Horvát nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Horvát nyelv (hrvatski jezik)
Beszélik:	Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia (Vajdaság), Magyarország, Románia stb.
Terület:	Közép-Európa, Balkán
Beszélők száma:	kb. 6 millió
Besorolás:	Indoeurópai nyelvcsalád  szláv ág   délszláv csoport    nyugati alcsoport     közép-délszláv diarendszer      horvát nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Horvátország, Bosznia-Hercegovina
Szabályozza:	Vijeće za normu hrvatskoga standardnog jezika
Nyelvkódok
ISO 639-1	hr
ISO 639-2	scr (B), hrv (T)
SIL-kód:	hrv

A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához, a szerb, a bosnyák, a montenegrói és a szlovén nyelvvel együtt. A szociolingvisztika szempontjából ausbau-nyelv, amely a szerb, a bosnyák és a montenegrói nyelvvel együtt a közép-délszláv diarendszert képezi, amit az egykori Jugoszláviában hivatalosan szerbhorvát nyelvnek neveztek. A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a szerbiai Vajdaságban. Horvát nemzeti kisebbségek beszélik Ausztriában (Burgenlandban), a Vajdaságban, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában. Nagyszámú horvátajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is.

Tartalomjegyzék 1 A beszélők területi elosztása 1.1 Népszámlálások szerint 1.2 Becslések szerint 2 Nyelvjárások 3 Történet 3.1 Korai időszak 3.2 A modern horvát nyelv és ennek sztenderdizálása 3.3 Az Illír mozgalom 3.4 Jugoszlávia és a Független Horvát Állam időszaka 4 Hangtan 4.1 Kiejtés és írás 4.2 Írásban is megjelenő hangváltozások 4.2.1 A „mozgó a” 4.2.2 Az l – o változás 4.2.3 A mássalhangzók hasonulása 4.2.4 A palatalizáció 4.3 Hangsúly 5 Alaktan és mondattan 5.1 Általános jellemzők 5.2 A főnév 5.3 A melléknév 5.3.1 A melléknevek fajtái 5.3.2 Rövid alak és hosszú alak 5.3.3 Fokozás 5.3.4 A melléknevek ragozása 5.4 Névmások 5.4.1 Személyes névmások 5.4.2 Kérdő névmások 5.4.3 Kérdő-vonatkozó névmások/melléknevek 5.4.4 Birtokos névmások/melléknevek 5.4.5 Mutató névmások/melléknevek 5.5 A számnév 5.5.1 A tőszámnév + főnév/melléknév szerkezet jellegzetességei 5.5.2 A számjegyek neve 5.5.3 Gyűjtőszámnevek 5.5.4 Brojne imenice (szám-főnevek) 5.5.5 Sorszámnevek 5.6 Az ige 5.7 Elöljárószók 5.8 Módosítószók 5.9 A szórend 6 Szókincs 6.1 Szóalkotás 6.1.1 Szóképzés 6.1.1.1 Igekötők 6.1.2 Szóösszetétel 6.2 Jövevényszavak 7 Példaszöveg 8 Irodalom 9 Hivatkozások 10 Kapcsolódó cikkek 11 Online szótárak 12 Online nyelvtanulási lehetőségek

[szerkesztés] A beszélők területi elosztása

A világban élő horvátok számát körülbelül hat millióra becsülik. Ha a Horvátországban és a többi volt jugoszláv köztársaságban élőkről lehet állítani, hogy beszélnek horvátul, nem lehet megmondani hányan a környező vagy a távolabbi országokban élők közül ismerik a nyelvet, hacsak a rendelkezésre álló statisztikák nem pontosítják ezt. A horvát népesség elosztása a világban a következő:

[szerkesztés] Népszámlálások szerint

• Horvátország – 3 977 171 ^[1]
• Bosznia-Hercegovina – 643 353 ^[2]
• Amerikai Egyesült Államok – 374 241 ^[3]
• Ausztria (főleg Burgenlandban) – 131 307 horvát nyelvet beszélő ^[4]
• Ausztrália – 105 747 ^[5]
• Kanada – 71 725 horvát nyelvet beszélő ^[6]
• Szerbia (a Vajdaságban és a kosovói Janjevo és Letnica falvakban) – 70 602 ^[7]
• Szlovénia – 35 642 ^[8]
• Magyarország (délen és nyugaton, a Burgenlanddal határos vidéken) – 15 597 ^[9]
• Románia (a Bánságban, Krassóvárban és környékén) – 6 355 magát horvát anyanyelvűnek, és 269 „krassóvári” anyanyelvűnek megjelölő személy ^[10]
• Montenegró (Kotor és Bar vidékén)– 6 244 ^[11]
• Macedónia – 2 248 ^[12]

[szerkesztés] Becslések szerint

• Németország – 236 600 ^[13]
• Chile – 130 000 ^[14]
• Brazília – 45 000 ^[15]
• Svédország – 26 000
• Olaszország (Friuli-Venezia Giulia és Molise tartományokban) – 24 000
• Svájc – 23 000
• Líbia – 17 000
• Belgium – 15 000
• Hollandia – 11 000
• Peru – 5000
• Ukrajna – 4800
• Argentina – 3600
• Uruguay – 3300
• Cseh Köztársaság (Morvaországban) – 3000
• Új-Zéland – 2500
• Szlovákia (délnyugaton, a Burgenlanddal határos vidéken) – 1100
• Dánia – 500
• Oroszország – 500

[szerkesztés] Nyelvjárások

A közép-délszláv diarendszer, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három nyelvjárása, a horvát nyelvre is vonatkozik.

• štokavski (a kérdőszó što): A legelterjedtebb változat. Horvátország nagy részén ezt beszélik. Ide tartozik egész Szlavónia és Dalmácia egész szárazföldi területe (kivéve Split, Zadar-Zára, Senj-Zengg és a Pelješac-félsziget északi része). Bosznia-Hercegovinában is ezt beszélik. A magyarországi horvátok nagy részének a nyelvjárása is.

• kajkavski (a kérdőszó kaj): Horvátország északnyugati részén beszélik: Zágrábban és környékén (Kaproncát és Varasdot is beleértve), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Sziszek (Sisak) környékén, a Kupa folyó vidékén, Gorski kotarban és Észak-Isztria egyes részein.

• čakavski (a kérdőszó ča): Csaknem az egész horvát szigetvilág nyelvjárása, Mljet és a környező pár sziget kivételével. A dalmát szárazföldi részen is előfordul, mégpedig Splitben, Zadarban, Senjben és a Pelješac-félsziget déli részén. Az Isztriai-félszigeten is ez a legelterjedtebb nyelvjárás. Ezenkívül Likában, Gorski kotarban és Žumberakban használják. A horvát nyelv legrégebbi írott emlékei ebben a nyelvjárásban íródtak. A mai Gradišće (Várvidék) nyelvjárása is.

Az ószláv eredetű jat (ѣ) (fonetikai jele ĕ) továbbfejlődése szerinti nyelvjárások feletti felosztás három ún. kiejtése ((i)jekavski, ikavski és ekavski), úgyszintén vonatkozik a horvát nyelvre is.

