Heltai Jenő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Herzl Tivadar meghatározó cionista politikus, publicista és író unokatestvére.
Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.
Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fontosabb művei
[szerkesztés] Versek
- Modern dalok, 1892
- Kató, 1894
- Fűzfasíp, 1913
- Elfelejtett versek, 1947
- Szabadság 1945. május 1.
[szerkesztés] Novellák
- Lou (Bp., 1900);
- Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
- Scherzo (Bp., 1910);
- Színes kövek (Bp., 1911);
- A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
- Lim-lom (Bp., 1915);
- Papírkosár (Bp., 1927);
- Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
- A gyilkos is ember (Bp., 1939);
- Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
- Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
- Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).
[szerkesztés] Regények
- Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
- Az utolsó bohém (Bp., 1911);
- Family Hotel (Bp., 1913);
- VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
- Jaguár (Bp., 1914);
- A 111-es (Bp., 1920);
- Álmokháza (Bp., 1929).
- Ifjabb (Bp., 1931).
[szerkesztés] Színművek
- Arcok és álarcok (Bp., 1925);
- A néma levente (Bp., 1936);
- Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
- Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
- Szépek szépe (Bp., 1955);
- Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).
Port,