Nagykanizsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46°27′20.99’’, k. h. 16°59′50.46’’46.4558305556, 16.99735

Nagykanizsa
Nagykanizsa címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Kistérség	Nagykanizsai
Rang	Megyei jogú város
Polgármester	Marton István
Irányítószám	8800
Körzethívószám	93
Népesség
Teljes népesség	50 823 (2007)
Népsűrűség	334,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	148,40 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykanizsa
é. sz. 46°27′20.99’’, k. h. 16°59′50.46’’46.4558305556, 16.99735

Nagykanizsa (németül Großkirchen, Großkanizsa, horvátul Kaniža, törökül Kanije) egy közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. A Nagykanizsai kistérség központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Városrészei 3 Éghajlat 4 Története 4.1 Az őskor emlékei 4.2 Kelták, rómaiak 4.3 A népvándorlások kora 4.4 A honfoglalás kora 4.5 A középkori Kanizsa 4.6 Kanizsa és a törökök 4.7 A török uralom után 4.8 Nagykanizsa 1848-tól az első világháborúig 4.9 A két világháború között 4.10 Nagykanizsa 1945-től a rendszerváltozásig 4.11 Napjainkban 5 Infrastruktúra 6 Közlekedés 6.1 Repülőtér 6.2 Vasútállomás 6.3 Helyi autóbuszközlekedés 6.4 Távolsági autóbuszközlekedés 6.5 Parkolás 7 Gazdaság 8 Közművelődési intézmények 9 Oktatási intézmények 9.1 Általános iskolák 9.2 Középiskolák 9.3 Főiskola 10 Programok 11 Látnivalók 11.1 Képgaléria 11.2 Műemlék épületek 11.3 Helyi jelentőségű épületek 11.4 Emlékművek, szobrok 11.5 Múzeumok 12 Sport 12.1 Egyesületek 12.2 Létesítmények 13 Média 13.1 TV stúdiók 13.2 Rádióállomások 13.3 Helyi újságok, magazinok 14 Híres emberek 15 A város díszpolgárai 16 Polgármesterek, tanácselnökök 17 Testvérvárosok 18 Partnervárosok 19 Források 20 Jegyzetek 21 Külső hivatkozások 21.1 Közhasznú információk

[szerkesztés] Fekvése

Zala megye déli részén, a Mura folyótól 13 km-nyire észak-keletre, a Zalát és a Murát összekötő Principális-csatorna két oldalán épült. Alacsony (100-110 m) fekvésű vidék, a hajdani mocsárvilág lecsapolására számos csatorna szeli át meg át a környékbeli nedves réteket, legelőket. A várostól északra, észak-nyugatra 200m-t meghaladó magasságú erdős dombvidék övezi. A városon halad át a 7-es főút. Nagykanizsa a Nyugat-Dunántúli Régió legdélebbi városa.

[szerkesztés] Városrészei

• Belváros
• Katonarét (egykori Új-Kanizsa)
• Keleti-városrész
• Kisfakos
• Kiskanizsa
• Ligetváros
• Maort-telep
• Nagyfakos
• Palin
• Sánc
• Szabadhegy
• Thury-városrész

A XX. században a városhoz csatolt korábban önálló községek

1963-ban:

• Korpavár

1981-ben:

• Bagola (neve 1963-ig Bagolasánc volt)
• Bajcsa
• Miklósfa (neve 1950-ig Somogyszentmiklós volt)

[szerkesztés] Éghajlat

Nagykanizsa fekvéséből adódóan az országos átlagnál jobban érvényesül az Alpok és az óceán hatása, és némiképp a Földközi-tengeré is. Ebből adódóan csapadékosabb, szelesebb, kevesebb napfényt élvező és kissé kiegyenlítettebb hőmérsékletű a város klímája. A csapadék évi járása egyenletesebb az országos átlagnál. A csapadék többnyire zivatarral kísért záporeső formájában hullik.

Nagykanizsa a fekvéséből adódóan nem élvezheti a tartós hótakarót, mert időről időre óceáni vagy az Adria felől érkező enyhe légtömegek elolvasztják azt. A relatív enyhe téli hőmérsékletnek tudható be, hogy kemény telek sem jellemzik a város térségét. A hűvös óceáni és a meleg földközi-tengeri légtömegek télen enyhítik a hideget, nyáron a meleget. Bár Nagykanizsa Zala megye magasabb hőmérsékletű területe, mégis a 10,2 C-os évi középhőmérsékletével az ország hűvösebb tájai közé tartozik. Uralkodó szélirány az északkelet-délnyugati.

[szerkesztés] Története

Nagykanizsa és környéke történetének kutatása több mint százéves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a 19. század az elsők között hívta fel a figyelmet a város történeti emlékeire.

