Sinka István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Sinka István (1897. szeptember 24. Nagyszalonta – 1969. június 17. Budapest): költő, író.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Díjai
3 Művei
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász Nagyszalonta környékén. 1919-ben házasságot köt Pap Piroskával. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatára küldte be 1. verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta 1. kötetének kiadását. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi és Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után Péczeli Katalinnal köt házasságot 1937-ben. 1939-ben Püski Sándor, a „Magyar Élet” kiadója jelentette meg Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek Szén Magda, 3. felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben Eltűnik a hóri domb c. elbeszéléskötetével jelentkezett újra.