Weöres Sándor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Weöres Sándor (ejtsd: vörös[1]; Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, műfordító, író.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja, tanulmányai
Édesapja id. Weöres Sándor huszártiszt, édesanyja Blaskovich Mária, nagyszebeni szerb családból származott.
A pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd amikor szüleinek el kellett hagynia Pápát, a csöngei evangélikus elemi iskolában (1919-1923) folytatta. Itt rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az első négy osztályt így végezte el. Az elemi elvégzése után, 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Reálgimnáziumba. Ebben az időben az ismert szombathelyi nyelvész, tanár, költő, néprajztudós Pável Ágoston kosztos diákja volt. Pávellel a későbbiekben is fennmaradt atyai jó viszonya. 1929-ben, a hatodik osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. Átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a hatodik osztályt. A következő évben már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, ahol 1932 júniusában érettségizett.
[szerkesztés] Munkássága
1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen ...), ősszel négy verse jelent meg az Erőben. 1929-ben a Napkelet is felfigyelt verseire. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. Április 14-én a Pesti Hírlap cikket közölt Bónyi Aladár tollából. Nyáron felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, valamint személyesen is kapcsolatba került Babits Mihállyal. 1931 végen néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Nyugat 15–16. számában kinyomtatta Hajnal című versét, amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett fel első kötetébe. Télen két újabb verset (Jajgatás, Kicsinyesek) is megjelentetett, 1941-ig, a folyóirat fennállásáig pedig összesen 64-et.
Az érettségi után másfél évig apja gazdaságán dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, s beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetemre, először a jogi karra, majd átiratkozott a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül a filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába. Itt kötött barátságott Takáts Gyulával és Tatay Sándorral. 1935 nyarán észak-európai utazást tett. 1933 végén merült fel az első folyóiratalapítás ötlete. Az újság címe, Pécs jelképére utalva, Öttorony lett. A folyóirat szerkesztése közben ismerkedett, majd barátkozott össze Fülep Lajos professzorral. Bár levelezésük 1949 után megritkult, a barátság Fülep haláláig tartott. Weöres Sándor második kötete, A kő és az ember 1935-ben jelent meg. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra című válogatásában már Weöres Sándor is helyett kapott. 1935-ben pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Weöres nemcsak a dunántúli barátokkal, Takáts Gyulával és Csorba Győzővel ápolt szoros kapcsolatot, hanem a Budapesten élő Vas Istvánnal, és Jékely Zoltánnal, valamint a debreceni Kiss Tamással is.
Weöres Sándor pályájának korai szakaszát 1937 elején egy hosszú távol-keleti utazás zárta le. Az utazás költségeit a Baumgarten-díjból fedezte. Weöres a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon át Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken áthaladva Bombay következett, végül India és a mai Srí Lanka területét elhagyva eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghaiba is.
Az utazás után visszatért Pécsre, 1938 végén megjelent harmadik kötete, A teremtés dicsérete. A könyvet a Lovász Pál vezette Janus Pannonius Társaság adta ki. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József felajánlotta, hogy doktoráljon nála filozófiából. A disszertáció témája "A vers születése". Weöres Sándort 1939-ben avatták doktorrá, munkáját pedig még abban az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat. 1940-ben létrejött egy folyóirat Pécsi Szemle címmel, majd később Sorsunk lett az újság neve. A Várkonyi Nándor szerkesztette folyóirat első száma 1941 áprilisában jelent meg. Ekkor állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weöres Sándort bízták meg. Ehhez a munkához neki azonban sem könyvtárosi végzettsége, sem gyakorlata nem volt, ezért a gyakorlóév egy részét Várkonyi mellett a pécsi egyetem könyvtárában, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szolgálta le. A szerkesztőségen belül azonban 1941-ben (leginkább esztétikai, irodalmi jellegű) ellentétek törtek ki. Weöres és Csorba Győző „hivatalosan” kivált a szerkesztőségből. A második szám összeállításának idején egy időre helyreállt a szerkesztőségen belüli béke. Az összeállításban 1942 nyaráig Weöres Sándor és Csorba Győző is újra részt vett, de a borítóra nem került vissza a nevük. 1942 júliusában Weöres végképp kivált a szerkeztőségből. A Sorsunkból 1942-ben csak nyolc szám látott napvilágot (az utolsó szám 1948 áprilisában jelent meg).
A költő 1943 őszén Pécsről Budapestre költözött. A Bolond istók c. műve már Budapesten, az Egyetemi Nyomda kiadásában, 1943-ban jelent meg. 1943-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A Nyugat 1941. augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívűl elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig az 1931-ben alapított Diáriumban közölte verseit. Weöres ötödik kötete, a Meduza 1944-ben jelent meg. A Diárium, Kenyeres Imre folyóirata, 1944. 2. számában két méltatást is közölt a Meduzáról, az egyiket Vajthó László, a másikat Hamvas Béla tollából. Weöres hatodik kötete, A teljesség felé 1945-ben jelent meg.
