megmozdulásainak hatására 1980-ban megalakult a Szolidaritás szakszervezet, amely néhány év alatt jelentős politikai erő lett, komoly mértékben járult hozzá a Lengyel Egyesült Munkáspárt uralmának elvesztéséhez 1989-ben, megnyerte a demokratikus választásokat, és az elnöki székbe is a Szolidaritás párt jelöltje került.

[szerkesztés] A rendszerváltás óta

A sokkterápia program az 1990-es évek elején képessé tette a lengyel gazdaságot az átállásra, és az egyik legdinamikusabb rendszerváltó állammá vált. Lengyelország 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz.

A kormány hathatós kampánya is közrejátszott abban, hogy az EU-csatlakozásról 2003 júniusában tartott népszavazáson az igen volt többségben. Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

AZ 1952-ben született alkotmányt 1989-ben módosították. 1997-ben végül népszavazás hagyta jóvá a jelenlegi alkotmányt. Ez tartalmazza a katolikus egyház követeléseit, az élethez való jogot.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A lengyel állampolgárok választják négy évre a kétkamarás parlamentet (lengyelül Zgromadzenie Narodowe, azaz nemzetgyűlés), amely a 460 tagú alsóházból (Sejm ejtsd: Szejm) és a 100 tagú Szenátusból (Senat, ejtsd: Szenat) áll. A jelenlegi, 1997. évi alkotmány szerint az 5%-ot meghaladó pártok képviselői kaphatnak mandátumot, kivéve a kisebbségi pártok részére garantált két helyet.

Az államfőt, azaz a köztársasági elnököt, általános választás keretében, öt évre választják.

A legfőbb közigazgatási szerv a Minisztertanács, amelyet a miniszterelnök irányít. A köztársasági elnök nevezi ki a minsztereket a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt tipikusan a parlament alsóházában (Szejm) többségi koalíció adja.

Az igazságszolgáltatás főbb intézményei: a Legfelsőbb Bíróság (Sąd Najwyższy), (bíráit a köztársasági elnök nevezi ki a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács javaslatára, határozatlan tartamra) és az Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) (bíráit a Szejm választja 9 év időtartamra).

A Szejm (a Szenátus jóváhagyásával) nevezi ki az Ombudsmant, vagy más szóval az Állampolgári jogok biztosát (Rzecznik Praw Obywatelskich) öt éves időtartamra.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Lengyelország 16 vajdaságra (lengyelül województwo) mint közigazgatási régióra oszlik:

• Alsó-Sziléziai Vajdaság (Dolnośląskie)
• Kárpátaljai Vajdaság (Podkarpackie)
• Kis-Lengyelországi Vajdaság (Małopolskie)
• Kujávia-Pomerániai Vajdaság (Kujawsko-Pomorskie)
• Łódźi Vajdaság (Łódzkie)
• Lublini Vajdaság (Lubelskie)
• Lubuszi Vajdaság (Lubuskie)
• Mazóviai Vajdaság (Mazowieckie)
• Nagy-Lengyelországi Vajdaság (Wielkopolskie)
• Nyugat-Pomerániai Vajdaság (Zachodniopomorskie)
• Opolei Vajdaság (Opolskie)
• Podlasiei Vajdaság (Podlaskie)
• Pomerániai Vajdaság (Pomorskie)
• Świętokrzyski Vajdaság (Świętokrzyskie)
• Sziléziai Vajdaság (Śląskie)
• Warmia-Mazúriai Vajdaság (Warmińsko-Mazurskie)

[szerkesztés] A Szejmbe 2007-ben bekerült politikai pártok

	Név	Mandátumok száma	Státus
	Polgári Platform (PO)	209	kormánypárt
	Jog és Igazságosság (PiS)	166	ellenzék
	Baloldaliak és Demokraták (LiD)	53	ellenzék
	Lengyel Néppárt (PSL)	31	kormánypárt
	Német kisebbség	1	—

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Lakosság: 38 576 600 (2003), korábbi adatok: 24, 8 millió (1950), 32,5 millió (1970), 38,7 millió (1999)
• Népsűrűség: 123 fő/km2 (2003)

[szerkesztés] Legnépesebb települései

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• lengyelek 97,5%, németek 1%, ukránok és ruszinok 1%, fehéroroszok 0,5%, egyéb: tatárok, csehek, litvánok, örmények, romák.

