Kisfaludy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

(kisfaludi) Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) költő, földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Forrás
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Szülei a Győr megyei Tétre költözvén, középiskoláit Győrben végezte kitűnő sikerrel; a bölcseletet és jogot Pozsonyban hallgatta, ahol az 1790–1791. évi országgyűlés tárgyalásai rendkívüli mértékben élesztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német szinházat, Schiller volt a kedvenc költője, s jeles hegedűjátszóvá is kiképezte magát. A jeles pozsonyi növendék a barátaival, Fejér Györggyel, Horváth Jánossal, Döme Károllyal együtt lelkesedett a magyar irodalom ébredésén. A törvénytanuláshoz azonban nem nagy kedve volt; atyja 1792-ben hazavitte maga mellé törvénygyakorlatra. Kisfaludy azonban semmi kedvet nem érzett az ügyvédségre, s azon év tavaszán katonának állt be az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. 1793. január 5-én kinevezték a testőrséghez Zala vármegye részéről. Bécsben a tanulmányai mellett a szórakozásból s a víg életből is kivette részét. Franciául és olaszul tanult. Volt egy olasz ideálja is: Salvatore Vigano, a balett reformátorának neje; nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit; rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel, valamint az ott lakó magyar írókkal: Göröggel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, Péteri Takács Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába vonhassa; de Kisfaludy folyton idegenkedett tőle, míg végre engedve sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan eligérkezett, de Martinovicsot ugyanaz nap elfogták.

A testőrség másodkapitánya s közte izetlenség támadván, több társával együtt a garnizon-ezredhez tétettek át. Növelte Kisfaludy búját egy más körülmény is: 1794 őszén szabadságát otthon töltötte, és a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos és zalai alispán leányával, Rozáliával, és szíve egész hevével szerelemre lobbant iránta, és a leány szivében is vonzalmat talált. De Itáliába indulása előtt búcsúlátogatást tett, és némi idegenséget sejtett az imádottban. Többszörösen fájt most neki ez az eset, és eltökélte, hogy a véres harcokban a halált keresi. E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak első Himfy-dalai. Rendeltetési helye Milano volt; a több ízben megvert ausztriai had visszaszorította és bekerítette Napoleon. A fellegvár őrsége 1796. június 29-én megadta magát, így Kisfaludy is hadifogollyá lett, és Franciaországba vitték. Jó csillaga Provance-ba vezette, ahol több hónapot töltött; Draguignan városában lakott a rue de l'Observance 46. számú házban. A szemközti házban lakó ifjú leány, a művelt Caroline d'Esclapon ismertette meg őt a korabeli francia lírával, ennek hatására kezdett el verseket írni. A történetet Kisfaludy a "Francia fogságom" című naplójában írta meg. Draguignanban a ház falán kis kerámia tábla őrzi a magyar költő emlékét.

Becsületszavára, még kiváltása előtt, visszabocsáttatván, St. Raffeaunál, Frejus mellett tengerre szállt, Genua felé vitorlázandó, hova egy hajótöréssel fenyegető veszélyes vihar után szerencsésen megérkezett. Mint ki nem váltott hadifogoly Klagenfurtban állítottatott meg. Itt először a hadikórház felvigyázata, midőn pedig 1797 márciusában a franciák oda is előnyomultak, több száz, katonaöltözettel töltött hordó megmentése bízatott reá, és e tisztének oly jelesül felelt meg, hogy a főhadi tanács dicsérő parancs mellett Wallis Olivér gyalogezredéhez tették át, melyhez Würtembergbe ment, hol 1798-ban főhadnagy lett. Időközben megköttetett a Campo Formió-i béke; ettől fogva Kisfaludy egészen a költészetnek élt. A béke felbomlásával, 1799-ben mint a rajnai hadtest tagja, a március 20-án osterachi, 25–26-án a stockaui, május 27-én a winterthuri s június 4-én a zürichi nagy, de szerencsés ütközetekben vett részt.

