Miskolc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 48°6′15.16’’, k. h. 20°47′29.40’’48.1042111111, 20.7915

Miskolc
Miskolc címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség	Miskolci
Rang	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Káli Sándor (MSZP)
Irányítószám	3500–3549
Körzethívószám	46
Népesség
Teljes népesség	172 637 (2007)
Népsűrűség	729,41 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	236,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Miskolc
é. sz. 48°6′15.16’’, k. h. 20°47′29.40’’48.1042111111, 20.7915

Miskolc Északkelet-Magyarország legnagyobb városa és Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye. Budapest és Debrecen után Magyarország harmadik legnépesebb városa, az ország hét regionális központjának egyike.

A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól városi rangot kapott. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult. A szocialista időszakban Magyarország egyik legjelentősebb iparvárosaként élt a köztudatban, ebben az időben érte el legnagyobb kiterjedését – számos szomszédos település, köztük a középkorban az uradalom székhelyéül szolgáló Diósgyőr hozzácsatolásával – és legnagyobb népességszámát is.

A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a miskolctapolcai Barlangfürdő, a diósgyőri vár és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a közeli Bükki Nemzeti Park. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a megye és környéke gazdasági, kulturális központja.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Demográfiai adatok 3 A város története 3.1 Városkapuk 4 Címere 5 Lélekszámváltozás 6 Gazdaság 7 Sport 8 Miskolc a magyar irodalomban 9 Városrészek 9.1 Avas 9.2 Bábonyi-bérc 9.3 Belváros 9.4 Diósgyőr 9.5 Győri kapu 9.6 Egyetemváros 9.7 Hejőcsaba és Görömböly 9.8 Komlóstető 9.9 Martinkertváros (korábban Martintelep) 9.10 Miskolctapolca (Tapolcafürdő, Görömbölytapolca) 9.11 Pereces 9.12 Közigazgatásilag a városhoz tartozó különálló települések 10 Turistalátványosságok 11 Közlekedés 12 Kultúra 12.1 Oktatás 12.2 Kulturális intézmények 12.2.1 Színházak 12.2.2 Könyvtárak 12.2.3 Múzeumok 12.3 Rendezvények 13 Média 13.1 Rádió 14 Híres miskolciak 15 Testvérvárosok 16 Lásd még 17 Források 18 Külső hivatkozások 18.1 Közhasznú információk

[szerkesztés] Fekvése

A város a Bükk hegység keleti oldalán, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc területe 236,68 km², ebből 58,02 km² a belterület és 178,66 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km. Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

• A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110-120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén-holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.
• A síksági tájat az Avas-Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250-300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.
• Diósgyőrtől kb. Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400-600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.
• Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600-900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (pl. diabáz és porifirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.^[1]

[szerkesztés] Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás alapján a városnak 185 387 lakosa van, ebből 95,7% magyar, 2,2% roma, 0,3% szlovák, 0,3% német, 0,1% görög és 1,4% egyéb. 73 508 lakás van a városban, km²-enként átlagosan 310,56.

[szerkesztés] A város története

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, de a honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidiummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-tól március 15-ig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye, mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.

Több fontos épület a 18. és 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton is és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.

Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, mely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.

Büntetés-végrehajtási intézetét (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) 1902-ben alapították.

A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – mely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.

1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 200 000 lakossal. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót.

Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként. A 2000-es évektől folyamatos fejlődés figyelhető meg a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc.

2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.

2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjjal jutalmazták a várost.

[szerkesztés] Városkapuk

Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, tehát ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.^[2]

Különleges a Sötétkapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az elnevezése.

[szerkesztés] Címere

A város mostani címerét a város pecsétjei alapján alkották meg 1909-ben.

Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. E királyi fő kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, viszont a liliomos korona Nagy Lajos királyunk személyére utal. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, ennek körirata "Sigillum Civitas Miskolcz", ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hat-ágú csillag. Ennek másik változata is ismert amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, aki kezeiben jogart és országalmát tart. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelenik meg a király alakja helyett egy hajdú egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal.

1909-ben, amikor a város a törvényhatósági jogot megkapta, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg.

Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett koronázó palástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorong övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst keresztes arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.

