Marxizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kommunizmus |
 |
| Alapkoncepciók |
| Osztályharc |
| Proletárdiktatúra |
| Internacionalizmus |
| Ideológiák |
| Anarcho-kommunizmus |
| Anarcho-szindikalizmus |
| Dzsucse |
| Eurokommunizmus |
| Keresztény kommunizmus |
| Leninizmus |
| Luxemburgizmus |
| Maoizmus |
| Marxizmus |
| Marxizmus–leninizmus |
| Reformkommunizmus |
| Sztálinizmus |
| Tanácskommunizmus |
| Trockizmus |
| Kommunista internacionálék |
| Kommunista liga |
| Első Internacionálé |
| Második Internacionálé |
| Komintern |
| Negyedik Internacionálé |
| Híres kommunista személyek |
| Karl Marx |
| Friedrich Engels |
| Rosa Luxemburg |
| Vlagyimir Iljics Lenin |
| Lev Davidovics Trockij |
| Joszif Visszarionovics Sztálin |
| Mao Ce-tung |
| Enver Hoxha |
| Karl Korsch |
| Rákosi Mátyás |
| Fidel Castro |
| Ernesto Che Guevara |
| Pol Pot |
| Kapcsolódó témák |
| Párizsi kommün |
| Októberi Forradalom |
| Kommunista kiáltvány |
| Tőke |
| Orosz Szociáldemokrata MP |
| Szovjetunió |
| Orosz Kommunista Párt |
| Kulturális forradalom |
| Anarchizmus |
| Utópia |
| Kereszténység |
| Kapitalizmus |
| Liberalizmus |
| Vörös csillag |
| Internacionálé |
| Kommunista államok |
| Észak-Korea – Kína – Laosz |
| Vietnam – Kuba |
A marxizmus Karl Marx német közgazdász és filozófus tanításainak összessége, valamint az erre hivatkozó társadalomelméleti irányzatok és politikai ideológiák együttese.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Marx gondolatai saját nézeteiről
[szerkesztés] Társadalomfilozófia
"Az előfeltételek, amelyekkel kezdjük, nem dogmák, hanem valóságos előfeltételek, amelyektől csak a képzeletben lehet elvonatkoztatni. Ezek az előfeltételek a valóságos egyének, cselekvésük és anyagi életfeltételeik, mind azok, amelyeket készen találtak, mind azok, amelyeket saját cselekvésükkel hoztak létre."[1]
[szerkesztés] Munkaelmélet
"Az áru eredetileg mint kettős valami jelent meg előttünk: mint használati érték és mint csereérték. Később kitűnt, hogy a munkának, amennyiben értékben fejeződik ki, szintén nem ugyanazok már az ismertetőjelei, amelyekkel mint használati értékek létrehozója rendelkezik. Az áruban foglalt munka e kettős természetét először én mutattam ki kritikai módon."[2]
[szerkesztés] Osztályelmélet
"Nem az én érdemem, sem a modern társadalomban levő osztályok létezésének, sem ezek egymás közötti harcának felfedezése. Polgári történetírók már jóval előttem ábrázolták az osztályok e harcának történelmi fejlodését, polgári közgazdászok pedig az osztályok gazdasági anatómiáját. Ami újat én tettem, az az volt, hogy kimutattam:
- hogy az osztályok létezése csak a termelés fejlődésének meghatározott történelmi szakaszaihoz van kötve;
- hogy az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet;
- hogy maga ez a diktatúra csak átmenet az összes osztályok megszüntetéséhez és az osztály nélküli társadalomhoz" [3]
[szerkesztés] A hagyományos felosztás
Lenin hagyományossá vált felosztása ([3]) szerint a marxizmus három alkotórésze:
- marxista filozófia – a dialektikus materializmus
- marxista gazdaságelmélet – a politikai gazdaságtan marxista iskolája
- marxista politikaelmélet – a tudományos szocializmus
[szerkesztés] Történelemfilozófia
[szerkesztés] Ember és történelem
Ember és állat megkülönböztetése történhet ugyan önkényesen – öntudattal, vallással stb. – ám a valós különbég az, amellyel maguk az emberek különböztetik meg önmagukat az állatoktól: az eszköztermelés, a szerszámhasználat[4]. A világtörténelem az ember létrejötte emberi munka által – része annak a természettörténeti folyamatnak, amelyben a természet emberré válik[5].