• A legelterjedtebb az (i)jekavski. Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb és Rijeka között, Delnice és környéke), a Žumberak-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, a szlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Bosznia-Hercegovinának a Boszna és Neretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértve Dubrovnikot és Szarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közül Mljet és Lastovo ijekavski.

• Az ikavski kiejtést Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén használják.

• Az ekavski kiejtés Zágrábban és környékén, Sziszek környékén, Károlyvárosban (Karlovac), a Drávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában, Eszék és Vinkovci környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén, Cres-en honos. Magyarországon a baranyai horvátok egy része használja.

A horvát irodalmi nyelv a štokavski nyelvjárásra és az (i)jekavski kiejtésre alapszik.

[szerkesztés] Történet

[szerkesztés] Korai időszak

Az első szláv törzsek körülbelül az avarokkal egy időben, a 6. század végén jelenhettek meg a Kárpát-medencétől délre. Egyrészt maguk az avarok telepíthették le őket, mint a nekik alávetett népekből szervezett gyepű részei. Másrészt pedig (főleg a 630-as évek után) a Bizánci Birodalom is telepítette őket maga és az avar állam közé, szintén védelmi megfontolásokból: belátva, hogy nem bírnak a szláv törzsek offenzívájával – így régi római mintára „bizánci végeket”, a bizánci hatalmat formálisan elismerő „szklaviniákat” szerveztek a Balkán-félsziget jórészéből. ^[16]

Az első horvátok által írott szövegek a IX. századból maradtak fenn. Ezeket az óegyházi szláv nyelven írták, glagolita ábécével. Kevéssel ennek bevezetése után elkezdték használni a cirill ábécét is. A latin ábécét csak a XIV. század óta használják, eleinte egy ideig párhuzamosan az előző kettővel.

Az első olyan óegyházi szláv nyelvű szöveg (glagolita írással), amelyben a nép nyelvének elemei is fellelhetők, a Baška községben (Krk-szigeten) megtalált kőlapon maradt fenn, a XI. századból. Ugyanakkor ez a horvát nép első írásos megemlítése is.

A horvát katolikus egyház volt Európában az egyetlen, amelyet a római pápa felmentett a latin nyelv használata alól a liturgiában, és a latin ábécé használata alól is. A XV. század második feléig az irodalmat a horvát egyházi szláv nyelven írják. Ennek aranykora a 14. és a 15. század. Ekkor íródott:

• Novak herceg imakönyve (1368), Lika környékén, Horvátország észak-nyugati részén;
• a Reimsi evangéliumos könyv (1395), amely elnevezését az ebbe a francia városba kerülése miatt kapta;
• Hrvoje herceg imakönyve (1404), amely a dalmáciai Splitből származik;
• az első nyomtatott imakönyv (1483).

A XII. és a XV. század között, a volt Jugoszlávia területén beszélt szláv nyelv sok tájszólásra oszlik fel, amelyek a ma is létező čakavski, štokavski és kajkavski nyelvjárásokba csoportosulnak.

Az első nyelvjárás amelyben horvátul írnak, a čakavski. Ebben szerkesztik meg az első horvát, egyházi szláv elemeket is tartalmazó világi szövegeket, a 13. században: Tekintés Isztriára (1275) és a Vinodoli kódex (1288). A Faust Vrančić által megszerkesztett első horvát szótár (1595) is erre a dialektusra alpszik.

A štokavski nyelvjárás első írásos emlékei is tartalmaznak egyházi szláv elemeket. Az első teljesen ebben a nyelvjárásban szerkesztett írás a Vatikáni horvát imakönyv, amelyet a čakavski nyelvjárásból írtak át 1380 és 1400 között, Dubrovnikban. Az ebben a nyelvjárásban alkotott horvát irodalom bölcsője a dalmáciai Dubrovnik régiója és Szlavónia.

Utolsóként a kajkavski nyelvjárás vonul be a horvát irodalomba, 1578-ban, Antun Vramec Postil című munkájával. Ekkor úgy látszik, hogy ennek a nyelvjárásnak van jövője, mivel azokon a vidékeken beszélik, ahova nem jutott el az Oszmán Birodalom hatalma. A XVI. századtól a XIX.-ig sok író használja, melyek között a legismertebbek Blaž Đurđević, Andrija Jambrešić és Tituš Brezovački.

[szerkesztés] A modern horvát nyelv és ennek sztenderdizálása

A modern, azaz a maitól kevéssé különböző horvát nyelv, a XIV. és a XV. században kezd egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma a Vatikáni horvát imakönyv.

Az első sztenderdizálási kisérletek a XVII. századra vezethetők vissza, amit a Barokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kisérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárul:

• Bartul Kašić (1575-1650) tevékenysége. Ez a jezsuita nyelvész alkotja meg az első horvát nyelvtankönyvet (Institutionum linguae illyricae libri duo, Róma, 1604), főleg a štokavski nyelvjárás alapján, de sok čakavski elemmel is. Ugyancsak Kašić fordítja le a Bibliát a štokavski nyelvjárás ijekavski változatára. Ami ennél is inkább befolyásolja az irodalmi horvát nyelv kifejlődését, az a 400 oldalnyi tartalmat túlhaladó, 1640-ben megjelent Római szertartás, az első élő nyelvre lefordított katolikus liturgiás könyv.
• egy másik jezsuita-rendi nyelvész, az olasz Giacomo Micaglia (horvátul Jakov Mikalja) (1601-1654) munkái. Ő alkotja meg az első olyan szótárt, ami túlnyomóan az ijekavski kiejtésű štokavski nyelvjárásra alapszik (a Thesaurus lingvae illyricae című horvát–olasz–latin szótár, Loreto, 1649; Ancona, 1651).
• a ferences-rendi, boszniai Matija Divković (1563-1631) írásai. Ő az ellenreformáció szellemét képviselő, a Bibliából ihletett elbeszéléseket, prédikákat és vitatkozó írásokat jelentet meg.
• a dubrovniki Ivan Gundulić (1589-1638) rafinált költészete.

[szerkesztés] Az Illír mozgalom

A horvát nyelv sztenderdizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez, ami a nemzetek kialakulásának általános európai irányzatának felel meg a XIX. században. Ezt Horvátországban az Illír mozgalom képviseli, ami Horvát nemzeti megújulás néven is ismeretes. Résztvevői főleg fiatal polgári származású értelmiségiek.

A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, ujságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja (Röviden a horvát-szláv helyesírás alapjairól) (Buda, 1830) című munkájában javasolta a horvát nyelv ma is használt latin abécéjét, amelyet a cseh és a lengyel nyelv ábécéiből átvett diakritikus jelekkel egészítette ki, valamint a fonetikus elven alapuló helyesírást. A későbbiek során ezeket alkalmazzák majd az egész horvátok lakta területen, a különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett.

Ugyancsak ebben az időszakban honosodott meg a horvát irodalmi nyelv sztenderdje az ijekavski štokavski nyelvjárás alapján. Ezzel a többi nyelvjárásban alkotott irodalomnak vége szakadt.

