Szigligeti Ede
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szigligeti Ede (Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) magyar színműíró.
[szerkesztés] Élete
Eredeti neve Szathmáry József volt, melyet 1834-ben változtatott meg, amikor tagja lett a budai színháznak. Családi neve, melyet 20 éves koráig viselt, Szathmáry József volt. A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesváron. Szülei Papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, midőn 1834. Pestre jött, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson. Titokban már rég a szinészetről ábrándozott, verselgetett is és szindarabokkal kisérletezett, és szigoru apja ellenére 1834 augusztus 15. szinésznek csapott fel. Apja erre megtiltá, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrentei ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti nevet. Alsóbb rendű szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 frt havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát irt, mely Megjátszott cselek címen szinre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek szinpadi routinejukkal előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé tetszettek is; Vörösmarty, Bajza, Fáy is buzdította a fiatal költőt. Az 1837. megnyilt nemzeti szinház falai között bontakozott ki egész tehetsége, nem mint szinésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar szinügynek és első műintézetünknek szentelte. 1840. az akadémia pályázatán Rózsa címü vígjátékával elnyerte a díjat; e műve a szinpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig répertoire-darab volt. Már ekkor a Sz. név országos hirre emelkedett és többfelé ünnepelték. Az akadémia 1840., a Kisfaludy-társaság 1845. tagjává választotta. Már a 40-es évek elejétől uralkodott a szinpadon s évtizedeken át, egész haláláig ő maradt első szinköltőnk; az akadémia drámai jutalmait 16-szor, a nemzeti szinházét 3-szor elnyerte. E sikerein kívűl élte nevezetesebb eseményei még, hogy a nemzeti szinháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett; a mellett tanára volt a szini iskolának. Élete végén keserítették a sajtóban felhangzó támadások. Szivbaj ölte meg. Szász Károly költeménnyel és életrajzzal, Gyulai Pál emlékbeszéddel tisztelte meg emlékét. Majdnem félszázadig tartó drámairói pályáján több mint 100 eredeti darabot irt, melyekben a meseszövés rendkivül változatos leleményü, a technika egészen modern volt s mindig hatásos; a jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a szinpad költője Kisfaludy Károyltól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit.
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
[szerkesztés] Művei
Történelmi drámák:
- Frangepán Erzsébet – 1835.
- Dienes – 1836.
- Vazul – 1838.
- Gyászvitézek – 1838.
- Pókaiak – 1838.
- Aba – 1838.
- Romilda – 1839.
- Cillei Fridrik (Frangepán Erzsébet átdolgozozása) – 1840.
- Micibán családja – 1840.
- Ál Endre – 1841.
- Korona és kard – 1841.
- Dávis – 1841.
- Troubadur – 1841.
- Gerő – 1844.
- Gritti – 1845.
- Zách unokái – 1846.
- Mátyás fia – 1847.
- Renegát – 1848.
- II. Rákóczy Ferenc fogsága – 1848.
- Vid – 1850.
- Egri nők – 1851.
- Andronik – 1851.
- IV. István – 1852.
- IV. Béla – 1852.
- Diocletian – 1855.
- Világ ura – 1856.
- Béldi Pál – 1857.
- Mátyás Király lesz – 1858.
- Zsigmond fogsága – 1859.
- Tinódi – 1861.
- Trónvesztett – 1861.
- Laczkfi Imre – 1862.
- Bujdosó kurucz – 1863.
- Nadányi (Laczkfi Imre átdolgozása) – 1864.
- Szerencsés Imre – 1867.
- Üldözött honvéd – 1867.
- Kemény Simon (Kisfaludy Károly nyomán) – 1867.
- Trónkereső – 1867.
- IV. Béla (átdolgozása a korábbinak) – 1870.
- Török János – 1870.
- Struensee – 1871.
- Valéria – 1873.
- Perényiné – 1876.
Társadalmi drámák:
- Megjátszott cselek – 1835.
- Egy színésznő – 1847.
- Arczkép – 1852.
- Titkos Iratok – 1860.
- Adósok börtöne – 1860.
- A szerencse kereke – 1864.
- A fény árnyai – 1865.
- Halottak emléke – 1867.
Történelmi vígjátékok:
- Rózsa – 1840.
- Kinizsi – 1841.
- Udvari bolond – 1871.
Társadalmi vígjátékok:
- Lidérczek – 1834.
- Április bolondja – 1836.
- Vándor színészek – 1845.
- Pasquill – 1846.
- Liliomfi – 1849.
- Házassági három parancs – 1850.
- Lári-fári – 1853
- Castor és Pollux – 1854.
- Dalos Pista – 1856.
- Veszedelmes jó barát – 1856.
- Nevelő kerestetik – 1856.
- A mama – 1857.
- Petronella – 1857.
- Fenn az ernyő nincsen kas – 1858.
- Műszeretők – 1859.
- Nőuralom – 1862.
- Eladó leányok – 1863.
- Egy nagyra termett férj – 1864.
- Próbakő – 1866.
- Kedv és hivatás – 1867.
- A bajusz – 1868
- Ne fújd, mi nem éget – 1870.
- Új világ – 1872.
Népszínművek:
- Szökött katona – 1843.
- Két pisztoly – 1844.
- Zsidó – 1844.
- Debreczeni rüpők – 1845.
- A rab – 1845.
- Egy szekrény rejtelme – 1846.
- Csikós – 1847.
- Párbaj, mint Istenítélet – 1848.
- Fidibusz – 1850.
- Aggteleki barlang – 1851.
- Nagyapó – 1851.
- Czigány – 1853.
- Pünkösdi királyné – 1855.
- Csokonay szerelme – 1855.
- Pál fordulása – 1856.
- Tízezer forint – 1856.
- Obsitos huszár – 1857.
- Álmos – 1859.
- Molnár leánya (báró Ötvös József novellája alapján) – 1861.
- Istenhegyi székely leány – 1862..
- A lelencz – 1863
- A strike (Balázs Sándorral) – 1871.
- Az amerikai – 1871.
- A háromszéki leányok (Jókai Mór után) – 1875.
Népregék:
- Nagyidai czigányok – 1842.
- Argyl és Tündér Ilona – 1853.
Operaszövegek:
- Fogadott leány – 1862.
- Debreczeni bíró – 1863.
- Dózsa György – 1867.
Előjátékok:
- Láng A. jubileumára – 1842.
- A szent korona – 1867.
Fordítások:
- Dumas-Schmidt: Szaraczén – Buda, 1836. július 2.
- O'Keefe-Kettel: Richárd király vándorélete – 1836.
- Dumas-Schiff: III. Henrik és udvara – 1836.
- Walter Scott – Lembert: Richárd király a szent földön – 1838.
- Albini: Veszedelmes nagynéne – 1838.
- Holtey: Babérfa és koldusbot – 1839.
- Lockroy-Anicet: Miért? – 1841.
- Raupach: Lovagszó – 1843.
- Shakespeare: Tévedések vígjátéka – 1853 – Egressy Gáborral
- Birch-Pfeiffer: Lowoodi árva – 1854.
- Feuillet: Öregségre – 1854.
- Elmenreich Fr.: Elveszem a nőmet – 1855.
- Laube: Essex gróf – 1856.
- Halm: Ravennai viador – 1858.
- Shakespeare: III. Richard – 1867.
- Goethe: Egmont – 1871.
- Gottschall R.: Howard Katalin – 1871.
évszám nélkül:
- Mellesville: A bujdosó kocsija
- Victor Hugo: Didier
- Kenney-Schneider: Házasult és eltemettetett.