[szerkesztés] Lélekszámváltozás

1786	1850	1870[3]	1880[4]	1890[5]	1900[6]	1930	1941	1950[7]
14 179	16 345	21 199	24 319	30 408	43 096	61 559	77 362	109 841

1960[7]	1970[7]	1980[7]	1985	1990[7]	1996	2001[7]	2004
144 741	169 292	202 615	211 600	196 464	191 885	179 507	178 950

Megjegyzések

1870: Diós-Győr népessége 3977, Csabáé 1542, Görömbölyé 1175, Szirmáé 1114, Alsó-Hámoré 848, Felső-Hámoré 163, Ó-Hutáé 400

1880: Diós-Győr népessége 4374, Csabáé 1570, Görömbölyé 1160, Szirmáé 1934, Alsó- és Felső-Hámoré 827, Ó-Hutáé 447

1890: Diós-Győr népessége 6537, Csabáé 1808, Görömbölyé 1482, Szirmáé 1315, Alsó- és Felső-Hámoré 953, Ó-Hutáé 505

1900: Diósgyőr népessége 11 526, a diósgyőri vasgyártelepé 3449, Hőcsabáé 2493, Görömbölyé 1604, Szirmáé 1453, Hámoré (Lillafüreddel és Újmassával) 1042, Óhutáé 607

1930: Trianon előtt az ország 12. legnagyobb városa volt, utána a 6. Diósgyőr népessége ekkor 20 854

1941: Diósgyőr: 26 538, Hejőcsaba: 5036, Görömböly: 2845, Hámor: 1030, Szirma: 1899, Bükkszentlászló: 723; a ma Miskolcot alkotó összes település együttvéve: 115 433

1950: ekkor már hozzácsatolva Diósgyőr (1945), Hejőcsaba (1945), Görömböly (1950), Hámor (1945), Szirma (1950). 1949 és a rendszerváltás között az ország 2. legnagyobb városa volt

1985: ekkor már hozzácsatolva Bükkszentlászló is (1981); népességrekord

2004: az ország nagy részéhez hasonlóan itt is csökken a népesség

A mai Miskolc közigazgatási területén lévő települések összlakossága az egyesítés előtt; 1870–1950^[7]

1870	1880	1890	1900	1910	1920	1930	1941
31 061	34 086	42 970	61 767	76 804	85 761	94 539	115 397

[szerkesztés] Gazdaság

Bár Miskolc a köztudatban a nyolcvanas évek iparvárosaként él, és gazdaságának valóban a szocialista évtizedek nagyarányú iparosítása adta a legnagyobb lendületet, az ipar, közte a kohászat is már több évszázados múltra tekint vissza a városban.

Miskolc már a középkorban is kereskedőváros volt, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt. Gazdasági szempontból a középkor és a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak, a Szinván tizenöt vízimalom őrölte a búzát. A 18. század végére – 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. A Fazola Henrik által 1770 körül épített kohó sajnos nem maradt fenn, de az ezt követő, 1813-ban épített, ma „őskohó” néven ismert vasolvasztó ma is látható; ipari műemlék. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómassa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett.

A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagykohó épült (a második legnagyobb az országban), rengeteg nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre. A barnakőszén-bányászat is sokat fejlődött. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Részben az ipari fejlődés eredménye volt Miskolc, Diósgyőr és több környező település egyesítésével Nagy-Miskolc létrejötte (1945, ill. 1950), mely csak az első lépés volt a város szocialista nehézipari központtá fejlődésében, mely az 1980-as években tetőzött, a több mint 18 000 főt foglalkoztató vasgyár termelése meghaladta az évi egymillió tonnát. A város lakossága ekkor érte el a rekordot, több mint 200 000 lakost; a munkaképes korúak több mint kétharmadának a nehézipari cégek adtak munkát.

A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés Észak-Magyarország iparvárosait érintette a legsúlyosabban, a munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb lett az országban, Miskolc lakossága drasztikusan csökkent (bár erre nemcsak a munkanélküliség, hanem a korszakra egyébként is jellemző szuburbanizációs folyamat is hatással volt.) A város gazdasági szerkezete átalakult, a nagy állami cégek túlsúlya helyett a kis- és középvállalkozások lettek jelentősek. Az ország többi részéhez hasonlóan az állami cégek privatizációja is lezajlott.

