Konrád György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Konrád György (Debrecen, 1933. április 2. – ) magyar író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja. www.konradgyorgy.hu

Tartalomjegyzék

1 Élete
- 1.1 Fiatal évei
- 1.2 Pályája az 1970-es évektől
2 Kitüntetései
3 Művei
- 3.1 Irodalma
4 Jegyzetek
5 Források
6 Külső hivatkozások
- 6.1 Konrádról szóló oldalak
- 6.2 Interneten olvasható írásai

[szerkesztés] Élete

Egy jómódú zsidó vaskereskedő családjában született, Berettyóújfaluban nőtt föl. 1944-ben a családját Auschwitzba hurcolták, neki azonban testvérével – Budapesten bujkálva – sikerült megmenekülnie és életben maradnia.^[1]

[szerkesztés] Fiatal évei

1946-ban a debreceni református kollégium tanulója volt, 1947-től a budapesti Madách Gimnáziumban tanult, ahol 1951-ben érettségizett.^[2]. Polgári származása miatt egyetemre nem jelentkezhetett, de felvették a Lenin Intézetbe, ahonnan végül 1953-ban átiratkozhatott az ELTE magyar szakára. Diplomamunkáját Pap Károlyról írta.^[3] Szociológiát és pszichológiát is hallgatott.^[4]

Első recenzióit – az 1953-as reformok híveként – az Új Hang című folyóiratba írta. Az 1956-os forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt. Ugyanebben az évben az induló Életképek című irodalmi folyóirat szerkesztője volt; a lap szerkesztőségében alakult meg a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa november 21-én. A lap megjelenését azonban december 30-án felfüggesztette a Hírlapkiadó Vállalat.^[5]

A forradalom leverése után, 1957 és 1959 állástalan volt; végül 1959-ben a VII. kerületi Tanács gyámhatóságán alkalmazták ifjúságvédelmi felügyelőként. Félállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője is volt, ekkor közölte első esszéit is. 1965 és 1973 között a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott városszociológusként.^[6]

Értekező munkássága az 1960-as évektől bontakozott ki; elsősorban a francia és az orosz irodalommal foglalkozott. 1969-ben közölte A látogató című regényét, amely nagy sikert hozott számára.^[7]

[szerkesztés] Pályája az 1970-es évektől

Ellenzéki magatartása miatt 1973-ban ügyészi figyelmeztetésben részesült, és eltávolították az állásából. 1977-ben DAAD-ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben tartózkodott. Miután Szelényi Ivánnal együtt megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, 1978-tól egy évtizeden keresztül publikálási tilalom alatt állt.^[8] Disszidensként Václav Havel, Adam Michnik, Milan Kundera, Pavel Kohout társaságához tartozott. Ellenzéki évei alatt sokat tartózkodott Nyugat-Európában és Amerikában (többek között New Yorkban, San Franciscóban, Párizsban), 1987 és 1988 között világirodalmat tanított a Colorado Springs-i Colorado College-ben.

1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, az ezt követő országgyűlési választások alkalmával neve szerepelt az SZDSZ listáján. Egy időben a párt Országos Tanácsának is tagja volt. Egyik kezdeményezője a Demokratikus Charta elnevezésű mozgalomnak, amelynek 1993 és 1995 között szóvivője volt.

1989-től 1991-ig a Magyar Napló állandó munkatársa, 1990 és 1993 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapítója 1992-ben. 1997 és 2003 között ő volt a Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke Berlinben. Az 1990-es évek óta a Budapesten megjelenő német nyelvű hetilapban, a Pester Lloydban is publikál. Jelenleg az Alexandra Könyvesházban vezet irodalmi beszélgetéseket. A Szépírók Társasága tagja.

Konrád György a rendszerváltás után is gyakran felemelte a szavát társadalmi- és közügyekben, többek között 1999-ben a volt jugoszláviai NATO-beavatkozás vagy a második öbölháború idején.

Konrádnak öt gyermeke van. Első felesége Lángh Júlia író, újságíró volt; jelenleg második feleségével, Lakner Judit meseíró-szerkesztővel él. Fia, Konrád Áron 2006-ban jelentkezett Mostanában című verseskötetével.

[szerkesztés] Kitüntetései

1983 Herder-díj
1985 a Charles Veillon Alapítvány Európai Esszédíja
1986 a skandináv békeszövetség kitüntetése
1988 az antwerpeni Instelling Egyetem díszdoktora
1989 Maecenas-díj
1989 a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia Wilhelm Heinse-medálja
1990 Kossuth-díj
1990 Manès–Sperber-díj (Bécs)
1991 a német könyvkereskedők Béke-díja
1991 a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíja
1996 a Francia Becsületrend tiszti fokozata
1998 Közép-Európa-díj
1998 Sztjepan Mitrov Ljubisa-díj
1998 Felix Meritis-ösztöndíj (Hollandia)
2000 Goethe-emlékérem
2001 Nemzetközi Károly-díj (Aachen)^[9]
2001 a VII. kerület díszpolgára
2003 a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2003 Nikola Tesla-díj

