Milan Rastislav Štefánik
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Milan Rastislav Štefánik (Kosaras, 1880. július 21. – Pozsonyivánka, 1919. május 4.) politikus, diplomata és csillagász, a szlovák történelem jelentős alakja.
| Milan Rastislav Štefánik | |
 Csehszlovákia egyik alapítója, szlovák nemzeti hős |
|
| Született | Kosaras 1880. július 21. |
| Elhunyt | Pozsonyivánka 1919. május 4. |
| Nemzetisége | szlovák |
| Foglalkozása | csillagász, politikus, diplomata, és francia generális |
| Kitüntetései | Francia Becsületrend |
Az I. világháború kitörését követően beállt a Francia Idegenlégióba mint pilóta, és a háború végére elérte a tábornoki rendfokozatot.Tomáš Garrigue Masaryk és Edvard Beneš mellett ő tekinthető Csehszlovákia egyik alapítójának.
Štefánik személyes mottója: Hinni,Szeretni,és Dolgozni
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fiatal évei
Osztrák-Magyar Monarchia területén született a Felvidék nyugati részén Miava közelében, tizenkét gyerekes tót családban hatodikként (két testvére korán meghalt). Édesapja Pavol Štefánik (vagy Stefánik Pál) evangélikus lelkész, édesanyja Albertina Zuzana Jurenkova. Apja tagja volt az akkori Szlovák Nemzeti Pártnak (amely nem azonos a mai Jan Slota féle párttal, bár Slota szerint az ő pártja annak a pártnak az elődjének tekinthető), és gyerekeit is hithű szlováknak nevelte.
Középiskolai tanulmányait a Pozsonyi Evangélikus Liceumban kezdte, majd három évvel később Sopronba költözött, ahol folytatta gimnáziumi tanulmányait; végül a Szarvasi Evangélikus Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt.
Középiskolai tanulmányainak befejeztével(1898) építészmérnöknek tanult Prágában a műszaki főiskolán,de 1900-ban átiratkozott a Károly Egyetemre, ahol asztronómiát, fizikát, optikát, matematikát, és filozófiát hallgatott. A filozófia tanára, csakúgy mint Edvard Benešnek Tomáš Garrigue Masaryk professzor volt, aki később Csehszlovákia első elnöke lett. Egyetemi évei alatt tagja, majd elnöke lett a szlovák egyetemistákból álló Detvan Akadémikus Társaságnak, és számos kulturális és politikai tárgyú cikket publikált prágai folyóiratokban a magyarok elnyomásától szenvedő szlovákság katasztrófális helyzetéről.
1904-ben doktori fokozatú filozófiai diplomával, és alapos csillagászati ismeretekkel, fejezte be az egyetemi tanulmányait.
[szerkesztés] Tudományos munkássága
1904. november 18-án Párizsba utazott, s a híres meudoni obszervatóriumban Pierre Janssen professzornak, az asztrofizika egyik megalapítójának irányítása alatt kapott munkát. Štefánik 1905. június 20-a és július 4-e között megmászta a Mont Blanc-t hogy csillagászati megfigyeléseket végezzen Napon és a Marson, majd részt vett egy francia expedícióban, amely megfigyelt és leírt egy teljes napfogyatkozást a spanyolországi Alcossebrében.1906 és 1908 között ő volt a Mont Blanc-i Obszervatórium társigazgatója, de ezt a csillagvizsgálót nem sokkal Pierre Janssen professzor halála (1907) után megszüntették.
