Olasz nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Olasz (Italiano)
Beszélik:	Olaszország, Svájc, Málta, Vatikán, San Marino, Argentína, Brazília, Venezuela, Líbia
Terület:	Itália, Észak-kelet-Afrika,
Beszélők száma:	anyanyelvként: 63 millió Tanult nyelvként 75-115 millió
Helyezés a beszélők száma szerint:	21. (beszélők száma szerint)
Besorolás:	Indoeurópai → italikus nyelvek → latin → olasz nyelv
Írás:	Latin
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Olaszország, Svájc, Európai-Unió, San Marino, Szlovénia, Szomália, Vatikán, Horvátország Isztria tartománya
Szabályozza:	Accademia della Crusca
Nyelvkódok
ISO 639-1	it
ISO 639-2	ita
SIL-kód:	[1]

Az olasz nyelv (olaszul la lingua italiana) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek csoportjába tartozik. A mai egységes irodalmi nyelv alapja a toszkán nyelvjárás, amely átmenetet képez a keleti és nyugati típusú újlatin nyelvek között. Hangtani szempontból konzervatívabbnak tekinthető a többi újlatinnál, mivel többnyire megőrizte az eredeti szóközi mássalhangzókat, ugyanakkor teljesen elvesztette a latin szóvégi -s hangot, pl. tempus-tempo. Sok, latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan, az olaszban is léteznek hosszú (kettőzött) mássalhangzók, amelyeket a magyarhoz hasonlóan, hosszan is ejtenek (ellentétben a némettel, a franciával és az angollal). A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában). Hangsúlyos rendszerint az utolsó előtti szótag, de bármelyik lehet az; ha az utolsóra esik, ékezettel jelöljük. Az olasz tulajdonneveket különösen nem szép rossz helyen hangsúlyozni, pl. Taránto, Rimíni, Domeníco. A szóvégi rövid magánhangzókat sem szabad - magyar módra - megynyújtani, pl. Marcó.

A magyar nyelv hangkészletéből nem használja a(z): ö-ő, ü-ű, h és zs hangokat. Magyarban ismeretlen hangot - gyakorlatilag - nem használ. A nálunk megszokott hangokat egy, két, vagy akár három betűvel írja le (pl. 'ny'-gn, 's'- sce v. sci, 'dz'-z, 'dzs'- ge v. gi stb.) Vigyázat: az "sch" mindig 'szk' és nem 's', mint a németben. Elválasztás a magyarhoz hasonlóan a mássalhangzóhatáron, egy kivétellel, amikor is a következő sorba visszük át mindazt a mássalhangzót, amellyel olasz szó kezdődhet, pl. que-sto. A diftongusok mellett triftongusokat is használ, pl. mio, tuoi. Ezek nem választhatók el a magánhangzóhatáron.

Az olaszt nem anyanyelvként beszélők száma korábban csökkenőben volt, az utóbbi időben - azonban - ismét emelkedik: jelenleg 70 milliósra tehető. Régebbi adatok még 120 millió ember közvetítő nyelvének mondták. Főleg az egykori olasz gyarmatokon beszélték (Etiópia (történelmi nevén: Abesszínia, olaszul: Abissinia), Eritrea, Líbia, Szomália), ezenkívül Szlovéniában, a horvát Dalmáciában és Albániában.

Az olaszokat "digó"-nak azért nevezzük, mert folyton azt mondják: dico, azaz mondom. A talján megnevezés beleillik a dojcs, madzsar, polák, ruszki stb. sorba, azaz, ahogyan ezek a népek magukat nevezik. Ez - azonban - némiképp pejoratív felhangú.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Nyelvjárások 3 Az olasz ábécé 4 Kiejtés 5 Névszók 6 Igék 7 Nyelvi példák 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A Római Birodalom felbomlása után az irodalmi és a beszélt nyelv eltávolodása tovább folytatódott, és miközben írásban változatlanul igyekeztek minél jobban igazodni az aranykori római irodalmi nyelv normáihoz, a beszélt nyelvállapot idővel annyira különbözött már a sokkal konzervatívabb írott változattól, hogy a beszélők már nem értették az utóbbit, le kellett fordítani. Assisi Szent Ferenc (vigyázat, helyesen ejtve: 'asszízi' és nem "assziszi"!) Naphimnusza, a Cantico delle Creature (A teremtmények dalocskája) 1225-ből tekinthető a "köznyelvi" olasz első lejegyzésének.