A 2000-es évek elejére az átalakulás nagyjából befejeződött, és a város túljutott a gazdasági mélyponton. Nőtt a szolgáltatószektor jelentősége, nemzetközi nagyvállalatok, hipermarketek jelentek meg a térségben. A városvezetés tudatosan igyekszik erősíteni Miskolc sokáig elhanyagolt idegenforgalmi és kulturális szerepét, melyben nagy lehetőségek rejlenek. 2004 végén az M30-as autópálya is elért a városig, amely az M3-as autópályához csatlakozva gyorsforgalmi közúti összeköttetést biztosít Budapesttel és az ország többi részével, ez várhatóan újabb lendületet ad a fejlődésnek.

[szerkesztés] Sport

A város számos sportban képviselteti magát az első osztályban. Két nagy múltú focicsapata van Miskolcnak. A Diósgyőri VTK az NB1-ben játszik, az MVSC a megyei első osztályban. A város női kosárcsapata, a DKSK-Miskolc kétszer nyerte meg a Magyar Kupát. Anyagi csőd miatt a klub megszűnt, de az NB1/B-ben indult egy ifjúsági játékosokból álló csapat, MISI-DKSK néven. A város jégkorongcsapata, a Miskolci Jegesmedvék is az első osztályban játszik, és a 2006-os idénytől már Miskolc új Jégcsarnokában fogadhatják az ellenfeleiket. Miskolc legújabb egyesülete a Miskolc Steelers amerikaifutball csapat.

A salakmotor terén is nagy múlttal rendelkezik Miskolc. Pár évnyi kihagyás után 2004-ben felújították a város szívében található sportlétesítményt, melyben azóta számos világversenyt bonyolítottak le. Speedway Miskolc néven a Salakmotoros Lengyel Liga II. osztályában is versenyeznek, immár 2005 óta.

Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a DVTK stadion és a hozzá tartozó edzőpályák. A stadionban kb. 1200 fedett és 10 000 nyitott hely várja a szurkolókat. 2006-ra fejeződött be a tribün felújítása, amely során a tetőszerkezet egy részét cserélték, másrészt pedig az ülőhelyeket modern, műanyag székekre cserélték, ezenkívül felújították a tribün homlokzatát. A DVTK híres fanatikus szurkolóiról és a szurkolók kitartásáról. A 2005-ben felújított Városi Sportcsarnokban 2000 ülőhely található, a mellette lévő Jégcsarnokban 1500 hely várja a szurkolókat.

[szerkesztés] Miskolc a magyar irodalomban

1543-ban Dévay Bíró Mátyás a város prédikátora volt.

1769. március 21-én itt született Dayka Gábor költő, a felvilágosodás korának egyik jelentős lírikusa. 1778–1782 közt a minoriták gimnáziumának hallgatója volt.

Kazinczy Ferenc 1789–1795 közt a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok”-nak volt a tagja.

Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban, innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven” című versének előszavát.

Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon, először 1844 februárjában, ennek emlékére írta „Keresztúton állok” című költeményét. Másodszor 1845. április 3-án, amikor felvidéki útja alkalmával időzött a városban, harmadszor 1847. július 8-án tartózkodott itt, amikor is a mai Tanácsház tér 7-es számú házban szállt meg, melyen ma emléktábla örökíti meg a költő itt-tartózkodását. Ekkor írta „Alkony” című versét, melyet a diósgyőri várból megfigyelt naplemente ihletett.

A Hunyadi utca 4. szám alatt élt 1848-tól haláláig, 1872. szeptember 29-ig Déryné Széppataki Róza. Élete vége felé, 1869-től 1872-ig itt írta meg „Napló”-ját. Sírja a Szent Anna-temetőben van.

Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, aki Miskolcon született (1817. április 8-án). Fontos esemény volt 1883 decembere, amikor Laborfalvi Róza fellépett a miskolci Nemzeti Színházban, az előadás nézői közt Jókai is ott volt.