[szerkesztés] Művei

1969 A látogató (regény)
1969 Az új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal közösen)
1977 A városalapító (regény)^[10]
1978 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszék, Szelényi Ivánnal közösen)
1980 Az autonómia kísértése (esszék)
1982 A cinkos (regény)
1986 Antipolitika (esszék)
1987 Kerti mulatság (regény)
1990 Európa köldökén (esszék)
1991 Az újjászületés melankóliája (esszék)
1993 91–93 (esszék)
1994 Kőóra (regény)
1995 Várakozás (esszék)
1996 Áramló leltár (aforizmák)
1997 A birodalom kapuiban (esszék)
1997 A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések
1998 Hagyaték (regény)
1999 Útrakészen
1999 A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet)
2000 Mit tud a leveli béka?
2000 Urbanizáció és területi gazdálkodás (Szelényi Ivánnal)
2001 Elutazás és hazatérés (önéletrajzi regény)
2003 Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (önéletrajzi regény)
2004 A közép tágulása (európai tárgyú esszék)
2004 Az író és a város
2005 Kakasok bánata (regény)
2006 Csodafigurák (portrék)

[szerkesztés] Irodalma

Hans-Peter Burmeister: György Konrád, eine Stimme aus Mitteleuropa („Konrád György: egy hang Közép-Európából”), Evangelische Akademie, Loccum, 1996. ISBN 3-8172-5894-1

[szerkesztés] Jegyzetek

^ Forrás: Konrád György szócikke a német Wikipedián. Lásd még Konrád György Elutazás és hazatérés című önéletrajzi regényét (noran Könyvkiadó, 2001).
^ Forrás: Konrád György szócikke az angol Wikipedián.
^ Forrás: Veres András irodalomtörténész Konrád György-életrajza.
^ Forrás: Konrád György szócikke a lengyel Wikipedián.
^ Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtára.
^ Forrás: Biográf Ki kicsoda 2004 (Hermann Péter szerk., Budapest, 2003).
^ Megjelentetését a Szépirodalmi Könyvkiadó nem vállalta, végül a Magvető Kiadónál látott napvilágot.
^ A kéziratot a hatóság már 1974-ben lefoglalta, a szerzők ellen pedig államellenes izgatás címén vizsgálatot indított.
^ Indoklás: „Az európai béke és igazságosság területén betöltött hídépítő szerepéért”. (Más fordításban „az európai országok közeledésében betöltött szerepéért”.)
^ A regény eredetileg 1973-ban készült el. A Magvető Könyvkiadó azonban – politikai okokból – elutasította a megjelentetését, és 1977-ben is csak megcsonkítva adta ki.

[szerkesztés] Források

Veres András irodalomtörténész Konrád György-életrajza
Balikó Helga életrajza Konrád György honlapján[1]