[szerkesztés] Az őskor emlékei

Nagykanizsának és környékének története az újkőkorszak idejére nyúlik vissza (i. e.5000-2500). Ebből a korszakból származnak a legrégebbi leletek, melyek a sajátos vonaldíszes kerámiáival, primitív kőeszközeivel váltak ismertté. A becsehelyi ásatások az újkőkor összes kultúrájának és fázisának leletanyagát felszínre hozták.(Hamvasztásos temetkezés és természetesen az önálló rézművesség maradványai) A szokatlan nagy népsűrűségre utal a több mint harminc felfedezett lelőhely.

A bronzkorszak kultúrája i. e.1900-800 körül virágzott a környéken. Az Inkey kápolnánál talált leletanyagok közül egy kultikus célokat szolgáló kis bika szobrocska a legérdekesebb. A késői bronzkor kultúráját a keletről támadó lovas-nomád népek, valamint a nyugatról támadó hallstatti kultúrát terjesztő népek söprik el. Területünkön a korai vaskor leletanyaga furcsa módon csak nyomokban fordul elő.

[szerkesztés] Kelták, rómaiak

Az i. e. IV. században a nyugat felől érkező kelták elárasztják az egész Kárpát medencét. Augusztus császár kora óta a birodalommá növekedett Róma természetes határokkal kívánta magát megvédeni a kelet felől érkező barbár támadásoktól. A keltákkal folytatott véres harcok után az 1. század közepére a Dunántúl is a birodalom része lett. Nagykanizsa környékén az első római kori leletek ugyancsak az 1. század közepéről valók, de az igazi virágzás a 2. század első felében volt. A kelta és az itáliai eredetű népesség településeinek sűrű hálózata alakult ki idővel. Nagykanizsa területe és térsége távol esett a birodalom fő közlekedési útjaitól, ezért nem tartozott a legjelentősebb központok közé. A mindenütt vízközelben lévő lakóhelyek egy részében kőépületek és padlófűtés, falfestés és fazekas kemencék, valamint temetkezések maradványaira bukkantak.

[szerkesztés] A népvándorlások kora

A római uralmat összeroppantó népvándorlás során Dél-Zalát valószínűleg a keleti-gót és alán törzsek szállják meg. A keleten egyre nagyobb jelentőségre szert tevő hunok újabb térhódítása a nyugati-gótokat tereli a zalai tájakra. A romanizált lakosság elmenekül. Régészeti lelet alig akad ebből a korból. A hun birodalom szétesése után a keleti-gótok uralma következik. Az újabb keleti-gót uralmat a longobárdok szüntetik meg. Az ezt követő két évszázados, véres avar uralkodás Dél-Zalát elnéptelenítette és fejlődésben visszavetette. Nagykanizsát a 7. század elején szállták meg. A 7. század végétől mintegy egy évszázadon át lakatlanná válik a Zala-Mura köze. Az avar összeomlást a világhatalommá növekedett Frank Birodalom teljesíti be, amely a keresztséget rákényszeríti a lakosságra és magához csatolja a Dunáig terjedő területet. Nagykanizsa környéke a 8-9. század fordulóján újra benépesül.

[szerkesztés] A honfoglalás kora

A frank uralom megszilárdulása után néhány évtizednyi nyugalom következik, majd a 9. század végén megjelennek a magyarok. Ebből a korból nincs magyar leletanyag. Ez a terület minden bizonnyal a magyarok határvédelmi területe, a gyepű vidéke volt. A kalandozások veresége az itt érdekelt Bulcsú nemzedék bukását is jelenti, a terület a fejedelemmé lesz. Utána Kolon vármegye keretében szerveződik Kanizsa környéke. A megye főispánja felügyeletével királyi várföldek alakulnak. A világi nagybirtok is megjelenik. A lakosság zöme – helységnevekből ítélve délszláv lehetett. Egyházilag Kanizsa és környéke a veszprémi és a Szent László alapította zágrábi püspökség határán helyezkedik el.

[szerkesztés] A középkori Kanizsa

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. IV. Béla Princ comesnek adományoz egy Bille nevű birtokot, mely Knysa nevű földdel határos. Ebből következik, hogy Kanizsa magyar településként már a tatárjárás előtt is létezett. A 13.- és a 14. század fordulóján a kiskirályoskodó Kőszegi család birtokolja Kanizsa várát. 1323-ban a Kanizsa várának várnagya az Osl nembeli Lőrinc kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. Ez az első oklevél amely először említi magát a várat. A halál is a király melletti szolgálatban éri, a szerencsétlen 1330-as havasalföldi hadjárat alkalmával. A Kanizsai nevet csak az utódai fogják felvenni. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. A vár körüli Kanizsa időközben mezővárossá fejlődött. Tudunk a vámbevételekről, a pápától szerzett búcsúengedélyekről (1374-1402). Több plébánia létezett Kanizsa környékén, majd 1423-ban ferences kolostor alapítását engedélyezte V. Márton pápa. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa marad. A Kanizsaiak hatalmas vagyon birtokosai lettek. 1532-ben kihal a család férfi ágon. A birtok leányágon öröklődött. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, aki Szapolyai János király engedélyével 9 évesen fiúsítottak, s így jutott a hatalmas, akkor az ország talán legnagyobb vagyonához. 1571-ben Nádasdy Tamás országbíró özvegyeként hunyt el, s ezzel kihalt a család.

