Széchenyi István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján! |
Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István, (1791. szeptember 21., Bécs – 1860. április 8., Döbling), politikus, író, a „Legnagyobb magyar”, eszméi, működése és hatása által a modern, az „Új Magyarország” egyik megteremtője.
[szerkesztés] Gyermekkora
Apja gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja tolnai Festetics Julianna grófnő, gróf Festetics Pál lánya volt, aki első férjének, Széchenyi Józsefnek 1775. november 20-án bekövetkezett elhunyta után 1777. augusztus 17-én pápai engedéllyel annak testvéréhez, Ferenchez ment nőül. A házasságukból született öt gyermek, három fiú és két leány közül István volt a legfiatalabb.
Az ifjú Széchenyi gyermekkora Nagycenk és Bécs között megosztva telt. Nevelését otthon, a szülei házánál nyerte, amelynek az atya irányelvei szerint való vezetését Liebenberg (Lunkányi) János magántanító vállalta magára. Mellette egyes tantárgyakat külön szaktanárok tanítottak. Így Révai Miklós, a magyar nyelvészet egyetemi tanára, aki szépen is rajzolt, tanította az architektúrát, egy Poupar nevű házi káplán az olasz és francia nyelvből adott órákat. A család körében a magyar nyelv volt az uralkodó s a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt. Midőn Kazinczy Ferenc egy alkalommal a grófi családot meglátogatta, az apa azt kívánta tőle, hogy gyermekeivel csak magyarul beszéljen. Mint későbbi nyilatkozatai bizonyítják, nevelésére különösen anyja gyakorolt jótékony befolyást. Széchenyi nem a korán érett, hanem a szorgalmasan és alaposan tanuló gyermekek közé tartozott, s a vizsgákon, melyeknek magát az atyja kívánsága szerint évenként egy nyilvános iskolában alá kellett vetnie, kitűnő eredménnyel felelt meg.
[szerkesztés] Katonáskodása
[szerkesztés] Utazásai
Katonáskodása e hosszú idejét, melyet közbe-közbe hosszasabb szabadságolás szakasztott meg, önképzésre és utazgatásokra fordította. 1815 szeptemberében újra Franciaországban van, innen Angliába evezett át, mindenütt élénk figyelemmel kísérve a kifejlődött kultúra vívmányait s azon intézményeket, melyeket később hazájában meghonosítandó volt. Egy újabb olaszországi út (1817 májusa) az olasz kötészet, egy görögországi utazás a Boszporuszon, Kis-Ázsia partjain, s az Archipelaguson a görög irodalom, a művészet és régészet tanulmányozására serkenti minden szép és nemes iránt fogékony lelkét. Hazatérve, Magyarország és Erdély nevezetesebb városait kereste föl, s utazása alatt több, életre szóló ismeretséget és barátságot kötött. Ekkor látogatta meg Felsőbüki Nagy Pált és Wesselényi Miklós bárót is (1821. augusztus 1.), aki vele rokon lélek volt, s lángoló szeretete – mint később maga irja – magasztos felfogása és bizonyos varázs, melyet annyiakra gyakorolt, elbájolták lelkét, s örök barátságot fogadtak egymásnak, amelyet később azonban eltérő politikai nézeteik miatt kölcsönös elhidegülés szakított meg. A külföldön és a hazában tett utazás s ennek hatása alatt a külföldi és hazai állapotok elmaradhatatlanul fölmerülő összehasonlítása már ekkor élénken éreztette vele a magyar nemzet szellemi és anyagi téren való hátramaradását, s felkölté benne a vágyat a külföldön látott és nálunk ismeretlen üdvös intézmények meghonosítására.
[szerkesztés] Lóverseny
Első ilyen irányú terve a lóverseny behozatala volt, mely Ausztriában, épp úgy mint nálunk, ismeretlen volt. Az eszmének többeket megnyerve, kihallgatásra ment I. Ferenc királyhoz, s ennek felszólítására 1822. janúár 31-én írásban is benyújtotta javaslatát. A lóverseny-egyesület védőjévé a nádort is megnyerte.
Újabb külföldi tanulmányút Wesselényi társaságában (1822. március 1-jétől szeptember 26-áig). Azzal a közös elhatározással indultak el, hogy a külföld gazdasági és egyéb viszonyait, különösen lótenyésztését tanulmányozzák. München, Stuttgart, Párizs, a l'Aigle és Mortagne között fekvő trappista zárda és London (május 15.) voltak ez út nevezetesebb pontjai. Figyelmüket mindenre kiterjesztik, aminek tanulmányozását Magyarország tervbe vett formálásához hasznosnak tartják. Hosszabb pihenés után, melyet gazdaságának rendezése, a lóverseny ügyének sürgetése, eszméi érdekében a hazában tett kirándulás több ízben szakasztott félbe, 1825. május 10-én a X. Károly koronázási ünnepélyére küldött Esterházy Pál herceg társaságában ismét útra kelt Párizs felé. Ez út alatt különösen a XIV. Lajos alatt épített Canal du Midi ragadta meg figyelmét s kelté föl benne a Duna- és Tisza-szabályozás gondolatát. Dél-Franciaországban és Olaszországban, melyből ez alkalommal Nizzát, Torinót, Milanót, Velencét s végül Triesztet érintette, a selyemtermelésről és szederfa-tenyésztésről gyűjtött adatokat, s azután sietett haza az országgyűlésre, mely 1825. szeptember 11-ére Pozsonyba volt összehíva s az 1791 évi országgyűlés küldöttségei munkálatainak napirendre tűzése által nevezetesnek igérkezett.
