Francia Idegenlégió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Francia Idegenlégió
Dátum:	1831. március 10.
Ország:	Franciaország
Személyzet:	Reguláris hadsereg
Típus:	Francia Hadsereg
Méret:	9 ezred és egy kisegítő alakulat
Diszlokáció:	Aubagne (Franciaország), Francia Guyana, Dzsibuti
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnok:	Louis Pichot de Champfleury dandártábornok
Kultúra és történelem
Mottó:	"Legio Patria Nostra" "Honneur et Fidélité" "Marche ou crève"
Szinek:	vörös és zöld
Ének:	Le Boudin
Évfordulók:	Camerone Day (április 30.) és a Karácsony

A Francia Idegenlégió (franciául Légion étrangère) egy elit katonai alakulat a francia hadseregen belül.1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni.

A 19. század folyamán fontos szerepet játszott a francia gyarmatbirodalom terjeszkedésének és védelmének elősegítésében, de részt vett a legtöbb, Franciaországot is érintő háborúban (pl. francia-porosz háború, az I. és II. világháború stb.).

Sikerét a hagyományos katonai szakértelmen kivül az "esprit de corps" -nak (csapatszellem) is köszönheti, mely segítségével a különböző országokból érkező és sokféle kultúrájú férfiakat egy családdá kovácsolja.

Következésképpen az Idegenlégió nemcsak fizikailag megterhelő (bár kevésbé extrém a kiképzés ezen része, mint a kisebb elitosztagoknál (pl. SEAL) ), hanem rendkívül nagy nyomást gyakorol a katonák lelkivilágára is.2006-ban a jelentkezők 13%-a bizonyult alkalmasnak.

Tartalomjegyzék 1 Történet 1.1 Kezdetek 1.2 Az Idegenlégió Spanyolországban 1.3 Háborúk sorozata 1.4 Mexikó 1.5 Francia-porosz háború 1.6 Gyarmati harcok 1.7 A két világháború 1.8 1945-től napjainkig 2 Toborzás és az Idegenlégió mindennapjai 3 Felépítés 4 Felszerelés 4.1 Egyenruha 4.2 Fegyverek 4.3 Járművek 5 Híres legionáriusok 6 A Légió a kultúrában 7 Forrás 8 Lásd még 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történet

---

[szerkesztés] Kezdetek

A Francia Idegenlégió felállítását Lajos Fülöp francia király rendelte el 1831. március 10-én, mivel az országban sok külföldi katona tartózkodott és az 1830. júliusi forradalom óta nem lehetett idegen önkénteseket a francia hadsereg állományába felvenni. Kilenc nappal a megalakulása után kiadtak egy kiegészítő határozatot, amely leszögezte, hogy franciák nem léphetnek be a Légióba.

Főleg bukott forradalmárok, bajkeverők és bűnözők jelentkeztek soraiba, így eleinte csak rossz hírnevet vívott ki magának az új alakulat. A civilek és a legionáriusok között kialakult temérdek konfliktus miatt a kormány úgy döntött, Algériába helyezi át a szervezet központját. E helyszín további 130 éven keresztül volt az egység otthona és a zord körülmények hamar rádöbbentették a katonákat a bajtársiasság és a fegyelem fontosságára.

Az első négy évben csak Algériában tevénykedett a Légió, amely ekkoriban még csak 6 zászlóaljból állt és egy adott zászlóaljon belül általában azonos nemzetiségű férfiak harcoltak.

[szerkesztés] Az Idegenlégió Spanyolországban

VII. Ferdinánd halálával trónviszály tört ki Ferdinánd lánya és bátyja, II. Izabella és Don Carlos között. Mivel Anglia és Portugália Izabellát támogatták, ezért Franciaország úgy döntött, hogy hatalmi pozicíójának megőrzése miatt egységeket küld Spanyolországba.

A választás az Idegenlégióra esett és 1835. augusztus 17-én a franciák átadták az alakulat feletti ellenőrzést a spanyoloknak valamint ezen a napon összevonták a zászlóaljakat, hogy vegyes nemzetiségűek legyenek, mivel korábban a "nemzeti" zászlóaljak között ellenséges viszony keletkezett.