[szerkesztés] Kanizsa és a törökök

1532-ben a Bécs ellen támadó török keresztül vonult Kanizsán és nagy dúlást követett el. Az ország 3 részre szakadása után a török rablások állandósultak. Elengedhetetlenné vált a kanizsai vár megerősítése, amelynek munkálatai 1554-ben kezdődtek meg. A megerősített vár belső, középső és külső várra tagolódott. Kő híján az építési anyag zömmel fa és föld volt. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár védelmezte. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. Kanizsa mezőváros nagyon megsínylette Szigetvár elestét. A török gyakori pusztításai következtében a kereskedelme is összeomlott. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett, miután a növekvő török veszély miatt az özvegyen maradt Kanizsai Orsolya elcserélte a kincstárral itteni birtokait Csejte vára és a borsmonostori apátság javadalmaiért.1567 és 1571 között Thury György, a híres bajvívó volt a kanizsai vár kapitánya, akinek vezetésével a végvári csapatok gyakran vezettek sikeres rajtaütéseket a dél-dunántúli török erődítmények ellen.

1600. október 22-én a vár török kézre került. A törökök tisztában voltak a terület értékével. Kanizsa török vilajet központtá alakult, élén Murat pasával. A várat is átépítették és megerősítették. A vár őrsége 3825 fő volt. A városban a müezzin mellett tanító is működött. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települ az elmenekült magyarok helyére. Evliya Çelebi híres török történetíró leírása egy forgalmas, több emeletes házakból álló és többnyire fából épült városról szól, két fürdővel. Dzsámival, felsőbb iskolával (medresze), két kolostorral, minaretekkel és több mint ötven bolttal.

[szerkesztés] A török uralom után

1690. április 13-án Batthyány II. Ádám felszabadítja Kanizsa várát. Kanizsa 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozik. A várban német helyőrséget helyeznek el, a város lakossága új betelepülőkkel gyarapszik. A reményteljesen erősödő város fejlődése azonban megtörik. I. Lipót császár kivonja a katonaságot és a várat lebontásra ítéli, majd végső csapásként adományozás keretében földesúri joghatóság alá szorítja. Az első földesura Grassics Jakab volt, majd a Szapáry grófi család követte, s végül 1743-ban gróf Batthyány Lajos nádor szerezte meg. A földesurak lépésről lépésre megfosztották a várost önállóságától. Adófizetésre kényszerítették, megszerezték a fő bevételi forrásait, sőt, a mocsártól nehéz munkával elhódított földeket is visszavették. A város nem nyugodott bele a történelmi vereségbe és évtizedeken keresztül, pénz nem kímélve, pert folytatott a szabad királyi város státusz megszerzéséért, de állandóan vereséget szenved.

Kedvező földrajzi helyzete miatt közben Kanizsa lakossága jelentékenyen gyarapodott. Míg 1715-ben 256 lakost írtak össze, addig 1770-ben 3711 főt. A gyors növekedés oka a bevándorlás. A lakosság zömmel szántóföldi és szőlőműveléssel foglalkozott, de szaporodott az iparos és a kereskedő polgárság is. Köztük sok volt a zsidó és a görög származású kereskedő. A város megkapja újból a vásártartási jogot. A céhek kialakulása és megszervezése 1698-ban kezdődött a szabók és a szűcsök céhének megalapításával. Jelentősen gyarapodott a céhekbe tömörült iparosok száma. 1832-ben 256 iparűzőt jegyeztek fel.

A népesség gyarapodásával átalakul a város arculata és nagysága. Csak kevés épület készült téglából. A 19. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a gimnázium, amelyet 1765-ben nyitottak Batthyány Lajosnak, a város földesurának a 10.000 Ft-os alapítványával. Ekkor Zala-Somogy-Vas vármegyék egyetlen ilyen intézménye volt, és sok diák érkezett Horvátországból is. Az iskolát a piarista rend működtette.

[szerkesztés] Nagykanizsa 1848-tól az első világháborúig

A 19. század közepén a 13.000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város Zalában. Az 1848-as forradalom híre itt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Március 19-én a felsővárosi templomnál tartott nagygyűlésen világosították fel a lakosságot a forradalom céljairól. Elfogadták a 12 pontot, kitűzték a nemzeti jelvényeket, megszervezik a nemzetőrséget. Jellasics 30.000-es seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost. A horvátok alaposan megsarcolják és kirabolják Jellasics pákozdi veresége megpecsételte a megszálló horvát katonaság sorsát. Kanizsa népe megtámadja, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiveri őket a városból. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoznak, az osztrákok véglegesen bevette a várost és kezdetét vette az önkényuralom.

