Frankok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A germán eredetű frank törzsek az V. század elején nagy tömegben keltek át a Rajnán, és szállták meg Gallia északi vidékeit. A betörő harcosok bomló törzsi szervezetben éltek, a katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni.A népesség zöme azonban még szabad frankokból állt, akik állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodott is. A zsákmány elosztása révén a hódítás a társadalmi különbségek széthúzását eredményzte.

[szerkesztés] Történelmük

Nevük jelentése: merész, féktelen. Különféle nyugati germán törzsek (száliak, ripuáriak stb.) szövetségéből alakult germán nép, amely a 3. században a Rajna jobb partján élt. A 4. században egyre jobban benyomultak Galliába, ahol összeolvadtak a helyben élő romanizált lakossággal. A Nyugat-római Birodalom bukása után uralmuk alá vonták a mai Franciaország és Németország nyugati területeit, és létrehozták a Frank Birodalmat. A belső harcok folyamán a Meroving-családból származó I. Klodvig (489-511), a száli frankok királya lett az egyeduralkodó, Klodvig megnövekedett katonai erejének köszönhetően birodalmát kiterjesztette a Rajnától a Loire vidékéig. Államszervező munkásságát segítette, hogy a frankok pogányok voltak, így népével együtt csatlakozhatott a keresztény egyházhoz, ami írástudókat és egy erős szervezet támogatását jelentette. Klodvig halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az örökséget, így a 7. század végére a Meroving uralkodók parasztszekéren voltak kénytelenek utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomusok) befolyása. A legnemesebb földműves családokból kerültek ki és ők írányították a hadsereget, az államügyeket.

561-ben, I. Chlotar halála után fiai felosztották a birodalmat egymás között, majd néhány évvel később, I. Charibert halála után ismételt osztozkodással alakult ki Neustria, Austrasia és Burgundia. 613-ban II. Chlotar egyesítette az országot, miután megölte Brunhildát, Austrasia és Burgundia királynőjét.

I. Dagobert király halála (639) után a birodalom ismét szétesett, és a királyok helyett egyre inkább udvarnagyaik (majordomusok) uralkodtak. 687-ben II. Pippin (középső, vagy Herstali), Austrasia udvarnagya megverte Tertry mellett III. Theoderich Meroving uralkodót, ezzel az egész birodalom majordomusává vált. Törvénytelen fia, Martell (Kalapács)Károly 732-ben Poitiers mellett legyőzte az előrenyomuló arabokat. Megszilárdította a központi hatalamat. Hadseregében a katonáskodásra kötelezett szabad harcosok melett (ezek könnyűlovasok vagy gyalogosok)jelentős szerepet kapott a nehézlovasság. A felszerelést az egyháztól elvett földekből adományozott földbirtokok jövedelme bitosította. Az ő fia, Kis Pippin 754-ben magához ragadta a királyi koronát, és megfosztotta trónjától az utolsó Meroving királyt (akit bezárattak egy kolostorba). Új uralkodói dinasztiát (Karoling) alapított, amelynek legjelentősebb tagja (Kis Pippin fia)Nagy Károly (768-814) volt.