Krúdy Gyula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Krúdy Gyula |
|---|
 |
| Született: |
| 1878. október 21. Nyíregyháza |
| Meghalt: |
| 1933. május 12. Budapest |
Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.
| Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen… | ||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, anyja, Csákányi Julianna paraszt származású. Csak tizedik gyermekük születése után, 1895-ben kötöttek házasságot. Az író az elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát (1883-1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887-1888) és Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húsz éves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek ) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regényével szerzett. 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (írói nevén Satanella). Tőle elvált és Rózsa Zsuzsát vette feleségül. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.
1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozik. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.
1899. december 27-én feleségül vette Spiegler Bellát. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket gyűjtött Összegyűjtött Művei Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített A kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. Elvált első feleségétől, s feleségül vette Rózsa Zsuzsát, s megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).
1920-21-ben, a Tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatásra, nem sok eredménnyel. Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.
1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.
1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.
1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. 250 font ajándékot kapott Rothermere lordtól. 1932 júniusában csődöt kértek ellene hitelezői, s vagyontalansági esküt tett. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára.
1933 tavaszán rosszabbodott betegsége. Szíve, gyomra, mája, kezdte felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengő. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.
[szerkesztés] Főbb művei
- Üres a fészek (1897), első novelláskötete
- Az aranybánya (1900), regény
- A podolini kísértet (1906), regény
- Szindbád ifjúsága és utazásai (1911), novelláskötet
- Francia kastély (1912), regény
- A vörös postakocsi (1913), regény
- Palotai álmok (1914), regény
- Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet
- Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet
- Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény
- Napraforgó,(1918), regény
- Asszonyságok díja, regény (1919)
- N. N., regény (1920)
- Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921)
- Nagy kópé (1921), regény
- Hét bagoly (1922), regény
- Az utitárs (1922), regény
- Valakit elvisz az ördög (1928), regény
- Boldogult úrfikoromban, regény (1930)
- Az élet álom (1931), elbeszéléskötet
- A kékszalag hőse (1931), regény
- A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény
- Purgatórium (1933), kisregény
- Rezeda Kázmér szép élete (1933), regény
[szerkesztés] Szindbád
Krúdy fiatalkori olvasmányélménye volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az Ezeregyéjszaka, ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül. Szindbád, az "ezeregyéjszakabeli hajós": többször így utal novellái hősére. Krúdy Szindbádja örökli elődje életformáját, nyughatatlanságát, sehol nem tud megállapodni. S bár a novellák eleinte strukturálisan is kapcsolódnak az Ezeregyéjszakához, az alak egyre inkább önállósul. Bár Krúdy mindig tagadta, hogy Szindbád alakjában saját alakmását, alteregóját teremtette meg, a szakirodalom fenntartja ezt a vélekedését, főleg a novellákban fellelhető önéletrajzi elemek, és a főhős Krúdy szemléletét tükröző önbírálata és ironikus reflexiói miatt. „Szindbádban ugyan több az élet, a mozgás, mint a tisztán lírai önarcképben, kevesebb azonban annál, amennyi az alak teljes önállósításához volna szükséges.”[1]
Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett. „Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…” (Szindbád második útja). Összekeverednek a múlt emlékei és a jelen eseményei, a városkákban „mintha megállt volna az idő”, összemosódnak az idősíkok. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia. A múltat nem lehet visszahozni, sőt, utazása rendszerint csak arra ébreszti rá, hogy nem is volt olyan szép, mint emlékeiben. Szindbád erős hangulatisággal próbálja széppé tenni az életet, majd a kulináris élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. Krúdy belesűrítette Szindbád-novelláiba társadalmi osztályának, a dzsentrinek a dekadenciaérzését: „alig van illúziótlanabb s ironikusabb író az 1910 körüli Krúdynál, amikor is ő mindenki másnál tökéletesebben fejezte ki s ábrázolta a magyar történelmi osztálynak kísértet voltát, múltjának és elmúlásának atmoszféráját”.[2] A Szindbád-novellák ironikus kritikát mondanak a múltba temetkező fejlődésképtelen nemesi világról.
[szerkesztés] Hét Bagoly
A regény a 19. század végére kalauzolja olvasóját, az akkori Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiba, öreg múltban élők és ifjú írójelöltek történeteibe. Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Főalakja, Józsiás, a fiatal író (más, realista módon hasonmása a szerzőnek, mint Szindbád) – és az öreg ügyvéd, Szomjas Guszti, aki a hetvenes évek alakuló, ébredező "új" magyar irodalmának, még kisvárosi Pestnek emlékeit idézi vissza. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, (még adatokkal, nevekkel, kis életrajzi adalékokkal is, és főleg a megidézett, már a regény korára is elfelejtett írókkal) mint bármely akadémiai kézikönyv. Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének (vagy a téli, jeges Dunának) egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának. Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák (akiket ő tesz boldogtalanná), és igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet.
