Ignotus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ignotus (született: Veigelsberg Hugó) (Pest, 1869. november 2. – Budapest, 1949. augusztus 3.) magyar publicista, műkritikus, költő, író.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Díjai 3 Művei 4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét, 1902-től a Magyar Hírlap munkatársa. Mint riporter, volt Németországban, Törökországban, a Balkánon és az USA-ban is. 1906-ban ő az egyik alapítója a Szerda című folyóiratnak. Az 1908-ban induló Nyugat című folyóirat egyik alapítója, és 1908-1929 között főszerkesztője is. Elsőnek érti meg Ady Endre eredetiségét (1906), és Babits Mihály értékeit (1908). Lelkesedett Móricz Zsigmondért, 1915-ben ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt. 1919-ben Bécsbe emigrált az ellenforradalom elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. 1926-ban a legelsők egyikeként hívta fel a figyelmet József Attilára. Osvát Ernő halála után (1929) levették nevét a folyóiratról; ezért hosszas és személyes vitát kezdett Babits Mihállyal. 1938-ban Amerikába menekült. 1948-ban halálos betegen települt haza. Ő töltötte be Gyulai Pál halála után az "irodalmi vezér" posztot.

[szerkesztés] Díjai

• Pro Arte
• Baumgarten-díj (1949)

[szerkesztés] Művei

• A Slemil keservei (1891)
• Vallomások (1895)
• Változatok G-húron (1902)
• Olvasás közben (1906)
• Feljegyzések (1909)
• Kísérletek (1910)
• Színházi dolgok (1912)
• Egy év történelem (1916)
• Ignotus Verseiből (1918)
• Ignotus novelláiból (1918)

[szerkesztés] Forrás

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106