Megyeszékhely
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A megyeszékhely az a település, amelyet a vonatkozó jogszabály a megye székhelyeként kijelöl. Itt működnek a megye önkormányzatának szervei és általában az egy megyére kiterjedő illetékességű egyéb szervek is.
Magyarország megyéinek nevét és székhelyét 1990 óta a 67/1990. (VIII. 14.) országgyűlési határozat szabályozza.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A királyi vármegyék eredetileg egy-egy vár körül szerveződtek, tehát természetes módon e vár egyben a székhelyük is volt. A nemesi vármegyék azonban szervezeti és működési tekintetben teljes belső autonómiát élveztek, így székhelyeik kérdése nem volt a törvényhozás tárgya egészen 1723-ig, amikor viszont az 1723:LXXIII.tc.[1] előírta a megyék számára, hogy állandó székhelyet jelöljenek ki, de annak kiválasztásáról továbbra is maguk döntöttek.
A kiegyezés után az önkormányzat szabadsága ebben a tekintetben is szűkült: az 1876-os közigazgatási területi rendezéskor törvényben (1876:XXXIII.tc.) határozták meg a megyék székhelyeit. Azóta a helyzet változatlan, bár a vonatkozó jogforrás időszakonként változott. Jelenleg – 1990 óta – egy országgyűlési határozat rendelkezik a megyék nevéről és székhelyéről.
[szerkesztés] Magyarország megyeszékhelyei
- Békéscsaba (Békés)
- Budapest (Pest)
- Debrecen (Hajdú-Bihar)
- Eger (Heves)
- Győr (Győr-Moson-Sopron)
- Kaposvár (Somogy)
- Kecskemét (Bács-Kiskun)
- Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén)
- Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg)
- Pécs (Baranya)
- Salgótarján (Nógrád)
- Szeged (Csongrád)
- Szekszárd (Tolna)
- Székesfehérvár (Fejér)
- Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok)
- Szombathely (Vas)
- Tatabánya (Komárom-Esztergom)
- Veszprém (Veszprém)
- Zalaegerszeg (Zala)