[szerkesztés] Nyelvjárások

Az olasz dialektológia az újlatin nyelvészet egyik leggazdagabb területe. Az olasz számos (egyes becslések szerint 200 körüli) nyelvjárással rendelkezik, amelyek Északtól Dél felé haladva erősen különböznek egymástól, oly mértékben, hogy két távolabbi beszélő meg sem értené egymást: így a kölcsönös érthetőség végett mindenkinek beszélnie kell a toszkán nyelvjárást. Az irodalmi olasz nyelv kiejtésében is elkülönül, azonban, tőle, pl. egyedül itt használják a 'h'-mássalhangzót, de a 'k' helyett: come - "home". A köznyelvi 'cs'-mássalhangzót a toszkánok (is, a rómaiakhoz hasonlóan) "s"-nek ejtik: 'csinkuecsento' - "sinkuesento".

Az erős nyelvjárási tagolódás oka az egységes Olaszország, illetve irodalmi nyelv késői kialakulása. Sok olasz nyelvjárást ma már teljesen önálló újlatin nyelvként tartanak számon (ilyenek pl. a szicíliai, a nápolyi, az emilián-romanyol, a venét,, a friulán, a szárd, a korzikai stb.), amelyek már saját helyesírással is rendelkeznek.

A nyelvjárások hovatartozása nyelvészetileg még az újlatin nyelvek csoportjain belül sem egységes: a La Spezia és Rimini városokat összekötő képzeletbeli vonaltól északra a nyugati, míg délre az italo-dalmát újlatin nyelvekhez tartoznak. A kettő között természetesen átmeneti nyelvjárások is vannak, mint maga a toszkán nyelvjárás is. (A keleti és nyugati újlatin nyelvek bizonyos, főleg hangtani tulajdonságok alapján különülnek el, ilyen meghatározó jellemző például a szóközi egyszerű mássalhangzók viselkedése – zöngésülés, eltűnés stb.)

[szerkesztés] Az olasz ábécé

Az olasz ábécé a következő 21 betűből áll: A, B, C, D, E, F, G, H, I, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, Z.

Idegen szavakban előfordulhatnak még a j, k, w, x, y betűk.

[szerkesztés] Kiejtés

Az olasz szavak kiejtése nem okoz különösebb nehézséget a magyar anyanyelvűek számára. A magyartól eltérő olvasatú betűket az alábbiakban foglaljuk össze:

• c
  • e és i* előtt → cs
  • egyébként → k
• ch (e és i* előtt) → k
• g
  • e és i* előtt → dzs
  • egyébként → g
• gh (e és i előtt) → g
• gn → ny
• gl → i előtt lj (ha az i után magánhangzó áll, az i hangot nem ejtjük), máskor gl.
• h → néma
• s → zöngés mássalhangzó előtt, és valamikor magánhangzók között z, máskor magyar sz.
• sc
  • e és i* előtt → s
  • egyébként → szk
• z → cc, ritkábban dz

Megjegyzés: az i hangot c, g, sc és magángangzó között csak akkor ejtjük, ha hangsúlyos.

[szerkesztés] Névszók

• Míg a nyugati újlatin nyelvek -(e)s hozzáadásával képzik a többesszámot, az olasz a szó végződésétől függően -i (ha az egyesszámú végződés -e vagy -o) vagy -e (ha az egyesszámú végződés -a) hangot ad a tőhöz:
  • porto (kikötő) porti (kikötők)
  • porta (ajtó) porte (ajtók)
  • parte (rész) parti (részek)
• Az olasz, a többi indoeurópai nyelvhez hasonlóan nemeket különböztet meg, de csak kettőt: hímnemet (maschile) (masculinum) és nőnemet (femminile) (femininum). A melléknevet a főnévvel nemben és számban egyeztetjük. bel porto (szép kikötő) belle porte (szép ajtók). A latinban semleges (neutro) nemű szavak rendhagyó többesszámukról ismerhetők fel, pl. uovo (ovum) - uova
• Az olasz nyelvben erősödő izoláló tendenciák figyelhetők meg, a névszóragozásban egyetlen esetet (nominativus) ismer. A többi esetet elöljárókkal (praepositio) fejezi ki.
  • a -hoz, -nál, -ban, -be
  • da -hoz, -nál, -től, -ként, -módon
  • con -vel; stb.

[szerkesztés] Igék

Az olasz nyelvben az alábbi módokat és igeidőket különböztetjük meg.