Az Illír mozgalom ideológiája nem korlátozódott Horvátországra. Idéálja az összes délszláv egy utópikus illír nemzetbe való tömörítése volt, a szlovénektől a bolgárokig, akik mind idegen uralom alatt éltek. Törekvései egyeztek egyes szerb értelmiségiekéivel, ami nyelvészeti téren a szerbhorvát nyelv eszméjéhez vezetett. Vuk Stefanović Karadžić a szerb nyelvre vonatkozó reformja, amely ennek sztenderdjét ugyancsak a štokavski nyelvjárásra alapozta, egybeesik Ljudevit Gaj reformjával. Ez megnyilvánul, például, az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) írt alá 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Ebben megállapodtak néhány, a horvát és a szerb nyelvre vonatkozó közös normában.

Ettől az időszaktól fogva, a nyelvészet tere és a politikáé egybefonódnak a mai napig. Időszakról időszakra, a horvát és a szerb nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően.

A XIX. század második felében a függetlenségi mozgalmak megélénkülnek. Sok horvát a függetlenség kivívását csak a többi délszláv néppel, elsősorban a szerbekkel eyütt látja megvalósíthatónak. Josip J. Strossmayer đakovói horvát püspök az első, aki a „jugoszláv” szót használva, kidolgoz 1866-ban egy olyan programot, amely a Habsburg Birodalom határain belül élő délszlávok egyesítésére vonatkozik. Ugyancsak ő hozza létre Zágrábban a Tudományok és művészetek jugoszláv akadémiáját. A nyelv terén két főbb irányzat körvonalazódik:

• Az úgynevezett „zágrábi iskola” azon igyekszik, hogy a horvát nyelvet más szláv nyelvekből (szlovén, orosz, cseh) merítve fejlessze tovább. Ugyanakkor befogadnak a sztenderd nyelvváltozatba a čakavski és a kajkavski nyelvjárásból származó elemeket is.
• A „horvát vukovisták”-nak nevezett iskola Vuk Karadžić eszméit követi. Befolyásuk nagy a XIX. század végén és a XX. elején. Nekik sikerül végleg bevezettetnük a fonetikus helyesírást és a štokavski alapú nyelvi sztenderdet.

[szerkesztés] Jugoszlávia és a Független Horvát Állam időszaka

A horvát és a szerb nyelv közötti közeledés folytatódik az I. világháború után, ezúttal a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerb-horvát nyelv eszméjét, sőt, arra törekednek, hogy az egész állam nyelve az ekavski kiejtésű szerb nyelv legyen. Ez viszont nem felel meg a függetlenségre törekedő horvátoknak.

A II. világháború alatt megalkotják az úgynevezett „Független Horvát Államot”, a náci Németország hűséges kiszolgálóját, amely könyörtelen üldöztetésnek teszi ki a szerb kisebbséget. Nyelvi téren hatóságai a szerb nyelvtől való minél nagyobb eltávolodás szélsőségébe esnek, úgymond „megtisztítva” a horvát nyelvet a szerb elemektől.

A háború utáni kommunista Jugoszláviában, a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik. Ezt a horvát kommunisták is elfogadják, ami világosan kitűnik az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.

A rendszer 1960-as évekbeli viszonylagos liberalizációját kihasználva, a horvát értelmiségiek elégedetlenségüket fejezik ki a szerb nyelvváltozat elhatalmasodása iránt az állam intézményeiben. 1967-ben hét horvát nyelvész és író megszerkeszti a „Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv helyzetéről és elnevezéséről” című dokumentumot, amelyet minden horvát intézmény aláír, és amelyben nem három, hanem négy jugoszláviai nyelv egyenrangúságát követelik: a szlovén, a horvát, a szerb és a macedón nyelvét. Ugyanakkor kérik, hogy a szerb nyelv ne legyen többé uralkodó állami szinten és az államszövetség intézményeiben. A horvát nyelvészek a horvát irodalmi nyelvet önálló entitásnak nyilvánítják ki és számos új szót alkotnak, azzal a céllal, hogy a horvát nyelv minél inkább különbözzön a szerbtől.

Horvátország függetlenségének kikiáltása nyomán (1991) felgyorsul a horvát nyelv elválasztása a szerbtől, azzal, hogy megpróbálják „megtisztítani” a szerb elemektől és a nemzetközi szavaktól, megnehezítik a jövevényszavak behatolását a nyelvbe, újraélesztenek már nem használt régi horvát szavakat és szláv alapú neologizmusokat alkotnak.

[szerkesztés] Hangtan

[szerkesztés] Kiejtés és írás

Betű	IPA-jel	Megközelítő magyar kiejtési példa
A, a	[aː], [a]	áru; palóc, palócosan ejtve
B, b	[b]	bor
C, c	[ʦ]	cég
Č, č	[ʧ]	csap
Ć, ć	[ʨ]	ty és cs közötti hang
D, d	[d]	dóm
Đ, đ	[ʥ]	gy és dzs közötti hang
Dž, dž	[ʤ]	menedzser
E, e	[eː], [e]	élet; rövid zárt e, tájszólásokban
F, f	[f]	föld
G, g	[g]	gáz
H, h	[x]	technika
I, i	[iː], [i]	írás, ing
J, j	[j]	jel
K, k	[k]	kör
L, l	[l]	liba
Lj, lj	[ʎ]	jésített l
M, m	[m]	mák
N, n	[n]	nő
Nj, nj	[ɲ]	nyer
O, o	[oː], [o]	óra; ország
P, p	[p]	piros
R, r	[r]	rózsa
S, s	[s]	szék
Š, š	[ʃ]	sajt
T, t	[t]	talp
U, u	[uː], [u]	úr; ugrik
V, v	[ʋ]	(lazán ejtett v) vár
Z, z	[z]	zaj
Ž, ž	[ʒ]	zsivaj

Megjegyzések

1. A horvát nyelvet csak latin ábécével írják, miközben a szerbet főleg cirill ábécével.
2. Ellentétben a szerb nyelvvel, a horvátban nem írják át fonetikusan az idegen tulajdonneveket, ezért a horvát írásban előfordulnak a q, w, x, y betűk is.
3. Az r mássalhangzók között vagy szó elején, illetve mássalhangzó előtt magánhangzóként viselkedik, kiejtése erősebben pergetett magyar „r” [r]: prst ’ujj’, rvanje ’birkózás’.
4. Bár a horvát írás elvben fonetikus, mégis van néhány kivétel ettől:

• Zöngés mássalhangzók előtt a zöngétlen hangok zöngéssé válnak, de ezt szó végén nem tükrözi az írás: Šef bi [ˈʃeːv bi] volio da radimo. ’A főnök azt szeretné, ha dolgoznánk.’
• Zöngétlen mássalhangzók előtt a zöngés hangok zöngétlenné válnak, és ez írásban is megjelenik: arapski ’arab’ (melléknév). Azonban szó végén nem: rad [rat] ’munka’.
• Lágy mássalhangzók előtt az š és a ž meglágyul: ruž Đine [ˈruːʒʲ ˈʥine] ’Đina rúzsa’. Ez sincs jelölve írásban.