Végre 1800-ban, visszavágyván ahhoz, akit a szíve feledni nem tudott, a hadseregből kilépett, hazajött, és kedvesét, Szegedy Rozáliát az év elején nőül vette, s vele boldog házassága első öt évét Kámban töltötte; innét pedig 1805-ben Sümegre telepedett át a szűlőházába, és birtokán a mezőgazdaságnak és az irodalomnak élt. Ez időben lépett fel a közönség előtt is a Himfy szerelmei-vel. A Himfy név elterjedt az egész országban, és a nagy ismeretlen költő bálványa lett a közönségnek. Boldogsága dalai előszavában már megnevezte magát a szerző, s ekkor az iránta való lelkesedés a legnagyobb fokra hágott. 1809-ben a zalai felkelt nemesség őt lovasságához őrnagynak, István nádor pedig maga mellé szárnysegédnek választotta: kinek föltétlen bizalmasa lett. Egy, Napoleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványára adandó válaszirat szerkesztésével is őt bízták meg, de a körülmények ellenkezőt parancsolván, az elmaradt. A békekötés után I. Ferenc király a nemesi felkelésnek okleveles történetét kívánta a nádortól, aki Kisfaludyt bízta meg e munkával, s azt két év alatt (németül) el is készítette, mely a titkos levéltárba tétetett. 1820-ban a Marczibányi intézet a lefolyt években megjelent legjobb magyar könyvek jutalmáról tanácskozott, és 1818-ból az elsőség jutalmát, 400 forintot Kisfaludy Regéinek ítélte; a nádor elnöklete alatt az egyetem nagytermében tartott jutalomosztásra meghívott költő személyesen nem jelent meg, hanem a nádorhoz intézett hálairatában a jutalmát egy magyar zsebkönyv megalapítására ajánlotta fel; és ennek következtében indult meg aztán öccse, Kisfaludy Károly szerkesztésében az Auróra 1822-ben. Részt vett a nádor meghívására az 1828 telén a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében; 1830. november 17-én pedig az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá nevezték ki (300 forint évdíjjal), és az 1831. évi első nagygyűlésen meg is jelent. Az 1833. évi nagyjutalom közte s Vörösmarty Mihály közt megosztatván, a dicsőség ezen megosztása és barátaival való súrlódások annyira elkedvetlenítették őt, hogy 1835-ben lemondott a tagságról; szeptember 14-én az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta, s ezt szívesen vette.

Felesége, Szegedy Róza 1832. május 18-án, 57. évében meghalt; e csapás mélyen hatott Kisfaludyra, búskomor lett, és egyedüli vigasztalása kedves Anna húgánál tett látogatásai voltak, ahol annak nevelt leánya, Vajda Amália előzékenységével halmozta el az öreget; végre a fiatal leányt 1834. február 25-én nőül vette; azonban 1841. január 7-én ismét özvegyen maradt; gyermekei nem voltak. Sümegen és somlai magányában töltötte visszavonultan utolsó éveit, melyeket egyedül a balatonfüredi nyárszak vidított fel évenként, hol még 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett színházat, melyre Zala vármegye megbízásából folyton felügyelt, és hol mindvégig a közfigyelem tárgya volt. Az elhunyt öccse tiszteletére alapított és 1842-ben a körét kitágított Kisfaludy Társaság január 22-én tagsággal tisztelte meg, az ifjabb írói nemzedék pedig 1843. március 18-án a vármegyeháza termében fényes irodalmi ünneppel ülte meg a névapját.

Zala s több megye táblabírája volt. Nem kis mértékben keserítette el a Pesti Hirlap (1843. 270. sz.) vezércikke, amely az utolsó nemesi felkelést szégyenpolcra állította. Kisfaludy erre egy felvilágosító vezércikket küldött be, amely azonban meg nem jelenhetvén, az 1809. insurrectio történetét oklevéltárral szándékozott megírni négy kötetben; de a gondoktól terhelt élete s egy szerencsétlen elesésből származott sérülés ebben megakadályozta, s 1844. október 28-án meghalt Sümegen. A Magyar Tudományos Akadémián 1844. november 18-án Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet.