A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszik. A helyi nagykereskedőknek dolgozó több ezer szekerező bizonyította, hogy a város központi helyen fekszik, jelentékenyek a vásárai, tehát érdemes a vasutat erre vezetni. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa–Prágerhof közti vonalat, amit a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követi még a 60-as években. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítanak, a megnövekedett hiteligényük kielégítése végett bankok jöttek létre, így pl. a helyi tőkések által szervezett Nagykanizsai Takarékpénztár, és a Dél-Zalai Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparbank, Nagykanizsai Bankegyesület, valamint az Osztrák-Magyar Bank és az Angol-Magyar Bank fiókja.

Az első modern értelemben is ipari üzemnek tekinthető üzem az 1842-ben alapított Weiser Gépgyár volt. Kazánokat és mezőgazdasági gépeket állított elő, olasz és török exportra. 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt., Francz Lajos villanytelepet üzemeltett. A város ipara egyre számottevőbb lett, téglagyár, kefegyár, szeszgyár, pótkávégyár sok-sok embert foglalkozatott.

Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonc iskola alakul, 1872-ben majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesül a zsidó kereskedők jóvoltából.

A polgári lét és jólét eredményeként 1862-ben megjelenik a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala. Megnyílik 1885-ben a Városi Kórház is.

A jelentékeny fejlődés átalakítja a város képét. A korábbi "sárfészek" 1864-ben 18.000 lakosú 57 utcás várossá növekszik, majd 1910-ben eléri a 28.000 főt. 1870-től elkezdődik az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyullad a villany.

Nagykanizsa jelentékeny katonaváros is ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett. Ennek a sajátos szerepkörnek a jelentősége 1914-ben felértékelődik. A háború első kilenc hónapjában több mint 30.000 sebesültet ápolnak. Jellemző Nagykanizsa megyén belüli jelentőségére, hogy az egész megye hadiadójának közel a felét itt fizették.

[szerkesztés] A két világháború között

Az 1920-ban aláírták a trianoni békeszerződést, melynek értelmében Nagykanizsa határszéli város lett, a túloldalon az ellenséggel. Bethlen István miniszterelnöksége idején a lassan stabilizálódó rendszer rengeteg helyi problémával küszködött. Ilyenek voltak a szegénység, a nagyméretű munkanélküliség, a földkérdés megoldatlansága, a demokrácia hiánya.

1928-ban a város gimnáziumának tanára, Dr. Mező Ferenc az amszterdami olimpián a művészeti kategóriában, az olimpia történetéről írt pályamunkájával olimpiai aranyérmet nyert.

A világháború után a határszélre szorult Nagykanizsa nehezen tért magához, és a háború előtti ígéretes fejlődése szemlátomást megtörik. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait, melyek Horvátország, Dalmácia, Törökország és Olaszország. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Gondos várostervezéssel megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat építése, a Katonaréten új családi házas negyed épül, új modern Postapalotát építenek. 1926-ban megnyitják a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővül, 1927-ben megépül a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat kerül, a város köztereit szobrokkal díszítik. 1928-ra befejeződik a Principális-völgy vízrendezése, a gimnázium beköltözik a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépül a város szélén a Gábor Áron laktanya. 1930-as évek végén felfedezik a zalai kőolajat és földgázt. Megalakul a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa lett.

A világválság újra felkavarja az érzelmeket, de igazából az 1930-as évek második felétől élénkül meg a város politikai élete, és egyre szélsőségesebbé válik. A politikai jogok kiszélesednek, és a háborús hangulatnak megfelelően egyre jobban eluralkodik a revíziós, a soviniszta és antiszemita hangvétel. A II. világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követel a város lakóitól, a pusztulás szélére sodorja Nagykanizsát. A nyilasok fasiszta brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit.

[szerkesztés] Nagykanizsa 1945-től a rendszerváltozásig

1945. március végén érték el Nagykanizsa környékét a világháború katonai eseményei. Az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg 1945. április 1-én vonult be a városba. A nyilas hatalmi szervezet pillanatok alatt szétesett, így néhány nappal később létrehozhatták a nemzeti bizottságot kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti és más pártonkívüli emberek közreműködésével. Májusban megalakul a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt helyi szervezete, amelyek szintén helyet kaptak a nemzeti bizottságban.