[szerkesztés] Írásban is megjelenő hangváltozások

[szerkesztés] A „mozgó a”

Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van, a szóvégi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például, a ’kandur’ jelentésű szó töve mačk-, alanyesete egyes számban mačak, de ragozás közben az a eltűnik: sa mačkom ’a kandurral’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara.

[szerkesztés] Az l – o változás

Az -o-ra végződő hímnemű szavak történetileg veláris -l-re végződtek, amely a ragozás közben bizonyos esetekben meg is jelenik: pl. pepeo ’hamu’ (egyes szám alanyeset), de: pepela ’hamunak a’ (egyes szám birtokos eset).

[szerkesztés] A mássalhangzók hasonulása

Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,

a zöngés	b,	g,	d,	đ,	z,	ž,	dž	magánhangzókból
zöngétlen	p,	k,	t,	ć,	s,	š,	č	lesz, és fordítva.

Például, a rob ’rab’ főnévből, a -stvo képzővel a ropstvo ’rabság’ főnév keletkezik, amelyben a zöngés b a zöngétlen p-re vált a zöngétlen s-szel kezdődő képző hatására.

[szerkesztés] A palatalizáció

A ragozás során sokszor előfordul, hogy a rag előtti mássalhangzó palatalizálódik. A gyakoribb esetek az alábbiak:

• e előtt:
  • k > č – radnik ’munkás’ > radniče! (megszólító eset)
  • g > ž – vrag ’ördög’ > vraže!
  • h > š – duh ’lélek’ > duše!

• i előtt:
  • k > c – vojnik ’katona’ > vojnici ’katonák’
  • g > z – prijedlog ’javaslat’ > prijedlozi
  • h > s – orah ’dió’ > orasi

• j előtt – lágyítás:
  • d > đ
  • t > ć
  • l > lj
  • n > nj
  • z > ž
  • s > š

Néhány példa: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’, ljut ’mérges’ > ljući ’mérgesebb’, brz ’gyors’ > brži ’gyorsabb’.

[szerkesztés] Hangsúly

A horvát nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem zenei is (vö. tónus), azaz a hangsúlyos magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest. Az utolsó szótag kivételével bármelyik szótagra eshet. A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:

• hosszú ereszkedő: môj ’az enyém’
• hosszú emelkedő: rúka ’kéz’
• rövid ereszkedő: vȅtar ’szél’
• rövid emelkedő: vòda ’víz’

Az ereszkedő hangsúly a többszótagú szavaknál csak az első szótagra eshet. Az egyszótagú szavaknak csak ereszkedő hangsúlyuk lehet.

Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúkat vízszintes felülvonással ( ¯ ) jelölik, amely azonban nem kötelező jellegű: a szokványos írásokban nem használnak hosszúság és hangsúlyjeleket (pl. žèna ’nő’/ žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.

Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek határozatlan alakjának ragozásában (lásd: A melléknevek ragozása).

[szerkesztés] Alaktan és mondattan

[szerkesztés] Általános jellemzők

Nyelvtani szerkezetére nézve a horvát az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan az ún. flektáló (hajlító-ragozó) típusú (közelebbről: szintetikus → flektáló → fuzionális) nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a ragozás (flexió) során egyetlen morféma több jellemzőt is hordozhat, s nemegyszer a szótő is megváltozik: pl. htjeti ’hinni’ és htio (sam) ’hittem’.

A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a horvátban is megvan a nyelvtani nem (hím-, nő- és semleges nem) és az elöljárószók használata. Általánosságban véve nyelvtanilag nem tér el a többi szláv nyelvtől.

[szerkesztés] A főnév

A horvát főnevek lehetnek:

• hímneműek, amit általában arról lehet felismerni, hogy mássalhangzóra végződnek egyes szám alany esetben, pl. grad ’város’. Ezek ragozási osztályához tartoznak az -ao és -eo végződésű hímnemű szavak is (lásd feljebb: Az l – o változás). Vannak -a-ra végződő hímnemű főnevek is: férfi keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (vojvoda ’herceg’) stb. Ezeket az -a végződésű nőnemű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
• nőneműek, melyek végződése egyes szám alany esetben általában -a, de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek is, pl. radost ’öröm’, stvar ’dolog’. Ezek külön ragozási osztályhoz tartoznak.
• semlegesneműek, amelyek egyes szám alanyesetben -o (kolo ’kör’) vagy -e (polje ’mező’) végződésűek. Ezeket a hímnemű mássalhangzó-végződésű főnevekhez hasonlóan ragozzák.

Négy ragozási osztály van és hét eset, számos rendhagyó alakkal. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:

Nyelvtani eset	Hímnem				Semleges nem		Nőnem
	élő		élettelen		egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám
	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám
Alanyeset	jelen ’szarvas’	jeleni	izvor ’forrás’	izvori	selo ’falu’	sela	žena ’nő’	žene
Birtokos eset	jelena	jelēnā	izvora	izvōrā	sela	selā	ženē	žénā
Részeshatározó eset	jelenu	jelenima	izvoru	izvorima	selu	selima	ženi	ženama
Tárgyeset	jelena	jelene	izvor	izvore	selo	sela	ženu	žene
Megszólító eset	jelene!	jeleni!	izvore!	izvori!	selo!	sela!	ženo!	žene!
Eszközhatározó eset	jelenom	jelenima	izvorom	izvorima	selom	selima	ženom	ženama
Határozói eset	o jelenu	o jelenima	o izvoru	o izvorima	o selu	o selima	o ženi	o ženama

Megjegyzések

1. A hímnemű élőlények neveinek egyes szám tárgyesete a birtokos esettel azonos, miközben a hímnemű életteleneké az alanyesettel azonos.
2. A többes szám birtokos esetének végződése hosszú -a. Főleg ez különbözteti meg az egyes szám birtokos esettől.
3. A tárgyeset nemcsak a tárgy esete, hanem egyes határozóké is, mint például a mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározóé: On ide u grad. ’A városba megy.’, szemben a mozgást nem kifejező igéknek alárendelt helyhatározóval, amelynek esete az elöljárós eset: On živi u gradu. ’A városban él.’
4. Az eszközhatározó eset élettelen főnevekkel elöljárószó nélkül használatos: Rezam kruh ovim nožem. ’Ezzel a késsel vágom a kenyeret.’. Élőlényekkel a s(a) elöljárószót használják: On se šeta sa suprugom. ’Feleségével sétál.’

[szerkesztés] A melléknév

[szerkesztés] A melléknevek fajtái

• minőségjelző melléknevek: dobar, dobra, dobro ’jó’, jutarnji, -a, -e ’reggeli’
• anyagot kifejező melléknevek: drveni, -a, -o ’fából való’
• birtokos melléknevek: čovjekov, -a, -o ’az emberé’, babin, -a, -o ’a nagymamáé’.

[szerkesztés] Rövid alak és hosszú alak

A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az -i végződés ugyanebben az esetben:

• bratov ’a fivéré’ – rövid alakú melléknév
• hrvatski ’horvát’ – hosszú alakú melléknév

Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: bogat > bogati ’gazdag’. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg.