[szerkesztés] Művei

Könyvtárát, kéziratait és családi levéltárát szentmártoni Darnay Kálmán sümegi előkelő polgár ajándékozta 1897-ben a m. n. múzeumnak. (Az ajándék összesen 2154 nyomtatványból, 118 kötet kéziratból és 1017 régi oklevélből áll).

Költeményei a Figyelőben (I. 1876. édesanyja nevenapjára írt költeménye 1785. jún. 23.), az Aurórában (1822. Dobozy Mihály és hitvese s apróbb költ., 1823. Szent Mihly-hegyi remetesat., németül: Sagen und Novellen übersetzt von Georg v. Gaal, Wien, 1834. 1824. A megbosszult hitszegő, Antiochus), a Regélőben (1834–35. költ.,), az Emlényben (1837–38.), a Részvét Gyöngyeiben (1838. költemények), a Budapesti Árvizkönyvben (II. 1839. költ.), Honderű (1843. II. költ.), Aradi Vészlapokban (1844. költ.), az Ellenőrben (1847. Az 1809-iki insurrectiói történetet illető levelek); a Figyelőben (I. 1876. A szép lélek, II. 1877. K. beszéde az akadémia megnyitásakor).

1. Himfy szerelmei. A kesergő szerelem. Buda, 1801. (Névtelenül. Ism. Allg. Liter. Zeitung. Jena, 1802. 189. sz. Annalen der Oesterr. Liter. 1802. 8. sz. 3. kiadás a költő arczk. Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása. 1., u. ott, 1871., Bpest, 1875.)

2. Himfi szerelmei. Buda, 1807. két rész. (I. A kesergő szerelem. 2. kiadás II. A boldog szerelem. Ism. Annalen der Literatur 1809. II. 127. l.; a II. rész 2. kiadása. Pest, 1858. Magyar Remekírók gyémánt kiadása 2. 1864. u. ott és Bpest, 1878. Németül: Himfiys auserlesene Liebeslieder. Uebersetzt von Johann Graf Majláth. Leipzig, 1827. és 1832.)

3. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1807. (Ism. Allg. Lit. Zeitung 1808. 57. sz. Aunalen der Literatur 1810. II. 233, 413. l., Csobáncz. Tátika. Somló. 2. kiadás. U. ott, 1818. Vasárnapi Knyvtár I. 1. U. ott, 1856. és 1873.)

4. Hazafiúi szózat a mayar nemességhez. Pest, 1809. (Németül, ford. Schedius Lajos, Buda, 1809.)

5. Hunyady János. Historiai dráma. ua, 1816. (Ism. Wiener Allg. Theater Zeitung 1819. 25. sz. Új czímkiadása: Pest, 1836.)

6. Tátika Eine ungarische Sage aus des Herrn A. v. K. Regék a magyar előidőből oder Sagen aus der ungarischen Vorzeit, metrisch übersetzt von Georg v. Gaal. Wien, 1820.

7. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. Buda, 1825. (2. kiadás, Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása 5. köt. 3. kiadás. U. ott, 1860.)

8. Eredeti magyar játékszin. Buda, 1825–36. Két köt. (I. Az emberi szívnekörvényei. Szomorú játék öt felv., előadatott Budán 1833. okt. 28. A Dárday-ház. Magyar nemesházi rajzolat öt felv., Pesten 1843. ápr. 28., II. Zala vármegyéhez, költ. Kún László. Historiai dráma öt felv. A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv., Miskolczon 1831. decz. 11., Debreczenben 1832. aug. 10., Pozsonyban 1833. máj. 6.

Új czímkiadása Pest, 1836. két kötet.)

9. Himfy's auserlesene Liebelieder. Uebersetzt von Joh. Grafen Mailath. Pesth, 1829. a magyar szöveggel; 2. kiadás. U. ott, 1831. csak a német fordítás (az 1–5-ik éneket Handmann Adolf ford. az Ung. Revueben 1889.)