Az 1945-ös választások az első általános és titkos választás alapján szervezett szabad választások voltak. Az 1947-es választásokat követően, az országos politikának megfelelően történik a kommunista hatalomátvétel, az államosítások, a választások helyett bevezetett szavazások és az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer. Az 1950-es évek diktatúrája, valamint a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Nagykanizsát különösen kellemetlenül érintett a romló kapcsolat a szomszédos Jugoszláviával. Csökkent a forgalom, megállt a fejlesztés. Az 1956-os magyarországi megmozdulások hatására Nagykanizsán is megalakult a nemzeti bizottság. Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával" reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott.

[szerkesztés] Napjainkban

1990-ben megtartják az első szabad választásokat a rendszerváltás után. A rendszerváltás során megszűntek a pártbizottságok. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavételével, valamint a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járult az is, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek szerencsésen sokszínűvé formálják a közéletet, teret adnak a polgári létezés számára.

[szerkesztés] Infrastruktúra

• Terület: 148 km²
• Út: 132 km
• Vízhálózat: 163 km
• Szennyvízcsatorna: 159 km
• Autók: 19.350 db
• Vállalkozások: 4.550
• Boltok: 1.300
• Vendéglátó helyek: 220

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Repülőtér

• Nagykanizsa, Bajcsai repülőtér

[szerkesztés] Vasútállomás

Cím: Nagykanizsa, Ady E. u. 67.

[szerkesztés] Helyi autóbuszközlekedés

Nagykanizsán a helyi és helyközi autóbuszjáratokat a Zala Volán Rt. üzemelteti több mint 50 éve. 1992. december 31-e óta részvénytársaság formájában működik.

Elsődleges feladatuk a Zala megyei helyi és helyközi személyszállítási igények kielégítése, valamint az ország fővárosával és nagyobb városaival való összeköttetés biztosítása a távolsági autóbuszjáratok révén. Évente mintegy 64 millió utast szállítanak 24 millió kilométert megtéve.

[szerkesztés] Távolsági autóbuszközlekedés

Nagykanizsáról 65 településre indul buszjárat, ezen belül 18 városba, többek között Bajára, Budapestre, Kaposvárra, Pécsre, Sopronba, Sümegre, Szegedre, Szombathelyre, Veszprémbe és Zalaegerszegre is.

[szerkesztés] Parkolás

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése 4/1996. (II.6.) sz. rendelete szabályozza Nagykanizsán a fizető parkolók övezetét, díját. A parkolókat a Via Kanizsa Városüzemeltető Kht. – mint egyszemélyes önkormányzati gazdasági társaság – üzemelteti.

Nagykanizsán 650 parkoló található. A fizetős parkolókban parkoló automaták működnek, ezek száma 21. Az automatáknál 10, 20, 50 és 100 Ft-os érmével, valamint a Kht.-nál megvásárolt chipkártyával lehet jegyet váltani. A legrövidebb megváltandó parkolási idő fél óra.

A megváltott parkoló jegyet az első szélvédő mögött jól láthatóan kell elhelyezni, mert az ellenőrzés folyamatosan történik. A parkolók hétköznap 8-18 óráig működnek fizető parkolóként.

Fizető parkolók Nagykanizsán:

• Deák Ferenc tér
• Erzsébet tér – Rozgonyi u.
• Zrínyi u. (2 db automata)
• Vásártér – KÖGÁZ-parkoló
• Zárda u.
• Vasemberház
• Sabján Gyula u.
• Múzeum tér
• Centrál
• Sugár u. (2 db automata)
• Kölcsey u.
• Csengery u. (2 db automata)
• Szent Imre u.
• Széchenyi tér-
• Eötvös tér (2 db automata)

[szerkesztés] Gazdaság

Nagykanizsa város életében az első ipari üzem 1842-ben alakult:

• 1842 – A Wiser J.C. létrehozza Weiser Gépgyár nagykanizsai gyárát
• 1892 – Megalakítják a Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t
• 1893 – Francz Lajos villanytelepet létesít
• 1910 – Frank Jenő megalapítja Frank és Társa kefe és seprügyárát
• 1911 – Franck Henrik megalapítja pótkávé-gyárát
• 1914 – Elkezdődik a munka a Városi Szeszfőzdében
• 1928 – A budapesti Dreher-Haggenmacher Serfőzde Részvénytársaság megvásárolja a Kanizsa Sörgyár Rt.-t
• 1932 – Elárverezik a Weiser Gépgyárat, ezzel megszűnik a cég nagykanizsai működése
• 1933 – A gazdasági világválság hatására megszűnik a sörgyártás Nagykanizsán
• 1941 – Újraindul a sör-, és malátagyártás
• 1944 – A MAORT létrehozza javító-, karbantartó bázisát
• 1948 – A államosítás után a MAORT javítóbázisa felveszi a DKG (Dunántúli Kőolajipari Gépgyár) nevet
• 1949 – Államosítják a Kefegyárat, és felveszi a Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat nevet, majd Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven működik tovább.
• 1950 – Megalakul a KÖGÁZ, a Közép-Dunántúli Gázszolgáltató Állami Vállalat
• 1965 – Elindul a gyártás a Tungsram nagykanizsai gyárában
• 1968 – A Fatömegcikkipari Vállalat felveszi a Kanizsa Bútorgyár nevet
• 1971 – A KÖGÁZ létrehozza gázkészülék-gyártó üzemét
• 1989 – A General Electric többségi tulajdont szerez a Tungsram-ban
• 1989 – Bruno Steinhoff megalapítja a Kanizsa Trend Kft.-t
• 1993 – A DKG-t privatizálják, az új tulajdonos az orosz INTERPROCOM
• 1994 – A DKG Rt. Felveszi a DKG-EAST nevet
• 1995 – Megszűnik a Kanizsa Bútorgyár
• 1995 – KÖGÁZ-t privatizálják, a Bayernwerk AG – Németország, és az EVN AG – Ausztria vásárolja meg az üzletrészek többségét
• 1997 – A KÖGÁZ gépgyártással foglalkozó részlege önállóvá válik, a gyár GÁZGÉP Kft. nevet veszi fel

