Cseh nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Cseh (Čeština)
Beszélik:	Csehország, valamint a környező országok
Terület:	Közép-Európa
Beszélők száma:	12 millió
Helyezés a beszélők száma szerint:	73
Besorolás:	Indoeurópai nyelvcsalád  Szláv nyelvek   Nyugati szláv nyelvek    Cseh nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Csehország, Európai Unió
Szabályozza:	Cseh Nyelvi Intézet
Nyelvkódok
ISO 639-1	cs
ISO 639-2	cze
SIL-kód:	ces

A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv, amellyel kölcsönös érthetőség áll fenn (mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne), de ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.

A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában valamint az Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Tartalomjegyzék 1 A cseh ábécé 1.1 Különbségek a szlovákhoz képest 2 Kiejtés 2.1 Írási és olvasási tudnivalók 3 Alaktan 3.1 Névszóragozás 3.1.1 Nemek 3.1.2 Esetek 3.2 Igeragozás 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A cseh ábécé

A cseh nyelvet a latin írás betűivel írják. Az ábécé:

a

á

b

c

č

d

ď

e

é

ě

f

g

h

ch

i

í

j

k

l

m

n

ň

o

ó

p

q

r

ř

s

š

t

ť

u

ú

ů

v

w

x

y

ý

z

ž

Kiolvasott alakjuk: krátké a, dlouhé á, bé, cé, čé, dé, ďé, krátké e, dlouhé é, je, ef, gé, há, chá, krátké i, dlouhé í, jé, ká, el, em, en, eň, o, ó, pé, kvé, er, eř, es, eš, té, ťé, krátké u, dlouhé ú, ů s kroužkem, vé, dvojité vé, iks, krátké ypsilon, dlouhé ypsilon, zet, žet. (A betűk kiejtését l. alább!)

Érdemes észrevenni, hogy a ch betű a h után (nem pedig a c után) szerepel. Egyazon betű éles ékezetes alakja (é, ú) megelőzi a hacsekosat (ě) és a karikásat (ů).

A kis ď betű nagybetűs párja a Ď, a kis ť betűé pedig a Ť (felül mindkét nagybetű normális hacsekkal).

Szavak ábécébe rendezésekor a magánhangzókon nem számítanak a mellékjelek (pl. duben < důsledný < duševní), a mássalhangzókon azonban igen (pl. rýže < řád).

[szerkesztés] Különbségek a szlovákhoz képest

A cseh nyelvet elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a szlováktól már nem olyan egyszerű. Némely betűk azonban csak az egyik nyelvben, mások csak a másikban fordulnak elő:

Csak a csehben:	Csak a szlovákban:
ě ř ů	ä ĺ ľ ô ŕ

[szerkesztés] Kiejtés

A betűk fölötti fordított háztető (ˇ) neve hacsek (csehül háček).

Hacsekkel ellátott betűk č    cs ď gy ň ny ř rzs (egyszerre ejtve), zöngétlenedve rs š s ť ty ž zs

Egyéb speciális betűk a rövid á é hosszú e (!) h zöngés h, mint a magyar noha szóban ch zöngétlen, kemény h, mint a magyar doh szóban l a magyarnál keményebb l s sz ů hosszú ú (kiejtése azonos az ú-val) y, ý i, í

[szerkesztés] Írási és olvasási tudnivalók

• Az i,í és az y,ý között az a különbség, hogy az előbbi lágyítja az előtte álló d,t,n hangokat, míg az utóbbi nem. A dy, ty, ny kiejtése tehát [di, ti, ni], a ti, di, ni ejtése pedig [tyi, gyi, nyi] lesz a csehben.
  • Helyesírási szabály, hogy az ún. lágy mássalhangzók után (ž, š, č, ř, c, j) i/í betűt írunk, a kemény mássalhangzók után (h, ch, k, r, g) pedig y/ý szerepel.
• Idegen szavakban az i előtti d,t,n kemény maradhat, pl. gramatika, [-ti-].
• Az ě kiejtése [je], a d/t/n hangokat lágyítja (dě, tě, ně: [gye, tye, nye]), a mě betűket pedig [mnye]-ként ejtjük. (Az utóbbi csak a Prága környéki irodalmi nyelvre vonatkozik.) – Az ě és az i/í betűn kívül más betű nem lágyít (szemben pl. a szlovákkal, itt a sima e sem lágyít).
• Az ř a cseh nyelvnek szinte egyedülálló hangja: egyszerre képzett [r] és [zs] hangot jelöl (más szóval: megemelt nyelvgyökkel képzett [r]-et).
• Az ú és ů hang kiejtésre azonos (hosszú [ú]), az utóbbi azonban a ragozás során o-val váltakozhat, illetve más szláv nyelvekben o felel meg neki. Megkülönböztetésüknek tehát nem hangtani, hanem helyesírási és nyelvtörténeti okai vannak.
• A ď és a ť betűk jele önálló karakter, nem pedig d/t + aposztróf (’). Nagybetűs formájukban (Ď, Ť), valamint kézírásos alakjukban a többi betűnél látható hacsekot (ˇ) használjuk: dˇ, tˇ.
• A zöngés mássalhangzókat szó végén zöngétlenül ejtjük (a némethez hasonlóan), például obraz [obrasz] 'kép'. A zöngétlenedés előre is hat, szón belül vagy szóhatáron át is, pl. v pokoji [fpokoji] 'a szobában'.
• A h és a ch hangnak jelentésmegkülönböztető értéke van; a csehek (amint a szlovákok is) kényesek a megfelelő kiejtésre.
• A magánhangzók hosszának is jelentésmegkülönböztető értéke van, ezért ügyelni kell megfelelően hosszú, nyújtott ejtésükre.

