Nyírő József
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nyírő József (1889. július 18., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid), erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró. Műveiben, főként az erdélyi magyarság problémáival foglalkozott. Szókimondó, az akkori politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt menekülnie kellett Romániából, majd Magyarországról is. Művei publikálását és bármilyen nyilvánosságra hozatalát a román kommunista rendszer betiltotta. Nyírő Józsefet akárcsak Wass Albertet a román kultúrpolitika magyar háborús bűnösöknek "nevezte ki".
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és munkássága
Tanulmányait a székelyudvarhelyi katolikus gimnáziumban kezdte, majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult. 1912-ben Nagyszebenben pappá szentelték, itt oktaott hittant egésszen 1915-ig amikor a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, amikor Erdély a magyar állami keretből a román állami keretbe került, kilépett az egyházi rendből és megnösült. A papi rendből való kilépése után, a római katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében malmot bérelt, ezzel tartotta fenn magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újság-nál újságiróként dolgozott.
1924-ben Jézusfaragó ember címmel megjelennek legkorábbi novellái, ami népszerüséget hozott neki, mint Erdélyben, mint Magyarországon.1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagyküküllő megyei Alsórákos községbe, ahol örökölt nyolc hold földet, de az újságírást is folytatta. 1941-ben erdélyi képviselőként Budapestre költözött ahol a Magyar Erő című háborús, képes hetilapot szerkesztette.
A Szálasi-puccs után nyugatra menekült: ahol tagja maradt a „nyilas-parlament"-nek. 1945-ben Németországba menekült, közben Amerikában is járt, dolgozott, majd 1950-ben Madridba költözött, ahol ismét katolikus pap majd szerzetes lett, aki önsanyargatással tagadja meg életét, művészetét. 1952-ben a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó alapító elnöke.
[szerkesztés] Művei
Balladás hangvételű, drámai erejű, novelláiban és regényeiben különös figyelmet szentelt a táj, a természet leírására: részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő növény és állatvilágot, kitérve az évszak jellegzetességeire, az állatok viselkedésére, az emberben keltett érzésekre. A történetek cselekményei túlnyomórészt a hegyekben, erdőkben, székely falvakban játszódnak le, a szereplők pedig hétköznapi egyszerű emberek, hétköznapi történetekkel. Állandó szereplő a csavaros eszű, ravasz székely atyafi aki megtréfálja a kívülállóként jelentkező urakat, a narrátort, a falukutató diákot, zsidó üzletembert.
A Nyírő novellák jellegzetessége az egyszerű, falusi ember életének a fordulópontjainak a bemutatása: az élet és halál, a munka és az emberek közti viszonyok melyeket ösztönök és természeti erők irányítanak. A történetek a környezet részletes leírásával kezdődnek, de a szereplőt körülvevő természet bemutatása a történettel párhúzamosan folytatódik. A táj részletes leírása után az éppen folyamatban levő történet közepén találja magát az olvasó, mintha messziről épp most érkezett vendég hirtelen betoppana a házba, nem tudván semmit az adott helyzet kialakulásáról.
Nyírő írásainak gyakori szereplője a halál, találkozunk magányban a havasokon élő pásztor halálával, egészen az anyja elvesztése utáni, kisgyerek halálával is. De a halál nem mint vég jelenik meg, hanem, mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése.
[szerkesztés] Megjelent művek
- Jézusfaragó ember (novellák)
- Isten igájában (regény)
- A sibói bölény (regény)
- Kopjafák (novellák)
- Székelyek (novellák)
- Az én népem (regény)
- Uz Bence (regény)
- Havasok könyve (novellák)
- Júlia szép leány (szinpadi ballada)
- Mádéfalvi veszedelem (regény)
- Néma küzdelem (regény)