Eurokommunizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kommunizmus |
 |
| Alapkoncepciók |
| Osztályharc |
| Proletárdiktatúra |
| Internacionalizmus |
| Ideológiák |
| Anarcho-kommunizmus |
| Anarcho-szindikalizmus |
| Dzsucse |
| Eurokommunizmus |
| Keresztény kommunizmus |
| Leninizmus |
| Luxemburgizmus |
| Maoizmus |
| Marxizmus |
| Marxizmus–leninizmus |
| Reformkommunizmus |
| Sztálinizmus |
| Tanácskommunizmus |
| Trockizmus |
| Kommunista internacionálék |
| Kommunista liga |
| Első Internacionálé |
| Második Internacionálé |
| Komintern |
| Negyedik Internacionálé |
| Híres kommunista személyek |
| Karl Marx |
| Friedrich Engels |
| Rosa Luxemburg |
| Vlagyimir Iljics Lenin |
| Lev Davidovics Trockij |
| Joszif Visszarionovics Sztálin |
| Mao Ce-tung |
| Enver Hoxha |
| Karl Korsch |
| Rákosi Mátyás |
| Fidel Castro |
| Ernesto Che Guevara |
| Pol Pot |
| Kapcsolódó témák |
| Párizsi kommün |
| Októberi Forradalom |
| Kommunista kiáltvány |
| Tőke |
| Orosz Szociáldemokrata MP |
| Szovjetunió |
| Orosz Kommunista Párt |
| Kulturális forradalom |
| Anarchizmus |
| Utópia |
| Kereszténység |
| Kapitalizmus |
| Liberalizmus |
| Vörös csillag |
| Internacionálé |
| Kommunista államok |
| Észak-Korea – Kína – Laosz |
| Vietnam – Kuba |
Mint ideológia, az eurokommunizmus a kommunizmus egyik reformista irányzata.
Mint politikai mozgalom, az eurokommunizmus az 1970-es és 1980-as években aktív európai kommunista pártokra vonatkozik, amelyek eltávolodván a Szovjetunió politikájától, az eurokommunista ideológiát hordozták.
Az eurokommunizmus alapjai Santiago Carillo: "Eurokommunizmus és az állam" című könyvében vannak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az eurokommunizmus megjelenésének okai
|
A nyugat-európai kommunista pártok létrejöttüktől fogva ideológiailag (és pénzügyileg) erősen függtek a Szovjetunió Kommunista Pártjától.
Az 1960-as évek végétől a Prágai Tavasz erőszakos leverése, Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című regényének nyugaton való megjelenése erősen megtépázta e pártok támogatottságát, a baloldali értelmiség köreiben való népszerűségét. Egyes pártok emiatt megpróbáltak eltávolodni az SZKP-tól, programjaikba beemelni a demokrácia, a többpártrendszer, az emberi jogok európai értékeit, ugyanakkor megőrizve marxista, antikapitalista identitásukat.
[szerkesztés] Újításai
- Forradalom, és erőszakmentes váltás (a kommunista társadalomra).
- A hatalom többpártrendszerű gyakorlása, egész addig amig az emberek készen állnak a kommunista társadalomra.
- Feminizmus.
- Szabad szexuális orientáció, a homoxeszuálisok, leszbikusok, biszexuálisok, és egyéb szexuális kissebségek jogainak a védelme.A jelenlegi eurokommunista pártok programjában benne van a homoszexuális házasság legalizálása.
- Szabad sajtó védelme, beszéd és vélemény-nyilvánitási szabadság védelme, és minden nem gazdaságra vonatkozó individuális szabadság.
- Progresszivizmus.
[szerkesztés] Eurokommunizmus ma
A spanyol, az olasz és a francia kommunista pártokra volt jellemző ez az irányvonal, a kisebb kommunista pártok, pl. az osztrák, kitartottak a Szovjetunió által képviselt hagyományos marxizmus–leninizmus mellett.
Az eurokommunizmus fogalma a Szovjetunió 1991-es megszűnése után, a hidegháború befejeztével okafogyottá vált. A nyugat-európai kommunista pártok nagyobb része irányt váltott, áttért a szocialista vagy szociáldemokrata értékekre. Kisebb részük továbbra is kommunista irányultságú. Kevés kivétellel ezek általában marginális pártok, alacsony szavazati aránnyal.
A név ellenére az eurokommunizmus nem csak Európában van elterjedve. Mexikóban kisebb eurokommunista csoportosulások léteznek, míg Japánban az eurokommunista nézeteket valló párt 1 000 000 fővel a legtöbb taggal rendelkező baloldali párt az országból.
A jelenlegi főbb eurokommunista pártok:
- Olaszország: Kommunista Újraszületés Pártja, Olasz Kommunisták Pártja
- Franciaország: Francia Kommunista Párt (PCF). Bár forradalmat szorgalmaz, a Forradalmi Kommunista Liga (LCR) elnöki választási programja eurokommunista.
- Spanyolország: Egyesült Baloldal
- Németország: Baloldali Párt (Die Linkspartei.PDS, korábban Demokratikus Szocializmus Pártja), Munka és Szociális Igazság Párt – Választási Alternatíva (WASG) – ez a két párt valószínűleg egy párttá fog alakulni a "A Baloldal" néven.
Bár a helyhatósági választásokon Berlinben külön indultak, az országos választásokon szövetséget kötöttek a Baloldali Pártal. - Európai Parlament: Európai Baloldal (a tagpártok között leninista és demokratikus szocialista pártok is találhatóak, de ezek kissebségben vannak).
- Japán: Japán Kommunista Párt
[szerkesztés] A név eredete
Az hogy ki használta legelőször az eurokommunizmus szót, azt mai napig biztosan nem lehet megmondani. Deutschland-Archiv (1977) szerint az eurokommunizmust 1975 nyarán Frane Barbieri jugoszláv újságíró használta legelőször, a NIN újság volt szerkesztője.
[szerkesztés] Kritika
A leggyakoribb jobboldali kritika arra vonatkozik, hogy az eurokommunizmus igaziból csak a szerintük borzalmas kommunista ideológia enyhén megpuhított változata, és pont a sztálinista politikát akarja véghezvinni, de a választópolgárok félrevezetésével, pacifista szlogenekkel. Szintén jobboldali kritika az is, hogy a kommunizmusnak nem létezhet emberséges változata, mert önnmagában gyilkos ideológia.
Trockista álláspontból Ernest Mandel úgy látja az eurokommunizmust mint a Szovjetunió 1924-es irányvonalának a folytatása amivel lemondtak a világforradalomról a Szovjetunió fejlesztése érdekében, az úgynevezett „szocializmus egy országban”.
Ezenkívül a francia és olasz eurokommunistákat anti-internacionalista nacionalistáknak tekinti. Ennek ellenére az olasz eurokommunisták maguk mellé trockistákat is befogadtak.
A forradalmi baloldal az eurokommunizmus rovására írja azt, hogy az eurokommunizmus nem kiván se forradalmat, se proletárdiktatúrát.
Leninista szempontból megbocsájthatatlan a forradalmi munkás-paraszt párt egyeduralmának (egész a kommunista társadalom megjelenéséig) az elvetése, és a demokratikus centralizmus elvének a férredobása.
Az általános sztálinista vélemény az eurokommunizmusról az, hogy az eurokommunizmus antikommunizmus.
Ugyancsak sztálinista vélemény az is, hogy az eurokommunizmus a burzsoák taktikája a kommunizmus ellen, és hogy az eurokommunisták a kapitalisták megbízására jelentek meg.
