Kémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A kémia (a perzsa „کیمیا”, „Kimia” és a görög „χημεία”, „khémeia” szóból) vagy vegyészet az anyagok minőségi változásaival foglalkozó természettudomány. A modern fizika eredményeinek hatására azonban ez a definíció csak úgy állja meg a helyét, ha magának az anyagnak a fogalmát terjesztjük ki. A XX. század második felétől már nem csak a korpuszkuláris jellegű entitásokat tekintjük anyagnak, hanem pl. a gravitációs mezőt, a fényt is; ez -leegyszerűsítve- abból következik, hogy az energiát az anyag egyik megjelenési formájának tartjuk, amit az E=mc² összefüggés fejez ki.

A kémia napjainkban szorosan kapcsolódik a többi természettudományhoz: a fizikához, biológiához, matematikához, földrajzhoz; eredményei nélkül elképzelhetetlen a modern orvostudomány, és a műszaki tudományok alaposabb ismeretéhez is elengedhetetlen. A sokirányú kötődés interdiszciplináris tudományok egész sorát eredményezte (fizikai kémia, biokémia, stb.), melyeknek szintén egyre növekvő jelentőségük van. A kémia alaptudomány, alkalmazott tudomány és kísérleti tudomány egyben.

Tartalomjegyzék 1 A kémia története 1.1 Az alkímia kora 1.2 Átmeneti kor (1751-1858) 1.3 Klasszikus kémia (1859-1916) 1.4 Modern kémia (1917-) 1.5 Lásd még 2 A kémia tárgykörei 3 Alapok 4 Vegyszerek, kölcsönhatások 5 Kvantitatív kémia 6 Az anyag állapotai 7 Savak, bázisok 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A kémia története

A kémia tudományát négy fő történeti korszakra lehet felosztani; mint annyi természettudomány, áttörés itt is a XVIII. század körül jelentkezett. Az első kémikus, anyagi változást előidéző, a tüzet használó ősember volt. Ezt követően évezredekig tapasztalatgyűjtés következett, az ógörögök egyfajta atommodellel álltak elő. A középkorban az alkímia keretein belül folytak kutatások, de mára ez okkult és/vagy misztikus tudománynak számít. A halhatatlanságot biztosító életelixír és a minden fémet arannyá változtató bölcsek kövének keresése közben számos eljárást, vegyületet fedeztek fel és fejlesztettek ki. Az alkímiával párhuzamosan létezett jatrokémia (iatrokémia) is, amely az "életfolyamatok kémiája" volt, és szemben állt az alkímiával. Később, a 18. századtól rohamosan gyorsuló fejlődésnek indult a diszciplína. Éppencsak feltalálják az ipari kénsavgyártást, nem sokkal később megdől a vis vitalis elmélet, és kettéválik a kémia szerves és szervetlen kémiára. Sorban fedezikfel az új elemeket, mikor egy orosz tudós, Mengyelejev előáll egy ötlettel: az elemeket rendszámuk szerint csoportosítva a tulajdonságaik periodikusan változnak, így a táblázatból hiányzó elemeket, sőt, azok tulajdonságait is meg tudta előre jósolni (pl. Gallium, Germánium); táblázatát később elnevezték periódusos rendszernek. A rohamosan fejlődő világ új tudományágakat hoz létre a kémiában is, pl. a petrolkémiát. Az atomelmélet folyamatosan fejlődik (Dalton, Rutherford, Thomson, Millikan, Bohr) majd Max Planck, Albert Einstein, Erwin Schrödinger és Werner Heisenberg munkásságának hatására teljesen új alapokra helyeződnek a természettudományok, kialakul a ma is elfogadott atomelmélet -már csak a neutront kell felfedeznie J. Chadwick-nek 1932-ben. A század második felétől egyre inkább háttérbe szorulnak az acetilén-alapú szerves szintézisek az iparban, és fokozatosan mindent kőolajból kezdenek el előállítani. Napjainkra már a kémia eredményei körülveszik az embert.

[szerkesztés] Az alkímia kora

Az alkímia kora a kezdetektől a 18. század második feléig tartott.

• Ókor
• Középkor
• Korai újkor

[szerkesztés] Átmeneti kor (1751-1858)

[szerkesztés] Klasszikus kémia (1859-1916)

[szerkesztés] Modern kémia (1917-)

[szerkesztés] Lásd még

• A kémiai elemek felfedezése
• A kémiai Nobel-díj

[szerkesztés] A kémia tárgykörei

• Elméleti kémia
  • Kvantumkémia
  • Sztereokémia
  • Kémiai számítástechnika
• Fizikai kémia
  • Termodinamika
  • Statisztikus termodinamika
  • Reakciókinetika
  • Elektrokémia
  • Kolloidika
• Magkémia
• Szervetlen kémia
  • Ásványtan
  • Komplexkémia
  • Fémorganikus kémia
  • Bioszervetlen kémia
• Szerves kémia
  • Biokémia
  • Gyógyszerkémia
  • Polimerkémia
    • Dendrimerek
• Analitikai kémia
  • Klasszikus analitika
    • Kvalitatív analízis
    • Gravimetria
    • Titrimetria
  • Műszeres analitika
    • Spektroszkópia
    • Polarimetria
    • Refraktometria
    • Elektroanalitika
    • Kromatográfia
    • Termoanalízis
• Radiokémia
• Fotokémia
• Szerkezeti Kémia

[szerkesztés] Alapok

• SI mértékegységrendszer
• atomok
  • kémiai elemek
  • izotópok
• molekulák
• ionok
• atompályák
• molekulapályák
• allotrópia
• izoméria
• periódusos rendszer
  • mezők:
    • s-mező, p-mező, d-mező, f-mező
  • periodikus trendek:
    • elektronegativitás
    • atomsugár, ionsugár, kovalens sugár
    • ionizálási energia
    • elektronaffinitás

[szerkesztés] Vegyszerek, kölcsönhatások

• kémiai képletek
• kémiai kötések
• kémiai egyenletek
• kémiai reakciók
• vegyszerek színe

[szerkesztés] Kvantitatív kémia

• koncentráció mértékegységek
• kalorimetria
• termokémia

[szerkesztés] Az anyag állapotai

• kinetikus gázelmélet
• ideális gáz
• oldatok, oldhatóság

[szerkesztés] Savak, bázisok

• sav-bázis elméletek
• sav-bázis kölcsönhatás
• savak és bázisok erőssége
• autoprotolízis
• pH
• pufferrendszerek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://kemia.lap.hu/
• Kémiatörténet