A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görög keletiek is.

A muszlim vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Lásd még

• Lengyel, magyar két jóbarát

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

A lengyel gasztronómiának igen nagy a vonzereje. Kedvenc ételeik a levesek és a mártások, a burgonya és a húsok; sok zöldséget, salátát fogyasztanak. Jellegzetes alapanyagaik a majoránna és egyéb fűszerek, a gombák és a különböző húsok. Leghíresebb lengyel ételek: żurek (erjesztett rozslisztből készült leves - általában főtt tojással kínálják), pierogi (főtt vagy sült, édes vagy sós töltelékkel készített kis tésztapárnácskák), bigos (savanyúkáposzta és hús), és a barszcz (céklaleves). Lengyelországban általában négyszer étkeznek az emberek. A tea, a sör és a vodka igen kedvelt italok, mind a helyiek, mind pedig a turisták számára.

Lengyelország mezõgazdasága, erdõségei, folyói, tavai sok alapanyagot adnak konyhájuk számára. Konyhájukra hatott az orosz konyha, a zöldségfélék, elsõsorban a káposzta fogyasztását illetõen. Leveseik a borscs, a scsi, a különféle aludttejes, uborka és céklalével készített hideg levesek tojásbetétekkel. Sokféle húslevest is készítenek marhahúsból, de a sertésfejet, és a lábat is fel-használják. Készítenek sör-, lencse,- sárgaborsó leveseket füstölt hússal, valamint hal-, és rákle-vest. Finomak a meleg elõételeik, fõleg burgonyából és zöldségekbõl készülnek, vajban pirított zsemlemorzsával és tejföllel tálalják. Ez az ún. lengyeles fõzelékkészítési mód. Készítenek meleg elõételeket belsõségekbõl is -velõ, máj- és az orosz konyhához hasonlóan tésztaételeket, tojásételeket is. Felhasználás elõtt a húsokat -nemcsak a vadhúsokat- pácolják. Az egybesült húsokat gyakran töltik. Hagyományos húsvéti fogás a töltött malac, amit libamájas, szarvasgombás főtt metélttész-tával töltenek, de készítenek gombás, májas, velõs és egyéb töltelékeket is. Jellegzetes ételük a bigos, ami a magyar székelygulyáshoz hasonló. Káposztába különféle húsokat fõznek /tyúk, kacsa, sertés/, ezt elõételnek, és fõételnek egyaránt adják. Nagy a választéka a halételeknek, a tengeri és az édesvízi halakból készült ételeknek egyaránt. Nemzetközileg is ismert klasszikus étellé vált a Sole filé Walewska módra, amikor a párolt halsze-leteket rákhússal és mornay mártással a tetején megpirítják. Köretként sok burgonyát, zöldségeket, káposztát, száraz hüvelyeseket és -elsõsorban a vad-ételek mellé- gyümölcsöket fogyasztanak. Kedvelik a citromos, az olajos, a tejfölös nyers és fõtt salátákat. Desszertként vajas, gyümölcsös süteményeket, kompótokat, nyers gyümölcsöket fogyasztanak. Italfogyasztásuk magas, kedvelik a vodkát, a borpárlatokat, a sört és a jóminõségû borokat. A napi étkezési ritmusuk a miénkhez hasonló. Reggelijük nem különösebben kiadós, ebédre szeretik a levest, vacsoránál általában hideg elõétellel kezdenek. Gyakran fogyasztanak ebéd és vacsora végén teát.

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Lengyelország-portál (Poland.pl)
• A miniszterelnök hivatalos honlapja
• A köztársasági elnök hivatalos honlapja
• A Szejm hivatalos honlapja
• A Szenátus hivatalos honlapja
• A Lengyel Turisztikai Hivatal hivatalos honlapja
• Lengyelország térkép
• Lengyelország Térkép Kalauz
• Magyarok Lengyelországban (Węgrzy w Polsce)
• Lengyelország interaktív műholdas térképe

[szerkesztés] Források