[szerkesztés] Akadémia alapítása
Már az 1791 évi országgyűlés tudományi bizottsága fölvette programmjába a katonai és képzőművészeti akadémián kivül egy magyar tudományos akadémia felállítását, s most ez országgyűlésen a követek november 2-ai és 3-ai kerületi ülésében ennek eszméjét ismét fölelevenítették. Már az első gyűlésben szóvá tette ennek szükséges voltát Máriássy Sáros vármegyei követ, de különösen gyújtó hatása volt másnap Felsőbüki Nagy Pál beszédének, melyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, akik elhanyagolják nemzetiségünk és nyelvünk érdekeit. A közlelkesedésben, melyet a beszéd keltett, Sz. a hallgatóság közül a követek asztalához lépve, engedélyt kért a szólásra s ezt megnyerve,„a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” felajánlotta minden jószágának egyévi jövedelmét, melyet 60 000 forintban állapított meg. Leírhatatlan örömmel és meghatottsággal fogadták e kijelentését, s utána egymásután keltek föl s tették meg ajánlataikat Vay Ábrahám (8 000), Andrássy György gróf (10 000), Károlyi György gróf (40 000) és még többen; november 8-án a négy első alapító a nádorhoz s az alsó és felső táblához már írásban is benyújtotta ajánlatát, november 21-én pedig az alakítandó tudós társaság tervének alaprajzát. A nádor bizottságot nevezett ki ez alaprajz tárgyalására, s ebben Sz. is tevékeny részt vett. A bizottság munkálatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is megnyerték (1825-27-iki XI. t.-c.).
[szerkesztés] Metternich
Míg az országgyűlés tartott (november 10.), időt szakított arra is, hogy Metternich kancellárnál – akivel családi összeköttetése is volt – látogatást tegyen. E látogatás után, mely alatt beszélgetésük a magyar politika, különösen az országgyűlésen tárgyalt kérdések körül forgott (december 15.), felszólítására írásban is beadta hozzá emlékiratát (Meine Berichte), melyben ezekre vonatkozó nézeteit kifejtette. Metternich jegyzeteket tett rá, melyekben, miként már előbbi beszélgetésük alkalmával, nem titkolta el rosszallását Széchenyi politikai álláspontja fölött, s figyelmeztette, hogy nagyon messzire megy, megrontja az ifjúságot, majd megbánja, mikor késő lesz; ne ragadtassa el magát a tapsok által, gondoljon a holnapra is. Széchenyit mindez nem tartotta vissza, hogy az országgyűlésen ezután is többször fel ne szólaljon, valahányszor a magyar nyelv, a szabadság, vallási türelem stb. kérdése került szóba, mindannyiszor szabadelvű szellemben; nem riasztotta vissza ettől az elnöklő nádor rendreutasítása sem, melyet három ízben vont magára, sőt hogy nézetei szabad kifejtésében katonai rangja se akadályozza, 1826. február 15-én, tizenhét évi szolgálat után erről is lemondott.
[szerkesztés] Nemzeti kaszinó
Szintén ezen országgyűlés idejére esik Széchenyi e másik alkotása, melyet a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatása, az összetartás erősítése s némileg saját eszméi terjesztése céljából alapított. Az első tagokat ő gyűjtötte, részt vett az alapszabályok kidolgozásában s buzgósága a tagok gyűjtésében később se lankadt s 1830-ban Metternichet is megnyerte tagnak. 1827. június 10-én tartá az egyesület alakuló gyűlését 150 taggal, kik közül mintegy 45-en voltak jelen s a következő évben már az alapszabályokat is a közgyűlés elé terjeszthették (l. Széchenyi-emléklakoma).