[szerkesztés] Közművelődési intézmények

• Hevesi Sándor Művelődési Központ
• Medgyaszay Ház
• Thury György Múzeum
• Halis István Városi Könyvtár
• Honvéd Kaszinó
• Kodály Zoltán Vasutas Művelődési Ház
• Képzőművészetek Háza Kiskastély
• Móricz Zsigmond Művelődési Ház
• Plakátmúzeum (Erzsébet tér 15.)

[szerkesztés] Oktatási intézmények

Nagykanizsán 10 általános- és 6 középiskola valamint 1 felsőoktatási intézmény működik.

[szerkesztés] Általános iskolák

• Általános Iskola és Óvoda Nagykanizsa-Miklósfa
• Általános Iskola és Óvoda Nagykanizsa-Palin
• Általános Iskola Kiskanizsa
• Bolyai János Általános Iskola
• Hevesi Sándor Általános Iskola
• Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola
• Péterfy Sándor Általános Iskola
• Rozgonyi Úti Általános Iskola
• Zrínyi Miklós Általános Iskola
• Rózsa Úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola

[szerkesztés] Középiskolák

• Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola
• Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium
• Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola
• Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon
• Thúry György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola
• Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképző Iskola

[szerkesztés] Főiskola

• Pannon Egyetem Nagykanizsai Kihelyezett Képzési Hely (PEN)

[szerkesztés] Programok

• Április
  • Április utolsó előtti vagy utolsó hétvégéje: Nagykanizsa Város Napja - koncertek, századfordulós hangulatú vásár, gólyalábas világjátékok, Thúry György Históriás Napok, tűzijáték

• Május
  • Sáskajárás – Sáskavarázs – Rétesfesztivál

• Június
  • CCI*/** Nemzetközi Lovastusa-verseny
  • CSI* Nemzetközi Díjugrató-verseny

• Július
  • Cserfő JazzLand
  • Könnyed Nyári Színház
  • Technikai Négytusa

• Augusztus
  • Igric Fesztivál
  • Zalai Nemzetközi Néptáncfesztivál

• Szeptember
  • Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál

• Október
  • Kanizsa-MKB Nemzetközi Jazz Fesztivál

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Képgaléria

[szerkesztés] Műemlék épületek

• Axenti-ház (Deák tér 5.)
• Bazár udvar (Fő út 8.)
• Felsőtemplom (Deák tér)
• Förhénci kápolna
• Inkey kápolna (64.sz. főút)
• Grünhut-ház (Deák tér 2.)
• Lackenbacher-ház (Deák tér 4.)
• Magtár (Erzsébet tér 15. udvarán)
• Vasemberház (Erzsébet tér 1.)
• Városi Színház és Mozi (Károlyi kert)