Ez a folyamat nem egyenes irányú, hanem tagadásokon keresztül vezet, a hegeli logika tézis – antitézis – szintézis sémája szerint, de fordítva, a kiindulópont az önmagával azonos természet, amely létrehozza az embert, amely attól elkülönül, szembe kerül vele, elidegenül tőle, hogy utána egy magasabb szinten újra egységbe kerüljön vele, és ez „...az embernek a természettel és az emberrel való ellentmondásos harcának igazi feloldása, az exisztencia és a lényeg, a tárgyiasulás és önigazolás, a szabadság és szükségszerűség, az egyén és a nem közötti harc igazi feloldása”. [6]
Az ember a természettörténetből nem mint egyén lép elő, hogy aztán fokozatosan társadalmiasuljon, hanem fordítva, kezdetben „nembeli”, szorosan egy természetadta közösséghez tartozó lény: „Eredetileg mint nembeli lény, törzsi lény, csordaállat jelenik meg – bár semmiképpen mint politikai értelemben való zoón politikón.” [7] Az egész általunk ismert történelem annak folyamata, hogyan szabadul meg az ember fokozatosan ezektől a közösségi kötelékektől, hogyan válik fokozatosan szabad emberi egyénné. A jövő titka pedig az, hogyan fog az ember – a tagadás tagadása révén – atomizált, elidegenült világából kitörve egy magasabb fokon újra társadalmi, nembeli lénnyé válni.
[szerkesztés] Ember és viszonyai
„Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek, melyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja határozza meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot általában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem ellenkezőleg, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.” A fejlődés, a társadalmi haladás dinamikája abból adódik, hogy „A társadalom anyagi termelőerői, fejlődésük bizonyos fokán, ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között eddig fejlődtek. (...) A gazdasági alap megváltozásával lassabban vagy gyorsabban forradalmi átalakuláson megy át az egész óriási felépítmény”, vagyis a gazdasági termelési feltételekre épülő „...jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval ideológiai formák...” összessége.
„Nagy vonásokban az ázsiai, antik, feudális és modern polgári termelési módok jelölhetők meg a gazdasági társadalomalakulat progresszív korszakaiként.” Ezek mindegyike belső konfliktusokat, ellentéteket hordoz magában „...nem az egyéni ellentétek, hanem az egyének társadalmi életfeltételeiből fakadó ellentét értelmében...”, tehát az egyének mint meghatározott társadalmi osztályok tagjai kerülnek szembe egymással.
„A polgári termelési viszonyok a társadalmi termelési folyamatnak utolsó antagonisztikus formája...”, mert itt az előző formációk szövevényes osztályellentétei a tőkés és a bérmunkás szembenállására egyszerűsödnek. De „...a polgári társadalom ölében fejlődő termelőerők megteremtik egyúttal azokat az anyagi feltételeket, amelyek ennek az ellentétnek a feloldásához szükségesek. Ezzel a társadalmi alakulattal lezárul tehát az emberi társadalom előtörténete.” [8]
A polgári termelési viszonyok, a kapitalizmus alatt eddig sosem látott mértékben növekednek a termelőerők, a munka a bérmunka formájában egyre inkább közösségi, társadalmi jelleget ölt, szemben a tőkés elsajátítás egyéni jellegével. „...A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelési eszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan pontot ér el, amelyen már nem fér meg tőkés burkában. A burkot szétrepesztik. Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják. A tőkés termelési módból eredő tőkés elsajátítási mód, ennélfogva a tőkés magántulajdon, az első tagadása az egyéni, saját munkán alapuló magántulajdonnak. De a tőkés termelés egy természeti folyamat szükségszerűségével létrehozza saját tagadását. Ez a tagadás tagadása. Ez nem állítja vissza a magántulajdont, de helyreállítja az egyéni tulajdont a tőkés korszak vívmánya: a kooperáció és a földnek valamint a maga a munka által termelt termelési eszközöknek a közös birtoklása alapzatán.” [9]
[szerkesztés] Gazdaságelmélet
Marx gazdaságelméletét háromkötetes fő művében, a Tőkében fejtette ki. Ebben a gazdaság elemzésére új módszert vezet be. A gazdasági eseményeket a történeti háttér előtt, fejlődésük folyamatában szemléli, nem pedig tértől és időtől elvonatkoztatva. Az emberek gazdasági cselekvéseit nem egy állandó emberi természet valamely tulajdonsága – pl. az önérdekkövetés – magyarázza, hanem a mindenkori ember és a mindenkori társadalom kapcsolata dialektikus: az aktuális társadalmi viszonyok közé születő ember maga is alakítója eme viszonyoknak. A társadalmi (benne a gazdasági) szféra ekkor egy óriási társasjátékhoz hasonlítható, amelynek a szabályait a legtöbben elfogadják. (Ennek nem természetes voltát jól látnánk, ha nem folyamatosan születnének eme viszonyok közé az emberek, hanem – mondjuk – 60 évente születnének 60 évig élő teljes generációk.) Ugyanakkor az óriási társasjáték nem teszi lehetővé, hogy tetszés szerint javítsunk helyzetünkön, hiszen az csak kollektíve lehetséges. A változtatás szabályai, formái és közvetítői is részei a játéknak.