10. Kisfaludy Sándor munkái. Pest, 1833–1838. Nyolcz kötet. (I. Himfy szerelmei 1. A kesergő szerelem, II. Himfy szerelmei. 2. A boldog szerelem. III. Regék 1. Dobozy Mihály és hitvese. Kemend. IV. Regék 2. Döbrente. A megbosszult hitszegő. V. Regék. A magyar előidőből. 3. A szentmihályhegyi remete. Miczbán. Szigliget. Frangeán Erzsébet. VI. Regék 4. Csobáncz. Tátika. Somló. VII. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. VIII. Regék. Utolsó kötet. A somlai vérszüret. Eseghvár. Balassa Bálint).

11. K. S. minden munkái. Kiadja Toldy Ferencz. Pest, 1848. arczk. 2. kiadás egy kötetben. (3. kiadás. Kiadta Toldy F. U. ott, 1847. Hat kötet).

12. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1857. (Dobozi Mihály és hitvese. Somlai vérszüret. Eseghvár. Vasárnapi Könyvtár II. 9. és Budapest, 1874.)

13. Sagen aus der ungarischen Vorzeit, deutsch von F. Machik. U. ott, 1863.

14. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1866. Két füzet 32 képpe. (Csobáncz Tátika. Somló, Dobozi Mihály, Somlai vérszüret. Eseghváry).

15. K. S. válogatott munkái. U. ott, 1871. (Kis Nemzeti Múzeum 13. A kesergő szerelemből. A boldog szerelemből. Keménd. Szigliget. A somlai vérszüret. Balassa Bálint).

16. K. S. hátrahagyott munkái. Kiadta Toldy Ferencz. Pest. 1870–71. Négy kötet. (I. A kiadó előszava. Regeköltőnek hattyúdala XVI énekben. Antiochus, ó-világi rege. Jegyzetek. II. Elegyes versei. K. irodalmi zsengéi: Az elmés özvegy, vígj. egy felv. Seneca tragédiája három felv. Pozsony, 1790. Rinaldo és Armida, Tasso után szabadon 1790. 1–3. ének. III. A kiadó előszava. K. irodalmi zsengéi: Két szerető szívnek történeti, eredeti levelekben a múlt franczia háborúból 1799. Magyar Thalia. IV. A kiadó előszava. K. S. önéletrajza. Levelei hitveséhez az 1809. insurrectio korából 55 szám. Nyilt levél Kossuth Lajoshoz az 1809. insurrectio ügyében 1843. Emlékirat József nádorhoz Magyarország mostani állapotáról, s egy jövő nádorválasztásról 1838.)

17. K. S. összes regéi. Budapest, 1881. Két kötet. (Olcsó Könyvtár 129., 130. és Zöld Könyvtár 3.)

18. K. S. Naplója. U. ott, 1883. (Kisfaludy-társaság Évlapjai XV. 166–278. l.)

19. Kisfaludi Kisfaludy Sándor midnen munkái. Negyedik kiadás. Kiadja Angyal Dávid. Bpest, 1892. Hat kötet, aczélm. arczk. (I. Himfy szerelmei, Előszó. A kesergő szerelem. A boldog szerelem. Jegyzetek. II. Kisebb költemények. Jegyzetek. Regék a magyar előidőből. Előszó. Csobáncz. Tátika. Somló, Dobozy Mihály és hitvese. A szent Mihályhegyi remete. Megbosszult hitszegő. Gyula szerelme. III. Kemend. Döbrönte. Szigliget. A somlai vérszüret. Eseghvár. Miczbán. Frangyepán Eszrébet. Balassa Bálint. Viola és pipacs vagy hamis barát. Antiochus. A Jegyzetek közt Kisfludytól: Felelet a Regék eránt tett Jegyzésekre. Szigliget, néma ábrázolat. Eseghvár terve, töredék. A Leányvári tündér, töredék. IV. Hunyady János, historiai dráma öt felv. Az emberszívnek örvénnyei, szomorújáték öt felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Hunyady János prózai kidolgozásának két töredéke. Előszó az Eredeti Magyar Játékszinhez. V. A Dárday-ház, magyar nemesházi rajzolat öt felv., Kún László, historiai dráma öt felv., A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Kún László két prózai töredéke, Kún László prózában. VI. Az elmés özvegy. Bánk. Regeköltőnek hattyúdala. Két szerető szívnek története. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: II. András. Kendy Sándor. A magyar szinjátszó társaság. Változtatni való nevek a levelekben. Ism. Főv. Lapok 1893. 114. sz.)