Lévay József 1835-től volt a református gimnázium tanulója, később, 1852 – 1865 közt tanára. 1865 után megyei aljegyző, főjegyző, végül alispán lett. A Hunyadi u. 4. szám alatt lakott, itt is halt meg 1918. július 5-én.

Tompa Mihály gyakran meglátogatta Lévay Józsefet, egyik alkalommal, 1855 nyarán Arany János társaságában kereste fel a várost. Miskolcon jelent meg 1852-ban „Regék, beszélyek” című munkájának négy kötete.

A Csabai kapu 29. alatt lakott Kaffka Margit miskolci tartózkodása alatt. 1899-től a zárdaiskola tanárnője, 1902 és 1906 közt polgári iskolai tanárnő. Ez időben jelent meg első két verseskötete: a „Versek” és a „Kaffka Margit könyve”.

Móricz Zsigmond sokszor járt itt élő rokonainál az 1920-as években. 1934 tavaszán Miskolcon az Abbázia Szállóban lakott, ahol elkészítette az „Erdély” trilógia végleges kéziratát.

A Vörösmarty utca 49-es szám alatti házban (az 1970-es évek végén lebontották, ma lakótelepi épület áll a helyén) született 1900. március 31-én Szabó Lőrinc. Ötéves koráig élt itt. Miskolci éveiről a „Tücsökzene” című kötete „A gyermekkor bűvöletében” című fejezetében ír.

Miskolcon jelent meg 1962-től 1990-ig a Napjaink című irodalmi folyóirat; melynek jogutódjai a Holnap (1990–1995) és az Új Holnap (1995–2006) voltak.

A Műút című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2007 nyarától kezdve jelenik meg a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a Szépmesterségek Alapítvány kiadásában.

[szerkesztés] Városrészek

[szerkesztés] Avas

Az Avas Miskolc „hegye”, a város fölé magasodó domb, melynek tetején a város jelképe, az avasi kilátó és tévétorony áll, a belváros felé eső részén pedig a gótikus avasi templom, melynek harangjátéka negyedóránként hallható. Az Avas északi részén hangulatos utcácskák és borospincék találhatók, a déli részen pedig a város legnagyobb lakótelepe. A lakótelepen belüli tájékozódást az építési sorrendet tükröző felosztás segítheti, három „ütemre” van osztva.

[szerkesztés] Bábonyi-bérc

A Városház tértől északra a belvároshoz közeli kertvárosi negyed. Egykoron jellemző volt rá a szőlőtermesztés, de most már kertes házas környék. Két dombot foglal magába, köztük egy mély völgy amit régen egy gáttal egészítettek ki, de erre ma már nincs szükség. Gyönyörű a kilátás a Bükk-hegységre, valamint az Avasra. 2006-tól már mindkét dombra jár fel helyi busz, a 11-es.

[szerkesztés] Belváros

Miskolc történelmi belvárosa műemlék jellegű épületekben kevésbé gazdag, mint más városoké, a 19. század hangulatát tulajdonképpen csak a sétálóutca jellegű főutca (Széchenyi István utca) és az ennek folytatásában elterülő Városház tér őrzi. Itt található a bevásárlóközpontok, hivatalok és irodák többsége, valamint a Búza téri autóbusz-pályaudvar, a városi buszok egy részének és a vidéki buszok többségének végállomása.

[szerkesztés] Diósgyőr

Diósgyőr a Nagy-Miskolcot alkotó másik történelmi település, itt található a diósgyőri királyi vár és a futballcsapat stadionja. A tulajdonképpeni Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, melynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a Kilián városrész.

[szerkesztés] Győri kapu

Ez a városrész köti össze Miskolc belvárosát a Felsővároson keresztül Újgyőrön át Diósgyőrrel.

[szerkesztés] Egyetemváros

A Miskolci Egyetem épületei más városok egyetemeivel ellentétben nem a belvárosban szétszórtan helyezkednek el, hanem külön városrészt alkotnak az Avas és Tapolca között, előbbihez közelebb. A nagyrészt összekapcsolt épületeket hatalmas park veszi körül.

[szerkesztés] Hejőcsaba és Görömböly

Két, mára egybeépült egykori község Miskolc fő tengelyétől távolabb. Hejőcsabát 1945-ben, Görömbölyt 1950-ben csatolták a városhoz. Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régebbi nevén Úttörőpark), mely fokozatosan növekszik, határos az Egyetemvárossal.