Példa: Bili su dva čovjeka; jedan je bio siromašan, a drugi – bogat; siromašni je šutao, dok je bogati mnogo pričao. ’Volt két ember; az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, ellenben a gazdag sokat beszélt.’

Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a -ski, -nji és -ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lejjebb).

[szerkesztés] Fokozás

A középfokot ragokkal fejezik ki:

• -ji, -ja, -je, amely a melléknév végső mássalhangzóját palatalizálja:
  • egytagú, hosszú magánhangzós melléknevek: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’
  • kéttagú, -ak, -ek, -ok végű melléknevek: kratak ’rövid’ > kraći
• -iji, -ija, - ije:
  • egytagú, rövid magánhangzós melléknevek: star ’öreg’ > stariji
  • két- és többtagú melléknevek: hrabar ’bátor’ > hrabriji ’bátrabb’, jednostavan ’egyszerű’ > jednostavniji

Az összehasonlítás szerkezete: Marko je stariji od Ivana. ’Marko öregebb Ivannál.’

A hasonlító felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előtaggal képzik: hrabriji > najhrabriji ’a legbátrabb’.

[szerkesztés] A melléknevek ragozása

Határozott alak

Eset	Hímnem		Semleges nem		Nőnem
	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám
A.	zèlenī ’a zöld’	zèlenī	zèlenō	zèlenā	zèlenā	zèlenē
B.	zèlenōg(a)	zèlenīh	zèlenōg(a)	zèlenīh	zèlenē	zèlenīh
R.	zèlenōm(e)	zèlenīm(a)	zèlenōm(e)	zèlenīm(a)	zèlenōj	zèlenīma
T.	zèlenōg(a) (élő), zèlenī (élettelen)	zèlene	zèlenō	zèlenā	zèlenū	zèlenē
M.	zèlenī	zèlenī	zèlenō	zèlenā	zèlenā	zèlenē
I.	zèlenīm	zèlenīm(a)	zèlenīm	zèlenīm(a)	zèlenōm	zèlenīm(a)
H.	o zèlenōm(e)	o zèlenīm(a)	o zèlenōm(e)	o zèlenīm(a)	o zèlenōj	o zèlenīm(a)

Határozatlan alak

Eset	Hímnem		Semleges nem		Nőnem
	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám
A.	zèlen ’zöld’	zelènī	zelèno	zelèna	zelèna	zelène
B.	zelèna	zelènīh	zelèna	zelènīh	zelènē	zelènīh
R.	zelènu	zelènīm(a)	zelènu	zelènīm(a)	zelènōj	zelènīma
T.	zelèna (élő), zèlen (élettelen)	zelène	zelèno	zelènā	zelènu	zelène
M.	zèlenī	zelènī	zelèno	zelènā	zèlenā	zèlenē
I.	zelènīm	zelènīm(a)	zelènīm	zelènīm(a)	zelènōm	zelènīm(a)
H.	o zelènu	o zelènīm(a)	o zelènu	o zelènīm(a)	o zelènōj	o zelènīm(a)

Megjegyzés: A határozatlan alak többes számát gyakorlatilag csak a hangsúly helye különbözteti meg a határozott alak többes számától: az első szótagon a határozott alak esetében, a másodikon a határozatlan alak esetében.

[szerkesztés] Névmások

[szerkesztés] Személyes névmások

A személyes névmások alanyesetben ja ’én’; ti ’te’; egyes szám harmadik személy on (hímnem), ono (semleges nem) ona (nőnem) ’ő’; mi ’mi’; vi ’ti’; többes szám harmadik személy oni (hímnem), ona (semleges nem), one (nőnem) ’ők’. A visszaható névmásnak nincs alanyesete. Ragozásuk a következő:

Eset	Egyes szám				Többes szám			Visszaható alak
B.	mene, me	tebe, te	njega, ga	nje, je	nâs, nas	vâs, vas	njih, ih	sebe
R.	meni, mi	tebi, ti	njemu, mu	njoj, joj	nama, nam	vama, vam	njima, im	sebi
T.	mene, me	tebe, te	njega, ga	nju, je	nâs, nas	vâs, vas	njih, ih	sebe, se
M.	–	ti!	–	–	–	vi!	–	–
E.	mnom	tobom	njim	njom	nama	vama	njima	sobom
H.	o meni	o tebi	o njemu	o njoj	o nama	o vama	o njima	o sebi

Megjegyzések

1. B., R. és T. esetekben, a személyes névmásoknak van egy hosszú (hangsúlyos) és egy rövid (hangsúlytalan) alakjuk.
2. A magázó/önöző forma a vi.
3. Birtokos eset csak vonzatként használatos, az ezt az esetet igénylő elöljárószók után: On je došao posle mene. ’Ő énutánam jött.’
4. A sebe visszaható névmás. Csak egy alakja van minden személyre, és ez mindig a mondat alanyának a személye: Ona radi za sebe i ja radim za sebe. Zašto ti ne radiš za sebe? ’Ő saját magának dolgozik, és én is magamnak dolgozom. Te miért nem dolgozol saját magadnak?’ Csak tárgyesetben van rövid formája. Ezt használják a visszaható igék esetében.

[szerkesztés] Kérdő névmások

Alanyeset	ko ’ki’	što ’mi’
Birtokos eset	koga	čega
Részeshatározó eset	kome	čemu
Tárgyeset	koga	što
Eszközhatározó eset	kim	čime
Határozói eset	o kome	o čemu

[szerkesztés] Kérdő-vonatkozó névmások/melléknevek

• čiji, -a, -e, -i, -e, -a: Čije su ove naočale? „Kié ez a szemüveg?”, Bio je tamo stol, čije su noge bile zabijene u zemlju. „Volt ott egy asztal, amelynek lábai a földbe voltak verve.”
• koji, -a, -e, -i, -e, -a: Koju košulju hoćeš? „Melyik inget akarod?”, Koju hoćeš? „Melyiket akarod?”, Imam muža koji me voli. „Olyan férjem van, aki szeret.”
• kakav, kakva, kakvo, kakvi, kakve, kakva: Kakvu košulju hoćeš? „Milyen inget akarsz?”, Kakvu hoćeš? „Milyet akarsz?”

