Dél-Németalföld
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
|
||||
| Térkép | ||||
 |
||||
| (Habsburg-birtokok Európában, az 1547-es mühlbergi csata után) | ||||
| Általános adatok | ||||
| Főváros | Brüsszel | |||
| Területe | ||||
| Lakossága | ||||
| Hivatalos nyelv(ek) | francia, holland, spanyol | |||
| Vallás(ok) | katolikus | |||
| Nemzeti ünnep | ||||
| Himnusz | ||||
| Törvényes fizetési eszköz | ||||
| Történelem | {{{Történelem}}} | |||
| Kormányzat | ||||
| Államforma | Örökletes grófság | |||
| Dinasztia | Habsburg-ház | |||
| Államfő | ||||
| Államfő-helyettes | {{{Államfő-helyettes}}} | |||
| Kormányfő | ||||
| Törvényhozás | {{{Törvényhozás}}}
class="vatop" width="100%" |
|||
| Németalföld történelme | ||||
|---|---|---|---|---|
| Belgium | Hollandia | Luxembourg | ||
| A Karoling-dinasztia birodalma 800-843 között |
||||
| Lotaringia 843-977 között |
||||
| A feudális kor 10.-14. század. Lásd még: |
||||
 Liège-i Püspökség 985–1790 + Stavelot-Malmedy Fejedelemség + Bouilloni Fejedelemség 985–1795 között |
||||
 Burgundi Hercegség |
 Luxembourgi Hercegség 1441-től Burgundia része |
|||
| 1384/1473–1482 | ||||
 Tizenhét Tartomány1482–1556 |
||||
| Spanyol-Németalföld |  Egyesült Holland Tartományok 1581–1795 |
1581–1713 | ||
Osztrák-Németalföld |
1713–1790 | |||
 Belga Egyesült Államok |
1790 | |||
| Osztrák-Németalföld | 1790–1794 | |||
 Francia forradalom - az első köztársaság |
Batáviai köztársaság 1795–1806 |
1795–1804 | ||
Franciaország - az első császárság |
1804–1815 | |||
| Holland Királyság 1806–1810 |
||||
 Egyesült Holland Királyság 1815–1830 |
 Luxembourgi Nagyhercegség (1890-ig perszonálunióban a holland királysággal) |
|||
 Belga Királyság 1830-tól |
Holland királyság 1830-tól |
|||
- A Spanyol-Németalföld és Osztrák-Németalföld cikkek ide vannak átirányítva
Dél-Németalföld (hollandul: Zuidelijke Nederlanden, spanyolul: Países Bajos del Sur, franciául: Pays-Bas du sud) a korábban egységes Németalföld déli, előbb a Habsburg-ház spanyol (Spanyol-Németalföld, 1579-1713), majd osztrák ága (Osztrák-Németalföld, 1713-1795) által uralt része volt. A területet 1795-1815 között Franciaország foglalta el és annektálta. Napóleon 1815-ös vereségét követően a területet az újonnan kialakított Egyesült Holland Királysághoz csatolták.
Dél-Németalföldhöz tartozott a mai Belgium (az önálló Liège-i Püspökség kivételével) és Luxemburg területe, valamint 1678-ig a ma Franciaországhoz tartozó Nord-Pas-de-Calais régió is. A francia befolyás alá tartozó Burgundiától és az önállósult északi tartományoktól eltérően Dél-Németország megszűnéséig a Német-Római Birodalom része volt, a Burgundiai Körzethez tartozott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Frank Birodalom felbomlása során a Németalföldön számos önálló feudális állam alakult ki, amelyek részben a francia királyok, részben a német-római császárok hűbéresei voltak. Ezeket az államokat először a burgundi hercegek egyesítették uralmuk alatt, majd a burgundi hercegek férfiágának kihalása után Burgundi Mária örökölte a tartományokat, ezzel 1482-ben a Habsburg-házból származó férjéhez, I. Miksa német-római császárhoz kerültek át. Miksa unokája és utóda, V. Károly német-római császár egyesítette uralma alatt az összes németalföldi Habsburg uradalmat (az utolsó Guelders grófsága volt) és 1543-ban a család spanyol ágának adta azokat, létrehozva a Tizenhét Tartomány egységét.