[szerkesztés] Komlóstető

Komlóstető Kiliántól délre a Bükk nyúlványára kapaszkodik fel egészen a gerincig, Miskolctapolca északi pereméig.

[szerkesztés] Martinkertváros (korábban Martintelep)

Önálló település korábban soha nem volt, mára dinamikusan fejlődő kertvárosi övezet a Belváros és Szirma között.

[szerkesztés] Miskolctapolca (Tapolcafürdő, Görömbölytapolca)

Miskolctól különálló, de a városhoz tartozó lakó- és nyaralóhely, elsősorban barlangfürdőjéről és a Szikla-kápolnáról híres. 1950 óta Miskolc része, azelőtt rövid ideig Görömböly községhez tartozott, előtte egyházi birtok volt.

[szerkesztés] Pereces

Pereces bányásztelepülés volt, ennek nyomai láthatók ma is.

[szerkesztés] Közigazgatásilag a városhoz tartozó különálló települések

Miskolctól különálló települések, melyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, gyakorlatilag inkább az agglomeráció részei (az évszámok a városhoz csatolás évét jelentik). Ezek Szirma kivételével hegyvidéki településrészek:

• Alsóhámor (1950)
• Bükkszentlászló (1981)
• Felsőhámor (1950)
• Lillafüred (1950)
• Ómassa (1950)
• Szirma (1950)

[szerkesztés] Turistalátványosságok

A turista számára Miskolc legvonzóbb helyei Tapolca (hivatalosan: Miskolctapolca), Lillafüred és Felsőhámor. Tapolcának hatalmas, gyönyörű parkja van csónakázótóval és a híres és egyedülálló Barlangfürdővel, Lillafüred és Felsőhámor pedig bájos települések a Bükkben, legismertebb látnivalóik a Palota-szálló, az ország legmagasabb vízesése, a Hámori tó, és az Anna- és István-barlangok.

[szerkesztés] Közlekedés

A Szinva patak szűk völgyében fekvő Miskolc közlekedés-földrajzi adottságai nem kifogástalanok. A Tiszántúl és a Felvidék keleti részét összekapcsoló két forgalmi tengelytől (Sajó és Hernád völgye) némileg távolabb eső város a 18. században nem volt a postakocsi útvonalak metszéspontjában. A városban 1790-ben nyílt meg a postaállomás. Miskolcra 1859-ben érkezett meg Szerencs irányából a vasút. 1860-ban vasúti összeköttetése lett Kassával. 1862-ben omnibuszok jártak a belváros és Tapolca fürdő, valamint a Tiszai vasútállomás és Diósgyőr között. Az első pormentes járdát a Széchenyi utcában építették 1879-ben. 1897-ben elkészült a város első villamosvonala. 1903-ban forgalomba állították az első autóbusz járatot a Városház tér és a diósgyőri községháza között. 1925-1929 között jelentős útépítési programot hajtottak végre.1948-ban három viszonylatban 22 km vonalhosszon jártak a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalat autóbuszai.

Ma Miskolc tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú MVK Zrt. gondoskodik, ami 36 autóbusz- és 2 villamosvonalat tart fenn. Az első villamos 1897. július 10-én indult el, az országban harmadikként, míg menetrendszerinti buszjárat Magyarországon elsőként indult Miskolcon 1903. június 8-án. A 2007-es átalakításokig és járatcsökkentésekig a miskolci tömegközlekedés volt az egyik legjobban szervezett az országban. Több taxitársaság működik a városban. A városnak két pályaudvara van, a Tiszai és a Gömöri pályaudvar. Miskolc és Lillafüred között kisvasút is közlekedik (Lillafüredi Állami Erdei Vasút), ami turisztikailag jelentős. A városban egy kisebb repülőtér is található füves kifutópályával, ám ez a nagyközönség számára nem nyitott, és a tömegközlekedésben nem játszik szerepet.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatás

Miskolc első ismert iskolája már a 15. században létezett. Legrégebbi múltra a Földes Ferenc Gimnázium tekint vissza, mely két, több évszázados múltú intézmény, a református és a katolikus gimnázium összevonásával jött létre. Ezen a két felekezeten kívül még több másiknak is volt iskolája már a 18.-19. században: az ortodox görögkeletieknek és a zsidóknak is. A fiúiskolák mellett már a 19. században létrejöttek a leányiskolák is.^[8]

Miskolc egyeteme országos viszonylatban a fiatalabbak közé számít – egy 1949-es törvény rendelkezett az alapításáról –, de jogelődje, a selmecbányai főiskola révén több évszázados múltra tekint vissza. Az egyetem eredetileg nehézipari képzést nyújtott, az 1980-as évektől kezdve azonban több más karral is bővült.^[9]

Zeneoktatás is több intézményben folyik, legfontosabb a Zenepalota, melynek épületében közép- és főiskola is működik.^[10]

Miskolcon 35 általános iskola és 22 középiskola van.^[11]

[szerkesztés] Kulturális intézmények

• Művészetek Háza
• Miskolc Városi Szabadidőközpont („Sportcsarnok”)

[szerkesztés] Színházak

• Miskolci Nemzeti Színház
• Akropolisz Szabadtéri Színpad (Miskolctapolca)
• Csodamalom Bábszínház

[szerkesztés] Könyvtárak

• II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár
• Miskolci Egyetemi Könyvtár [1]
• Miskolci Városi Könyvtár és fiókkönyvtárai:
  • Lévay József Muzeális Könyvtár
  • Dayka Gábor Könyvtár
  • József Attila Könyvtár
  • Petőfi Sándor Könyvtár
  • Szabó Lőrinc Könyvtár
  • Tompa Mihály Könyvtár

[szerkesztés] Múzeumok

Fő szócikk: Miskolci múzeumok

[szerkesztés] Rendezvények

• Diósgyőri Várjátékok (1986 óta minden májusban)
• Diósgyőri Várnapok (minden augusztusban)
• Miskolci Nemzetközi Operafesztivál (2001 óta minden nyáron)
• Kaláka Folkfesztivál (1979 óta minden júliusban) honlap
• Miskolci Grafikai Biennálé
• Kocsonyafesztivál (februárban)
• Görömbölyi Ősz (szeptemberben)
• Bartók+... Nemzetközi Operafesztivál (június)
• Díszelgő Alegységek Nemzetközi Fesztiválja (2006-tól)

[szerkesztés] Média

[szerkesztés] Rádió

• Európa Rádió - FM 90.4 MHz
• Szent István Rádió - FM 95.1 MHz
• Juventus Rádió - FM 96.3 MHz
• Sláger Rádió - FM 97.1 MHz
• Danubius Rádió - FM 98.3 MHz
• MR6 - FM 102.3 MHz
• Sztár FM - FM 103.0 MHz
• MR1 - Kossuth Rádió - FM 103.8 MHz
• Gold FM - FM 106.5 MHz
• MR3 - Bartók Rádió - FM 107.5 MHz

[szerkesztés] Híres miskolciak

[szerkesztés] Testvérvárosok

• Aschaffenburg, Németország
• Cleveland, USA
• Katowice, Lengyelország
• Kassa, Szlovákia
• Ostrava, Csehország
• Tampere, Finnország
• Vologda, Oroszország
• Burgasz, Bulgária
• Fiume, Horvátország

[szerkesztés] Lásd még

• Miskolc díszpolgárainak listája
• Miskolc polgármestereinek listája
• Miskolc irányítószámai

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Közhasznú információk

• Hivatalos weboldal (magyarul, angolul és németül)
• Miskolc-Diósgyőr honlapja
• Vendégváró részletes ismertetései
• Miskolc a WikiTravel oldalain
• Miskolc Online (portál)
• A MI Városunk – 2005 novemberében indult információs portál
• miskolc.lap.hu – linkgyűjtemény
• Webkamera a belvárosban (interaktív)
• Miskolci Napilap online folyóirat

Ez a cikk hangfelvétel formában is létezik a Beszélő Wikipédia műhely részeként. A felvétel a cikk 2005. augusztus 9-ei változatát tükrözi; a későbbi változtatások a felvételen nem jelennek meg. Ide kattintva meghallgathatod a cikkről készült felvételt.