Ezek ragozása:

Eset	Hímnem	Nőnem	Semleges nem	Hímnem	Nőnem	Semleges nem	Hímnem	Nőnem	Semleges nem
A.	čiji	čija	čije	koji	koja	koje	kakav	kakva	kakvo
B.	čijeg(a)	čije	čijeg(a)	kojega / koga	koje	kojega / koga	kakva / kakvog(a)	kakva	kakva, kakvog(a)
R.	čijem(u)	čijoj	čijem(u)	kojemu / komu	kojoj	kojemu / kome	kakvu / kakvom(e)	kakve	kakvu / kakvom(e)
T.	čiji (élettelen), čijeg(a) (élő)	čiju	čije	koji (élettelen), koga / kojeg(a) (élő)	koju	koje	kakav	kakvu	kakvo
E.	čijim	čijom	čijim	kojim	kojom	kojim	kakvim	kakvom	kakvim
H.	čijem(u)	čijoj	čijem(u)	kojemu / kome	kojoj	kojemu / kome	kakvu / kakvom(e)	kakvoj	kakvu / kakvom(e)

[szerkesztés] Birtokos névmások/melléknevek

• moj, -a, -e ’az enyém’, moji, -e, -a ’az enyéim’
• tvoj, -a, -e ’a tiéd’, tvoji, -e, -a ’a tieid’
• njegov, -a, -o ’az övé’, njegovi, -e, -a ’az övéi’ (hímnemű birtokos)
• njen, -a, -o vagy njezin, -a, -o ’az övé’, njeni, -e, -a ’az övéi’ (nőnemű birtokos)
• naš, -a, -e ’a miénk’, naši, -e, -a ’a mieink’
• vaš, -a, -e ’a tiétek’, naši, -e, -a ’a tieitek’
• njihov, -a, -o' ’az övék’, njihovi, -e, -a ’az övéik’
• svoj, -a, -e, -i, -e, -a – az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Ja jedem svoj kruh, a ti jedeš svoj. ’Én az én kenyeremet eszem, és te a tiédet.’ A többi birtokos névmás nem az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Poznajem tvoju sestru. ’Ismerem a nővéredet.’

[szerkesztés] Mutató névmások/melléknevek

Három távolsági fokot fejeznek ki:

• Ovaj, ova, ovo ’ez’, ovi, ove, ova ’ezek’. Arra vonatkozik, ami a beszélő mellett van.
• Taj, ta, to ’az’, ti, te, ta ’azok’. Arra vonatkozik, ami a megszólított mellett van.
• Onaj, ona, ono ’az’, oni, one, ona ’azok’. Arra vonatkozik, ami távol van a beszélőtől is, és a megszólítottól is.

[szerkesztés] A számnév

[szerkesztés] A tőszámnév + főnév/melléknév szerkezet jellegzetességei

• Jedan, jedna, jedno ’egy’ után a főnév/melléknév egyes szám alanyesetben van: jedan grad ’egy város’.
• Dva, dvije ’kettő’, tri ’három’ és četiri ’négy’ után a főnév/melléknév egyes szám birtokos esetben van, függetlenül a szócsoport mondatbeli funkciójától: dva grada ’két város’.
• Pet ’öt’ és az ezen felüli tőszámnevek után a főnév/melléknév többes szám birtokos esetben van: pet gradova ’öt város’.

[szerkesztés] A számjegyek neve

Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve: jedinica, dvojka, trojka, četvorka, petica stb.: Dobio sam dvojku iz matematike. ’Kettest kaptam matematikából.’, Idem osmicom. ’A nyolcassal megyek.’ (a 8-as számú villamossal).

[szerkesztés] Gyűjtőszámnevek

dvoje 'ketten', troje 'hárman', četvoro 'négyen', petoro 'öten'. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az -oro képzővel. Használják:

• gyűjtő főnevekkel: troje prasadi ’három malac’
• különböző nemű személyek csoportjára: nas dvoje ’mi ketten’ (pl. egy férfi és egy nő), osmoro učenika 'nyolc tanuló' (lányok és fiúk)
• párosával használt tárgyakra (természetesen csak a dvoje): dvoje rukavice 'két kesztyű' (páros) ≠ dvije rukavice 'két kesztyű' (nem páros)

A gyűjtőszámneveket egyes szám birtokos esetben követi a főnév.

[szerkesztés] Brojne imenice (szám-főnevek)

dvojica, trojica, četvorica, petorica stb. Ezek a nőnemű tőszámnevekből képzett főnevek csak hímnemű élőlények nevével használhatók: nas dvojica ’mi ketten’ (férfiak) ≠ nas dvoje ’mi ketten’ (egy férfi és egy nő).

[szerkesztés] Sorszámnevek

A sorszámneveket hosszú alakú melléknevekként ragozzák: prvi, -a, -o ’első’, drugi, -a, -o ’második’, treći, -a, -e ’harmadik’, četvrti, -a, -o ’negyedik’, peti, -a, -o ’ötödik’ stb.

[szerkesztés] Az ige

Mint a szláv nyelvekben általában, a horvát igét is jellemzi a befejezett igeszemlélet és a folyamatos igeszemlélet.

• Egy folyamatos szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatban van, volt, vagy folyamatban levőnek kívánt, avagy hogy ismételten végzett. Példák: Vršim svoj posao. „Végzem a dolgomat.”, Pio sam kavu i gledao prema moru. „Kávét ittam és a tenger felé néztem.”
• Egy befejezett szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést egyszer és egyből hajtották végre, vagy kívánják végrehajtani: Ići ćeš se šetati samo ako završiš svoj posao. „Csak akkor mégy sétálni, ha elvégzed a dolgodat.”, Popio sam kavu. Možemo ići. „Megittam a kávémat. Mehetünk.”

A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos szemléletű igék fejezik ki, mégpedig csak független vagy alárendelő mondatban. A befejezett szemléletű igék jelen idejét csak alárendelt mondatokban használják.

A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, az ’el-’ és a ’meg-’ igekötőkkel.

A legtöbb ige folyamatos – befejezett párokat alkot, és a horvát nyelvben több módja van az igeszemléletek formai megkülönböztetésének:

• A befejezetlen szemléletű ige elé tett elöljárószóból származó prefixum az egyik ilyen mód. Ilyen prefixumok a fenti példákbeli za- és po-, amelyek csak az igeszemléletet változtatják meg. Más prefixumok többé vagy kevésbé az ige jelentését is megváltoztatják: ići ’megy’ > otići ’elmegy’, doći ’eljön’.
• Vannak olyan igék, amelyek szuffixum nélkül befejezettek, mint például a prodati ’elad’, de a -va- szuffixummal folyamatosak: prodavati ’árul’. Ezt a főnévi igenévre jellemző -ti rag elé teszik.
• Vannak olyan igék is, amelyek egy bizonyos szuffixummal folyamatosak, más szuffixummal pedig befejezettek. Például az -a- képző a folyamatos szemléletre jellemző, az -i- pedig a befejezettre: spremati ’készít’ – spremiti ’elkészít’.

A horvát igéket nyolc ragozási osztályba sorolják, az igető végződése és a jelen idő egyes szám harmadik személy alakja szerint.

