Csáth Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Csáth Géza

Élete:
Született:	1887. február 13. Szabadka
Meghalt:	1919. szeptember 11. (32 évesen) Kelebia és Szabadka közelében
Nemzetisége:	magyar
Felesége:	Jónás Olga
Gyerekei:	Csáth Olga
Munkássága:
Műfaja:	próza, elbeszélés, novella, zenekritika, tanulmány, dráma
Alkotói évei:	1901-1918
Első műve:	A varázsló kertje című novelláskötet 1908-ban
Weboldala:	A magyar irodalom arcképcsarnoka

Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka közelében, 1919. szeptember 11.) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezső unokatestvére.

Tartalomjegyzék 1 Élete és munkássága 2 Válogatott bibliográfia 2.1 Életében megjelent kötetei 2.2 Gyűjteményes kiadások 2.3 On-line művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2.4 On-line művei a Mercator Stúdiónál 3 Lásd még 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és munkássága

Csáth anyja korán meghalt, főügyész apja egyedül nevelte. Szenvedélyesen zenélő apja hegedűművészt akart nevelni belőle, de Csáth festő akart lenni. Alkotásvágya miatt Csáthnak nem volt türelme gyakorolni, festményeit pedig a rajztanára kinevette, és csak elégségesnek ítélte. Írásait viszont környezete már korán értékelte. A Bácskai Hírlap közönségének 14 éves korában mutatkozott be mint zenekritikus, de tizenhét éves koráig nagyon keveset írt. Nyolcadikos gimnazistaként Bródy Sándornak, a Jövendő akkori főszerkesztőjének küldte el A kályha című novelláját. Bródy biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással.

1904-től, az érettségi után az budapesti Orvosi Egyetemen tanult, az anatómia és az élettan lekötötte minden idejét. 1906-tól a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált. A Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben jelent meg első novelláskötete, A varázsló kertje. 1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd Budapesten az Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként. (Az épületben ma a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája működik, és egy emléktábla őrzi Csáth emlékét, melyet 2005 szeptemberében Kéner Balázs újságíró, Csáth-kutató állított.)

Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás nő kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátria és a pszichoanalízis szempontjai keverednek. Többek között ez a mű ihlette Szász János filmrendező Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmjét, mely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat nyert. Az alkotás irodalmi szakértője az emléktáblát állító Kéner Balázs volt.

Csáth 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt először morfiumot, amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Először azért nyúlt a szerhez, mert – tévesen – tüdőbajt diagnosztizáltak nála. Szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi művein erősen érződnek. Ezekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. 1911-ben jelent meg a Délutáni álom című elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.

Csáth 1910-től különböző fürdőhelyeken volt orvos. Ekkoriban sok műve született, a munka mellett maradt ideje az irodalomra is. 1913-ban vette feleségül Jónás Olgát, akitől 1918-ban lánya született. 1914-től katonai orvosi szolgálatra hívták be, de a fronton teljesen elvesztette uralmát szenvedélye felett, napi adagjai folyamatosan nőttek. Rossz idegállapota miatt gyakran szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték.

A leszokást elősegítendő falusi orvos lett Földesen, majd Regőcén, de a gondok csak fokozódtak. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelőtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Újabb szökés után a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember 11-én feltartóztatták. Nem sokkal később pantopon-túladagolásban meghalt.

Munkássága nagy hatást gyakorolt a későbbi írógenerációkra, így több követője is akadt.

[szerkesztés] Válogatott bibliográfia

[szerkesztés] Életében megjelent kötetei

• A varázsló kertje (1908)
• Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909)
• Délutáni álom (1911)
• Schmith mézeskalácsos (1912)
• Muzsikusok (1913)

[szerkesztés] Gyűjteményes kiadások

• A varázsló halála. Elbeszélések (Szépirodalmi, 1964)
• Napló 1912–1913 (Babits Kiadó, (Szekszárd), 1989)
• Mesék, amelyek rosszul végződnek. Összegyűjtött novellák (Magvető, 1994)
• Ópium. Válogatott novellák (Interpopulart, 1996)
• A muzsika mesekertje. Összegyűjtött írások a zenéről (Magvető, 2000)
• Egy elmebeteg nő naplója. Összegyűjtött elmeorvosi tanulmányok (Magvető, 2005)
• Emlékirataim a nagy évről. Háborús visszaemlékezések és levelek (Lazi, 2005)
• Válogatott novellák (Palatinus, 2006)

[szerkesztés] On-line művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

• Napló (1912–1913)
• Egy elmebeteg nő naplója. Orvosi tanulmányok (hangoskönyv)
• Mesék, amelyek rosszul végződnek. Novellák
• Ópium. Válogatott elbeszélések
• A Janika. Kétfelvonásos zenés játék
• Horváték. Színjáték három felvonásban

[szerkesztés] On-line művei a Mercator Stúdiónál

• A Janika
• Csáth Géza novellái
• Horváték
• Válogatott elbeszélések

[szerkesztés] Lásd még

• Csáth Géza műveinek listája
• Magyar szabadkőművesek listája

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Csáth Géza a PORT.hu-n
• http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/csath.htm
• Szajbély Mihály: Csáth Géza (Gondolat, 1989)
• Kéner Balázs: Csáth Géza arcképéhez
• Dr. Krämer Imre: A Csáth Géza-emléktábla