A jövőből a múltba haladva: az alábbi példákban az amare (szeretni) ige egyes szám első személyű alakja szerepel:

• Indicativo (kijelentő mód) (indicativus)
  • Futuro semplice (jövő) (futurum) amerò
  • Futuro anteriore (befejezett jövő) (futurum perfectum) avrò amato
  • Presente (jelen) (praesens) amo
  • Passato prossimo v. Perfetto (múlt) (praeteritum) ho amato
  • Imperfetto (folyamatos múlt) (praeteritum imperfectum) amavo
  • Trapassato prossimo (régmúlt) (praeteritum perfectum) avevo amato
  • Passato remoto (történeti múlt) (praeteritum historicum) amai
  • Trapassato remoto (történeti régmúlt) (praeteritum historicum perfectum) ebbi amato

• Congiuntivo (kötő mód) (coniunctivus)
  • Presente (praesens) io ami
  • Passato (praeteritum) io abbia amato
  • Imperfetto (praeteritum imperfectum) amassi
  • Trapassato (praeteritum perfectum) avessi amato

• Condizionale (feltételes mód) (conditionalis)
  • Presente (praesens) amerei
  • Passato (praeteritum) avrei amato

• Imperativo (felszólító mód) (imperativus)

csak E/2, T/1, T/2 alakjai vannak, a hiányzó alakokat a congiuntivo presente adja; ama!

Ezeken kívül van még:

• Verbo riflessivo (visszaható ige) (verbum reflexivum) mi amo
• Passivo (szenvedő szerkezet) (passivum) sono amato

[szerkesztés] Nyelvi példák

Magyar	Olasz
Olasz	italiano
Magyar	ungherese
Igen	Sì; già
Nem	No; non
Jóreggelt! / Jónapot/	Buongiorno! / Buon pomeriggio! (Jó délutánt! - csak médiában)
Helló! / Üdv!	Ciao (tegező) / Salve
Hogy vagy?	Come stai? (tegező) / Come sta? (magázó)
Jó estét!	Buona sera!
Üdvözlöm!	Benvenuto! (Isten hozta!) Benvenuta! (ha nő az érkező)
Jó éjszakát!	Buona notte! (csak, ha aludni megy(ünk), ha még nem: buona sera)
Szép álmokat!	Sogni d'oro!
Viszontlátásra!	Arrivederci! (bizalmasabb) / ArrivederLa (megtisztelő - ma már ritkán hallani)
Szép napot!	Buona giornata!
Sok szerencsét!	Buona fortuna! / In bocca al lupo! (válasz az utóbbira: crepi!, nem grazie)
Kérem = kérem szépen	Prego / Per piacere / Per favore / Per cortesia
Köszönöm	Grazie / La ringrazio
Sajnálom	Mi dispiace/Mi scusi (magázó)/Scusa (tegező)/ desolato (ha férfi vagyok) / desolata (ha nő vagyok)
Ki?	Chi?
Mi?	Che cosa? / Che? / Cosa?
Mikor?	Quando?
Hová? Hol?	Dove?
Miért?	Perché?
Hogy' hívnak?	Come ti chiami? (tegező), Come si chiama? (magázó)
Azért, mert	Perché
Hogy? / Tessék? / Mi a'?	Come?
Mennyi?	Quanto?
Nem értem. / Nem értettem.	Non capisco. / Non ho capito.
Értem. / Értettem.	Sì; capisco. / Ho capito.
Segíts nekem / Segítség!	Aiutami! / Aiuto!
Hol vannak a mosdók? (WC)	Dove sono i bagni?
Beszél angolul?	Parla inglese? (magázó)/Parli inglese? (tegező)/Parlate inglese? (t.sz. 2.sz. vagy magázva)
Nem beszélek olaszul.	Non parlo italiano.
A számlát, kérem. (étteremben)	Il conto, per favore.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Németül íródott nyelvismertető az olasz nyelvről
• Italian 101 Learn Italian online
• 110 rendhagyó ige ragozása

	Az Európai Unió hivatalos nyelvei
angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban

m·v·sz

Újlatin nyelvek

LATIN NYELV	LINGUÆ ROMANICÆ • LINGUE ROMANZE • LANGUES ROMANES • LENGUAS ROMANCES • LÍNGUAS ROMÂNICAS LLENGÜES ROMÀNIQUES • LENGAS ROMANICAS • LINGUAS ROMANAS • LIMBAS ROMANZAS • LIMBILE ROMANICE
Keleti újlatin nyelvek	román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán
Italo–dalmát nyelvek	dalmát † • olasz • korzikai (gallurai) • nápolyi • sassari • szicíliai
Nyugati újlatin nyelvek	Galloromán nyelvek • rétoromán (friuli, ladin, romans) • velencei • emilián–romanyol • lombard • ligur • piemontèis • francia (vallon, pikárd) • frankoprovanszál (arpitán) Iberoromán nyelvek • okcitán (provanszál, aráni) • katalán (katalóniai, valenciai, baleári) • aragóniai • mozarab † • spanyol (kasztíliai, ladino) • asztúriai • portugál–galiciai
Déli újlatin nyelvek	szárd (campidanói, logudorói)