A háború befejezése Weöres Sándort Csöngén érte, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérvárott dolgozott múzeumi tisztviselőként , s az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. Amikor 1946-ban Várkonyi újraindította a Sorsunkat, tavasszal ünnepi irodalmi hetet rendeztek Pécsett, ahová természetesen Weörest is meghívták. 1946-ban Weöres három verseskötetet is kiadott, A szerelem ábécéjét, az Elysiumot és a Gyümölcskosárt. 1947-ben jelent meg A fogak tornáca és a Testtelen nyáj című kötete, amelyeket – műfordításokon kívűl – nyolc évig nem követhetett új könyv. Ebben az évben házasságot kötött a nála négy évvel idősebb Károlyi Amy költőnővel. Az első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott. Itt ismerkedett meg Lator Lászlóval.
Válogatott műfordításai 1958-ban az Európa Könyvkiadónál jelentek meg A lélek idézése címmel. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/C szám alatti régi, erkélyes házban lakott. Weöres új könyve csak 1955-ben jelenhetett meg. Az Ifjúsági Kiadó ekkor adta ki először Hincz Gyula rajzaival a Bóbitát. 1956 végén megjelenhetett A hallgatás tornya című kötete is. 1959-ben Károlyi Amyval két hosszabb utazást is tett: májusban egy kínai körutazást, ősszel pedig egy görögországi utazást. Miután 1964-ben a Szépirodalmi Kiadó visszautasította a Tűzkút kéziratát, a párizsi Magyar Műhely meglepő gyorsasággal kiadta a könyvet, de még ebben az évben a Magvető Kiadó gondozásában Magyarországon is megjelenhetett Tűzkút című kötete. A 60-as évek elején eljutott feleségével Dubrovnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a költőházaspár másodszor is elutazott Londonba, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén. 1970-ben Edwin Morgan fordításában jelent meg Weöres első angol nyelvű versválogatása, amelyet egy évvel ezelőtt egy másik idegen nyelvű válogatás követett, a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn című kötete. 1967-ben látott napvilágott Weöres Hold és sárkány című könyve.
1970-ben Kossuth-díjat vehetett át, s az osztrák állam díját az európai irodalomért. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ebben az évben jelentek meg először Weöres egybegyűjtött írásai, az Egybegyűjtött írások két kötetben, és ezt a kiadást még Weöres életében újabb és újabb bővített kiadások követték, 1975-ben már három kötetre duzzadva. A könyv csak a verseket és prózai munkák egy részét tartalmazza. Hiányzik belőle az utolsó verseskötet, a Kútbanéző (1987) anyaga. 1972-ben Károlyi Amyval elköltöztek a Törökvész út 3/C-ből a közelben található Muraköz utca 10/A szám alatti kertes házba, s Weöres itt lakott haláláig. Ebben az évben három kiadásban is megjelent a Psyché.
A Három veréb hat szemmel első ízben 1977-ben jelent meg Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Weöres utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni River Side Studióban. A 80-as években még három új verseskötetet adott ki. 1980-ban az Ének a határban, 1984-ben a Posta messziről és a Kútbanéző-t 1987-ben. Elveszített eszmélettel 1989. január 22-én halt meg Budapesten. Február 9-én temették el Farkasréten.
[szerkesztés] Megjelent könyvei[2]
- Hideg van. Versek (Pécs, 1934)
- A kő és az ember. Versek (Pécs, 1935)
- A teremtés dicsérete. Versek (Pécs, 1938)
- A holdbeli csónakos (Bp., 1941)
- Theomachia. Drámai költemény (Pécs, 1941)
- Bolond Istók (Bp., 1943)
- Medúza. Versek (Bp., 1944)
- A teljesség felé (Bp., 1945)
- A szerelem ábécéje. Versek (Bp., 1946)
- Elysium. Versek (Bp., 1946)
- Gyümölcskosár (Bp., 1946)
- A fogak tornáca (Bp., 1947)
- Testtelen nyáj (Bp., 1947)
- Bóbita (Bp., 1955)
- A hallgatás tornya (Bp., 1956)
- Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyvel, Bp., 1958)
- Tűzkút (Bp., 1964)
- Hold és sárkány. Két dráma (Bp., 1967)
- Merülő Saturnus (Bp., 1968)
- Zimzizim (Bp., 1969)
- Télország (Reich Károly rajzaival, Bp., 1972)
- Psyché. Egy hajdani költőnő írásai (Bp., 1972)
- Ha a világ rigó lenne (Bp., 1973)
- Tizenegy szimfónia (Bp., 1973)
- ABC (Bp., 1974)
- 111 vers (Bp., 1974)
- Hetedhét ország (Károlyi Amyval, Bp., 1975)
- Áthallások (Bp., 1976)
- Harmincöt vers (Bp., 1978)
- Baranyai képek (Martyn Ferenc rajzaival, Bp., 1979)
- Egysoros versek (Szántó Tibor montázsaival, Bp., 1979)
- Ének a határtalanról (Bp., 1980)
- Weöres Sándor kézírásos könyve (Bp., 1981)
- Mahruh veszése (Békéscsaba, 1982)
- Színjátékok (Bp., 1983)
- Posta messziről (Bp., 1984)
- Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg (Bp., 1985)
- Kútbanéző (Bp., 1987)
- Fairy spring. Freskók és stukkók egy vidám színházba (Bp., 1988)
- A sebzett föld éneke (Bp., 1989)
Halála után megjelent kötetek:
- Szent Miklós (Bp., 1992)
- Szó és kép (Bp., 1993)
- Fantaisie orientale (Bp., 1994)
- Priapos. Pajzán versek (Bp., 2000)
- Octopus avagy Szent György és a Sárkány históriája. Tragikomédia öt felvonásban két részben (Bp., 2002)
- Holdaskönyv (Pásztor Béla rajzaival, Bp., 2004)
Válogatások:
- Egybegyűjtött írások I-II. (Bp., 1970)
- Egybegyűjtött írások III. (Bp., 1975)
- Válogatott versek (Bp., 1976)
- Weöres Sándor legszebb versei (Bukarest, 1985)
- Eternal moment. Selected poems (Bp., 1988, Alan Dixon fordítása)
- Sok tünemény. Válogatott versek (Bp., 1993)
- Weöres Sándor válogatott versei I-III. (Bp., 1996)
- Egybegyűjtött írások. Versek, kisebb prózai írások (Bp., 2003)
[szerkesztés] Emlékezete
- Weöres Sándor-szobor (Szombathely, alkotó: Veres Gábor szobrászművész, leleplezve: 2007. március 18.) [1]
[szerkesztés] Szakirodalom
Bibliográfiák
- Orosz Enikő (szerk.): 90 éve született W. S. Ajánló bibliográfia gyerekeknek (Debrecen, 2003)
- Szekér Zsuzsa (szerk.): W. S. Válogatott bibliográfia (Zalaegerszeg, 1988)
- ZIMÁNÉ LENGYEL Vera (szerk.): W. S. Bibliográfia (Bp., 1979)
Általános szakirodalom
- A. MOLNÁR Ildikó: W. S. költői nyelvének hangtanából (Bp., 1977)
- BAKÓ Endre: W. S.-ék Debrecenben. Magyartanítás, 2003/3.
- BALÁZS Katalin: Protohomo. W. S. költészetéről. Diakonia, 1983/1.
- Bata Imre: A Weöres-vers közelítése. Magyar Műhely, 1964/10.
- BATA Imre: Gondolatok csillagszerű gravitációja. W. S. költészetéről. Literatura, 1977/3-4.
- BATA Imre: W. S. közelében (Bp., 1979)
- BATA Imre-TÓTH Péter: W. S. közelében. Életünk, 2000/9.
- Beney Zsuzsa: W. S. hetvenöt éves. Nagyvilág, 1988/6.
- BENKŐ Attila–TÜSKÉS Tibor (szerk.): Weöröstől Weörösről. Vallomások, visszaemlékezések, antológia (Bp., 1993)
- Bertha Bulcsu: W. S. In: B. B.: Meztelen a király. Tizenöt portré. (Bp., 1972, 301. o.)
- BOHÁK András [Bohár András]: „Amit itt olvasol, több mint világnézet és kevesebb, mint vallás.” Jegyzetek W. S. bölcseleti attitűdjéről. Műhely, 1995/2–3.
- BOKÁNYI Péter: Hidak. Faludi Ferencről - W. S. segítségével. Vasi Szemle, 2004/6.
- BÓNYI Adorján: Mint csillag az égen. Pesti Hírlap, 1929/84.
- Bori Imre: A látomások költészete: W. S. In: B. B.: Bori Imre huszonöt tanulmánya (Újvidék, 1984, 447-495. o.)
- Czeizel Endre: W. S. családfája és értékelése. Jelenkor, 2000/7-8.
- CZIGÁNY György: Vers, zene, W. S. Jelenkor, 1983/6.
- CSÁSZÁR Csilla: W. S. ars poeticája. Árgus, 2004/10.
- CSÁNYI László: Emlékek és versek. W. S. 1941-42-ben. Somogy, 1989/4.
- Cs. Szabó László: Negyvenhat perc a költővel. Magyar Műhely, 1964/7-8.
- DANKA Krisztina: A „Kérdés” és a „Felelet” embere. Hindu mitológiai elemek Szabó Lőrinc és W. S. költészetében. Iskolakultúra, 1999/6–7.