Költeményeiből német fordításban: Toldy, Blumenlese aus ungarischen Dichtern. Pesth und Wien, 1828. (26 Himfy-dal és Csobáncz); Mailáth, Graf Johann, Magyarische Gedichte. Stuttgart, 1825.; Steinacker, Gusztáv, Pannonia, Leipzig, 1839., Wiener Literatur Zeitung 1814. 39., 40. sz., Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter, Iris 1826. (Csobáncz, Petz L. ford.), Gaal, Georg von, Sagen und Novellen aus dem Magyarischen. Wien, 1834. Olaszban: Conti d'amore. Traduzione del conte Sannazaro (Tudományos Gyűjtemény 1826.) Angolban: John Bowring, Poetry of the Magyars. London, 1830. (15 költeménye.)

Levelei: 1797-ből (Főv. Lapok 1873. 63. sz.), Kazinczy Ferenczhez, Kám 1808. júl. 27., Sümeg szept. 15., Sümegről Horvát Istvánhoz 1820. márcz. 15., 1833. jún. 14., 1835. febr. 24. (a m. n. múzeumi kézirattárban), Döbrentei Gáborhoz 1824. jan. 23. és 1833. szept. 22. (Nemzet 1886. 171. sz.), 1835. szeptember 22., 1844. jan. 23. (Figyelő I.), 1835. augusztus 5., 1844. febr. 13. (Irodalomtörténelmi Közlemények 1891.), öcscséhez Mihályhoz 1825. márcz. 25. (Vasárnapi Ujság 1888. 6. sz.), Kunoss Endréhez, 1838. jún. 27. (Figyelő XX 318. l. és Hazánk és a Külföld 1872. 9. sz., 1876. 165., 166. l.), a veszprémi uradalmi prefektushoz 1840. júl. 12. (Reform 1871. 156. sz.), a zirczi uradalmi ügyéshez 1827. decz. 10. (Fehérvári Hiradó 1882. 24. sz.); kéziratban a m. nemz. múzeum kézirattárában, Sümegről öcscséhez Jánoshoz 1825–1839. 24. darab, öcscséhez Károlyhoz 1825. jún. 28., Fáy Andráshoz 1837. jan. 18., 1843. decz. 12., Heckenast Gusztávhoz 1837. jún. 20.

Arczképe: aczélmetszet (eredetije Döbrenteinél), metszette Mayer Károly, kiadta Heckanast Gusztáv Pesten (az Emlényben 1837 és minden munkái mellett); kőnyomat, rajzoltaTorsch, nyomt. Schmid (Nemzeti Képtár 6. és a Rajzolatok 1835. évfolyamában); Rohn A. Pesten; rajzolta Grimm R., nyomt. Reiffenstein és Rösch, kiadta Vahot Imre 1860. Pesten; Barabástól a M. irók arczképcsarnoka cz. lapon 1856.

Szobra Balaton-Füreden, álló bronz szobor gránit talapzaton, 1860-ban jún. 11. leplezték le "Kisfaludy Sándornak Zalamegye tisztelői 1859" felirattal; ez újjal cseréltetett föl, melyet Vay Miklós báró mintázott, Röhlich és Pönninger öntöttek Bécsben és 1877. máj. 20-án leplezték le. Sümegen a Gerenday Antal készítette szobor a szülőházának emléktáblájával együtt 1870 őszén lepleztetett le; a sümegi casino termében is van egy kisebb szobra, melyet Küpry Károly készített 1868-ban. Síremléke most készül.