1908-tól a francia csillagásztársadalomban szerzett nagy elismertségének köszönhetően azzal bízta a francia állam, hogy hozzon létre meteorológiai és csillagászati megfigyelőállomásokat többek közt Oroszország ázsiai területein, Algériában, Türkmenisztánban, Marokkóban, Polinéziában, Tongában, Új-Zélandon, Ausztráliában, a Fidzsi-szigeteken, a Galápagos-szigeteken, Szenegálban, Brazíliában, és Panamában is. Ezek a feladatok részben diplomáciai tevékenységek voltak. 1910-ben kutatásokat folytatott Tahitin a Halley-üstökös átrepüléséről, a francia központi meteorológiai kutatóintézet megbízásából. A szigeten Štefánik egy csillagvizsgálót alapított, amelyet ő is vezetett. A sikeres megfigyeléseknek köszönhetően, a tahiti csillagvizsgáló viláhírű lett.
1912. július 27-én francia állampolgárságot kapott, majd 1914 ben a Francia Becsületrend lovagjává ütötték. A tudományos pályafutása azonban az I. világháború kitörése miatt véget ért.
[szerkesztés] Első világháborús szerepe és harca a csehszlovák állam létrehozásáért
Az első világháború kitörését követően beállt a Francia Idegenlégióba, ahol vadászrepülő pilóta lett és alhadnaggyá avatták. 1915 májusában a szerb frontra vezényelték, ahol összesen 30 bevetésen vett részt ellenséges területen. Határtalan küzdeni akarása majdnem a halálát okozta. Bár életben maradt, de a továbbiakan nem vett részt a háborúban pilótaként. 1915 végén visszatért Párizsba, és jelentős szerepet vállalt a francia légierőn belül a meteorológiai szolgálat kiépítésében.
Párizsban megismerkedett Edvard Benešsel, és kapcsolatotba lépett Tomáš Garrigue Masarykal is, akik felvetették neki a történelmi Csehországot és a főként szlovákok által lakott Felvidéket magában foglaló szuverén és demokratikus Csehszlovák állam megalapításának elképzelését.
Párizsban megalakult a Csehszlovák Nemzeti Tanács 1916 februárjában, amelynek elnöke Masaryk, alelnöke Štefánik és Josef Dürich, titkára pedig Edvard Beneš lett. Štefánik bejáratos volt tudományos munkásságának köszönhetően a francia felsőbb körökbe, és így meg tudja szerzi az Antant legfontossabb vezetőinek politikai támogatását a Csehszlovák függetlenségi törekvésekhez. Ő szervezte meg például Masaryk találkozóját a francia miniszterelnök Aristide Briandal.
A Csehszlovák Nemzeti Tanács vezetői elkezdik megszervezni a Csehszlovák Légiót 1916- ban, hogy az Antantal szövetségben harcoljon az Osztrák–Magyar Monarchia valamint Németország ellen, és a Központi hatalmak veresége esetén győztes hadviselő félként fegyverrel el tudja foglalni Csehországot és a Felvidéket.
1916-1918 Štefánik mint Csehszlovák háborúügyi miniszter és mint francia katonatiszt Oroszország, Olaszország és Franciaország területén toboroz katonákat az olasz a szerb és az orosz fronton dezertált cseh és szlovák katonákból, valamint USA- ba kivándorolt önkéntesekből. A legnagyobb diplomáciai sikere, hogy az Antant elismerte a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, és a Csehszlovák Légiót szövetséges hadviselő félként, de fontos szerepe volt a Kijevi jegyzőköny megalkotásában; amelyet az Oroszországban tartózkodó csehek és szlovákok vezetői, valamint az amerikai Szlovák Liga képviselői is támogattak – tartalmazta a közös Csehszlovák állam létrehozásának terveit.
1918. június 18-án Georges Clemenceau francia miniszterelnök a Csehszlovák kormány háborúügyi miniszterét, Milan Rastislav Štefánikot dandártábornokká léptette elő.
1918. november 1-én a Csehszlovák Légió olasz tisztek parancsnoksága alatt megkezdi Felvidék megszállását, csekély ellenállásal találkozva. A Csehszlovák hadsereg december utolsó hetében harc nélkül bevonul Eperjesre, Kassára, majd január első napjaiban Pozsonyba. Csehszlovákia 1919. január végére már lényegében elfoglalta az általa Magyarországtól követelt területeket.