- DOBSZAY Ambrus: A magyar gyermekvers – klasszikusok és maiak. Könyv és Nevelés, 2000/4.
- Domokos Mátyás: A porlepte énekes. W. S.-ról (Bp., 2002)
- Domokos Mátyás (szerk.): Egyedül mindenkivel. W. S. beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai (Bp., 1993)
- Domokos Mátyás: Képzelt beszélgetés W. S.-ral. Kortárs, 1977/5.
- Domokos Mátyás (szerk.): Magyar Orpheus. W. S. emlékezetére (Bp., 1990)
- Domokos Mátyás: Morzsák W. S. íróasztaláról. Holmi, 1994/9.
- Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét. In memoriam W. S. (Bp., 2003)
- Fábián László: Holdbeli csónakon... W. S. halálhírére. Film, Színház, Muzsika, 1989/4.
- FAHLSTRÖM, Susanne: Form and philosoph in Sándor Weöres' poetry (Uppsala, 1999)
- FORGÁCH András: Szent Gábor és Weöres. Kritika, 2002/2.
- GÖMÖRI György: Találkozások Weöresékkel. Jelenkor, 2000/7-8.
- GÖMÖRI György: Weöres-recepció Angliában és Amerikában. Forrás, 2003/6.
- HANÁK Tibor: Elkésett sorok. W. S. hetvenedik születésnapjára. Bécsi Napló, 1983/6.
- Határ Győző: Búcsú. Emlékezzünk W. S.-ra. Kortárs, 1989/6.
- Határ Győző: Csokonaitól Weöresig. Magyar Műhely, 1964/7-8.
- Határ Győző: W. S. gyászkoszorú-szalagjára. Élet és Irodalom, 1989/7.
- HORVÁTH Katalin: Eszmecsere W. S. Berzsenyi-olvasatáról. Irodalomismeret, 2000/2–3.
- ILLÉS Lajos: W. S. versei Bulgáriáról. Vasi Szemle, 2001/6.
- ITTZÉS Mihály: Egy „antimuzikális” költő, avagy W. S. a zeneszerzők szövegírója. Előszó-féle egy készülőben lévő jegyzékhez Forrás, 2003/6.
- ITTZÉS Mihály: W. S. gyermekversei zenei tükörben. Miért szerethetik a gyerekek W. S. verseit? Könyv és Nevelés, 2006/2.
- KABDEBÓ Lóránt: W. S. és irodalmunk múltja. Diakonia, 1989/2.
- KÁRPÁTI Kamil: Weöres és Dali. Stádium, 1989/1.
- KECSKÉS András: Sármányfuvola, báránycitera. W. S. ütemmérő verstípusa. Életünk, 2002/4.
- KENYERES Zoltán: A lélek fényűzése [III. fejezet] (Bp., 1983, 279–373. o.)
- KENYERES Zoltán: A „Második Dánia” és az első humanizmus. W. S. köszöntése. Kortárs, 1983/6.
- KENYERES Zoltán: Gondolkodó irodalom (Bp., 1974, 243–305. o.)
- KENYERES Zoltán: Tündérsíp. W. S.-ról (Bp., 1983)
- KENYERES Zoltán: W. S. In: BÉLÁDI Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I–VI. (Bp., 1990, II. 333–362. o.)
- KENYERES Zoltán–TAMÁS Attila: W. S. Alföld, 1980/4.
- KORVIN Sándor: A „harmadik nemzedék” költői. Korunk, 1935/7–8.
- KOVÁCS Imre: A szülőföld búcsúja W. S.-tól. Diakonia. 1989/1.
- KOVÁCS Sándor Iván: „Vas vármegye füstöt vetett” [W. S.-ról és Berzsenyi Dánielről] Bár, 2000/1.
- KOVÁCS Sándor Iván: W. S. akrosztichon-leleménye. Kortárs, 1977/8.
- Lator László: Utószó W. S. verseihez. Irodalomismeret, 1997/4.
- Lator László: Vázlat W. S.-ról. Kortárs, 1989/6.
- Lator László: Vers, zene, verszene. Mozgó Világ, 1996/11.
- LAUNONEN, Hannu: In memoriam. Négykezes, 1989/1.