Bár a Légió parancsnoka, Joseph Bernelle rengeteg újítást vezetett be (francia, mint közös nyelv, új fegyvernemek) és maga az egység is derekasan helytállt, 1835. december 16-án Lajos Fülöp felhatalmazást adott egy "új" Légió létrehozására.

A "régi" Légiót egy zászlóaljra zsugorították és később fel is oszlatták, a maradék 500 ember visszatért Franciaországba, ahol beléptek az "új" Idegenlégióba, de itt elvették rangjukat és nem ismerték el egyetlen spanyolországi előléptetésüket és kitüntetésüket sem.

[szerkesztés] Háborúk sorozata

Az újonnan létrehozott egységet Algírba küldték, ahol Abdel-Káder, Maszkara emírje ellen harcoltak,aki 1847-ben megadta magát, de a harcok ténylegesen csak 1882-ben értek véget. Algéria lett a Légió otthona és ők látták el részben az itteni európai lakosság védelmét is.

Időközben Lajos Fülöp megbukott és Bonaparte Lajos (Napóleon unokaöccse), a II. köztársaság megválasztott köztársasági elnöke 1851-ben III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát.

1854 és 56 között a krími háborúban, majd 1859-ben az olasz egyesítésért folyó harcokban is rész vett az Idegenlégió, de sikerei ellenére még mindig mostohán bántak az alakulattal (pl. az itáliai beavatkozást követő győzelmi felvonulás után rögtön visszaküldték őket Algírba).

[szerkesztés] Mexikó

Az 1850-es évek végén Mexikóban polgárháború dúlt, mivel meglehetősen költséges volt, az állam európai befektetőknek adott kötvényekkel próbálta az adósságot törleszteni. A terv nem tűnt hatásosnak és a mexikói gazdaság tovább romlott, ami a kölcsönök visszafizetésének leállításához vezetett. A befektetők ezt nem nézték jó szemmel és kormányaikat (többek között a franciát is) sikerült meggyőzni egy közös akcióról valamint III. Napóleon egy franciabarát uralkodót is trónra akart ültetni I. Miksa személyében.

1862-re már csak a francia haderő volt Mexikóban, így elhárult minden akadály. Mivel a dolgok nem mentek zökkenőmentesen (gerillaháború, elhárított támadások), kénytelenek voltak a Légiót is bevetni, amely itt alapozta meg a legendás hírnevét.

1863.április 30-án egy konvoj megerősítésére kiküldték az 1. zászlóalj 3. századát, amelynek vezetését Jean Danjou századosra bízták. Cameronénál összetűzésbe kerültek a mexikói lovasság és gyalogság három zászlóaljával. A légiósok az Hacienda de la Trinidad gazdaságba szorultak vissza, ahol a végsőkig harcoltak, maga Danjou is meghalt és az utolsó három harcképes túlélő feltűzött szuronyokkal kirontott az addigra már lángoló házból, de egy franciául beszélő mexikói ezredesnek köszönhetően sikerült tisztességes megadást elérni. A legionáriusok megtarthatták fegyvereiket és elláthatták a sebesülteket, a halottakat pedig teljes katonai tiszteletadással temették el.

A cameronei ütközet napja a Légió legfontosabb ünnepévé, Danjou százados fából készült keze pedig a legfontosabb ereklyéjévé vált ezután. A mexikói bevetés 1866 decemberében ért véget.

[szerkesztés] Francia-porosz háború

Habár a Légió rengeteg gonddal küszködött a francia-porosz háború előtt és alatt, nagy veszteségek árán helytálltak. A problémák okai a mexikói kaland utáni leépítésekben és a francia hadsereg ill. hadvezetés siralmas állapotában keresendők.