[szerkesztés] Irodalmi fellépése
Eszméi terjesztésére másik eszközül a sajtót választotta, melyhez először tárgyat kedvenc szakmája a lótenyésztés szolgáltatott. 1828-ban jelent meg e téren alapvető röpirata a Lovakrul, melyben hosszas tanulmányozással szerzett tapasztalatai után a lótenyésztés nemzetgazdasági fontosságát fejtegeti s e téren hátramaradásunkat s ennek okait ismerteti. Szerinte „csak magunktól függ, hogy a világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk és hogy a magyar ló mindenütt érdemlett elsőbbséget nyerjen”. Ugyanez évben kezdett másik nagyobb jelentőségü munkája a Hitel irásához, melyen egy évig dolgozott s 1830-ban tette közzé, hogy benne foglalt új és átalakító eszméivel s reformterveivel forrongásba hozza s az általuk keltett szellemi harc segélyével a haladás útjára terelje a nemzetet. Államgazdasági irodalmunk e geniális alkotása, melyet „Honnunk szebblelkü asszonyinak” ajánl, sorra veszi mezőgazdaságunk, kereskedelmünk égető kérdéseit és a jelen állapotnak „tiszta magyar sziv” érzésével írott rajza után meglepő biztossággal jelöli ki: Mit kell tenni és min kell kezdeni? Geográfiai helyzetünk, a pénz szűke, kereskedői konkurrencia, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, termelés hiánya, rossz közlekedés, belfogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, kereskedőbecsület, nemzeti bank, a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények, politika stb. mind tárgyalás alá kerülnek, mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Jó részben ugyanezeket fejti ki még részletesebben Világ c. munkájában, melyet Dessewffy József gróf támadása ellen (1831) a Hitel védelmére irt, és amelyben ezenkívül annak beismerésére is akarja birni nemzetét, hogy mindenben hátra van, s ha már az „önvallomáson” átesett, arról is meggyőzi, hogy mint erőtől pezsgő fiatal nép ”csudálatos magasságra emelheti magát és minden lehet, ha közértelmességét s nemzetiségét kifejti”, hogy Buda és Pest egyesítése Magyarország fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a nemzet haladása a királyi széket is erősíti stb., továbbá meggyőző bizonyítékokkal védi a megtámadott egyesületeket, a kaszinót, pesti lóversenyt stb. E két mű e két év legnagyobb eseménye és hatásuk leirhatatlan volt; két pártra szakították a nemzetet: egyik, mely Sz.-t képzelgőnek tartotta s művét megégette, a másik, mely „diadal fiá”-nak nevezte és a nemzet megváltójának tekintette és égig magasztalta. A színügyet szintén melegen felkarolta, s erre vonatkozólag nagy tervekkel lépett föl A magyar játékszinrül (1832) röpiratában s évek múltával is a Társalkodóban. A színházi alap összegyűjtését részvények által tervezte, és az épületre vonatkozólag már külföldön gyűjtött tervrajzokat. Fáy és Földvári színházépítési tervét kisszerűnek tartotta s azért nem is pártolta.
[szerkesztés] Dunai út
Rég ápolt vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek egész a Fekete-tengerig. 1830. június 24-én indult kiséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza, s a szabályozás nehézségeiről saját tapasztalatai útján győződjék meg. Ez útnak, mely Pesttől Konstantinápolyig terjedt, Orsova, Galac, Konstantinápoly, hazatérőben Pozsarevác (hol Milos hercegnél időzött), Szendrő, Belgrád voltak nevezetesebb pontjai. Útközben Bujukderéből tudósította József főherceg nádort megtett útjának céljáról, s felajánlotta szolgálatait egy, a Duna végig hajózhatóvá tételére vonatkozó javaslat előterjesztésére. 1833. június. 20-án kapta erről a nádor megbízását, s ettől kezdve mint királyi biztos 10 éven át vezette a munkálatokat. Ez év július 8-án indult el újra, s 29-én kezdte meg Orsován a sziklarepesztést s bár az eszközök elégtelensége, a török kormány akadékoskodása miatt lassan haladhattak, 1834-re már egy Argo nevü hajóval átkelhettek. Közben (1833. szeptember 3.) egy gőzhajóval, mely a Tiszán az első volt, Szegedre is elrándult, hol nagy lelkesedéssel fogadták.
A gőzhajózás ügye is állandóan foglalkoztatta. A Dunagőzhajózási társulat ügyét nálunk ő karolta fel s ő támogatta a bécsi kormánynál, a nádornál, az országgyűlésnél (első gőzhajó Budapest s Zimony között 1831 március 16.); később egy egész cikksorozatban ismertette e vállalatot s nagy kereskedelmi fontosságát. Az ő buzgólkodása hozta létre a balatoni gőzhajózást is, ő indítá a mozgalmat, gyüjtött részvényeseket stb. (1846. szeptember 21-én első gőzhajó)
[szerkesztés] Stádium
Politikai tevékenysége sem sokáig szünetelt. Két nagy művének, a Hitelnek és a Világnak kiegészítésére adta ki Lipcsében 1833-ban ezekhez szellemben és tárgyban hasonló művét: a Stádiumot, melyben reformterveit még szabatosabban kifejti, s a római XII táblás törvényre emlékeztetőleg 12 pontba foglalja.
