Kisfaludy Károly
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Kisfaludy Károly |
|---|
 |
| Született: |
| 1788. február 5. Tét |
| Meghalt: |
| 1830. november 21. Pest |
Kisfaludy Károly (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) költő, drámaíró, festő. A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója.
-
- Szülőföldem szép határa!
- Meglátlak e valahára?
- A hol állok, a hol megyek,
- Mindenkor csak feléd nézek.
-
- Ha madár jön, tőle kérdem,
- Virulsz-e még szülőföldem!
- Azt kérdezem a felhőktől,
- Azt a suttogó szellőktől.
-
-
-
-
-
- (Szülőföldem szép határa! részlet)
-
-
-
-
-
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Ifjúsága
Kisfaludy Mihály Győr vármegye főbírája és Sándorfy Anna nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére. Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú tíz évvel idősebb testvérnénje, Teréz gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult. 1799-ben Győrbe ment a bencések gimnáziumába, hol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták.
[szerkesztés] Katonai pályán
A szigorú apa ekkor, akinek három testvére is hadi pályára lépett, kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva 1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napoleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jellasich hadosztályánál Münchenben állomásozott; május 25-én Leobennél harcolt és fogságba került, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még azon év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. 1810-ben sűrűn társalkodott Szemere Pállal, akivel 1805-ben Miskolcon kötött barátságot, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is bemutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába; hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte.
[szerkesztés] Vándorúton
Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de a felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbe esett ifjú ekkor nevelő testvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Itt töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben kiképezze magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai jószágrészét; ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, s még egyszer Pestre fordult, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment.
Midőn Bécsbe ért, fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogy Oroszországba megy, ahol a festészetből remélt megélni. Pozsonyba utazott, és két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen arcképfestésre adta magát, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és Bécsben maradását lehetetlenné tették. Negyedfél év bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett, Itáliába ment; gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt.
Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba jött; itt Ballus Pál barátja segítette; sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg édesapja. Atyja úgy nyilatkozott, hogy míg szolgálatba nem lép vagy meg nem házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott neki.
[szerkesztés] Hazatérése és festészete, első irodalmi próbálkozások
Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s a Nemzeti Múzeum képtárőrévé akarták tenni, de a nádor nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál fogadott szállást a Magyar utcában, s akvarell tájképeket festett. Néha képei jól keltek, de többször gazdástul együtt titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsön adták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészetben azonban nem volt eléggé művész; ezt végre ő is belátta, s Stáhly tanárnál anatómiát tanult. Eközben atyja 1818-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy atyjával a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, atyja nem bocsátotta maga elé.
Pesten is inkább költő volt, mint festő; 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. Eder György Fejérvárott játszó színtársulatának híre elhatott Pestre is; Kisfaludy A tatárok-at előadásra átadta neki, s a darab 1819. április 18-án ott nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymásután kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta, s egy példány Bécsben Gaal György kezébe került, aki az első három megjelent darabját lefordította. Ekkor megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással; olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Barátai óvták őt a sebtiben való sokat írástól, és ő ezt megfogadva lassabban haladt alkotásaiban, és régibb darabjait is részben átdolgozta.
[szerkesztés] Az irodalmi élet szervezőjeként
E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírás teréről, melyre rendeltetve volt. A kor jelesei és az ifjabb nemzedék is Kisfaldy ez új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elég összeget tettek össze a vállalkozáshoz, mely 1822-ben indult meg. Ezért 1826-ban a Marczibányi-intézet a nagy jutalmat is neki ítélte oda.
A hosszas szenvedéseket és inséget jobb sors váltotta fel; ehhez járult még, hogy soha meg nem békült, de testvérei által mégis némileg lecsillapított atyjától évenként kapott segítsége, s annak halálával 1826 óta téti jószága őt kedvező állapotba helyezték, bár az ismételt megcsalatások, a jótékonysága, amellyel méltatlanok gyakran visszaéltek, élvezni szeretése, a gazdálkodásban való gondatlansága s végül becses képtárának költségei mellett időnként pénzbeli zavarok sem hiányoztak. De becsülésre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkássága országos tisztelettel vette körül. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül gyönyörűségére űzte. 1826-ban Kisfaludy Löffler orvosnál lakott, és a költő utolsó szerelme az orvos leánya, Nina volt – de a zsidó lány nem akart vallásából kitérni, s a szeretők nem lettek egymáséi.