Eleinte nem akarták bevetni, mivel az 1831-es törvény megtiltotta a francia földön való harcolást az alakulatnak és a német önkéntesekben sem bíztak (akkortájt több mint 58%-a a katonáknak német volt). További bajok merültek fel a szétzilált egységek, a rossz ellátás és a képzetlen újoncok formájában.

[szerkesztés] Gyarmati harcok

Mivel a francia-porosz háború megtépázta a franciák tekintélyét és az ország területe is csökkent, a kormány egy gyarmatbirodalom kiépítésén kezdett el munkálkodni, amelyhez a Légió segítségét is igénybe vették.

Algéria már a franciák fennhatósága alá tartozott és az első világháborúig bezárólag Szenegállal, Új-Kaledóniával, Tahitival, az Új-Hebridákkal (Vanuatu), Indokína egy részével (Tuyen Quang ostroma 1885-ben hasonlított a cameronei ütközethez), Tunisszal, 1885-ben Tajvannal (Formosa) és Madagaszkárral, 1892-ben Benin egy részével (Dahomey), 1893-ban Szudán egyes részeivel és 1907-ben Marokkóval gyarapodott a francia birodalom területe.

[szerkesztés] A két világháború

Az első világháború elején sok külföldi özönlött az Idegenlégióba, mivel senki sem akart kimaradni a harcokból. Sok fiatal amerikai (pl. Cole Porter) is jelentkezett, mivel országuk csak később lépett hadba.

A megnövekedett létszám miatt új gyalogezredeket (régiments de marche – RM) is alakítottak. Az alakulat ebben a háborúban vívta ki az elit jelzőt, mivel rengeteg ütközetben (pl. hangard-i erdei harcok) kiemelkedően teljesítettek a nehéz körülmények és a nagy veszteségek ellenére is. Nem hivatalos adatok szerint a Légió a nyugati fronton 11000 katonát vesztett.

A két világháború között Marokkóban és Szíriában törtek ki lázadások, de 1927-re ezeket nagyrészt felszámolták és a második világháború kitöréséig viszonylagos nyugalomban teltek a legionáriusok napjai. A lovasezredet (Régiment Étranger de Cavalerie – REC) is ekkor hozták létre, mivel idejemúlt mivolta ellenére a sivatagban hatásosnak bizonyult.

A második világégés érdekes helyzettel szolgált a Légió számára. Amikor a németek megszállták Franciaországot, az alakulat egy része a Vichy-Franciaországot támogatta, amíg a többiek a Szabad Francia Haderőhöz csatlakoztak. A szíriai harcokban egymás ellen is harcoltak, de később már az egész Idegenlégió a Szabad Francia Haderőhöz csatlakozott. Kiemelkedő esemény a 13. könnyűdandár győzelme az Afrika Hadtest felett Bir-Hakeimnál.

[szerkesztés] 1945-től napjainkig

A világháború vége után az Idegenlégió Indokínában harcolt a Viet Minh nacionalistái ellen. A harcok egészen 1954-ig elhúzodtak és az alakulat több ütközetben (Cao Bang, Dien Bien Phu) is bizonyította elszántságát, de a háborút végül elvesztették a franciák. Két újonnan alakított egység is részt vett a háborúban, 1. és 2. ejtőernyős zászlóalj (1er és 2er Bataillon Étranger de Parachutistes – 1 BEP és 2 BEP).

1953 novemberében az ALN (Algériai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg) támadásokat intézett a franciák ellen, ami egy 8 éves háború kezdete volt. A Légió a "saját hazájában" sikereket ért el, de mivel a IV. köztársaság megbukott és a frissen kinevezett De Gaulle megbuktatása (amelyben az 1. ejtőernyősezred (1 REP) is részt vett és amelyet ezután fel is oszlattak) is kudarcba fulladt, az alakulat 1961-ben elhagyta Algériát és a francia Aubagne-ba költözött.