E pontok: 1. Hitel. 2. Ősiségi jog (aviticitas). 3. Fiscalitas. 4. Birtokképesség. 5. Törvény előtti egyenlőség. 6. Nemtelenek pártvéde. 7. Házi pénztár és országgyűlési költség terheit mindenki idom szerint viselje. 8. Vizek, utak, belvámok stb., országgyűlési tárgyalások alá tartozzanak. 9. Monopóliumok, céhek, limitációk eltörlése. 10. Törvény csak magyar nyelven szerkesztessék. 11. Csak a helytartó tanács kormányozzon. 12. Ítéletek, tanácskozások nyilvánossága.
E nagy mű megírása után, melyet Arany a Hitellel és Világgal együtt «három égbe nyuló piramidnak» nevez, melyek közül egy is halhatatlanná tette volna nevét, ismét újabb terv foglalkoztatja pihenést nem ismerő elméjét. 1834 közepén a vaskapui munkálatok vezetése mellett hozzákezdett Hunnia c. műve írásához, melyben a magyar hivatalos nyelvvé tétele mellett érvel. A művet kéziratban hagyta, csak posztumusz jelent meg.
[szerkesztés] Házassága
1824. augusztus 2-án látta legelőször Seilern-Aspang Crescence (Louise) osztrák grófnőt (1799-1875), Zichy Károly gróf feleségét, s ez időtől kezdődik az a jótékony befolyás, melyet a grófnő reá folyton gyakorolt; lázas tevékenysége közben egyedül résztvevő barátnője figyelmében, buzdításában és bátorításában talált enyhülést. Eszményi szerelmét híven megőrizte szívében, míg 1836. február 4-én Zichy gróf halála után hitveseként zárhatta keblére.
1836-39-ben további tevékenysége a Duna-szabályozás, a Lánchíd és a lóverseny ügye között oszlott meg. A Lánchíd építésére vonatkozó szerződést az országos bizottság, melynek Sz. legtevékenyebb tagja volt, ez évben kötötte meg, a lóverseny ügye iránt Néhány szó a lóverseny körül c. kötetben igyekezett érdeklődést kelteni.
[szerkesztés] Kossuth
Széchenyi állandóan aggódó figyelemmel kísérte Kossuth Lajos politikai szereplését, melytől saját alkotásai fennmaradását féltette. Minél inkább nőtt Kossuth népszerűsége s mennél merészebben lépett fel követeléseivel a Pesti Hírlapban, melynek szerkesztője volt, annál inkább nőtt Sz. aggodalma, hogy e túlzás oda dobja vissza hazáját, ahonnan csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült kiemelni. A fenyegető veszély érzete, amelyet rajongó hazaszeretete talán a valóságnál is nagyobbnak képzelt, arra indította, hogy még mikor nem késő, megkísérli annak feltartóztatását. E célból írta «szive vérével» Kelet népe c. művét, melyben megdöbbentő módon rajzolja le Kossuth elé, hová vezet az ő politikai iránya, a «szív andalgásaival való kormányzás», s prófétai hangon fenyeget egy közelgő forradalommal, s ezen Kossuth-hoz intézett kéréssel végzi be művét: «tépje bár személyemet ahogy tetszik, minden ceremónia nélkül, de csak istenért ne használja nimbusát és népszerűségét Magyarországnak zavarba hozására. Még mindenre van idő és azért iparkodtam minél előbb lépni fel; de nemsokára többé nem lesz, mert mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület, ugy oda van élet és minden remény». Kossuth maga, Eötvös József báró, Fáy, Dessewffy és többen hasztalanul kísérelték meg, hogy aggodalmait eloszlassák, ez többé nem sikerült. Sz. tovább is a forradalmi izgatót látta benne. Két pártra szakadt e kérdésben a nemzet is, s a kisebb tartott Sz.-vel. Sem ez, sem népszerűségének folytonos csökkenése nem tartotta vissza, hogy országgyűlésen, vármegyei gyűlésen és ahol alkalma nyílt rá, ismételten fel ne emelje tiltakozó szavát Kossuth iránya és modora ellen.
[szerkesztés] Újabb alkotásai
Politikai működése mellett tovább folytatta közgazdasági újításait. Az állattenyésztés fejlesztésére, melynek érdekeit állandóan szívén viselte, alakította 1830. június 11-én az Állattenyésztő Társaságot, melynek elnöki tisztét is elvállalta. 1835.-ben (június 6. és 8.) még szélesebb alapokra fektette, ekkor változtatta nevét is Magyar Országos Gazdasági Egyesületté. 1840.-ben mozgalmat indított, beutazta az országot a szederfa-tenyésztés és selyemtermelés érdekében, maga is írt egy művet: A selyemrül, s a soproni szederegyesületnek elnökségét is elvállalta. 1842. augusztus 24-én megérte azt az örömet, hogy a Lánchíd alapkövét a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették. 1828 óta folyton foglalkoztatta ennek terve, levelezett s utazott ez ügyben: egy év múlva készen volt a tervrajz, s azt 1832.-ben Pest városa is elfogadta. Andrássy György gróffal együtt e végett tett angliai utazásáról írt jelentését nyomtatásban is kiadta. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, mivel az általános fizetés elvét is összekötötte vele, ez pedig rést tört a nemesi kiváltságokon. Ugyanilyen tárgyúak: Adó és két garas és Magyarország kiváltságos lakósihoz című röpiratai. A Duna-szabályozás után másik kedvenc tervének megvalósítását, a Tisza-szabályozást is ez időben kezdhette meg. 1845. augusztus 16-án a magyar királyi helytartó tanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére állíttatott, s a munkálatokat azonnal megkezdte. Rendezési tervét és az ügy fejlődését több műben ismertette. Közben ismét felemelte intő szavát Kossuth politikája ellen 1847-ben kiadott Politikai programmtöredékek röpiratával, de ez hatástalanul hangzott el.