- LIPCSEI Márta: A szépség lázmérője – Kilencven éve született W. S. Várad, 2003/5.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok I. Adalékok W. S. költői indulásához. Vasi Szemle, 2003/5.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok II. Adalékok W. S. színpadi játékaihoz. Vasi Szemle, 2003/6.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok III. Emlékek W. S. diákkoráról. Beszélgetés dr. Kovács Jenővel Vasi Szemle, 2004/2.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok V. Levelek Csöngére (1943–1946) Vasi Szemle, 2004/4.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok VI. „Itt küldök egy csomó verset.” W. S. és az Életünk, I. Vasi Szemle, 2004/6.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok VIII. Rokoni emlékek Cináról és szüleiről. Beszélgetés Hanaurer Sárával és Hanaurer Zoltánnal. Vasi Szemle, 2005/5.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok X. „Cimborám” – „Kedves neuraszténiás Sanyi barátom.” Diáktársak, barátok levelei W. S.-nak. Vasi Szemle, 2006/1.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok XI. „A nyáron nemcsak verseket, értekezést is ígértél lapunknak.” W. S. és az Életünk kapcsolata Kulcsár János főszerkesztősége idején. Vasi Szemle, 2006/2.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok XII. A pécsi egyetemi évektől az újvidéki Hídig. Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal. Vasi Szemle, 2006/4.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok XIV. „A holdbeli csónakost akkor elvitte a közeledő front.” Beszélgetés dr. Székely Györggyel. Vasi Szemle, 2007/3.
- LŐCSEI Péter: Weöres-mozaikok XV. A porlepte énekes megpihent. Vasi Szemle, 2007/4.
- LŐCSEI Péter: Inkvizíció, nyúzás, iskolabetegség. W. S. a középiskolák útvesztőiben. Magyartanítás, 2003/5.
- LŐCSEI Péter: Szombathelyi emlékpohár. W. S. és Szombathely (Szombathely, 2007)
- LŐCSEI Péter: W. S. szombathelyi emléktáblájánál. Irodalomismeret, 2003/4.
- MARAFKÓ László: W. S. kaput nyit. Napjaink, 1989/4.
- MÉSZÁROS István: Egy apró Weöres-adalék. Weöres és Mindszenty. Vasi Szemle, 2004/2.
- MEZEI András: W. S. Élet és Irodalom, 1970/14.
- MOHAI V. Lajos: Előjáték egy utójátékhoz. HVG, 1999/6., 91–93.
- MOLDOVÁN Domokos: W. S. és Károlyi Amy Erdélyben [képriport] Kortárs, 1977/6.
- NAGY L. János: A retorikus nyelvhasználat W. S. költészetében (Bp., 2003)
- NAGY L. János: A szabály művésze, avagy a művész szabályai. Magyar Nyelv, 1994/3.
- NAGY L. János: A szerkezet jelentése felé. Magyar Nyelvőr, 1993/3.
- NAGY L. János: Ismétlések és értelmezések W. S. verseiben (Bp., 1996)
- NAGY L. János: Szavak és világok W. S. verseiben (Bp., 1998)
- NAGY L. János–VÖRÖS László: W. S. szegedi vonatkozásaiból. Tiszatáj, 2003/6.
- ÓCSAI Éva: „száll a világ lepkeszárnyon”. Weöres, a lélekvezető. Forrás, 2003/6.
- ÓCSAI Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára. W. S. a gyerek(b)irodalomban. Forrás, 2006/7–8.
- PAPP János: W. S. költeményeinek idegen nyelvű fordításai és kiadásai. Vasi Szemle, 1993/4.
- PÉTER László: Írók, költők textológiai nézetei. Irodalomtörténeti Közlemények, 1995/1.
- PETHŐ Ildikó: A fúga változatai W. S. költészetében. Somogy, 1994/1.
- PETHŐ Ildikó: „Az orpheusi költészet”. In P. I.: „Modernnek kell lenni mindenestül” (Szeged, 1996)
- PONGRÁCZ Elemér: Mezzofanti magyar versei. W. S. ciklusához. Kortárs, 1975/10.
- POMOGÁTS Béla: A 75 éves W. S. köszöntése. Üzenet, 1988/6.
- POMOGÁTS Béla: W. S. csöngei szülőházánál. Magyar Nemzet, 1998. június 29.
- POMOGÁTS Béla: W. S. hét évtizede. Üzenet, 1983/7–8.
- RÁCZ István: „Csillagok, vezérlő tűzjelek”. Várkonyi Nándorról, W. S.-ról, Kárpáti Tamásról. Árgus, 2000/1.
- RÁCZ István: Emlékeim W. S.-ról (Bp., 2003)
- RADNÓTI Sándor: Pilinszky és Weöres. Árgus, 1992/3.
- RADNÓTI Zsuzsa: Kortársunk, Weöres. Jelenkor, 2001/6.
- RÓNAY László: Irodalom a búra alatt. Vigilia, 1993/5.
- RÓNAY László: Kitörhetünk-e a körből? W. S. példázata. Kritika, 1989/4.
- SCHEIN Gábor: W. S. (Bp., 2001)
- SMITH, William Jay: A candle in the window. The poetry of Sándor Weöres. The American Poetry Review, 1988/2.
- Sőtér István: Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról (Bp., 1980, 66. o.)
- STEINERT Ágota (szerk): A keleti út. Párhuzamos útinaplók [W. S. és Nyisztor Zoltán] (Bp., 1998)
- SULYOK Vince: Objektív kritika pedig nincsen! Irodalmi Újság, 1970/3.
