Dallos Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Dallos Sándor (1901. október 31. Győrszentmárton – 1964. március 10. Budapest) magyar író.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Díjai 3 Művei 4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Iskoláit Komáromban és Győrött végezte. 1925-től különböző budapesti lapoknál dolgozott újságíróként (Magyarság, Új Magyarság). A 30-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. 1945-1949 között a Hírlapnál dolgoztt. 1949-1953 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1952-1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa, számos forgatókönyvet írt. Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól, vagy a misztikától.

Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalattnyi föld, továbbá Semmelweis című filmje, amelyért József Attila-díjat kapott. Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza, A nap szerelmese és Aranyecset címen első ízben 1957-ben, illetve 1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása.^[1]

[szerkesztés] Díjai

• Baumgartner-díj (1938)
• József Attila-díj (1953)

[szerkesztés] Művei

• Gomblyukban piros virág (regény, 1931)
• Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935)
• Dunántúli legendás könyv (1937)
• Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938)
• A vándor elindul (regény, 1938)
• Mezei mirákulum (novellák, 1940)
• A fehér ménes (elbeszélés, 1940)
• Nagy János megadja magát (regény, 1942)
• Semmelweis (forgatókönyv, 1951)
• A nap szerelmese (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958)
• Az aranyecset (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958)
• Déli szél (elbeszélés, 1960)
• Támadás a Szellő utcában (elbeszélés, 1975)
• Élet az ecetfák alatt (elbeszélés, 1981)
• Sátorom az ég (elbeszélés, 1986)

[szerkesztés] Forrás

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106