Szabályos, első osztálybeli ige ragozása (gyakrabban használt alakok):

Mód	Idő	Állító alak	Tagadó alak	Fordítás
Főnévi igenév		tresti		rázni
Kijelentő mód	Jelen	tresem	ne tresem	rázok, nem rázok
		treseš
		trese
		tresemo
		tresete
		tresu
	I. összetett múlt	tresao, tresla, treslo sam	nisam tresao, -la, -lo	ráztam, nem ráztam
		tresao, -la, -lo si
		tresao, -la, -lo je
		tresli, -le, -la smo
		tresli, -le, -la ste
		tresli, -le, -la su
	I. jövő	trest ću	neću tresti	rázni fogok, nem fogok rázni
		trest ćeš
		trest će
		trest ćemo
		trest ćete
		trest će
Feltételes mód		tresao, -la, -lo bih	nebih tresao, -la, -lo	ráznék/ráztam volna, nem ráznék/nem ráztam volna
		tresao, -la, -lo bi
		tresao, -la, -lo bi
		tresli, -le, -la bismo
		tresli, -le, -la biste
		tresli, -le, -la bi
Felszólító mód		tresi!	nemoj tresti!	rázz!, ne rázz!
		(neka) trese!	(neka) ne trese!
		tresimo!	nemojmo tresti!
		tresite!	nemojte tresti!
		(neka) tresu!	(neka) ne tresu!
Határozói igenév	jelen idejű	tresući	netresući	rázva, nem rázva
	múlt idejű	tresavši vagy tresav
Cselekvő melléknévi igenév		tresao, -la, -lo, -li, -le, -la
Szenvedő melléknévi igenév		tresen, tresena, treseno, treseni, tresene, tresena	netresen, -a, -o, -i, -e, -a	rázott, nem rázott

Megjegyzések:

1. A rendhagyó igék számosak, a képzők és végződések által okozott hangváltozások úgyszintén.
2. A magyar ’van’ igének két horvát megfelelője van: jesam és biti.
3. A jesam igének rövid alakjai is vannak: sam stb. Ezeket használják az I. összetett múlt képzéséhez.
4. Az összetett alakok esetében, a segédige a ragozott ige után jelenik meg, ha ezt személyes névmás nélkül használják. Ha a személyes névmás jelen van, vagy ha az ige tagadott, akor a segédige a ragozott ige elé kerül: Govorio je. ’Beszélt.’, de On je govorio. ’Ő beszélt.’
5. A feltételes módnak volt valamikor múlt ideje, de ma már nem használják. Ehelyett is a jelen idő használatos. A szövegkörnyezet határozza meg, milyen időről van szó.
6. A tagadott segédigék esetében a ne tagadószót az igével egybe írják. A jesam igével a ne-ből ni- lesz.
7. Az I. jövő idő általában a ragozott ige -i-nélküli főnévi igenevéből + a htjeti 'akar' ige rövid formáiból képződik, de névmással vagy tagadott alakban ez is elkülönül és a ragozott ige ezúttal teljes főnévi igeneve elé kerül: Ja ću raditi. „Dolgozni fogok.”, Neću raditi. „Nem fogok dolgozni.”
8. A magyar felszólító mód egyes szám I. személyének és a III. személynek, a horvát nyelvben a jelen idő ezen személyei felelnek meg, kötőszó után (On mi je rekao da dođem. ’Ő mondta, hogy jöjjek el.’) vagy parancsolószó után (Reci mu neka dođe. „Mondd neki, hogy jöjjön ide.”).
9. A felszólító mód állító alakját nem, de a tagadó alakját egy segédigével (nemoj) képezik, amely után az ige főnévi igeneve kerül.
10. A felszólító mód tagadó alakjának a szerkezetével azonos az ige + főnévi igenév szerkezet általában (Hoću pjevati. ’Énekelni akarok.’), azt kifejezendő, hogy a két cselekvésnek ugyanaz az alanya. Ezzel ellentétben, a szerb nyelv ebben az esetben az ige + da kötőszó + tárgyi mellékmondat szerkezetet preferálja.

Kevésbé használt idők:

• A II. jövő idő a biti ’van’ ige jelen idejéből és a ragozott ige cselekvő melléknévi igenevéből tevődik össze: budem tresao.
• Az aorisztosz olyan múlt cselekvést fejez ki, amely a beszéd pillanata előtt fejeződőtt be: tresoh.
• Az imperfektum olyan cselekvést fejez ki, amely a múltban hosszan tartott, vagy ismétlődött: tresijah. Csak az irodalmi nyelvben használatos. Helyette a folyamatos aspektusú igék I. összetett múltját használják.
• A II. öszetett múlt kétféleképpen képződik: a biti segédige imperfektuma + cselekvő melléknévi igenév (bejah tresao), vagy a biti I. összetett multja + cselekvő melléknévi igenév (bio sam tresao).

[szerkesztés] Elöljárószók

A legtöbb elöljárószót csak meghatározott nyelvtani esetekkel használják.

• A birtokos esettel: blizu ’közelében’, do ’-ig’, duž ’mentén’, ispod ’alatt, alól’, ispred ’előtt, elől’, iz ’-ból/-ből’, iza ’túl’, između ’között, közül’, iznad ’felett, felől’, kod ’-nál/-nél, mellett’, pored ’mellett’, posle ’után’ (időben), prije ’előtt (időben)’, protiv ’ellen’, radi ’céljából, érdekében, -ért’, umjesto ’helyett’, usred ’közepén’, zbog ’miatt’.
• A részeshatározó esettel: k(a) ’felé’
• A tárgyesettel: kroz ’keresztül’, uz(a) ’mellett, közelében, -val/-vel’.
• Az határozói esettel: pri ’mellett, -kor’.

Más elöljárószók két esettel használhatók.

Elöljárószó	Eset	A használat egyéb feltételei	Példa
među	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	među ljude ’az emberek közé’
	instrumentalis	nem mozgást kifejező ige után	među ljudima ’az emberek között’
na	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	na stol ’az asztalra’
	határozói eset	nem mozgást kifejező ige után	na stolu ’az asztalon’
nad(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	nad more ’a tenger fölé’
	instrumentalis	nem mozgást kifejező ige után	nad morem ’a tenger fölött’
o	tárgyeset		objesiti o nešto ’valamire akaszt’
	határozói eset		govoriti o nečemu ’valamiről beszél’
pod(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	pod stolicu ’a szék alá’
	instrumentalis	nem mozgást kifejező ige után	pod stolicom ’a szék alatt’
pred(a)	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	pred kralja ’a király elé’
	instrumentalis	nem mozgást kifejező ige után	pred kraljem ’a király előtt’ (térben)
s(a)	birtokos eset		sa stola ’az asztalról’ (helyhatározó)
	instrumentalis	élőlényekkel	s mužem ’a férjével’
u	tárgyeset	mozgást kifejező ige után	u selo ’a faluba’
	határozói eset	nem mozgást kifejező ige után	u selu ’a faluban’
za	tárgyeset		za profesora ’a tanárért, a tanár részére’
	instrumentalis		za profesorom ’a tanár mögött/után/nyomában’

Megjegyzés: Egyes elöljárószóknak van egy mozgó -a-juk. Ezt a könnyebb kiejtés érdekében használják, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik: s majkom ’az anyjával’, de sa sestrom ’a nővérével’; pred tobom ’előtted’, de preda mnom ’előttem’.

[szerkesztés] Módosítószók

Általában egyetlen szóból állnak, de állhatnak mondatszerű változhatatlan szócsoportból is.

