Nemzeti Parasztpárt
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Nemzeti Parasztpárt magyar agrárpárt volt, amelyet 1939-ben alapítottak népi írók és paraszt-politikusok. Bázisa hagyományosan az ország keleti részében volt, főleg az Alföld szegényparasztjai.
Balra sodródása jelentős szerepet játszott az 1945-ös választásokon győztes Független Kisgazdapárt felszalámizásában. A magyar kommunista diktatúra megszületésekor a többi párttal együtt 1949-re szétzúzták (bár hivatalosan nem szűnt meg). Az 1956-os forradalom idején Petőfi Párt néven alakult újjá, de a Kádár-rezsim újra felszámolta.
A kommunista rendszer bukásakor a párt ismét újjáalakult, ezúttal Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt néven, de az 1990-es és 1994-es országgyűlési választásokon nem érték el a Parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, az önkormányzati választásokon csak néhány településen szereztek pozíciókat, és a párt az 1998-as választások idejére gyakorlatilag széthullott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A háború éveiben
Alapításában fontos szerepet vittek a korábban működő antifasiszta, nagybirtokellenes Márciusi Fronthoz tartozó népi írók. Vezetői közt ott volt Illyés Gyula, a háttérben Németh László és Bibó István.
A párt balszárnya együttműködött az illegális kommunista párttal. Baloldali vezetői résztvettek az antifasiszta egységfront létrehozását célzó törekvésekben. A párt alapítója és tagja lett az 1944 májusában alakult Magyar Frontnak (a Független Kisgazdapárttal, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal és a Békepárttal együtt).
1944 decemberében a szovjetek által már akkor megszállt magyar területekről összeszedett küldöttekből Ideiglenes Nemzetgyűlést alakítottak, amelyben részt vettek a Parasztpárt képviselői. A Dálnoki Miklós Béla tábornok vezetésével felállított (valójában Moszkvában összeállított Ideiglenes Nemzeti Kormányban a kulcsfontosságú belügyi posztot a kommunistákhoz húzó parasztpárti politikus, Erdei Ferenc kapta. (A földművelésügyi posztot viszont sem a Parasztpárt sem a Kisgazdapárt nem kaphatta meg – a kommunista Nagy Imrének juttatták, aki hamarosan földreformot jelentett be.)
[szerkesztés] A kommunista hatalomátvételig
1945 augusztusában a pártnak 1400 szervezete és 170 ezerre becsült tagsága volt.
Borbándi Gyula visszaemlékezése szerint a Nemzeti Parasztpárt a háború után sok kérdésben radikálisabb volt, mint a népszerű Független Kisgazdapárt és "a szovjet megszállás után az első párt volt, amely nyíltan vállalta és viselte a nemzeti színeket". [1] Az 1945. november 4-ei választásokon a Parasztpárt a negyedik legnagyobb párt lett (a kisgazdák, a kommunisták és a szociáldemokraták után), 23 képviselőt küldhetett a nemzetgyűlésbe és egy miniszteri posztot kapott a 18-tagú kormányban. (Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, a belügyminiszteri tárcát a korábban azt birtokló Erdei Ferencnek át kellett adnia a kommunistáknak.)
A párthoz szorosan kötődött az 1946-ban újraindult Válasz című folyóirat. [2]
[szerkesztés] Két szárnyra szakad
Már a háború után kezdődött a párt két egymástól markánsan elkülönülő szárnyra szakadása. Erdei Ferenc és Darvas József köre – amely az agrárszocialista hagyományokat ápoló parasztokra és a népi kollégistákra támaszkodott – a kisgazdák helyett inkább a munkáspártokhoz való közeledést támogatta, a pártot támogató fővárosiak és értelmiségiek közt népszerű Kovács Imre inkább jobbra néző, önálló politikára törekedett, Veres Péter pedig a két csoport közt egyensúlyozott.
A párt intéző bizottságának és képviselő csoportjának 1945. december 6-ai együttes ülésén többen is bírálták Erdeiék kommunistabarát politikáját. Kovács Imre a szűk, szegényparaszti jelleg feladása és a középparasztság felé való nyitás mellett érvelt és azt mondta, a Parasztpárt feladata volna a kommunista és szociáldemokrata pártokhoz csatlakozott paraszti tömegek megnyerése is. (Mindez azt követte, hogy a kisgazdapárti Nagy Ferenc felvetette, orvosolni kellene földosztáskor a gazdagabb parasztok kárára elkövetett túlkapásokat.)
Erdei és Darvas keményen szembefordult a szövetségi politikát bíráló és bázisnyitást sürgető állásponttal. Veres Péter is őket támogatta: "Liberálisokkal éppen úgy nem működhetünk együtt, mint a konzervatívokkal, marad tehát – mint lehetséges szövetséges – a kommunisták vezette baloldal" – mondta. Erdei pedig így érvelt: "a párt társadalmi alapja a dolgozó parasztság, súllyal a kisebb (birtokos), vagy éppen birtoktalan réteggel. Gyökeres ellentétben vagyunk tehát a kisgazdapárttal."
A gyorsan erőre kapó Magyar Parasztszövetségen belül azonban a Parasztpárt és a Kisgazdapárt helyi szervezeteinek együttműködése Erdeiék elvei ellenére szorossá vált, amit aggodalommal figyelt az MKP és a Szocáldemokrata Párt is. Amikor a kisgazda földművelésügyi miniszter, Kovács Béla megbízásából Kerék Mihály, az Országos Földhivatal igazgatója 1946 januárjára elkészítette a földreform visszásságainak rendezésére irányuló tervezetét, az MKP és a Nemzeti Parasztpárt azt a földreform ellen irányuló támadásként utasította vissza és ez sok újonnan földhöz jutott szimpátiáját váltotta ki. (A nyomás alatt Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. február 23-án visszahívta Kovács Bélát tárcája éléről és elvetették a Kerék-féle törvénytervezetet.)
