Bella István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bella István (Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – 2006. április 20.) Kossuth-díjas költő.

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Díjai
3 Főbb művei
4 Forrás

[szerkesztés] Életpályája

Még csak 14 éves (1954) volt, amikor Hazafelé című verse megjelent a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban töltötte.

Már a sárkeresztúri iskolában a fiatal fiú kezébe kerül az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang, tehát igen korán olvassa az irodalmi sajtót. A gimnáziumban egyre inkább elmélyül érdeklődése. Elérkezik 1956, s a forradalom történései megragadják. Verset is ír, de - szerencséjére - nem közlik. Részt vesz több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát visz, és gyűjt a Pesten küzdőknek.

Segédmunkásként, kultúrosként dolgozott, majd 1964-ben az ELTE Bölcsészkarán végzett, magyar - könyvtár szakon. Egyre közelebb kerül az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit közli az Új Írás és a Napjaink, s csakhamar kialakul az a szellemi közeg, amely a "Hetek" néven lesz ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.

Bella István 1. verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelenik meg.

Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, az önfeledt szójátékokat, a rokonértelmű szavakat.

S ami még az életrajzot illeti: 1971-1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s közben a Papíripari Vállalat népművelője. Ám volt könyvtáros is a Ganz-Mávagnál, s hogy egész mást mondjunk: főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. Hosszú időt töltött az Élet és Irodalom szerkesztőségében, tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének valamint munkatársa a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után pedig a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is foglalkozik.