[szerkesztés] Közlekedési miniszter
A márciusi napok váratlan eseményei, a magyar független felelős minisztérium megalakulása reményt ébresztettek benne nemzeti önállóságunk megmaradásáról, s Batthyány Lajos gr. miniszterelnök felkérésére 1848. március 23-án elvállalta a közlekedésügy és közmunka tárcáját. Széchenyi felkérése a közlekedési tárca élére mai szemmel magától érthetődőnek tűnik – hiszen 1848-ra évtizedes munkája feküdt Magyarország közlekedési eszközeinek kialakításában, de radikális politikai ellenfelei – különösen a márciusi ifjak – számára minisztersége elfogadhatatlan volt. Széchenyit kétségek gyötörték, helyesen cselekedett-e, amikor nézeteinél radikálisabb kormányban tisztséget vállalt. Naplójában – igazi feketehumorral arrólt írt – most írta alá halálos ítéletét, fel fogják akasztani, ráadásul Kossuthtal együtt... de csak azt fogja kérni, hogy legalább egymásnak háttal fordítva akasszák fel. A meghasonlás, mely közte és Kossuth között volt, a kabinetbe lépés után sem simult el, s most közelebbről nézve még sötétebb színben látta a Kossuth politikájától fenyegető veszélyt, mely mindinkább a dinasztiával való szakadás felé vezetett. A minisztertanácsban és a képviselőházban is (augusztus 19.) hasztalanul szólalt fel ellene. Széchenyi közel öt hónapig, 1848. áprilisától szeptember elejéig állt a tárca élén. A minisztérium apparátusa 48 főből állt.
[szerkesztés] Betegsége
Széchenyi távozása a közélettől drámai körülmények között zajlott le. Az uralkodóházzal mindvégig megegyezést kereső Széchenyi nem bírt megbírkózni a saját, egyedül helyesnek tartott politikai meggyőződése és a valóságos politikai helyzet közötti különbséggel. 1848 augusztusától egyre sűrűbben a közelgő nemzethalál víziója gyötörte, melyért önmagát tette felelőssé. Azt élte át, most jött el az utolsó pillanat, most van utolsó esély arra, hogy megakadályozza a nemzet pusztulását. A gróf ezért nap mint nap útra kelt, tárgyalt, győzködte ellenfeleit, s eközben rettenetes lelkiismeretfurdalások gyötörték, nyomasztó önvád mardosta. Utolsó, széttépett levelében azt írta, vértanuhalálhoz fogható az a halálos tusa, melyet mióta miniszter, kiállt. Szeptember elején már környezete is tudta, Széchenyi beteg. Amikor szeptember 5-én betegszabadságra indult, Széchenyi számára világos, soha többé nem fogja látni Pestet. A honfiúi bánat, a folytonos tépelődés a haza sorsán lassanként megtörték szellemi erejét. Képzeletében látta a forradalmat, mint mészárolja testvér a testvért; az égboltozatra lángbetűkkel látta fölírva Kossuth nevét, s gondolatai rohamától, képzeletétől nem menekülhetett többé. Orvosa, Balogh Pál szeptember 5-én Döblingbe, a Goergen gyógyintézetébe vitte. Itt volt évek hosszú során eltemetve, híven ápolva szerető nejétől, aki evégett Bécsbe tette át lakását, s folyton érintkezett vele és környezetével. Lassanként állapota annyira javult, hogy nejével levelezett, honfitársaival, akik gyakran látogatták, politikáról is társaloghatott s gazdasága ügyeit is maga vezethette. Később a félbeszakasztott irodalmi foglalkozáshoz is visszatért, átjavította Pesti por és sár és Hunnia című műveit, hogy Török János azokat közzétehesse. Új munkához is kezdett; itt irta Önismeret c. művét, melybe megfigyeléseit, eszméit rakta le a gyermek tehetségeinek harmonikus fejlesztéséről, a testi nevelés fontosságáról és egyéb pedagógiai kérdésekről.