[szerkesztés] Gazdasági felvirágzás és válság
Németalföld gazdaságában 1500 körül erőteljes fejlődés vette kezdetét, melyet a Habsburg világbirodalom felvirágzása segített elő. 1495 és 1520 között Antwerpen lett a nyugati világ legnagyobb kereskedővárosa, az európai tranzitkereskedelem központja, továbbá az amerikai spanyol és a nyugat-afrikai portugál gyarmatáruk legfontosabb behozatali kikötője (az arany és ezüstflotta továbbra is Spanyolország, illetve Portugália felé hajózott). A tartományok gazdaságában oly nagy szerepet játszó hagyományos textilipar nem fejlődött, de mindenféle egyéb, erősen specializált kisebb iparág virágzott, mint pl. a harangöntés, szőnyegszövés, könyvnyomtatás.
Az erősen változó gabonaárak azonban, valamint az infláció, melyet az első évtizedekben a népesség¬növekedés és az amerikai arany és ezüst Európába való beáramlása okozott, a lakosság széles rétegei számára komoly következményekkel jártak, megnehezítették az alapvető élelmiszerek beszerzését. A koldulást, mely már a 15. szd. folyamán nyugtalanító méreteket öltött, most szigorú, általános rendelkezésekkel kellett az államnak visszaszorítania.
[szerkesztés] Centralizáció
Károly uralkodói politikája a burgundi hagyománynak megfelelően a kormányhatalom centralizálására irányul, azonban a legtöbbször át kellett engednie a gyakorlati megvalósítéást valamelyik képviselőjének. Először nagynénje, Ausztriai Margit töltötte be a helytartói tisztet; a körülmények kényszerítő hatására meglehetősen sok engedményt kellett tennie a tartományoknak. 1531-ben a császár nővére követte posztján, a a rátermett és befolyásos királynő, Magyarországi Mária. Ő már egy egészen új kormányszervezetre támaszkodhatott, melyet maga Károly vezetett be az alatt az év alatt, amikor szinte megszakítás nélkül Brüsszelben tartózkodott. Létrejött egy Államtanács, melynek Németalföld legtekintélyesebb nemes urai voltak tagjai.
A cél az volt, hogy ezek az előkelőségek minél szorosabban kötődjenek az uralkodó kormányzási politikájához. Emellett azonban létrejött egy Titkos Tanács is, mely képzett, az uralkodó szerepét és az állam jellegét illetően modern felfogással rendelkező jogászokból állt, akik nem sok szimpátiát tápláltak a különböző tartományok önállósági törekvései iránt. Ezt a tanácsot széles körű jogosítványokkal ruházták fel. A szervezetet a Pénzügyi Tanács tette teljessé. Károly ugyanakkor egy egész sor, valamennyi németalföldi területre érvényes rendszabályt vezetett be, többek között a szegénygondozásra vonatkozóan.
[szerkesztés] Vallási feszültségek
A 16. szd. során a reformáció lendületesen terjedt Észak-Európában. Bár a németalföldi tartományokban, elsősorban északon, hamar teret nyertek a protestánsok és az 1560-as évekre jelentős kisebbségek alkottak, Németalföld kormányzói, elsősorban gazdasági megfontolásokból, nem üldözték őket.[1] A holland protestánsok eközben sikeresen állították szembe az általuk képviselt értékeketet, az egszerűséget, a kemény munkát, a tisztaságot és a takarékosságot a katolikus világi és egyházi elit mértéktelen fényűzésével, pazarló életmódjával.[2][3]
Károly és utóda, II. Fülöp spanyol király azonban kötelességüknek érezték, hogy a katolikus egyház védelmezőjeként fellépjenek az általuk eretnekségnek tartott protestantizmus ellen [4]Az általuk kikényszerített intézkedések egyre inkább egymás ellen hangolták a katolikusokat és a protestánsokat és hamarosan fegyveres összecsapások törtek ki a két tábor között. Olaj volt a tűzre, hogy Németalföldre is kiterjesztették az inkvizíció működését 1565-ben.
