Garai Gábor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Garai Gábor (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) magyar költő, író, műfordító, kritikus.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Marconnay Tibor költő fia. 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdaság-tudományi Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950-1958 között, majd 1958-1960 között az Európa Könyvkiadó lektora. 1960-1964 között versrovatvezető az Élet és Irodalom szerkesztőségében. 1966-1980 között az MSZMP titkára. 1968-1972 között főszerkesztő-helyettes, 1964-1968 között az Írószövetség titkára. 1972-1976 között főtitkár-helyettes, 1976-tól ismét az Írószövetség főtitkára. 1982-től haláláig a Látóhatár főszerkesztője.
[szerkesztés] Díjai
[szerkesztés] Művei
- Zsúfolt napok (1956)
- Ének a gyógyulásért (1958)
- Mediterrán ősz (1962)
- Artisták (1964)
- Nyárvég (1965)
- Eszköz és eszmélet (1965)
- Anyaföld (1968)
- Meghitt találkozások (1969)
- A szenvedély évszakai (1973)
- Elégiák évada (1974)
- A lebegő atlasz (1975)
- Visszfény (1976)
- Szélcsend és újra szél (1978)
- Jégkorszak után (1980)
- Meghitt beszélgetések (1980)
- Indián nyár (1981)
- Delfin és medúza (1982)
- Legszűkebb hazám (1984)
- Kelet-nyugati kerevet (1984)
- A reformátor (1985)
- Tiszta zengés (1986)
- A lady lovagja (1986)
- Doktor valaki tévelygései (1988)
[szerkesztés] Forrás
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