Bár felmerült a feloszlatása is, de ezt az elit jellege miatt hamar elvetették. Ezután megkezdték átalakítását: több ezredet megszüntettek vagy összevontak és leginkább a világ válságos területeire küldték bevetésre.Csádban háromszor (1969-70, 1978-79, 1983-84) avatkoztak be helyi konfliktusokba, végeztek mentéseket (Dzsibuti 1976, Zaire 1978, Gabon 1990), békefenntartást (Libanon 1982-83, Balkán 1992, Ruanda 1994) valamint részt vettek az 1956-os szuezi partraszállásban és az Öbölháborúban is.

[szerkesztés] Toborzás és az Idegenlégió mindennapjai

---

A Légióval kapcsolatban rengeteg tévhit terjedt el a világban. A "legnépszerűbb" talán, hogy bűnözőket, bajkeverőket és más kétes alakokat vár a soraiba. Eleinte így volt, de manapság már szigorú feltételekhez kötik a felvételt, a jelentkezők felét általában elutasítják különböző okok miatt (fizikai, pszichológiai, egészségügyi alkalmatlanság). Ha kiderül az illetőről, hogy büntetett előéletű vagy házas, akkor általában azonnal megszakítják a felvételi eljárást. Az illető családi állapota azért fontos, mert a Légió élete egyáltalán nem családorientált. Később azonban légiósok is házasodhatnak, csak előfeltételei a tiszti rang valamint a civil név visszaállítása.

A tisztek nagy része francia ill. akiből tiszt lesz egy idő után, annak fel kell vennie a francia állampolgárságot. Bár franciák hivatalosan nem lehetnek tagok, sok francia is szolgál az alakulatban. (A felvételnél is tudják a francia állampolgárságot, csak nemzetiségileg máshová titulálják őket.) Általában belgának vagy svájcinak vallják magukat, ami többé-kevésbé magyarázatot ad francia hangzású nevükre és kitűnő nyelvtudásukra.

Jelentkezni csak a francia csendőrségeken ill. az Idegenlégió saját toborzóközpontjaiban lehetséges. A francia nyelv ismerete nem alapfeltétel, a kiképzés alatt biztosítanak nyelvoktatást.

Az újoncoktól a legtöbb személyes holmit elveszik (többek között az útlevelet is) és rengeteg teszten (intelligencia, egészségügyi és különféle interjúk) esnek át az aubagne-i bázison. Ha ezeken átjutottak, akkor az Idegenlégió kiképzőbázisára, Castelnaudaryba szállítják őket. Itt négy hónapos kiképzésen vesznek részt, amely három részből (erőnléti, fegyverismereti és taktikai) áll és a végén egy sor vizsga következik.

A tényleges belépés csak sikeres vizsga után történik meg ahol az illető nemet is mondhat. Ha elfogadja a szerződést, akkor öt évig kell szolgálnia a Légiót valamint ekkor osztják be a kilenc ezred egyikébe.

A légió létrejötte óta mintegy 600.000 ember szolgált itt. A légiósok megoszlása nemzetiségük szerint:

#	Ország	Létszám
1	Németország	210000
2	Olaszország	60000
3	Belgium	50000
4	Franciaország	50000
5	Spanyolország	40000
6	Svájc	30000
7	Lengyelország	10000
8	Oroszország	6000
9	Ausztria	5000
10	Magyarország	4000
11	Görögország	4000
12	Csehország	4000
13	Hollandia	3000
14	Jugoszlávia	3000
15	Luxemburg	2300
16	Nagy-Britannia	1500
17	Románia	1500
18	Portugália	1300
19	Dánia	1000
20	Törökország	1000
21	Amerikai Egyesült Államok	700
22	Bulgária	500
23	Finnország	500
24	Svédország	500
25	Algéria	500
26	Vietnam	200
27	Marokkó	200
28	Tunézia	200
29	Argentína	100
30	Brazília	100
31	Japán	100
32	Kanada	100
33	Litvánia	100
34	Lettország	100
35	Norvégia	100
36	Egyiptom	100

[szerkesztés] Felépítés

---

1962-ig az Idegenlégió központja az algériai Szídi-Bel-Abbesz volt. Manapság a világ több pontján is van támaszpontja, de a főhadiszállás a franciaországi Aubagne-ban található, nem messze Marseille-től.

Kilenc ezrede és egy kisebb alegysége van:

• Franciaország
  • 1er Régiment Étranger – A Légió 1. ezrede (1 RE), 1841-ben alapították és jelenleg Aubagne-ban (főhadiszállás) állomásozik,
  • 4e Régiment Étranger – A Légió 4. ezrede (4 RE), 1920-ban alapították és jelenleg Castelnaudaryban (kiképzés) állomásozik,
  • 1er Régiment Étranger de Cavalrie – A Légió 1. felderítőezrede (1 REC), 1921-ben alapították és jelenleg Orange-ban (páncélozott egységek) állomásozik,
  • 2e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 2. gyalogosezrede (2 REI), 1841-ben alapították és jelenleg Nîmes-ben állomásozik,
  • 2e Régiment Étranger de Génie – A Légió 2. műszaki ezrede (2 REG), 1999-ben alapították és jelenleg Saint Christolban állomásozik,
  • 1er Régiment Étranger de Génie – A Légió 1. műszaki ezrede (1 REG), jelenleg Laudun-ben állomásozik,

• Korzika
  • 2e Régiment Étranger de Parachutistes – A Légió 2. ejtőernyősezrede (2 REP), 1948-ban alapították és jelenleg Calviban állomásozik,

• Francia külterületek
  • 3e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 3. gyalogosezrede (3 REI), 1920-ban alapították és a Francia Guyana-i Kourou-ban állomásozik,
  • Détachement de Légion Étrangere de Mayotte – A Légió mayotte-i különítménye (DLEM), 1976-ban alapították és a mayotte-i Dzaoudziben állomásozik,

• Afrika
  • 13e Demi-brigade de Légion Étrangere – a Légió 13. könnyűdandárja (13 DBLE), 1940-ben alapították és Dzsibutiban állomásozik.

[szerkesztés] Felszerelés

---

[szerkesztés] Egyenruha

A Légió egyenruhája jelenleg a Centre Europe F2 (Közép-európai F2) álcázó terepszínű ruházat. Négy színből áll (sárgásbarna, barna, zöld és fekete) és 1991-ben vezették be. Már a második világháború után is használtak terepszínű ruházatot, de 1963-ban megszüntették használatát, mivel a lázadó 1. ejtőernyősezrednek is hasonló egyenruhája volt.

Fejfedőként zöld barettet hordanak, aranyszínű (a 1er REC-nek ezüstszínű) légiós jelvénnyel a jobb szemük felett. Bevetéskor általában Spectra rohamsisakot viselnek, amelyet a füleknél elhelyezkedő kidudorodásokról lehet felismerni. Ezen kívül még létezik egy szürkés-khaki színű díszegyenruha is, amelyet terre de France-nak (Franciaország földje) hívnak, amely nagy piros vállbojttal rendelkezik (helyettesítendő a rendfokozatot jelölő váll-lapot).

Az Idegenlégió legismertebb "ruházati cikke" talán a képi blanc (fehér kepi). A tisztek és az altisztek általában fekete kepit viselnek, amelynek felső szegélye piros arany vagy ezüst zsínórsávokkal (ezek is a rendfokozatot mutatják). További része még a fejfedőnek az állszíj (tiszteknél és tiszthelyetteseknél aranyozott, a többieknél fekete) és a kendő, bár ez utóbbit csak régebben használták.

A legionáriusok az első 5 év letöltése után kapnak egy fordított ék alakú sávot, amelyet az egyenruhájuk bal karján viselnek.Utána 5 évenként kapnak egy újabbat, bár az alakulat törekszik arra, hogy senki se szolgáljon 20 évnél tovább.

[szerkesztés] Fegyverek

Az Idegenlégió nagyjából ugyanazokat a fegyvereket használja, mint a francia hadsereg, bár az alakulat változatos felépítése miatt néha eltér ettől a gyakorlattól.

• Maroklőfegyver
  • PAMAS G1: 1990 óta használják és a csendőrség hatására (ott 1989-ben vezették be) döntöttek használata mellett.
  • Glock 17

• Géppisztoly
  • Heckler & Koch MP5: Az 1980-as évek vége felé vezették be, mert bizonyos speciális helyzetekben nagyon hasznosnak bizonyultak.
  • Heckler & Koch MP5 SD3: Az MP5 hangtompítóval szerelt változata

• Puska
  • FAMAS F1/G2 rohampuska: Jellegzetes fegyver, mert a tár a ravasz mögött helyezkedik el.A katonák Le Claironnak (a kürt) is nevezik alakja miatt.Az 1980-as évek közepe óta használják.
  • Benelli M4: 12-es kaliber pump-action

• Géppuska
  • Minimi
  • 12,7 mm Browning M2: Bár a fegyver egy 80 éves konstrukción alapszik, a kategóriájában a mai napig a legmegfelelőbb.

• Mesterlövészpuska
  • FR-F1/FR-F2
  • 7,62 mm L96A1
  • PMG 12.7 Hécate
  • 12,7 mm Barrett M82

• Tankelhárító fegyverek:
  • AT4 CS: Ez a svéd fegyver alig 10 kg és tüzelés után az indítócső eldobható.

[szerkesztés] Járművek

• Szállítójármű
  • Peugeot P4: 1982-ben rendszeresítették és általában géppuskával, tankelhárító fegyverrel vagy esetleg éjjellátó készülékkel látják el.
  • ACMAT (Ateliers de Construction Mécanique de L'Atlantique)
  • Quad
  • Moto neige (motoros szán)

• Páncélozott jármű
  • AMX-10RC – 1979 óta használják. Teljesen kétéltű, 7,2 km/h -val tud közlekedni a vízben. Egy 105 milliméteres löveggel és egy 7,62 milliméteres géppuskával rendelkezik.
  • VAB (Véhicule de l'Avant Blindé) – páncélozott szállító harcjármű 4x4 illetve 6x6 kerékképlettel.
  • VAC (Véhicule articulé chenillé) – páncélozott lánctalpas szállító jármű

• Repülőgép
  • C-130 Hercules közepes szállító repülőgép
  • Transall C.160 – Legionáriusok és az ejtőernyősök szállítására, kiképzésre használják.

• Speciális jármű
  • Minotaur – Aknamentesítő jármű
  • MLF (Moyen léger de franchissement) – motoros csónak
  • EMAD (Engin multifonctions d’aide au déploiement) – exkavátor
  • MFRD (Moyen de Forage Rapide de Destruction) – utász jármű
  • MPG (Moyen Polyvalent du Genie) – kotrógép
  • MATS (Matériel d’amélioration de la traficabilité des sols) – tréler

[szerkesztés] Híres legionáriusok

A Légióban számos olyan személy szolgált, akik később politikai, művészi vagy épp a nemzeti hadseregükben vezetői pályát választották.

[szerkesztés] A Légió a kultúrában

A Francia Idegenlégióról a közvéleményben általánosan elfogadott romantikus nézet, hogy itt a civil életüket elhagyó bűnözők, nincstelenek próbálnak szerencsét. Ezt a nézetet csak erősíti az idők során megjelent regények, dalok vagy filmek.

[szerkesztés] Forrás

• Angol Wikipédia
• David Jordan: Francia Idegenlégió 1831-től napjainkig, Ventus Libro Kiadó 2006 ISBN 963 9546 73 9

[szerkesztés] Lásd még

• Képi Blanc
• Le Boudin
• A Francia Idegenlégió becsületkódexe

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos honlap
• A Francia Idegenlégió története és harcai, crowland.uw.hu
• 2ème Régiment étranger de parachutistes – 2. ejtőernyős ezred hivatalos honlapja
• 2ème Régiment étranger de génie – 2. műszaki ezred hivatalos honlapja
• Élet az Idegenlégióban
• Le Musée de la Légion étrangère (Az Idegenlégió múzeuma)
• Élet az Idegenlégióban