Nacionalizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai nézetrendszer.
Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely sokszor meg is előz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (pl. társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.
A nacionalizmus általában a nemzet és állam egységéből indul ki, azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg. A nacionalizmus kiindulópontja, hogy mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, az állam pedig ezen az alapon nyugszik.
A nacionalizmus bizonyos formájában abból is kiindulhat, hogy „mi különbek vagyunk másoknál”, bár ez nem törvényszerű, a békés szándékú nacionalizmus megelégszik azzal, hogy „mi mások vagyunk”. Minden nemzetnek megvannak az úgynevezett „referencianemzetei”, tehát azok a nemzetek (általában a szomszédai), amelyekhez méri, amelyekkel összehasonlítja magát (a magyaroknak pl. a románok vagy az osztrákok, a szlovákoknak a magyarok és a csehek, a lengyeleknek az ukránok stb.)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A nacionalizmus kifejezés jelentéstartalma
- Egyik, ma már elhalványult jelentése az az érzelmi kötődés, amelyet az ember a családja, az általa használt és alakított környezete, a faluja, a városa, a megyéje, a hazája iránt érez, a patriotizmus.
- Másik jelentése a nemzetépítés feladatára utal, amely az ideológia megalkotásával, a kultúra egységesítésével és érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás kitalálását és megteremtését célozza.
- Harmadszor értelmében nemcsak a programot, hanem magát a nemzetépítés folyamatát is jelenti.
[szerkesztés] A nacionalizmus eredete
A nacionalizmus a családnál, a nemzetségnél és - a történelmi-társadalmi fejlődés meghatározott pontján - a törzsnél is szélesebb közösséghez való tartozás természetes emberi igényeit elégíti ki, így azt éppen ezért nem célszerű kizárólag a XVIII-XIX. századi politikai nemzetek létrejöttével kapcsolatba hozni. A jelenségnek - természetesen nem a nacionalizmus fogalma alatt - igen korai elemzését adja Ibn Khaldún a Kr.u. XIV. században. A patriótizmus és a korai nacionalizmus bizonyos mértékű megnyilatkozásai folyamatosan jelen voltak Európa és a Nyugat történetében, noha jelentősebb változást, a jelenség erőteljesebb hangsúlyokkal való megjelenését a reneszánsz és a humanizmus hozta el. Ebben a korban a közösséggel szemben az egyén, a keresztény univerzalizmussal szemben pedig a nemzeti tényező jut kiemeltebb szerephez a korábbiakhoz képest. Szép példája ennek az értékváltozásnak az egyébként egyházi személy, Janus Pannonius Pannonia dícsérete c. (latin nyelvű) epigrammája is. A XVII. és XVIII. századi szekularizáció, voltaképp a modern Nyugat megszületése azután további árnyalatokkal színezte a nemzethez, a nyelvhez, és a hazához való viszonyulást. A történelemben a liberalizmusnak sokáig részét képezte a nacionalizmus. A feudális rend lebontásán és a kapitalizmus megvalósításán munkálkodó polgárság többek között a nacionalizmust, a nemzetállami gondolatot használta fel ideológiájaként, szembeállítva azt a hagyományelvű, feudális, univerzalista, keresztény, nemzetekfeletti feudalizmussal.
A XIX. század második felében azonban a nacionalizmus önálló ideológiává vált, a liberalizmus áttért az antinacionalizmusra, a nacionalizmus pedig a liberális kapitalizmust ellenző erők egy részének ideológiájává vált.
[szerkesztés] A nacionalizmus problémái
A gondolat, amely szerint nemzeteket megilleti az államalkotás joga, a nacionalizmus a nemzetté válás folyamatának nélkülözhetetlen eleme. A nacionalizmus szélsőséges formája, melyet sovinizmusnak neveznek gyakran vallják a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát. Azonban problémát okoz annak megállapítása, hogy hol húzódik a határ a hagyományos nacionalizmus és annak eltorzult formája, a sovinizmus között.
[szerkesztés] Sovinizmus és patriotizmus
A sovinizmus is a mi-ők ellentétből indul ki, csakhogy ebben az esetben az egyenlőtlenség, a nemzeti felsőbbrendűség dominál, összekapcsolódva a másik nemzet lekicsinylésével, esetenkénti megsemmisítésének szándékával (román államnemzeti politika). A patriotizmus tiszta hazaszeretet, mások megsértésének igénye nélkül. Nem más, mint a föld, a nemzeti múlt, a nemzeti intézmények, a nyelv és a szokások tisztelete és szeretete. Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért. A híres magyar író és esszéista, Szabó Zoltán ennek a témának szentelte a Szerelmes földrajz című könyvét.
A nacionalizmus szemben áll a klasszikus marxizmus internacionalizmusával (nemzetek fölöttiség), valamint a kozmopolitizmussal (elavult dolog a nemzet).
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mimi.hu linktár: Nacionalizmus
- Magyar Virtuális Enciklopédia: Nacionalizmus
- Horváth Róbert: A nacionalizmus szellemi korrekciója
- Kempelen Farkas DK: Nacionalizmus