Marx szerint a kapitalista gazdaságot jellemző alapvető és uralkodó viszony az áruviszony. Az áru egyszerre fizikai tárgy szükségletkielégítésre alkalmas tulajdonságokkal, és egyszerre mással pénzre vagy másik árura elcserélhető valami. Az előbbit hívjuk az áru használati értékének, az utóbbit az áru csereértékének. A csereérték tehát már feltételez egy viszonyt a többi emberrel szemben. A magántulajdon miatt az áru tulajdonosa kizárhatja a többieket az áru jellemzőinek kollektív vagy egyéni hasznosításából. Ezt a szeparációt a közösség fenntartja és legitimként ismeri el. A kereskedelem során az áruból pénz lesz, a pénzből megint csak áru. A pénz a rendszerben kering, ahová a termelés után belépnek és ahonnan a végső fogyasztás előtt kilépnek az áruk. Nem közvetlenül kapcsolódik össze a termelés és a fogyasztás, a szükségletek és a kapacitások összehangolása a piac közvetítésével történik. A liberális közgazdászok elismerik, hogy a piacon keresztül történő összehangolás nem tökéletes, de szerintük 1) még mindig jobb, mint bármely más alternatíva (mondjuk a tervgazdaság vagy az állami beavatkozás); 2) a piac hibái korrigálhatók; végül 3) a piac hosszú távon mindenképpen létrehozza az összhangot, azaz kialakul a harmónia. Marx kritikája nem is a piac hatékony vagy nem hatékony összehangoló erejét támadja, hanem a elképzelést magját: ha a termelés piacra történik, akkor nem a használati érték előállítása motiválja a termelőt, hanem az, hogy könnyen és drágán értékesíthesse az általa termelt árut, azaz minél nagyobb legyen árujának a csereértéke, a fogyasztót pedig az, hogy minél olcsóbban jusson használati értékhez. A termelést nem az érték, hanem a csereérték növelése hajtja előre.
[szerkesztés] A marxista ideológia
A XIX. század második felétől a marxizmus fogalom és eszmerendszerét több, magát forradalminak minősítő politikai mozgalom és párt a programjába foglalta, később pedig a Szovjetunió állami berendezkedését mintaként követő államok az állami ideológia részeként fogadták el. Ennek következtében a marxista irodalom igen terjedelmessé, ám színvonalában szélsőségesen egyenetlenné vált, miközben – a hatalmi viszonyoktól függően – a marxizmus megítélését egyrészt politikai előítéletek, másrészt politikai elfogultságok terhelték meg.
[szerkesztés] Források
- ^ Marx és Engels: A Német Ideológia [1]
- ^ Marx: Tőke. I. köt. 47. old.
- ^ Levél Weydemeyerhez, 1852., Marx és Engels Művei 28. k. 479. old.
- ^ Marx és Engels: A Német Ideológia [2]
- ^ Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből
- ^ Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből
- ^ Marx: Grundrisse
- ^ Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához, előszó
- ^ MEM, 23. A tőke, I. 713. o.
 |
Ez a filozófiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