[szerkesztés] Helyi jelentőségű épületek

• Babochay-ház (Sugár út 2.)
• Weiser-ház (Fő út 9.)
• Szomolányi-sarok (Deák tér- Csengery út sarok)
• Rosenfeld-ház (Fő út 4.)
• Pollák-ház (Deák tér 10.)
• Bajer-ház (Deák tér 13.)
• Bankpalota (Fő út 16.)
• Biztosítópalota (Csengery út 2.)
• Centrál Szálló (Erzsébet tér 23.)
• Ebenspanger-ház (Erzsébet tér 21.)
• Polgári Egylet székháza (Sugár út 3.)
• Kaszinó székház (Ady u.7.)
• Kőnig-ház (Deák tér 7.)
• Bogenrieder-palota (Fő út 13.)
• Szerb-ház (Erzsébet tér 20.)
• Arany Szarvas Szálló (Erzsébet tér 18-19.)
• Kiskastély (Erzsébet tér 15. udvarán)
• Lőwi-ház (Erzsébet tér 10.)
• Városháza (Erzsébet tér 7.)
• Piarista kápolna (Sugár út- Királyi Pál u. sarkán)
• Kórházkápolna (Kossuth tér)
• Villanyerő telep (Csengery u. 49.)
• Schulhof-ház (Király u. 15.)
• Sugár út 16/a, b, c
• Transzformátorház (Ady Endre u. 41., a Szemere utcában)
• MAORT-ház (Ady Endre u. 12.)
• Kocsiszín (Belus udvar, Fő út 10.)
• Imaház és paplak (Batthyány u. 16.)
• Kisdedóvoda (Szent Imre u. 14.)
• Nemzeti oskola (Zrínyi Miklós és Ady Endre utca sarka)
• Vasvázas (Vár u. 9.)
• Kávégyár (Csengery út 88.)
• OTI-székház (Ady Endre utca 31.)
• Honvéd laktanya (Sugár út 9.)
• "Közös" laktanya (Sugár út 11.)
• Hungária Szálloda (Sugár út 14.)
• Felsőkereskedelmi iskola (Csengery út 10.)
• Zerkowitz-házak(Ady Endre u. 33-35.)
• Postapalota (Ady Endre u. 10.)
• Városházi bérház (Ady Endre u. 1.)
• Kaiser-ház (Erzsébet tér 16.)
• Hild-ház (Deák Ferenc tér 3.)
• Kereskedelmi iskola (Zrínyi Miklós u. 33.)
• Rapoch-ház (Csengery út 7.)
• Bachrach-ház (Csengery út 8.)
• Postaház (Király u. 37.)
• Tandor-ház (Király u. 29.)
• Vidor-ház(Csengery út 5.)
• Alsóvárosi (Szent József) templom és kolostor

[szerkesztés] Emlékművek, szobrok

• 2. Doni Hadsereg emlékmű (Széchenyi tér)
• 17. hosszúsági kör (Huszti tér)
• A 20. honvéd gyalogezred emlékműve (Erzsébet tér)
• A 48-as gyalogezred emlékműve (Deák tér)
• Aradi emlékpark (Aradi vértanuk tere)
• Deák Ferenc-szobor (Deák tér)
• Deák Ferenc-szobor (Eötvös tér)
• Kossuth Lajos-szobor (Kossuth tér)
• Szentháromság-szobor (Kossuth tér)
• Széchenyi István szobra
• Tanácsköztársaság-szobor (Eötvös tér)
• Nagy-Magyarország-emlékmű (Eötvös tér)
• Törökkút (Erzsébet tér)
• Turulmadár (Deák tér)
• Várkapu Emlékmű (Vár u.)

[szerkesztés] Múzeumok

• Thury György Múzeum (Fő út 5., Erzsébet tér 1. és Erzsébet tér 11.)
• Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15. udvarán)

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Egyesületek

• Futball
• Amerikai futball
  • Nagykanizsa Demons Amerikai Football Klub
• Baseball
  • Dr. Padló Ants
  • Nagykanizsa Ants Thúry
• Kosárlabda
  • Kanizsa Diák Kosárlabda Klub – Vadmacskák
• Sportrepülés
  • Nagykanizsai Sportrepülő Egyesület
• Teke
  • NK TEKE SE
• Lovassport
  • Kanizsa Lovasklub SE
  • Nemzetközi Lovasrendezvények
• Természetjárás, túrázás
  • Kanizsa Sportegyesület
• Kajak-kenu
  • Kanizsa Kajak-kenu Klub

[szerkesztés] Létesítmények

• NTE pálya
• Mindenki Sportpályája
• Kiskanizsa pálya
• Miklósfa pálya
• Bagola pálya
• Motocross pálya
• Olajbányász pálya
• Nagykanizsai kerékpáros egyesület pálya