Mindezek után a kommunisták hozzáláttak a szociáldemokratákkal és a Parasztpárttal közös, kisgazdaellenes Baloldali Blokk szervezéséhez. [3]
[szerkesztés] Az 1956-os forradalomban
Az 1956. október 23-án kitört forradalom első napján Veres Péter volt azoknak a fiataloknak az egyik vezetője, akik a Bem térről a Parlament elé vonultak. Veres Péter egyike volt azoknak az értelmiségieknek, akik a kormányfői tisztség átvételére ösztönözték Nagy Imrét.
Bibó István és Farkas Ferenc a Petőfi Párt politikusaiként Nagy Imre harmadik kormányában (1956. november 3.) is tárcát kaptak.
A párt 1956. október 31-én, szerdán délután alakult újjá a Városligetben, a Vajdahunyad várában, nagy tömeg jelenlétében. Az S. Szabó Ferenc által szervezett, a rádióban is meghirdetett alakuló ülésen Veres Péter lemondott az elnöki posztról. Beszéde közben sokan közbekiabáltak és őt vádolták a párt működésének megszűnéséért. (Illyés megvédte.) [4]
A párt visszakapta Dorottya utcai székházát. A párt nevét Petőfi Pártra változtatték. Ezt S. Szabó, akit főtitkárhelyettesnek választottak (a főtitkár Farkas Ferenc volt) utólag így indokolta: "Feltételezem, hogy az akkor jól hangzó Petőfi-vonulatba ezzel az elnevezéssel akarták beemelni a Nemzeti Parasztpártot, megszabadulván ezzel a „nemzeti” miatt is sokszor sovinisztává, antiszemitává meg nem tudom mivé gyalázott névtől, meg a parasztiságtól is, mert a Dunántúl népe nem szerette a „paraszti” elnevezést. Annak, hogy „nemzeti” és „paraszt”, voltak olyan hátrányai, amelyek nem csengtek mindig, mindenkinek jól, de az, hogy Petőfi, az a népi vonalon is nagyon jól hangzott."
Érdemi tevékenységet a forradalom leveréséig eltelő három napban a párt – más újjáalakult pártokhoz hasonlóan – a tanácskozásokon kívül (amelyeknek nem volt jegyzőkönyve) nem végzett. Fő politikai eredménye az volt, hogy két minisztert delegálhatott Nagy Imre harmadik kormányába (amely azonban csak egy napig lehetett hivatalban).
[szerkesztés] Vitatott pontok
A Nemzeti Parasztpárt működésének leggyakrabban vitatott pontjai viszonyuk a kommunista párthoz (sok politikusuk közel került a kommunistákhoz), illetve a kitelepítések kérdésében elfoglalt radikális álláspontjuk (amelyet gyorsan átvettek a kommunisták is).
"A főváros körül a kormánynak, de elsősorban a parasztpártnak fontos programja az itteni sváb települések kérdésének rendezése. A parasztpárt követeli és hirdeti, hogy az országvesztésben bűnös svábságot telepítsék ki... Tűnjenek el azok a svábok, akik beszivárogtak az ország vezetésébe és akadályozták népünket abban, hogy maga intézze dolgait" – mondta Erdei Ferenc parasztpárti belügyminiszter a párt szigetszentmiklósi gyűlésén 1945 áprilisában. [5]
Többek közt ugyancsak a párt baloldali szárnyához tartozó Erdei Ferenc volt az a parasztpárti politikusok közt, akiknek tevékenysége nehezen elválaszthatóvá tette az (egykori) parasztpártiakat a kommunistáktól. Erdei a kommunista kormányokban különböző fontos pozíciókat töltött be és felelőssé vált többek közt az 1950-es évek "padláslesöpréseiért".
[szerkesztés] Vezetői
Elnöke 1945 és 1949 közt Veres Péter volt. Főtitkára 1945-ben és 1946-ban, illeve 1947 és 1949 között Erdei Ferenc (1946 és 1947 közt egy ideig nem volt főtitkári poszt).
1949 és 1956 közöttt a párt nem működött. 1956-ban Petőfi Párt néven alakult újra, elnöke 1956-ban és 1957-ben Farkas Ferenc volt. [1]
[szerkesztés] Híres tagjai
- Bibó István
- Darvas József
- Erdei Ferenc
- Féja Géza
- Illyés Gyula
- Kovács Imre
- Németh László
- Sinka István
- Somogyi Imre
- Szabó Pál
- Szabó Zoltán
- Tamási Áron [6]
- Veres Péter elnök
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dobszay Károly: Emlékezés a népi írók alapította Nemzeti Parasztpártra 1999-ben
- A Nemzeti Parasztpárt programja 1945 szeptemberében
- S. Szabó Ferenc: A Petőfi Párt a forradalomban
- Nemzeti Parasztpárt fotók
- Választási nagygyűlés az Országháznál 1945-ben, fotó
- A magyarországi németek elhurcolása és elűzése
- Vokscentrum – NPP
[szerkesztés] Források
- ^ Borbándi Gyula: A politika vonzásában
- ^ Széchenyi Ágnes: A „fordulat évei" egy folyóirat történetében. A Válasz újraindulása és ellehetetlenülése, 1946-1949
- ^ Baloldali Blokk – Salamon Konrád: Baloldali Blokk – népi megosztottság
- ^ S. Szabó Ferenc: A Petőfi Párt a forradalomban
- ^ Tamási Áron rövid életrajza
