Hangtompító

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A hangtompító egy lőfegyverre rögzített, vagy fel- és leszerelhető eszköz, mely a fegyver elsütésekor keletkező hangokat hivatott minimálisra csökkenteni. Azért nem definiálhatjuk a robbanás vagy dörej elfojtójaként, mert léteznek légfegyver csövére szerelhető tompítók is. A hangtompító csak a fegyver csövén kiáramló gázok hanghatását csökkenti, a lövedék keltette hangrobbanást nem, ezért a hangtompítókat általában hangsebesség alatti lőszerrel használják. Az automata fegyverek szerkezetének működési zaját sem csökkenti, mindezeket figyelembe véve felhasználási területe viszonylag szűk: gyilkolás minél kisebb feltűnéssel.

Működési elvük alapja lényegében típustól függetlenül azonos: a lövedék előtt és főleg mögött feltorlódott nagy nyomású gázokat lassítják le (mindenképpen hangsebesség alá), terelik el.

Alkalmazásának hátránya, hogy a lövedék sebességét és ezzel energiáját csökkenti.

Magyarországon a törvény szerint magánszemély semmilyen fegyverre nem szerelhet hangtompítót, bár némely szakjogászok szerint a szabály szó szerinti értelmezésével a lényeg kikerülhető (például ha a hangtompítót nem a csőre rögzítjük).

Rendeltetése így nálunk a rendőrségi és katonasági speciális erők általi használatban merül ki - számukra lehetőség nyílik például túszejtéskor több támadó esetén az egyiket úgy kiiktatni, hogy a másik nem vegye azt észre.

Több államban (például Angliában) vadászok is kaphatnak engedélyt hangtompító beszerzésére és használatára, így (éjjellátó készülékek segítségével) a lakosság zavarása nélkül végezhetik a kártevők (jellemzően nyulak) éjszakai ritkítását - természetesen csak a megszabott kvótákon belül.