- SZAJBÉLY Mihály: Aranyt idéző W. S. Holmi, 1995/8.
- SZEDERKÉNYI Ervin (szerk.): W. S. 70. születésnapjára (Pécs, 1983)
- SZEKÉR Endre: Négyszemközt W. S.-ral. Üzenet, 1994/3–4.
- SZEPESI Attila: Az utolsó történet. Új Tükör, 1989/15.
- SZEPESI Attila: Két kerub. Csokonai és Weöres. Kortárs, 1999/10.
- SZERDAHELYI Pál: „Vonj sugaradba Istenem!” W. S. vallásossága és vallásos költészete. Életünk, 1994/5–6.
- SZIGETI Lajos Sándor: Úton Nakonxipánba. Tiszatáj, 1992/5.
- Szőcs Géza: A parton Proteus alakoskodik. Korunk, 1973/12.
- TAMÁS Attila: W. S. (Bp., 1978)
- Tandori Dezső: Az „égiről” a „földit”. W. S. újabb költői korszakáról Kortárs, 1983/6.
- Tandori Dezső: Újabb Weöres-érmék. Mozgó Világ, 2000/8.
- Tandori Dezső: W. S. mester. Nagyvilág, 1989/4.
- Tandori Dezső: W. S. 90 éve. Forrás, 2003/6.
- TOLVAJ Zoltán: Manierista mesterkedések – Rimay Jánostól W. S.-ig. Irodalomismeret, 2002/1–2.
- TÓTH Péter: Felemás számvetés: tények, kérdések W. S. utóéletével kapcsolatban. Vasi Szemle, 2002/5.
- TÖRÖK Tamás: Miért nem fésülködik egy király (és egy égitest): Beírás a W. S.-emlékkönyvbe. Tiszatáj, 1989/10.
- TÜSKÉS Tibor: A határtalan énekese. Írások W. S.-ról. (Bp., 2003)
- TÜSKÉS Tibor: A két Sándor [W. S. és Csoóri Sándor ] Várhely, 2000/2.
- TÜSKÉS Tibor: Egy rajzos W. S.-dedikáció. Irodalomismeret, 2005/4.
- TÜSKÉS Tibor: Fülep és Weöres. Életünk, 1993/11–12.
- TÜSKÉS Tibor: Mozaikkockák W. S.-ról. Napjaink, 1989/4.
- TÜSKÉS Tibor: Takáts és Weöres. Somogy, 1993/4.
- TÜSKÉS Tibor: Weöres és Pécs. Pécsi Szemle, 1999/4.
- TÜSKÉS Tibor (szerk.): Weöres és Pécs. Vallomások, dokumentumok, emlékek (Pécs, 2003)
- TÜSKÉS Tibor: W. S. és Martyn Ferenc. Életünk, 2002/4.
- TÜSKÉS Tibor: W. S. köszöntése. Kortárs, 1973/7.
- ÚJVÁRI Edit: A láthatatlan fundamentum. W. S. kánonfelfogása. Magyar Napló, 2000/1.
- ÚJVÁRI Edit: „A mindenség hullámzó nászruhád.” Istennői mítoszmotívumok W. S. költészetében (Szeged, 2004)
- ÚJVÁRI Edit: „Termő ékes ág.” Mária-szimbólumok W. S. költészetében in: KAPITÁNY Ágnes–KAPITÁNY Gábor (szerk.): „Jelbeszéd az életünk” (Bp., 2002, 200–212. o.)
- VARGHA László: Emlékeim írókról, költőkről. Somogy, 1994/1.
Egyes művekre vonatkozó szakirodalom
- ALFÖLDY Jenő: Kései szonáták (W. S.: Ének a határtalanról) In: A. J.: Élménybeszámoló. Költők a hetvenes években. (Bp., 1983, 241-244. o.)
- ALFÖLDY Jenő: A személyestől az egyetemesig (W. S.: A sebzett föld éneke) Tiszatáj, 1989/10.
- ALFÖLDY Jenő: Én, te, ő. Költemény a kispolgárról (W. S.: Óda a kispolgárhoz) Hitel 2003/6.
- ALFÖLDY Jenő: Két hazatérés (Petőfi és Weöres verse) Kortárs, 2004/3.
- ALFÖLDY Jenő: Utórezgések? (W. S.: Áthallások) In: A. J.: Élménybeszámoló. Költők a hetvenes években. (Bp., 1983, 231-236. o.)
- ALFÖLDY Jenő: Weöres és a bölények (W. S.: Harmincöt vers) In: A. J.: Élménybeszámoló. Költők a hetvenes években. (Bp., 1983, 237-240. o.)
- ALFÖLDY Péter: A mint B. W. S. Átváltozások c. szonettciklusának elemzése. Jelenkor, 1989/7-8.