[szerkesztés] Ein Blick
De ennél sokkal messzehatóbb jelentőségű egy másik politikai irányú műve. Az 50-es évek végén Sz. lakóhelyén mindazok megfordultak, kiknek eszméjük volt a Magyarország bizonytalan helyzetére vonatkozó kérdések megoldására, vagy készségük az abszolút kormány és rendszere támadására. Ezek rendesen eljöttek Sz. tanácsait kikérni, s Sz. azonkívül e művek közrebocsátásáról is gondoskodott. Ilyen volt Hollán Ernő, a Zur ungarischen Frage című mű, Kecskeméthy Aurél, Die Lebensfrage Österreichs szerzője stb., aki mint cenzor az ilyen irányú tiltott politikai röpiratokat rendesen megszerezte és megküldte Sz.-nek. De egyszersmind titokban már előbb maga is dolgozott egy ilyenen, mely nemcsak terjedelem, hanem hang, tartalom és hatás tekintetében is messze ezek fölé magaslik Ein Blick című műve (1859), melyet a Rückblick, egy 1857-ben névtelenül megjelent mű hívott ki. E mű célja az volt, hogy Bach miniszter kormányrendszerét igazolja, s a Magyarországról fölhangzó panasz és elkeseredéssel szemben az osztrák politikai irányadó köröket félrevezesse. A közvélemény a szerzőségét is Bach miniszternek tulajdonította: ez indította Sz.-t, hogy tollat ragadjon annak «lerántására». A «sárga» könyv, mely így jött létre, a lángész és szenvedély e sajátságos és páratlan alkotása az élc, a maró gúny, minden elképzelhető epiteton és szójáték segélyével kíméletlenül pellengérre állítja s nevetségessé teszi a gyűlölt miniszter politikáját és személyét egyaránt. E mű, melyet Rónay Jácint közvetítésével Londonban nyomtattak, Sz. nagy lelkének ez utolsó erőfeszítése, s egyik legfőbb oka lett a Bach-rendszer bukásának, de egyszersmind oka Széchenyi tragikus halálának.
[szerkesztés] Halála
A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, s elkobozta iratait, melyek alapján messze ható politikai összeesküvést vélt fölfedezni, s amellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve menedékhely lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, egy régi jó barátjának, Jósika Sámuel bárónak váratlan halála, az újra elborult politikai kilátás izgatottságát rendkívül növelték, s egy végzetes pillanatban (1860. április 7-8. között eső éjjelen, vitatott körülmények között) önmaga ellen fordította fegyverét. Korábban (1848. szeptember 5-én) Esztergomban már kísérelt meg öngyilkosságot, amikor délután 4 és 5 óra között a Dunába vetette magát a hajóhídról, ekkor azonban szerencsésen kimentették.[1] A Magyar Tudományos Akadémia külön gyászünnepet tartott emlékére, melyen Eötvös József báró tartott emlékbeszédet, Szász Károly és Arany János ódáikat olvasták fel.
[szerkesztés] Művei
- Lovakrul (Pest 1828, németül: Über Pferde, Pferdezucht und Pferderennen. Übers. von Jos. Vojdisek, u. o. 1830. Birálata: Orosz Józseftől, gróf Széchenyi István mint iró, Pozsony [Snischek] 1832, 351-386. old.).
- Pesti lóversenykönyv 1828-ról. Irta a' ló-versenezés választottsága nevében gróf Sz. I. és Döbrentei Gábor (nyomtatási hely és év nélkül).
- Hitel (Pest, Trattner-Károlyi 1830). ezen évben még két kiadást ért, 1832. pedig negyedik kiadása is megjelent. A magyar kiadást a német fordítás is csakhamar követte. Első fordítása még azon évben megjelent Wigand Ottónál (nyomatta Maret György Lipcsében), a fordító neve nélkül. E «nemcsak felette hiányos, de szinte egészen felforgatott s ekkép gyakran éppen ellenkezőt mondó fordítás» ellen, mely p. virtualitást Virtuosität-tel, paralysist Parallele-vel fordította, Sz. élesen kikelt Világ c. művéhez adott Jelentésében s pörindítással is fenyegetőzött. A kiadó még e Jelentés publikálása előtt értesülvén, hogy kiadványát többen, ezek között maga Sz. is, rossznak tartják, fölkérte Sz.-t, hogy jelölje meg a fordításban előforduló hibákat. Sz. a kiadónak tollbamondta a kijavítandó nagyobb hibákat és igy jelent meg még azon évben a második javított és bővített kiadás, melyen már a fordító (Vojdisek József, egy francia nyelvtani könyv, egy német nyelvü pesti címtár és Házi ügyvéd szerkesztője) neve is rajta áll. (V. ö. e kiadás elején a kiadó előszavát.) E kiadásnak függeléke is van: Anmerkungen und Zusätze von einem ungarischen Ptrioten címmel, mely 1831. magyarra fordítva Toldalék-észrevételek gróf Sz. István Hitel címü munkájához. Egy hazafitól c. alatt két kiadást ért. Szerzője, mint a fordítás külön előszava és Sz. már említett Jelentése (ez utóbbi következő passzusa: «Vojdisek úr az ellen, hogy fordítását jónak nem találtuk, egy külön nyomtatványban panaszkodott») sejteti, szintén Vojdisek. sz. ezután sem ezt, hanem Paziazi Mihálynak az eredeti harmadik kiadása után készült s 1831. a Trattner Károlyi cégnél Kreditwesen c. alatt megjelent fordítását tartotta hitelesnek s megbizhatónak, aki a fordításhoz a szerző engedélyét előre megszerezte. A Hitel legélesebb kritikája és cáfolata Dessewffy József gróftól: a Hitel címü munka taglalatja (Kassa 1831, németül Ludwigh Sámueltől, u. o. 1831). Hatása latt irott mű: Pius Desiderius. Ueber Erziehung und Unterricht in Ungarn. In Briefen an den Grafen St. Széchenyi. Verfasser des Buch: der Credit (Wigand, Lipcse 1833).
- Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba s előitélet eligazítására (Pest 1831, németül: Licht oder aufhellende Bruchstücke und Berichtigungen einiger Irrthümer und Vorurtheile. Aus dem Ungarischen übersetzt von Michael V. Paziazi, u. o. 1832). Birálatai és cáfolatai: Orosz Józseftől, Vélemnyek a Világ címü munkáról (Gróf Széchenyi István mint iró, kiadta Balázsfalvy József [Pozsony 1832] címü német nyelven is megjelent kiadványában); u. o. Ponori Thewrewk Józseftől, Töredék-észrevételek a Világ c. munkára; Dessewffy Aurél gróftól, Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében (Kassa 832, Dessewffy Aurél, Marcel és Emil neve alatt, németül Pest 1833); Világ homálya, a Sas címü lap közleményei stb.;
- A magyar játékszinrűl (Pest 1832). Folytatásai Néhány szó a nemzeti játékszin körül és Marseillaise c. cikkei, melyek a Társalkodó 1835. (87. sz.) és 1840. (93. sz.) évfolyamaiban jelentek meg.
- Gróf Andrássy Györgynek és gróf Sz. I.-nak a Budapesti hídegyesülethez irányzott jelentése, midőn külföldről visszatérének (Pozsony 1833, németül u. o.).
- Stadium (irta – 1831., kiadta Z... 1833, I. rész Lipcse 1833, a második rész nem jelent meg).
- Über die Donaudampfschiff-fahrt, aus dem Ungarischen von Michael von Paziazi, Buda 1836; magyarul Néhány szó a Duna-hajózás körül címen a Társalkodó 1834-36. évfolyamaiban jelent meg.
- Néhány szó a lóverseny körül (Pest 1838, németül: Einiges über Ungarn. Nach dem «Néhány szó a lóverseny körül...» übersetzt von Hermann Klein, Buda 1839).
- A selyemrül (Pest 1840). A Társalkodó 1840-iki évfolyama újra lenyomatta; függelékül szolgál hozzá Simon Nep. János műve: Függelék gróf Sz. értekezéséhez a selyemrül, közrebocsátja – Soporonban 1840. (a Sz. által indított mozgalom következtében keletkezett iratokat l. e lexikon Selyemhernyó címü cikke irodalmi rovatában).
- A Kelet népe (Pest 1841, 2. kiad. Pozsony 1841). Az 1841-es, pozsonyi kiadás reprintjének elektronikus változata a MEK-ben A Kelet népére vonatkozó vitában részt vett vagy ennek hatása alatt irott művek: Kossuth Lajos, Felelet gróf Széchenyi Istvánnak (Pest, Landerer és Heckenast, 1841); báró Eötvös József, Kelet népe és Pesti Hirlap (Pest, u. a. 1841); Fáy András, Kelet népe Nyugaton (Budán, egyet. bet. 1841, 2. kiadás Pest,Kilián, 1842); Kuthy Lajos, Polgári szózat Kelet népéhez (Pest, Heckenast, 1842); Vörösmarty (Hazai Gábor álnév alatt) birálata az Athenaeum 1841. 688. old. V. ö. Ballagi Géza, Az 1839-40-iki országgyülés visszhangja az irodalomban (Budapest 1890).
- A magyar academa körül (Pest 1842). Azon beszéd, mellyel mint akadémiai másodelnök az 1842. nov. 27-én tartott ünnepélyes közgyülést megnyitotta. Németül: Akademischer Vortrag. Übersetzt von Jos. v. Orosz (Pozsony, Schaiba 1843); újra kiadta Szász Károly, Gr. Sz. I. és az Akadémia megalapítása c. művében. A Gondolkodó magyarok sorozatban, 1981-ben megjelent kiadás szövege a MEK-ben
- Üdvlelde (Dessewffy Aurél gróf hátrahagyott némi irománytöredékivel. Magyar nyelv és ellenzői, Pest 1843);
- A jelenkorban megjelent: Adó és két garas (Buda 1844). 15. Magyarország kiváltságos lakósihoz (két füzet címlap nélkül; az első füzet végén ez áll: «Irtam Cenken 1844. ápr. 13-án», a másodikon: Pest 1844 jul. 6.) c. röpiratai.
