Hajnal Anna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hajnal Anna (Gyepűfüzes, 1907. február 1. – Budapest, 1977. szeptember 6.) József Attila-díjas költő, Hajnal Gábor költő nővére, Keszi Imre felesége. A Nyugat harmadik nemzedéhez sorolják.

Testvére, Hajnal Gábor lánya Kartal Zsuzsa költő, kritikus.

[szerkesztés] Élete

Elemi iskolai tanulmányait Gyepűfüzesen és Pinkafőn végezte, polgári iskolai vizsgáját Szombathelyen szerezte meg. 1926-ban családjával Budapestre, a Wahram utcába költözött, magántanításból élt, angol nyelvórákat adott.

Ő és Trencsényi-Waldapfel Imre hozta létre a Tóth Árpád Társaságot, tagjai között olyan kiválóságokkal, mint Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Devecseri Gábor, Szerb Antal, Cs. Szabó László, de festők és klasszika-filológusok is részt vettek benne. Összejöveteleiket Hajnal Anna lakásán tartották, ahol felolvasóesteket rendeztek egymás között, művészeti vitákat folytattak.

Verseit az Álláspont és a Pásztortűz című folyóirat közölte. 1933 decemberében először jelent meg verse a Nyugat című folyóiratban, ettől kezdve a Nyugat rendszeresen közölte írásait.

1937-ben megházasodott, férje Keszi Imre író, kritikus és zenetudós.

Hajnal Anna és Trencsényi-Waldapfel Imre közösen adták ki 1937-1938-ban az Argonauták folyóiratot, melyben Vészi Endrétől Radnóti Miklósig kortárs költők versei jelentek meg, köztük Hajnal Anna versei. Ekkor figyelt fel rá Babits Mihály is, akit Hajnal Anna mesterének is tekintett.

Hajnal Anna költészetére Horatius és Berzsenyi Dániel hatott. (Himnuszok és énekek-1938)

Első kötete 1935-ben jelent meg Ébredj fel bennem, álom címmel. A II. világháború után kiadta addigi munkáit Összegyűjtött verseim címmel (1946), majd sokáig nem publikált verset.(1952-ig)

1949-től műfordítói (Burns, Breton, Lear, Blake, Swinburne) és lektori tevékenységet folytatott. (Országos Könyvhivatal). 1952-ben jelent meg az Óriások százada c. kötete, ettől kezdve folyamatosan írt és adta ki köteteit egészen haláláig. Versei között található gyermekvers, elbeszélés is (Több versét a Kaláka együttes és Halász Judit megzenésítve adott elő.) Kósa György zeneszerző kórusművet írt „Három kórusmű Hajnal Anna verseire” címmel.

Vészi Endre így emlékezett rá: „Hajnal Anna egyik legmegbecsültebb és legszeretettebb kortársam. Költészetét és emberszeretetét, tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani. Egész életét a költészet sugallatában és szellemében élte át. Ez volt számára a legfontosabb.”

Tevékenységét József Attila-díjjal (1966), és Baumgarten-díjjal értékelték (1947).

[szerkesztés] Főbb művei

• Ébredj fel bennem, álom (1935.), (Himnuszok és énekek-1938), Összegyűjtött verseim (1946), Füzes. Gyepüfüzes (elbeszéIő költemény, 1948); Óriások százada (1952), Utószó az ifjúsághoz (1954); Esők, szelek, csillagok (1956); Olajos korsó (1961); Szertelen nyár (válogatott versek, 1965); Kölcsönkenyér (válogatott műfordítások, 1968); Parti város (1970); Csak ennyi? (összegyűjtött versek, 1971); Időjárás jelentés hajóknak (versek, 1973); Ének a síkságon (összegyűjtött versek, 1977); Alkonyfény (posztumusz versek, 1978).