[szerkesztés] Alaktan

[szerkesztés] Névszóragozás

A cseh névszóragozás meglehetősen bonyolult, sok ragozási osztály van (3 nyelvtani nem létezik a csehben; a főneveket kb. 15-16 szabályos séma szerint ragozzuk 14 esetben: azaz 7-7 egyes- és többesszámú alak van; természetesen a főnévvel együtt ragozódnak a melléknevek, birtokos melléknevek, névmások stb. is), és előfordulnak kivételek is.

[szerkesztés] Nemek

A főnevek három nembe tartozhatnak: hím-, nő- és semlegesnem. Nemcsak a természetes nemmel rendelkező élőlényeknek van nyelvtani nemük, hanem minden más főnévnek (tárgyaknak, fogalmaknak is). – A melléknevek és a számnevek a főnévvel nemben, számban és esetben egyeznek.

A főneveket többé-kevésbé fel lehet ismerni végződésük alapján:

msh.		a	e		o	í
HÍMNEM	NŐNEM			SEMLEGESNEM

A mássalhangzó végűek többsége hímnemű (a kemény msh. végűek kivétel nélkül), az -a végűek nőneműek (valamint egyes lágy mássalhangzó végűek és az -e végűek egy része), az -o és -í végűek pedig semlegesneműek (valamint az -e végűek közül a többi).

A ragozás miatt meg kell különböztetni a hímneműek között élőt és élettelent, valamint mindhárom nemben kemény és lágy tövűeket.

[szerkesztés] Esetek

A csehben hét névszói esetet tartanak számon. Nevük és kérdőszavaik az alábbiak:

• alany- (nominatívusz): ki, mi? = kdo, co?
• tárgy- (akkuszatívusz): kit, mit? = koho, co?
• birtokos (genitívusz): kinek, minek a valamije? = koho, čeho?
• részes (datívusz): kinek, minek? = komu, čemu?
• elöljárós (lokatívusz): kiről, miről? = o kom, o čem?
• eszköz (instrumentális): kivel, mivel? = s kým, s čím?
• megszólító (vokatívusz): kit, mit szólítunk meg?

[szerkesztés] Igeragozás

Három fő igeragozási típust különböztetnek meg, melyek közül az egyiknek két altípusa van aszerint, hogy töve egy szótaggal bővül (ezt néha önálló típusnak tekintik, és négy fő típusról beszélnek).

	Főnévi igenév	Egyes szám			Többes szám			Jelentése
		1.	2.	3.	1.	2.	3.
I.a	číst*	čtu	čteš	čte	čteme	čtete	čtou	olvas
I.b	studovat	studuji (studuju)	studuješ	studuje	studujeme	studujete	studují (studujou)	tanul
II.	dělat	dělám	děláš	dělá	děláme	děláte	dělají	csinál
III.	mluvit	mluvím	mluvíš	mluví	mluvíme	mluvíte	mluví	beszél

• Az I.a típus főnévi igeneve (csillaggal jelölve) alakilag különféle lehet. Egyaránt ide tartozik például: jít (jdu), jet (jedu), psát (píšu), pít (piju), mýt se (myju se). (Zárójelben az egyes szám első személyű alakok szerepelnek, amelyek már szabályosak.) Ezeknél tehát a főnévi igenév mellett mindig valamelyik személyragos alakot is ismerni kell.
• Az I.b típusnál egy dobozban helyenként két alak is látható: a zárójeles a köznyelvi változatot jelöli. Ezeket elsősorban felismerés szintjén érdemes tudni. (A köznyelvi változat észrevehetően a másik altípus hatását mutatja.)
• A II. típusnál az á helyenként hosszú a főnévi igenévben (pl. znát).
• A legnagyobb figyelmet általában az egyes szám első és a többes szám harmadik személy igényel; a többi alak lényegében szabályos.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Cseh nyelvtan angolul
• A cseh és a szlovák szókincs eltérései

Szláv nyelvek  m·v·sz
Keleti szláv	Belarusz | Ó-keleti-szláv† | Ó-novgorodi nyelvjárás† | Orosz | Ruszin | Rutén† | Ukrán
Nyugati szláv	Alsó-szorb | Cseh | Felső-szorb | Kasub | Knaani† | Lengyel | Pannóniai ruszin | Poláb† | Pomeraniai† | Szlovák | Szlovinc†
Délszláv	Bánáti bolgár | Bolgár | Egyházi szláv | Görögországi szláv | Macedón | Óegyházi szláv† | Közép-délszláv diarendszer vagy Szerbhorvát (Bosnyák, Bunyevác, Horvát, Montenegrói, Szerb) | Szlovén | Vend
Egyéb	Proto-szláv† | Russenorsk† | Szlavoszerb† | Slovio
	†Kihalt

	Az Európai Unió hivatalos nyelvei
angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban