Reviczky Gyula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) magyar költő, író.
A főnemes Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként született. Hogy megéljen, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra. A nagy színésznővel, Jászai Marival szerelmi viszonya volt.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Hosszas betegeskedés után, tüdőbajban halt meg. A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel.
[szerkesztés] Művei:
- A bánatból (1875)
- Osztályrészem (1877)
- Tavaszodik (1878)
- Arany Jánosnak (1878)
- Őszfelé (1878)
- A pozsonyi ligetben (1880)
- Jézus és a boldogság (1880)
- Magamról (1883)
- Századunk pesszimizmusa (1884)
- Pálma a Hortobágyon (1884)
- Optimizmus, peszzimizmus (1887)
- Edelény, a holtig hű szerető (1884)
- Selyembogár (1888)
- Apai örökség (1884)
- Magány (1889)
- Pán halála (1889)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka / Reviczky Gyula
- MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON: Reviczky Gyula
- Reviczky Gyula összes költeménye a MEK-ből