- Balatoni gőzhajózás (Pest 1846).
- Eszmetöredékek, Különösen a tisza-völgy rendezését illetőleg (Pest 1846).
- Politikai programmtöredékek (u. o. 1847, németül: Politische Programm-Fragmente, 1847. Aus dem Ungarischen mit Anmerkungen eines Oppositionellen, Lipcse [Jurany] 1847).
- Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony 1848, egy vasúthálózatképpel).
- Véleményes jelentés a Tisza-szabályozási ügy fejlődésérül (Pozsony 1848).
- Töredékek gr. Sz. I. fenmaradt kézirataiból. Közli Török János: I. kötet Hunnia, irta 1835. (Pest [Heckenast] 1858); 2. kötetét, mely a Pesti por és sár cimü munkát foglalja magában, 1866. adta ki; toldalékja: A Buda-Pesti lánchid és a helytartósági közlekedési osztály genesise (2. kiad., 2 rész 1 kötetben, Pest 1872).
- Ein Blick auf den anonymen Rückblick, welcher für einem vertrauten Kreis, in verhältnissmässig wenigen Exemplaren im Monate Oktober 1857 in Wien erschien. Von einem Ungarn (London 1859, 3. kiad. London és Edinburg 1861. Magyarul: Sz. István «Blick»-je, közli V. Papp Miklós, 3 köt., Kolozsvár 1870.
- A Bach miniszter által irt v. inspirált mű címe: Rückblick auf d. jüngste Entwicklungsperiode Ungarns [Bécs, nyomtató neve nélkül] 1857).
- Halála után kiadott művei, összes művek, kivonatok: Gr. Sz. I. végrendeletének fő pontjai, jegyzetekkel közrebocsátja Török János (Pest 1860); Gr. Sz. I. verse anyjához, gr. Festetics Juliánához. Megelőzi Sz. nekrologja Toldy Ferenc által (Pest 1860); újabban kiadva: Toldy F., Magyar államférfiak és irók II. (Pest 1868, 4-8-12. old.);
- Töredék gróf Sz. I. kiadatlan irataiból, közrebocsátja Török János (Pest 1860);
- Gr. Sz. I. hagyományaiból: Magyarország sarkalatos törvényei és államjogi fejlődése 1848-ig (Pest 1864; Sz. István politikai iskolája saját műveiből összeállítva (I-III. köt., Pest 1863-64. E kivonatokat Török János készítette; 2. kiadás: Gr. Sz. I. munkái korszerü kivonatban, Pest 1871, 1 köt.);
- Önismeret (döblingi kézirataiból, Budapest 1875); gróf Sz. I. naplóiból (Eszmék, adatok, adomák. Összeállította Zichy Antal, Budapest 1880);
- Peregrinus, Magyarország újjászületése (Vezéreszmék Sz. I. gróf műveiből, Budapest 1887); gróf Sz. István munkái. Összegyüjti és kiadja a magyar tudományos akadémia. I. köt.
- Naplói. Adalék a nagy hazafi jellemrajzához. A magyar tudományos akadémia megbizásából összeállította Zichy Antal (Budapest 1884); II. kötet.
- Beszédei. Összegyüjtötte és jegyzetekkel kisérte Zichy Antal (1887); III-IV. köt.
- Levelei. Összegyüjtötte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Majláth Béla (1., 2. kötet 1889-90); V. kötet.
- Külföldi útirajzai és följegyzései (1890); VI. köt. Levelei (3. köt. 1891); VII-VIII. köt.
- Hirlapi cikkei (1. köt. 1828-43, 2. köt. 1843-48, Budapest 1893-94. E kötet végén Sz.-szótár); IX. köt.
- Levelei szüleihez (1896).
[szerkesztés] Emlékezete
- Budapesten szobrot állítottak fel az emlékére, amelyet József főherceg jelenlétében 1880. május 23-án lepleztek le.
- 1897-ben Sopron város is követte a példát.
- Az Akadémia újabban bronz-emléktáblával örökítette meg az 1825. november 3-i jelenetet, s újabban elhatározta emlékének évenkint megülését, összes művei kiadását, ereklye-múzeum berendezését.
- Róla nevezték el a Széchenyi-díjat.
- Életéről A Hídember címmel Bereményi Géza készített filmet 2002-ben.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 215 éve született a legnagyobb magyar Széchenyi István (életrajz) múlt-kor
- Szobra Miskolcon
- Széchenyi István emlékérem
- Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
- Széchenyi for president! – a legalkalmasabb államférfi a közvélemény szerint
- Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza : 1791-1860 (MEK)
[szerkesztés] Források
- ^ Pifkó Péter, Zachar Anna: Esztergom helytörténei kronológiája a kezdetektől 1950-ig
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