- ALFÖLDY Péter: Mit is "pótol" a levelezés? (W. S.: Egybegyűjtött levelek I-II.) Alföld, 1999/3.
- ALFÖLDY Kinga: A véges és a végtelen egymásba fonódása. Szellemi kalandozás W. S. Talizmán c. verse kapcsán (Szeged, 2002)
- BÁN Zoltán András: Bevezetés a Psyché-analízisbe. Beszélő, 1998/3.
- BARA Ivetta: A nő metaforája W. S. A tündér c. versében (Veszprém, 2004)
- BATA Imre: Egy korai Weöres-szonett. A Pastorale elemzése. Élet és Irodalom, 1995/15.
- BATA Imre: Költészetünk vonulata (W. S.: Három veréb hat szemmel c. antológiája nyomán) Kortárs, 1976/12.
- BATA Imre: Krajdú, avagy Fantaisie orientale. Egy korai Weöres-költemény variánsai Élet és Irodalom, 1995/51-52.
- BATA Imre: Szerkezet és ciklus. W. S. Átváltozások c. szonett-ciklusáról. Új Írás, 1979/4.
- BATA Imre: Vers és logika (W. S.: Tűzkút) Kritika, 1964/10.
- BÉCSY Tamás: Állapot - mozaikokban (W. S.: Kétfejű fenevad) Árgus, 1993/5-6.
- BERNÁTH Árpád: Egy Weöres-vers értelmezése és az egzakt irodalomtudomány. Kritika, 1956/9.
- BÍRÓ Zsófia: "Epistola ennen magamhoz." W. S. egyik Psyché-versének stilisztikája. Irodalomismeret, 2002/1-2.
- BOROS Oszkár: „Rejtőzködnöm nem lehet.” Személyiségfelfogás, személyesség és identitásképzés W. S. Harmadik szimfónia c. művében (Veszprém, 2004)
- CSÁFORDI Magdolna: "Mennyei hintafa ágain". Az álom: drámajátékok W. S. Robogó szekerek c. versének elemzéséhez. Magyartanítás, 2003/3.
- Domokos Mátyás: A szó szerint értendő költő. Jegyzet A fogak tornáca c. Weöres-kötethez. Kortárs, 1993/11.
- Domokos Mátyás: Imbolygás WS körül. A Táncdal Kortárs, 2002/2–3.
- FÁBRI Anna: W. S.: Psyché. Korunk, 1976/5-6.
- Fodor András: Psyché. In: F. A.: Futásposta. (Bp., 1980, 393–394. o.)
- FRÁTER Zoltán: Kétfejű theatrum (W. S.: Színjátékok) Kortárs, 1984/9.
- FÜLEKI Ádám: W. S. – Octopus avagy Szent György és a sárkány históriája. Irodalomismeret, 2002/3–4.
- G. ISTVÁN László: W. S.: Petit air. Liget, 1995/6.
- HORVÁTH Györgyi: Tapasztalás, hitelesség, referencialitás. A Psychét és a Csokonai Lilit ért kritikákról. Literatura, 1998/4.
- HORVÁTH Kornélia: A Kettő és az Egy (W. Sá.: Keleti elégia) Bár, 1999/2.
- Jánosy István: Szekfüvirágleheletzuhatag. W. S. Dzsajadéva-fordításáról. Lyukasóra, 1994/4.
- JÁSZ Attila: Hármas önarckép, festett holddal (W. S.–Pásztor Béla–Gaál József: Holdaskönyv) Új Forrás, 2005/3.
- JÁSZ Attila: A WS-lóláb (W. S.: Egybegyűjtött levelek I–II.) Jelenkor, 2003/3.
- Jékely Zoltán: W. S.: A teremtés dicsérete. In: J. Z.: A Bárány Vére. (Bp., 1981, 430. o.)
- KARDOS Tibor: Megjegyzések W. S.-nak a Színjáték első öt énekéből készült fordításához. Filológiai Közlöny, 1966/1–2.
- KISBALI László–MINK András–Petri György: „Mennyei pofátlanság” [Beszélgetés W. S. Le journal c. verséről] Beszélő, 1999/9.
- KOLTAI M. Gábor: Menekülések félálomban (Jegyzetek a Kétfejű fenevadhoz)'' Színház, 2007/10.
- LAPIS József: „Az értelemre merőlegesen” (W. S.: Harmadik szimfónia) Alföld, 2005/2.
- Lator László: Érthetetlen? (W. S.: Anadyomené) Mozgó Világ, 1992/12.
- Lengyel Balázs: W. S. és a Merülő Saturnus. In: L. B.: Hagyomány és kísérlet. (Bp., 1972, 403. o.)
- MERÉNYI Annamária: W. S. Psychéje a felvilágosodás és a kanonizáció szemszögéből. Literatura, 1995/3.
