Szarvas (város)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46.864° k. h. 20.557°

Szarvas

Szarvas címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

5540

Körzethívószám

Népesség

18 475 (2001)

Népsűrűség

114,35 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

161,57 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szarvas

é. sz. 46.864° k. h. 20.557°

Szarvas (szlovákul Sarvaš) város Békés megyében, a Szarvasi kistérség központja.

[szerkesztés] Fekvése

Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág). Közigazgatási területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt Körös partján.

[szerkesztés] Megközelíthetősége

Vonattal a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes-vasútvonalán érhető el. A vasútállomás Halászlak és Sirató között található.

[szerkesztés] Története

A környék már az őskor óta lakott. A népvándorlás korából fontos avar leletek maradtak fenn. Nem lehet pontosan megállapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, azonban bizonyos körülmények valószínűsítik a XIII. század utolsó évtizedeit, amikor már állandósulni kezdett a település. Először Anonymus említi a települést Szarvashalom néven. A hajdani Árpád-kori falu létét számos 1284-85 közötti időből származó feljegyzés tanúsítja, mikor Kun László királyunk több rendeletét is Szarvashalomról keltezte. Ezen időszakból fenn maradt írásos dokumentumok azonban alig tartalmaznak a település történetére vonatkozó egyéb adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és más családok birtok-viszályaira vonatkozókat.

1566 után a török hódoltság idején Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég palánkvárat építetett a településen. 1595-ben ugyan a törökök kiürítették és felégették a várat, azonban 1673-ban némi módosításokkal ugyan, de a réginek kijavított mását ismét felépítették, és a Körösön hidat építettek, az eddiginél is jobban emelve ezáltal a település jelentőségét. 1686-ban Szarvas a keresztények kezére került, de a vár és a település elpusztult, a lakosság elmenekült, a környék teljesen kihalt.

A település újkori történelme 1722-től számítható, amikor Szarvast sok más birtokkal együtt báró Harruckern János György kapta, aki főként felvidéki jobbágyokat telepített a vidékre. Az első betelepülő Valentik Pál volt, kit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkának neveztek el. Az első évben letelepültek száma mintegy 300-at tett ki. A 18.-19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikákat is. Kiemelkedően fontos szerepet töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött.

1848-ban történt meg Szarvas közigazgatási ujjászervezése, mely során rövid időre rendezett tanácsú várossá lett. A szabadságharcban részt vett szarvasi honvédek száma egy 1849. december 4-i hivatalos kimutatás szerint 357 fő volt, de rajtuk kívül voltak még, akik a szabadcsapatokba, vagy nemzetőrök közé állottak.

A kiegyezés után, 1872-ben Szarvas elveszítette városi rangját, és csak 1966-ban kapta vissza. Az 1880-1893 közötti vasútépítés során csak szárnyvonalat kapott a település. Az I. Világháborúban a hivatalos adatok szerint 1153 szarvasi halt hősi halált. Emléküket hirdeti, vitéz Székely Károlynak márványból és bronzból készült alkotása: az 1927. augusztus 28.-án felavatott gyönyörű hősi, emlékmű. A háború után bekövetkezett országos felfordulás súlyosan éreztette hatását. 1919. áprilisának végén, amikor a román megszállás már küszöbön állott, a menekülő direktórium nagyobb mennyiségű élelmiszert, pénzt, ékszert, részvényeket, betéteket vitt magával; csupa olyan dolgot, amikre a községnek akkor a legnagyobb szüksége lett volna. A kétségbeesett lakosság akkor felszabadítóként üdvözölte az 1919. április 28.-án bevonuló románokat, nem sejtve, hogy 1920. március 2.-ig tartó megszállást leggyötrelmesebb emlékei közé fogja majd sorolni.

A II. Világháború után az oktatás vált a település életének a legfontosabb tényezőjévé, Szarvas ma fontos iskolaváros, a megye egyik kulturális központja.

Szarvas, Bolza-kastély

[szerkesztés] Látnivalók

Arborétum (Pepi-kert)
Bolza-kastély
Evangélikus Ótemplom
Evangélikus Újtemplom
Ruzicskay György Alkotóház
Szárazmalom
Szlovák Tájház
Tessedik Sámuel Múzeum

[szerkesztés] Híres szarvasiak

Itt halt meg 1820-ban Tessedik Sámuel
Itt halt meg 1846-ban Vajda Péter költő, pedagógus és természettudós
Itt született 1851-ben Réthy László dr., etnográfus, az MTA tagja
Itt tanított Ballagi Mór (sz. Inócz, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, az MTA tagja
Itt született 1852-ben Chován Kálmán († 1928) zongorapedagógus, 1889-1916 között Erkel Ferenc utódaként a Zeneakadémia tanára (1891-től a zongoratanárképző vezetője)
Itt született 1860-ban dr. Haviár Gyula kir. közjegyző
Itt született 1886-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus
Itt született 1885-ben Székely Mihály († 1959) a magyar aviatika úttörője
Itt született 1896-ban Ruzicskay György festőművész Munkácsy-díj-as (1973); Érdemes Művész (1976); Kiváló Művész (1982) († 1993)
Itt érettségizett 1898-ban Milan Rastislav Štefánik, Csehszlovákia egyik alapítója
Itt született 1902-ben Orosz Iván lapszerkesztő, költő, novellista (†1974. Miskolc)
Itt született 1907-ben Levius Ernő kísérleti fizikus, fizika-matematika szakos tanár, (Bay Zoltán munkatársa volt), Vermes Miklóssal együtt a Fasori ev. gimnáziumban tanított. 1963-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulattól Mikola-díjat kapott. (†1993.)
Itt született 1923-ban Melis György énekes (bariton) , 1949-től az Operaház magánénekese, Liszt-díjas(1954, 1959, 1973), Kossuth-díjas,(1962), Kiváló Művész (1967).
Itt halt meg 1974-ben Czipri Éva költő
Itt született 1946-ban Lustyik György dr., fizikus (1971,Debrecen), kandidátus, Ph.D., kutató, az MTA Biofizikai Bizottságának tagja
Itt született 1946-ban Borgulya István dr., Ph.D., matematikus, informatikus
Itt született Hegedűs Tünde képzőművész [1] [2]