[szerkesztés] Média

[szerkesztés] TV stúdiók

• Kanizsa Televízió

[szerkesztés] Rádióállomások

• Kanizsa Rádió

[szerkesztés] Helyi újságok, magazinok

• Zalai Hírlap
• Zalai Est
• Kanizsa újság
• Nagykanizsai Maraton

[szerkesztés] Híres emberek

• Alapy Gáspár (1530-1584) várkapitány, horvát bán
• Ádám Veronika (1949-) orvos, biokémikus, az MTA tagja
• Árkus József (1930-1992) újságíró, humorista
• Babocsay József (1760-1838) orvos
• Barbarits Lajos (1899-1981) történész
• Batthyány Lajos (1696-1765) gróf, kancellár, nádor
• Bertha Bulcsu (1935–1997) író
• Bősze Kálmán (1900-1969) mérnök
• Buda Ernő (1921-2005) gyémántdiplomás bányamérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára, a Gazdasági és Műszaki Akadémia korábbi tanszékvezetője, Eötvös Lóránd díjas
• Cságoly Ferenc (1948–) építész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
• Dávid Kornél (1971-) válogatott kosárlabdázó, az egyetlen magyar aki szerepelt az NBA-ben
• Farkas Ferenc (1905–2000) zeneszerző
• Fejtő Ferenc (1909-2008) történész-újságíró, Széchenyi-díjas író
• Halis István (1855-1927) helytörténész, író
• Hevesi Sándor (1873-1939) író, színházi rendező, színiigazgató
• Kaán Károly (1867-1940) erdőmérnök
• Kunfi Zsigmond (1879-1929) újságíró, miniszter, közoktatásügyi népbiztos
• Mező Ferenc (1885-1961) olimpiai bajnok, a NOB tagja
• Rózsás János (1926-) író
• Rosenberg Zsigmond (1887-1951) producer, zeneszerző, szövegíró
• Szemenyey-Nagy Tibor (1953-) szobrász
• Wlassics Gyula (1852-1937) jogász, politikus, miniszter
• Zemplén Győző (1879-1916) fizikus, egyetemi tanár

[szerkesztés] A város díszpolgárai

• 1965
  • Farkas Ferenc zeneszerző
• 1993
  • Fejtő Ferenc író
  • Rózsás János író
• 1994
  • Brunner Erzsébet festőművész
  • Dr. Paizs Ferenc nyug. főjegyző
• 1996
  • Z. Soós István festőművész
• 1998
  • Rétfalvi Sándor szobrászművész
• 1999
  • Fülöp Antal a Kiskanizsai Polgári Olvasókör egykori titkára
  • Lovrencsics Lajos a Nagykanizsai Városvédő Egyesülete elnöke
• 2000
  • Dr. Andor József nyug. erdőmérnök
  • Horváth Miklós gyárigazgató
• 2001
  • Dr. Kerecsényi Edit néprajztudós
• 2002
  • Prof. dr. Rédei Károly nyelvész
  • Prof. dr. S. Nagy Katalin művészettörténész, szociológus
• 2003
  • Dr. Gaál Zoltán rektor
  • Buda Ernő bányamérnök
• 2004
  • Zsoldos Ferenc
• 2005
  • Dr. Ördög Ferenc középiskolai tanár
  • Krátky István volt polgármester
• 2006
• 2007
  • Harkány László gimnáziumi tanár
  • Takács János közgazdász
• 2008
  • Dr. Márkus Ferenc gimnáziumi tanár

[szerkesztés] Polgármesterek, tanácselnökök

• 1868-1872 Halvax József
• 1872-1878 Belus József
• 1878-1896 Babochay György
• 1896-1913 Vécsey Zsigmond
• 1913-1919 Sabján Gyula
• 1919 Sneff József
• 1919-1930 Sabján Gyula
• 1930-1944 Krátky István
• 1945-1946 Windisch Dénes
• 1946-1948 Varga József

• 1954-1956 Domonkos Sándor

•  ?-1990 Mózes Pál
• 1990-1994 Kereskai István
• 1994-1998 Suhai Sándor
• 1998-2002 Tüttő István
• 2002-2006 Litter Nándor
• 2006- Marton István

[szerkesztés] Testvérvárosok

Nagykanizsának 9 testvérvárosa van:

• Acco, Izrael
• Csáktornya, Horvátország
• Gleisdorf, Ausztria
• Kazanlak, Bulgária
• Kovászna, Románia
• Puchheim, Németország
• Salo, Finnország
• Magyarkanizsa, Szerbia
• Shijiazhuang, Kína

[szerkesztés] Partnervárosok

• Bihács, Bosznia-Hercegovina
• Togliatti, Oroszország
• Ptuj, Szlovénia

[szerkesztés] Források

• Nagykanizsa Portál
• Nagykanizsa Infó

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Nagykanizsa Információs és Közösségi weboldala
• Startlap linkgyűjtemény

[szerkesztés] Közhasznú információk

• Délzalai Víz-és Csatornamű Zrt.
• Zala Volán Zrt.
• Nagykanizsai Tűzoltóság
• Nagykanizsa város független hírportálja
• Kanizsai Dorottya Kórház

m·v·sz  Zala megye városai
Hévíz | Keszthely | Lenti | Letenye | Nagykanizsa | Zalaegerszeg | Zalakaros | Zalalövő | Zalaszentgrót

A Nagykanizsai kistérség települései
Belezna · Bocska · Börzönce · Csapi · Eszteregnye · Fityeház · Fűzvölgy · Gelsesziget · Hahót · Homokkomárom · Hosszúvölgy · Kacorlak · Liszó · Magyarszentmiklós · Magyarszerdahely · Murakeresztúr · Nagybakónak · Nagykanizsa · Nagyrécse · Nemespátró · Pölöskefő · Rigyác · Sormás · Surd · Szepetnek · Újudvar · Zalaszentbalázs