- MIKLÓS Pál: W. S. Psychéje. Literatura, 1974/4.
- MOLENKAMP-WILTINK, Ineke: A női perspektíva szerepe W. S. Psyché és Esterházy Péter Tizenkét hattyúk c. művében. Jelenkor, 1994/6.
- ÓCSAI Éva: Janus két arca. Csokonai és az őt olvasó W. S. [A Psychéről] Forrás, 2005/10.
- ÓCSAI Éva: Régi és újonnan felfedezett színdarabok (W. S.: Színjátékok) Tiszatáj, 2006/4.
- OLASZ Sándor: W. S.: Psyché. Tiszatáj, 1973/4.
- Orbán Ottó: W. S.: Robogó szekerek. Egy W. S.-szöveg kinetikai szempontból történő elemzése valamint kontextusba állítása. Liget, 1994/3.
- PÁPSZI Szilvia: Visszájára fordult a világ (W. S.: Merülő Saturnus) Iskolakultúra, 2000/6–7.
- PETRŐCZI Éva: W. S.: Kútbanéző. Forrás, 1988/9.
- REISINGER János: W. S.: Ének a határtalanról. Tiszatáj, 1981/1.
- RENCZ Antal: Egy Weöres-balettvázlat története [W. S.: Hanyistók] Tiszatáj, 1992/5.
- ROCHLITZ Kyra: Orpheus nyomában. A teljesség felé: Salve Regina. Műhely, 1996/6.
- ROCHLITZ Kyra: Weöres: „Salve Regina”. Vigilia, 1995/6.
- SEDIÁNSZKY Nóra: W. S.: Psyché. Metsze(t)t, 1994/2.
- SIMON Zoltán: W. S.: Harmincöt vers. Kortárs, 1978/10.
- Somlyó György: Fiú vagy lány? Megjegyzések W. S. Psychéjéhez. Új Írás, 1972/8.
- SZABÓ Endre: Magyar etűdök (W. S. magyar népdalváltozatai. A versciklus jellegzetes ritmuskompozíciói) Életünk, 2002/4.
- SZENTESI Zsolt: A visszafordíthatatlan pusztulás szemlélésére kárhoztatva (W. S.: Menekülő Saturnus) Életünk, 2002/9.
- SZEPESI Attila: W. S.: Százszorszépet… Liget, 1994/8.
- SZIGETHY Gábor: Tojáséj. Kortárs, 2001/1.
- SZIGETI Anna: Az irodalomtanítás műhelyében (W. S.: Mária siralma) Magyartanítás, 2007/1.
- SZIGETI Csaba: Az első magyar sestina (W. S.: A szegény kis üdülőgondnok panaszai) Literatura, 1992/2.
- SZIKORÁNÉ KOVÁCS Eszter: W. S.: Mi volnék? A címbeli meditatív kérdés szövegszervező szerepe Magyartanítás, 1992/2.
- TAMÁS Attila: W. S.: Harmincöt vers Alföld, 1978/11.
- Tandori Dezső: Egy-egy vers „ma” (W. S.: Füst Milán emlékére) Kortárs, 1980/5.
- Tandori Dezső: W. S.-ról. Az egybegyűjtött írások ürügyén. Tiszatáj, 1977/1.
- TÜSKÉS Tibor: „Közös hancúrozás” (Pásztor Béla–W. S.: Holdaskönyv – Gaál József rajzaival) Jelenkor, 2005/2.
- TÜSKÉS Tibor: W. S.: Áthallások. Tiszatáj, 1977/1.
- TÜSKÉS Tibor: W. S.: Ének a határtalanról. Kortárs, 1980/11.
- TÜSKÉS Tibor: W. S. színháza (A holdbeli csónakos) Kortárs, 2003/8.
- TÜSKÉS Tibor: W. S. történelmi panoptikuma (A kétfejű fenevad) Jelenkor, 2003/6.
- ÚJVÁRI Edit: W. S. mariológiája. A Hetedik szimfónia értelmezése a Szűz Mária-tisztelet szemszögéből. Tiszatáj, 2003/6.
- URBÁN Balázs: W. S.: Holdbeli csónakos. Kritika, 2004/7–8.
- VADAI István: Bóbita. Tiszatáj, 1999/9., melléklet: 1–12.
- VADAI István: Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni? W. S. két versének elemzése. Tiszatáj, 2001/10., melléklet: 1–12.
- ZAPPE László: W. S.: Theomachia. Kritika, 2004/4.
[szerkesztés] Lábjegyzet
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Életrajza, munkássága
- Egy életrajz
- Weöres Sándor: A nő
- Weöres Sándor: Nő és férfi
- Csalóka Péter (bábjáték)
- A Holdaskönyvből
- Tatavane királynő (hosszúvers)
- Mahruh veszése
- Gilgames (eposzfordítás és -feldolgozás)
- Weöres Sándor a PORT.hu-n
