Vésztő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Vésztő | ||
---|---|---|
|
||
Közigazgatás | ||
Ország | Magyarország | |
Régió | Dél-Alföld | |
Megye | Békés | |
Kistérség | Szeghalmi | |
Rang | város | |
Irányítószám | 5530 | |
Körzethívószám | 66 | |
Népesség | ||
Népesség | 7623 (2001) | |
Népsűrűség | 60,62 fő/km² | |
Földrajzi adatok | ||
Terület | 125,76 km² | |
Időzóna | CET, UTC+1 | |
Elhelyezkedése | ||
Vésztő: város Békés megyében, a Szeghalmi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Vésztő a megye északi részén található, közigazgatási területének határa északon a megyehatárral is azonos Sebes-Körös. Vésztő fontos csomópontja a környékbeli vasúti mellékvonalaknak. Saját fűtőházzal rendelkezik.
[szerkesztés] Megközelíthetősége
- Vonattal a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán és a 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. (A két vasútvonal Vésztő és Szeghalom között közös nyomvonalon fut.) Vasúton Kótpuszta, Okány és Szeghalom határolja.
[szerkesztés] Története
Vésztőt a legkorábbi írásos emlék 1350-ben említi először Vejzetheu (Vejszető) néven. A szabályozatlan Sebes-Körös hatalmas kiterjedésű vízjárta elöntési területén található kiemelkedéseken települt meg itt az ember, s alkotott kisebb-nagyobb élőhelyeket. Megélhetési lehetőségeket kizárólag a halászat adta, az egyik halfogó eszköz neve volt a vejsze, amiből a település nevét származtatják. Ezen kívül egyéb tudományosan alá nem támasztott néveredetelképzelések is léteznek: Víztő: a Sebes-Körös régi medrében vezető nagyobb ér csatlakozása a folyóba, Vesztő: a tatárjárás alkalmával az itt élők állítólag kaszákat helyeztek volna a folyó medrébe, amely megakadályozta a tatárokat az átkelésben, s számunkra volt vesztő(hely).
A török uralom alatt a település teljesen elnéptelenedett, s a Rákóczi-féle szabadságharc leverését követően, 1713-ban történt meg az újratelepítése a Hajdú-Bihar megyében lévő Bakonszegről. A betelepült lakosság megszervezi saját ellátását, vízimalmok létesülnek a Sebes-Körösön, munkába állnak a helyi kézművesek, iparosok. A lakosság többsége református, templomát 1782-83-ban építi fel, s 1825-ben bővíti. Vésztő 1871-ben nagyközségi státuszt kap, a vasúti közlekedés 1881-ben indul meg.
1925 karácsony estéjén a Sebes-Körös jeges árvize zúdul a község északi részére, elpusztítva mintegy ezer lakást és tanyát. A katasztrófa sújtotta községben Horthy Miklós kormányzó is látogatást tesz. 1927-ben épül az első villanytelep, 1928-ban fejeződik be az első járdásítás program.
Az élénk agrárszocialista mozgalom jelenlétét jelzi, hogy 1943 februárjában itt tartották meg az I. Országos Földmunkás Kongresszust. A német megszállás alól 1944. október 6-án szabadul fel és a Rábai-féle Vésztői Köztársaság 1944 decemberétől 1945. február végéig tartott. A második világháborút követő évtizedek történéseinek menete a megye legtöbb településéhez hasonlóan írható le, a gazdaság fejlődése, az infrastrukturális fejlesztések, a villanytelep, a víz-, gáz-, telefonhálózat kiépítéséig. Említésre érdemes, hogy 1982-ben fejeződtek be a Vésztő-Mágori ásatások, az átadás után a történelmi emlékhely egyre látogatottabbá és ismertebbé válik, ma igen jelentős idegenforgalmi központ, a népi írók szoborparkja, évenként megrendezésre kerülő Sárréti Piknik színhelye. Ez a terület Vésztő kialakulását jóval megelőzően is lakott volt, amire több, ásatásokkal alátámasztott bizonyíték van. A legfontosabb a mágori ikerhalom északi részében feltárt 6000 éves (neolitkor), s az azt követően egymásra települt emberi kultúrák maradványai. Az ikerhalom másikán a Vatához tartozó Csoltnemzetség létesített monostort, amely feltárt, részben rekonstruált formában látható a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelyen. A település 2001. július 1-jén városi rangot kapott.[1]
[szerkesztés] Neves vésztőiek, akik itt születtek, vagy szorosan kötődnek a városhoz
- Sinka István (Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. - Budapest, 1969. június 17.): költő, író, 1920-ban telepedett le Vésztőn. Versei 1930-tól jelentek meg. 1945-től ~1961-ig nem jelenhetett meg. [[1]]
- Szabó Pál író
- Itt született (1926. április 11-én Lakatos Menyhért író, akit 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal tüntették ki, 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1995-ben megkapta az Év Könyve elismerést, 1999-ben Babérkoszorúval, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíjával tüntették ki. († 2007. augusztus 21. Budapest)
- Itt született 1945. április 12-én Pardi Anna költő.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Mágor-puszta
- Csolt-monostor – 11.-12. századi romok [[2]]
- Sinka Emlékház
- Zsidó temető, dr. Bán Edit orvosnő síremlékével.
[szerkesztés] Testvérvárosai
[szerkesztés] Irodalom
Vésztő története, szerk.: Szabó Ferenc, Nagyközségi Tanács, Vésztő, 1982, ISBN 9630313405
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||
---|---|---|---|---|
Battonya | Békés | Békéscsaba | Csorvás | Dévaványa | Elek | Füzesgyarmat | Gyomaendrőd | Gyula | Körösladány | Mezőberény | Mezőhegyes | Mezőkovácsháza | Orosháza | Sarkad | Szarvas | Szeghalom | Tótkomlós | Vésztő |