[szerkesztés] A nyolcvanéves háború
A társadalmi, gazdasági, politikai és vallási feszültségek Károly utóda, II. Fülöp spanyol király uralkodása alatt érték el feszültségüket. Fülöp Spanyolországban nőtt fel, a Németalföldet alig ismerte, 1559 után többé soha nem is járt ott. Károly politikáját szerette volna követni az uralkodó hatalom központosításával és a katolikus egyház tekintélyének fenntartásával. Azonban a kálvinista eretnekséget már nem lehetett megfékezni és a tartományi nemesség körében is egyre nőtt az ellenállás a centralizációval szemben. 1566-ban a kálvinisták erőszakkal elfoglaltak pár templomot és lerombolták a "bálványokat", mire válaszul a spanyol helytartó, Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege, elfogatta Egmont grófját és Horne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett.[5] Egmont és Horne katolikus és királyhű nemesek voltak, de támogatták a tartományok önállóságát és Alba szerint nem léptek fel kellő eréllyel az eretnekek ellen - mindenesetre a kivégzések felkorbácsolták az indulatokat és a kibontakozó felkelés élére Orániai Vilmos állt.
A lázadók térnyerésétől és katonai sikereitől megrémólve, 1579. január 6-án a kormányzó, Alexandro Farnese pármai herceg ösztökélésére a déli tartományok aláírták az Arrasi unió néven ismert szerződést, amiben megerősítették hűségüket a spanyol koronához. A szerződéssel lényegében véget ért a tizenhét tartomány közössége.
[szerkesztés] Spanyol-Németalföld
A Spanyol-Németalföld (hollandul: Spaanse Nederlanden, spanyolul: Países Bajos españoles) elnevezést kezdetben a Tizenhét Tartományra használták, de 1579 után már csak Németalföld déli része, az Arrasi Unióba tömörült tartományok tartoztak ide. Székhelye Brüsszel volt, és a következő területek tartoztak ide:
- Artois Grófsága
- Flamand Grófság, beleértve Lille, Douai, Orchies és Tournai városokat
- Mechelen uradalma, amely 1490-től grófság volt
- Namuri Őrgrófság
- Hainaut-i Grófság
- Brabanti Hercegség, beleértve az Antwerpeni Őrgrófságot, a leuveni és brüsszeli grófságokat, valamint Nivelles és Gembloux apátságát
- Limburgi Hercegség
- Luxemburgi Nagyhercegség
- valamint a Franciaország területén található Nord-Pas-de-Calais département területét.
II. Fülöp 1598-ban a "spanyol korona hűbérbirtokaként" leányára, Izabella Klára Eugénia infánsnőre és annak férjére, VII. Albert osztrák herceg hagyta, miáltal a terület az önállóság látszatát nyerte. Izabella halála (1633) után azonban a tartomány ismét a spanyol korona közvetlen irányítása alá került. Az V. Károly által létrehozott intézmények azonban továbbra is megvoltak és a 17. szd-ban a Madridba telepített Flandriai Tanáccsal egészültek ki, mely testületnek többek között a Pénzügyi Tanácsot kellett ellenőriznie. A németalföldi szabadságharc lezárása után a tartományi főnemesség elvesztette korábbi befolyását, mivel a tartományok helytartói jogosítványait erőteljesen megnyirbálták. A tartományi Rendi Gyűlések azonban megtartották azokat a jogaikat, amelyek már a középkor óta megillették őket: az ő beleegyezésükre volt szükség ahhoz, ha az uralkodó meg akarta változtatni a tartományi intézményeket vagy különleges adókat kívánt kivetni. A helytartók továbbá kikérték véleményüket a tisztán adminisztratív ügyekben is, és mindez egyre növekvő jelentőséggel ruházta fel őket. Ezzel szemben a rendi országgyűlést (Staten-Generaal) Albert és Izabella kormányzása alatt is ritkán hívták össze és 1632 után pedig soha többé.
Az 1648-as wesztfáliai békekötés keretében Spanyolország és Hollandia között helyreállt a béke, de ezután a francia királyok területi terjeszkedése fenyegette Spanyol-Németalföld területi egységét és később létezését is. XIV. Lajos francia király előbb megszerezte magának Artois és Cambrai grófságokat, amit az 1659-ban kötött pireneusoki béke véglegesített. Az 1668-as Aix-la-Chapelle-i, majd az 1678-as nijmegeni békeszerződések értelmében Franciaország további területekhez jutott, elsősorban a mai Vallónia területén, megszerezte Lille városát és Hainaut tartományt. Időközben Spanyolországnak át kellett engednie Dunkirk kikötőjét a brit koronának.