• bizonyító szavak: da ’igen’; Kako da ne! „Dehogynem!”
• határozatlanságot kifejező szavak: Možda nije došao. „Talán nem jött el.”
• kérdőszavak: Dolaziš li sutra? Eljössz-e holnap?’, Zar ne možeš doći na vrijeme? „Nem tudsz időben jönni?”
• mutató szavak: evo, eto, eno ’íme’. Három távolsági fokot fejeznek ki, akárcsak a mutató névmások.
• parancsoló szavak: Prestani već s tim plakanjem! „Hagyd már abba a sírást!”
• pontosító szavak: Baš meni se to moralo desiti! „Éppen velem kellett megtörténnie!”
• tagadószavak: ne ’nem’; Ni ja tu ništa ne mogu učiniti. „Ebben az esetben én sem tudok semmit tenni.”

[szerkesztés] A szórend

A horvát nyelvben a szórend eléggé szabad, de általában alany + állítmány (+ tárgy/határozó):

Žene idu na pijacu. „Az asszonyok a piacra mennek.”, Dalmacija je lijepi kraj. „Dalmácia szép vidék.”

A hangsúlytalan szavak mindig hangsúlyos szó után állnak, tehát mondat elején nem állhatnak:

• a segédigék rövid alakjai: Radit ću. „Dolgozni fogok.”, Ja ću raditi. „Én dolgozni fogok.”
• a személyes névmások hangsúlytalan alakjai: Dajem ti nešto. „Adok neked valamit.”, Ja ti dajem nešto. „Én adok neked valamit.”
• a li kérdőszó: Radiš li?, Je li radiš? „Dolgozol?”

A jelző általában a jelzett főnév előtt áll: On je bogat čovjek. „Ő gazdag ember.”

[szerkesztés] Szókincs

[szerkesztés] Szóalkotás

[szerkesztés] Szóképzés

Akárcsak a magyar nyelvben, a horvátban is számos képző van, amelyekkel egy alapszóból más, ugyanabba a szócsaládba tartozó szavakat lehet alkotni. Példa szóképzésre:

Alapszó	Képző	Képzett szó	Jelentés
noć ’éjszaka’	-ište	→ noćište	’éjszakázásra való hely’
	-as	→ noćas	’ma éjszaka’
	-ti	→ noćiti	’éjszakázik’
	-ni, -na, -no	→ noćni, -na, -no	’éjjeli’

A sok képző közül íme egy eléggé sajátos. Az -ad képző dolgok vagy lények csoportját megnevező gyűjtő főneveket alkot, például fiatal állatok esetében: pilad ’csirkék’, janjad ’bárányok’, telad ’borjak’. Ezeknek csak egyesszámú alakjuk van és ilyenekként ragozzák őket.

[szerkesztés] Igekötők

Elöljárószókból származó igekötőkkel egy alapigéből más igéket lehet alkotni, a magyar nyelvhez eléggé hasonló módon: ići ’megy’ > otići ’elmegy’, izaći ’kimegy’, doći ’eljön’, naići ’(váratlanul) eljön’. A jelentésváltozással egyidőben, az igekötők megváltoztatják az ige aspektusát is folyamatosról befejezettre.

[szerkesztés] Szóösszetétel

Nem annyira mint a magyar, de a horvát nyelv is hajlamos az összetett szavak képzésére. Ennek két módja van:

• közvetlen összetevés: dan ’nap’ + gubiti ’veszít’ > dangubiti ’lopja a napot’
• kötőhangzóval való összetevés: crn ’fekete’ + o + kos (< kosa ’haj’) > crnokos ’feketehajú’

Egyes szavakat félig összetetteknek tekintenek, ha az összetett szó alkotásának folyamata nem zárult le. Ezeket kötőjellel írják: radio + stanica > radio-stanica ’rádióállomás’.

Összetett szavak lehetnek egyidőben képzővel alkotott szavak is. A magyar ’rövidlátó’-hoz hasonló módon képződött a horvát kratkovidan (kratk- + o + vid- + -an).

[szerkesztés] Jövevényszavak

A horvát nem olyan hajlamos a jövevényszavak befogadására, mint a szerb, mégis számos nyelvből vett át szavakat, beleértve a magyart is: ašov ’ásó’, gazda, vašar stb. Legtöbb a jövevény főnév, de vannak igék (pl. telefonirati, analizirati), melléknevek (pl. flegmatičan, logičan), sőt, határozószók is (pl. eventualno esetleg’, apsolutno ’abszolút módon’). Mégis, idegen szavak helyett inkább a megfelelő neologizmusok használata a gyakoribb, például pretplata ’előfizetés’, abonman helyett (a szerb nyelvben), zemljopis ’földrajz’, geografija helyett. Főleg Horvátország függetlenné válása óta felerősödött az az irányzat, hogy helyettesítsenek olyan szavakat, amelyek a jugoszláv időkben belgrádból jöttek: Ilyen, például, az advokat ’ügyvéd’, ami horvátul odvjetnik lett.

[szerkesztés] Példaszöveg

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:

„Sva ljudska bića rađaju se slobodna i jednaka u dostojanstvu i pravima. Ona su obdarena razumom i sviješću i trebaju jedna prema drugima postupati u duhu bratstva.”

„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

[szerkesztés] Irodalom

• Bevezetés a horvát nyelvbe (francia nyelven)
• JOLIĆ, Borjanka, LUDWIG, Roger: Le serbo-croate sans peine. Assimil, Chennevières, 1972 (francia nyelven)
• TEŽAK, Stjepko, BABIĆ, Stjepan: Gramatika hrvatskoga jezika. Priručnik za osnovno jezično obrazovanje, 11. izdanje. Školska knjiga, Zagreb, 1996.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Kapcsolódó cikkek

• Közép-délszláv diarendszer
• Szerbhorvát nyelv
• Szerb nyelv
• A horvát és a szerb nyelv Swadesh-listája
• Különbségek a horvát, a szerb, és a bosnyák nyelvek között

[szerkesztés] Online szótárak

horvát < > angol 1 2 3 4

horvát < > angol, horvát < > német

horvát < > angol, horvát < > francia, horvát < > holland, horvát < > olasz

[szerkesztés] Online nyelvtanulási lehetőségek

• Portál angol nyelven
• Angol-horvát társalgás tesztekkel
• Hasznos kifejezések (horvát-angol)
• Francia-horvát társalgás
• Hasznos kifejezések (francia-horvát)

Szláv nyelvek  m·v·sz
Keleti szláv	Belarusz | Ó-keleti-szláv† | Ó-novgorodi nyelvjárás† | Orosz | Ruszin | Rutén† | Ukrán
Nyugati szláv	Alsó-szorb | Cseh | Felső-szorb | Kasub | Knaani† | Lengyel | Pannóniai ruszin | Poláb† | Pomeraniai† | Szlovák | Szlovinc†
Délszláv	Bánáti bolgár | Bolgár | Egyházi szláv | Görögországi szláv | Macedón | Óegyházi szláv† | Közép-délszláv diarendszer vagy Szerbhorvát (Bosnyák, Bunyevác, Horvát, Montenegrói, Szerb) | Szlovén | Vend
Egyéb	Proto-szláv† | Russenorsk† | Szlavoszerb† | Slovio
	†Kihalt