1919. január 18-án megkezdődik a versailles-i békekonferencia kezdeti szakaszában még csak a győztes államok részvételével, amelyen Csehszlovákia képviseletében Milan Rastislav Štefánik is részt vett.
[szerkesztés] Halálának feltételezett okai és körülményei
Masaryk és Beneš megvalósulás küszöbén álló új államban, politikailag kezdettől fogva háttérbe akarta szorítani a szlovákokat, emiatt főleg Beneš és Štefánik között komoly ellentétek voltak. Štefánik a Csehszlovák kormányban megingott a pozíciója miatt 1919 tavaszán (a Csonka-Magyarországon ekkor Kun Béla volt hatalmon) az olaszországi Udinéből haza kívánt térni, de a Pozsony környéki leszállás közben gyanús körülmények között halálos balesetet szenvedett. Egyes feltételezések szerint halála rossz helyismeret miatti landoláskor bekövetkezett baleset volt, mások szerint repülőgépét csehszlovák katonák lőtték le amikor le akart szállni, mert gépére rá volt festve az olasz trikolór amely nagyon hasonlít a magyar zászlóra.
Andrej Hlinka szerint Štefánik gépe sikeresen földet ért, de ahogy kilépett belőle Edvard Beneš parancsára csehszlovák katonák lőtték agyon.
[szerkesztés] Gyászszertartása, és emlékezete
A Národnie noviny (Nemzeti Újság) Štefánik gyászszertartásáról írta:
"Pozsony német és magyar származású lakossága is õszinte érdeklõdést mutatott Štefánik generális légi balesete iránt. Ezt nemcsak az utcákon lobogó gyászzászlók, a helyi újságok tiszteletet és szimpátiát sugárzó vezércikkei bizonyítják, hanem a hétköznapi emberek véleménye is amely azt tükrözi, hogy végre kezdik belátni, hogy a szegény szlovákoknak is lehetnek nagy emberei hõsei. Míg a kormány februári megalakulásakor (az új csehszlovák kormány 1919-es megalakulása) a város tüntetõleg bojkottálta az ünnepségeket,most mindenki talpon volt. A katonák védõkordonján túl, kb. 3 kilométeres körzetben több ezer ember állt, vidékiek nagy tömegeivel megerõsítve."
A temetés elõtti napon, 1919. május 9-én, a városatyák koszorút helyeztek el a generális pozsonyi laktanyában felállított ravatalán a következõ háromnyelvû felirattal : „Pozsony város mély fájdalma jeléül”; részvétlátogatást tettek Štefánik édesanyjánál. A ravatalnál Zoch Sámuel pozsony megye szlovák kormányzója szlovák nyelvû, Kánya Richárd az utolsó magyar polgármester pedig német nyelvû beszédet mondott.
Síremléke a Kosaras falu melletti Bradlo dombon található. Arcképe a szlovák 5000 koronás bankjegyet díszíti.
[szerkesztés] Hivatkozások
- Stefánikról a Youtube -on
- Stefánik az angol nyelvű Wikipédiában
- Stefánik gyászszertartásáról
- tfsimon/Képek Milan Rastislav Stefánikról
- dr. Popély Gyula : Legendák és tabuk nélkül � Milan Rastislav �tefánik személyisége
- felvidekforum.com/Masaryk, Benes, Stefanik és társai
- Valóság Online/Vida Csaba : A tudós, a francia tábornok, a csehszlovák miniszter és~...
- Népszabadság Online/Szilvássy József : Slota szerint Benes parancsára ölték meg Stefánikot
- to Home/Botos László : Út a Trianoni békeparancshoz/14. fejezet/Terv Magyarország~..
- Stephen Bonsal könyve/Részlet. Forditotta Csákány Rita : Jogkövetelők és kérelmezők