[szerkesztés] Asszonyságok díja
Krúdy egyik legfurcsább regénye, melyet több írói megoldása mai, szinte "posztmodern" művé varázsol, s melynek több olvasata is lehetséges. "Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet" – ez a szöveg első mondata, mely máris megadja az alapdallamot, a korrajz és a "lírai realizmus", sőt a "fantasztikus realizmus" dallamát. "Fejezet, amelyben hölgyek és urak úgy váltakoznak, mint a vetőasszony kezében a kártyák" – írja másutt bevezetésképpen. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az Álom az ő hasonmása, szolid, megállapodott mesterember, békés polgár külsejét ölti, és végigkíséri a temetésrendezőt a Ferencváros tájain. A fő helyszín hamarosan egy piroslámpás ház lesz, ahol az olvasó a legkülönösebb és mégis hétköznapi figurákkal ismerkedik meg. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé.
- Az arab mesék elbeszélésmódját utánzó, egymásba kapaszkodó szerkezet több történetszálat fűz eggyé. A főként ferencvárosi helyszíneken zajló epizódok egymást kiegészítve, olykor ellenpontozva vonnak bele az emberi nyomorúság és boldogtalanság kavalkádjába. A temetésrendező és jobbik énje, az Álom előbb a „háromezer esztendős nő” morbid figurája által látnak bele a civilizáció által felhalmozódott rút bűnökbe, majd szemük láttára – egy vágyódó idősebb férfi megjelenése után – a csúf némberből virágzó ifjú nő kel életre.
- A legjelentősebb súlyú történetszálban egy szülés előtt álló leányanya, Natália sorsának alakulását követjük figyelemmel, akinek várandós állapota sem tartja vissza a férfiakat attól, hogy vágyaik céljául válasszák őt. Hosszadalmas vajúdása idején fölelevenedik a leány előtt boldog gyermekkora, majd hirtelen váltásként a zord valóság, elhagyatottsága és megvetettsége.Egy következő cselekményszálba az író beleszövi saját bohémkodása élménysorát is. Dubli úr és kedvese, Margit epizódja a szerelmi ösztön kiszámíthatatlanságát, a vágyak tévútra jutásának igencsak modern tanulságát kínálja. A történet-folyondár végül visszatér a vajúdó Natália alakjához. A Bakáts téri kórházba szállított leány mérhetetlen magánya és szenvedése minden ember születését és elmúlását példázza. A szerencsétlen fiatal nő belehal a szülésbe. Árva gyermekét a temetésrendező fogadja örökbe.
[szerkesztés] Boldogult úrfikoromban
Az első kiadás tanúsága szerint a regény még 1929-ben készült el. Értő olvasókra és bírálókra a maga idejében nemigen találhatott, mert történetvezetésében, stílusában gyökeresen eltért az írótól korábban megszokottaktól. Utókori elemzői viszont annál jobban becsülik, néhányan egyenesen a szerző főművének vélik ezt a könyvet.
- A történet egyetlen színtéren, a Bécs városához címzett sörházban játszódik. A helyszín valóságos, a vendéglő létezett a Király utca 40. szám alatt. A kocsma tere és ideje a regény időjátéka során szélesre tágul. Valamikor Ferenc József halála után kezdődik a történetnek csak jókora fenntartásokkal nevezhető eseménysor. Három főszereplője – célszerűbb lenne rezonőrt mondani – a Margitszigetről kirándul a szűk terézvárosi utcák eleven nyüzsgésébe. Betérnek a sörözőbe, és rögtön a pesti kocsmai élet sűrűjébe jutnak. Farsang idején vagyunk, Dorottya-napot ünnepel egy már eléggé kapatos társaság. A sörcsapolás gondjának megvitatása után, régi boros butéliák kerülnek elő, kóser pálinka is érkezik valahonnét, és zeneszerszámban sincs hiány. Az iddogáló és danászó alkalmi társaság jó hangulatát elrontja egy különös esemény, egy álomba merült kakas baljós jelenléte, majd ragadozószerű tombolása. Ekkor már a ködös mítoszok világában járnak a jelenlévők. A betévedő ismeretlen, elegáns társaság egyik tagjában a feltámadt trónörököst, a legendás Rudolf „királyfit” vélik felismerni. Macskajajos karneváli forgataggá alakul az együttlét. Valóság és látomás végképp összekeveredik, a sörház szűkös helyisége kitágul, ahol önmagukat unó, hétköznapi személyiségükből kilépő alakok járják világvégeszerű pokoltáncukat. Az ördög nemcsak képletesen teszi be a lábát a sörházba: a mulatozók apránként eltűnnek, mindenki előtt felrémlik sanyarú hétköznapi élete, boldogtalansága.
- A regény időtlenségben lebegő szereplői, az író formateremtő újításai, álmokat és valóságot átfogó nézőpontja Bulgakov jó egy évtizeddel később keletkezett főművének, A Mester és Margarítának szemléletmódját előlegezik.
[szerkesztés] Szakirodalom
- Krúdy világa, szerk.: Tóbiás Áron, 1964
- Bori Imre: Krúdy Gyula (monográfia), Újvidék, 1978
- Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (bibliográfia), 1978
- Fábri Anna: Ciprus és jegenye, 1978
- Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz, 1986
- Kemény Gábor: Szindbád nyomában, 1991
- Sőtér István: Krúdy Gyula, In: Tisztuló tükrök, Bp., 1966, 152-180
- Szabó Ede: Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében, 1970
- Szauder József: Tavaszi és őszi utazások (tanulmánykötet), Bp., 1980, 16-204
- Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, 479-481
[szerkesztés] Forrás
- dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 248-255. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)