[szerkesztés] Osztrák-Németalföld
A gyermektelen II. Károly spanyol király halála után kirobbant a spanyol örökösödési háború, amelynek során XIV. Lajos igyekezett bebiztosítani unokája, Anjou Fülöp trónigényét és mellesleg bekebelezni a németalföldi spanyol birtokokat. A háborút lezáró utrechti béke (1713) értelmében Anjou Fülöp lett a spanyol király (V. Fülöp néven), míg az európai spanyol birtokok, azaz Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és közel fél Itália VI. Károly német-római császárnak jutottak és ettől fogva a területet Osztrák-Németalföld (Österreichische Niederlande) néven ismerték.
Az osztrák császárokat azonban kevéssé érdekelte a birtokaiktól távol fekvő tartomány, eltekintve VI. Károly császár kísérletétől, hogy az Oostende Társaság (hollandul: Oostendse Compagnie) megalapításával közvetlenól is versenyezzen az indiai gyarmatok kiaknázására létrehozott angol és holland kereskedelmi társaságokkal. A tartományt lényegében csak Anglia és Hollandia diplomáciai törekvéseinek köszönhetően kapták meg az osztrák Habsburgok, mivel meg akarták előzni, hogy Franciaország túlságosan megerősödjön a térségben. A tartományban nagyrészt holland katonaság állomásozott és a 18. szd. során a Habsburgok egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a németalföldi birtokokat elcserélje Bajorországra, amely szépen kiegészítette volna már meglévő birtokaikat.
1784-ben II. József császár megelégelte, hogy a németalföldi szabadságharc maradványaként a hollandok továbbra is blokád alatt tartották Antwerpen kikötőjét és a Scheldt folyó megnyitását követelte a Holland Köztársaságtól. A császárnak azonban nem állt módjában katonai erővel is alátámasztani a követeléseket és bár az 1785-ös fontainebleau-i szerződésben a hollandok vállalták a déli területek kereskedőinek kártalanítását, mégsem történt semmi. A tartományok lakosságának növekvő elégedetlensége 1789-ben felkeléshez, az osztrák kormányzó elűzéséhez és a rövid életű Belga Egyesült Államok megalapításához vetett. Az osztrák fennhatóságot csak Jószef utóda, II. Lipót császár tudta visszaállítani 1790-ben.
[szerkesztés] Francia hódítás
A francia forradalom során 1794-ben az egész tartományt elfoglalta a köztársaság hadserege és a katolikus egyház által létrehozott Flamingant ellenállási mozgalom ellenére beolvaszották Franciaországba. A tartomány felosztásával a következő département-ek alakultak ki:
- Deux-Nèthes
- Dyle
- Escaut
- Forêts
- Jemmape
- Lys
- Meuse-Inférieure
- Ourte
- Sambre-et-Meuse
A hódítást a Napóleon itáliai hadjáratát követően aláírt Campo Formió-i béke véglegesítette és egészen 1815-ig a terület francia uralom alatt állt. A waterloo-i csata után a győztes angolok és hollandok létrehozták az Egyesült Holland Királyságot, amelynek fennhatósága mind a korábbi holland köztársaság, mint Osztrák-Németalföld területére kiterjed, ezzel ismét egyesítve Németalföld népeit.
[szerkesztés] Lásd még
- Habsburg Németalföld kormányzóinak listája
- Belgium történelme
- Benelux államok
- Németalföld
- Burgundiai Körzet
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ Israel, J. I. (1998). The Dutch Republic Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806, 1st paperback (1st - 1995), Oxford University Press, 104. o. ISBN 0-19-820734-4.
- ^ Rogier, L. J. (1974). Eenheid en scheiding (in Dutch), 4th (1st - 1952), Het Spectrum. ISBN 90-274-5058-7.
- ^ Limm, p. 54
- ^ Geyl, Pieter (2001). History of the Dutch-Speaking peoples 1555-1648, 1sr (combines two volumes from 1932 and 1936), Phoenix Press, London UK. ISBN 1-84212-225-8.
- ^ Limm, Peter (1989). The Dutch Revolt, 1559-1648, 1st, London, United Kingdom: Longman, 30. o.