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Konrádról szóló oldalak

[szerkesztés] Interneten olvasható írásai

m·v·sz

Magyar irodalom

Korai írások	Halotti beszéd és könyörgés \| Ómagyar Mária-siralom \| Gesta Hungarorum \| Gesta Ladislai regis \| Képes Krónika	Balassi Bálint Ady Endre Móricz Zsigmond
15–17. század	Balassi Bálint \| Bornemisza Péter \| Gergei Albert \| Gyöngyösi István \| Heltai Gáspár \| Oláh Miklós \| Janus Pannonius \| Pázmány Péter \| Rimay János \| Sylvester János \| Tinódi Lantos Sebestyén \| Zrínyi Miklós
18–19. század	Ambrus Zoltán \| Arany János \| Arany László \| Bajza József \| Baróti Szabó Dávid \| Batsányi János \| Benedek Elek \| Berzsenyi Dániel \| Bethlen Miklós \| Bródy Sándor \| Czuczor Gergely \| Csiky Gergely \| Csokonai Vitéz Mihály \| Dugonics András \| Eötvös József \| Fáy András \| Fazekas Mihály \| Garay János \| Gárdonyi Géza \| Gvadányi József \| Gyulai Pál \| Ignotus \| Jókai Mór \| Jósika Miklós \| Kármán József \| Katona József \| Kazinczy Ferenc \| Kemény Zsigmond \| Kisfaludy Károly \| Kisfaludy Sándor \| Kiss József \| Komjáthy Jenő \| Kölcsey Ferenc \| Madách Imre \| Mikes Kelemen \| Mikszáth Kálmán \| Petőfi Sándor \| Pósa Lajos \| Reviczky Gyula \| Széchenyi István \| Szigligeti Ede \| Thury Zoltán \| Tompa Mihály \| Ungvárnémeti Tóth László \| Vajda János \| Verseghy Ferenc \| Virág Benedek \| Vörösmarty Mihály \| Atheneum \| Kisfaludy Társaság
20. század	Ady Endre \| Áprily Lajos \| Bánffy Miklós \| Balázs Béla \| Babits Mihály \| Baranyi Ferenc \| Bella István \| Berda József \| Berde Mária \| Cholnoky Viktor \| Cs. Szabó László \| Csáth Géza \| Csathó Kálmán \| Csorba Győző \| Dallos Sándor \| Darvas József \| Dékány András \| Déry Tibor \| Devecseri Gábor \| Dsida Jenő \| Eörsi István \| Eötvös Károly \| Erdélyi József \| Erdős Renée \| Faludy György \| Féja Géza \| Fehér Klára \| Fekete István \| Fenyő Miksa \| Fodor András \| Földes Jolán \| Füst Milán \| Galgóczi Erzsébet \| Garai Gábor \| Gelléri Andor Endre \| Gellért Oszkár \| Gérecz Attila \| Gion Nándor \| Gulácsy Irén \| Gyóni Géza \| Határ Győző \| Hajnal Anna \| Hajnóczy Péter \| Hamvas Béla \| Hegedűs Géza \| Hernádi Gyula \| Heltai Jenő \| Herczeg Ferenc \| Hervay Gizella \| Hunyady Sándor \| Ignácz Rózsa \| Illés Endre \| Illyés Gyula \| Janikovszky Éva \| Jankovich Ferenc \| Jékely Zoltán \| József Attila \| Juhász Gyula \| Kaffka Margit \| Kálnoky László \| Karácsony Benő \| Karinthy Ferenc \| Karinthy Frigyes \| Károlyi Amy \| Kassák Lajos \| Képes Géza \| Kerényi Grácia \| Kodolányi János \| Komáromi János \| Kormos István \| Kós Károly \| Kosztolányi Dezső \| Krúdy Gyula \| Lakatos Menyhért \| Lázár Ervin \| Ladányi Mihály \| Lengyel Menyhért \| Lesznai Anna \| Makkai Sándor \| Mándy Iván \| Márai Sándor \| Markovits Rodion \| Mécs László \| Mészöly Miklós \| Molnár Ferenc \| Móra Ferenc \| Móricz Zsigmond \| Móricz Virág \| Nagy Gáspár \| Nagy Imre \| Nagy Lajos \| Nagy László \| Németh László \| Nemes Nagy Ágnes \| Nyírő József \| Orbán Ottó \| Ottlik Géza \| Örkény István \| Örsi Ferenc \| Palotai Boris \| Pap Károly \| Passuth László \| Páskándi Géza \| Petri György \| Pilinszky János \| Polcz Alaine \| Rába György \| Radnóti Miklós \| Rejtő Jenő \| Remenyik Zsigmond \| Reményik Sándor \| Rideg Sándor \| Romhányi József \| Rónay György \| Sánta Ferenc \| Sárközy György \| Sík Sándor \| Sinka István \| Somlyó György \| Sőtér István \| Sütő András \| Szabó Dezső \| Szabó Lőrinc \| Szabó Magda \| Szabó Pál \| Szathmári Sándor \| Szentkuthy Miklós \| Szép Ernő \| Szepes Mária \| Szerb Antal \| Szilágyi Domokos \| Szomory Dezső \| Tamási Áron \| Tatay Sándor \| Tersánszky Józsi Jenő \| Tormay Cécile \| Török Sándor \| Török Sophie \| Tóth Árpád \| Tömörkény István \| Váci Mihály \| Várnai Zseni \| Vas István \| Vaszary Gábor \| Veres Péter \| Vészi Endre \| Wass Albert \| Weöres Sándor \| Zelk Zoltán \| Zilahy Lajos \| Zsoldos Péter \| Zsolt Béla Nyugat \| Helikoni közösség \| Kelet Népe \| Pásztortűz
Kortárs	Ágh István \| Bálint Ágnes \| Balla Zsófia \| Bari Károly \| Bartis Attila \| Békés Pál \| Bodor Ádám \| Böszörményi Gyula \| Cseh Tamás \| Csoóri Sándor \| Csukás István \| Darvasi László \| Esterházy Péter \| Vavyan Fable \| Fejes Endre \| Fodor Sándor \| Forgách András \| G. Szabó Judit \| Garaczi László \| Géher István \| Gergely Ágnes \| Gerlóczy Márton \| Görgey Gábor \| Grecsó Krisztián \| Jókai Anna \| Juhász Ferenc \| Kálnay Adél \| Kányádi Sándor \| Karafiáth Orsolya \| Karinthy Márton \| Kárpáti Andor \| Kertész Ákos \| Kertész Imre \| Konrád György \| Krasznahorkai László \| Lengyel Péter \| Lőrincz L. László \| Markó Béla \| Moldova György \| Müller Péter \| Müller Péter Sziámi \| Nádas Péter \| Nádasdy Ádám \| Nógrádi Gábor \| Oravecz Imre \| Őz Zsolt \| Parti Nagy Lajos \| Rácz Zsuzsa \| Rakovszky Zsuzsa \| Réz András \| Salamon Pál \| Salinger Richárd \| Schwajda György \| Simor András \| Sohonyai Edit \| Spiró György \| Szakonyi Károly \| Szilágyi István \| Tandori Dezső \| Temesi Ferenc \| Vámos Miklós \| Varró Dániel \| Závada Pál (Forrás: Kortárs magyar írók toplistája)	Lőrincz L. László