Kisfaludy már ekkor az új irodalom feje és vezére volt; az irodalom központja sem Széphalom többé, hanem Pest. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés. 1826 végén kritikai lapot akart kiadni, amely azonban csak halála után Bajza József szerkesztésében létesült. 1828-ban megismerkedett Széchenyivel, és a nagy államférfi eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Midőn Kulcsár 1828-ban meghalt, Kisfaludy Széchenyivel együtt egy új politikai lapot tervezett, a Jelenkort, és 1829 végén az engedély kiadásáért a helytartótanácshoz fordult. 1830-ban alakította meg Széchenyi a Magyar Gazdasági Egyesületet, melynek titkárai Döbrentey és Kisfaludy lettek.
1829 végén beteg lett, de a kövekező év tavaszán egyészsége kissé jobbra fordult; ekkor azonban tüdőbaj lepte meg. Midőn látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva ismét Pestre vitték. Itthon baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s dolgozott Csák Máté-ján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án történt halálát, és ez végkép megtörte. A Magyar Tudományos Akadémia éppen 1830. november 17-én megalakult Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hirét már nem vehette, mert november 21-én vasárnap délután harmadfél órakor Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, hol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) meghalt.
Bars és Bereg vármegye táblabírája is volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1833. április 22-én Toldy Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely mindig halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését.
[szerkesztés] Művei
-
- Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
- ...virúlj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
- Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!
-
-
-
-
-
-
- (Mohács - részlet)
-
-
-
-
-
-
- Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!
[szerkesztés] Irodalmi alkotások
- Hadi ének Olaszországban. (1805, vers)
- A gyilkos (1808, szomorújáték, első drámája)
- A tatárok Magyarországon (1809, majd 1811 dráma)
- Műfordítások (1812, német – magyar fordítások)
- Szécsi Mária (1817, dráma)
- A kérők (1817, vígjáték)
- Stibor vajda (1818, dráma)
- A pártütők (1819, vígjáték)
- Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele (1819, színmű)
- Kemény Simon (1820, színmű)
- Barátság és nagylelkűség (1820, színmű)
- Irene (1820, színmű)
- Aurora (1820-tól, zsebkönyv, évkönyv)
- A vérpohár (1822, elbeszélés)
- Tollagi Jónás Pesten (1822, elbeszélés)
- Barátság és szerelem (1822, elbeszélés)
- Sulyosdi Simon (1823, elbeszélés)
- Mit csinál a gólya? (1823, elbeszélés)
- Mohács (1824, elégia)
- Tihamér. Sok baj semmiért. Andor és Juci. (1824, elbeszélések)
- Mátyás diák (1825, vígjáték)
- Kritikai jegyzetek. (1826)
- Xéniák. (1826, bökversek)
- A betegek (1826, vígjáték)
- Leányőrző (1826, színmü)
- Tollagi Jónás mint házas (1826, színmű)
- Kénytelen jószívűség (1827, vígjáték)
- Szeget szeggel (1827, vígjáték)
- Hűségpróbája (1827, vígjáték)
- Csalódások (1828, vígjáték)
- Hős Fercsi (1828, elbeszélés)
- Nem mehet ki a szobából.(1828, színmű)
- Három egyszerre (1829, vígjáték)
- Csák Máté (1830, tragédia)
[szerkesztés] Festmények
- Ivóban
- László király a cserhalmi ütközetben (1826-30)
- Éjjeli szélvész (1820-as évek)
- Tengeri vész (1820-as évek) ...
[szerkesztés] Emlékezete
- Kisfaludy Károly – mellszobor, alkotója: Antal Károly, süttői mészkő, 1974, Tét, Kisfaludy Emlékház
- Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győr
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
- Új Magyar Irodalmi Lexikon 2., Fenyő István, Kisfaludy Károly (1042-1043.old.)
[szerkesztés] Szakirodalom
- Toldy Ferenc: Kisfaludy Károly élete (Buda 1832.)
- Erdélyi János: Kisfaludy Károly. Pályák és Pálmák. (1886.)
- Bánóczi József: Kisfaludy Károly és munkái. I–II. (1882–1883.)
- Szinnyei Ferenc: Kisfaludy Károly (1927. ItFüz 19.)
- Speneder Andor: Kisfaludy Károly (1930. A bécsi Coll. Hung. füzetei 9.)
- Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. (1955. ItTanulm 1. 1935-1936.)
- Fenyő István: Az Aurora. Egy irodalmi zsebkönyv életrajza. (1955. ItFüz 4.)
