Spitzbergák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
|
|||||
| Himnusz: Ja, vi elsker dette landet | |||||
 |
|||||
| Főváros | Longyearbyen |
||||
| Államforma | |||||
| - Király | V. Harald | ||||
| - Kormányzó | Per Sefland
|
||||
| Hivatalos nyelv | norvég | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 62 049 km² (122.) | ||||
| Népesség | |||||
| - 2004 évi becslés | 2 756 (230.) | ||||
| - Népsűrűség | 0,04 fő/km² | ||||
| GDP | |||||
| - Összes | |||||
| - Egy főre jutó | |||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | norvég korona (NOK) |
||||
| Időzóna | CET (UTC+1) | ||||
| - Nyári időszámítás | CEST (UTC+2) | ||||
| Internet TLD | .no |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | N | ||||
| Hívószám | +47 |
||||
|
|
|||||
A Spitzbergák (vagy norvég nevén: Svalbard) egy, a Jeges-tengerben található szigetcsoport az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. Szigetei a 74° és 81° északi szélesség között, a 10° és 34° keleti hosszúság között találhatóak. A Spitzbergák Norvégia része, egyben Norvégia legészakibb területe. A szigetek közül három lakott: a Spitsbergen, a Bjørnøya és a Hopen.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A Spitzbergák Norvégia és Európa legészakibb földterülete.
Területe 62 050 km².
3 legnagyobb szigete:
- Spitzbergák (39 000 km²),
- Nordaustlandet (14 600 km²),
- Edgeoy (5000 km²).
A Spitzbergák területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított. Az Észak-Atlanti Áramlat kellemesebbé teszi a sarkvidéki éghajlatot, így a környező vizek az év legnagyobb részében hajózhatóak.
A fővárosban, Longyearbyenben április 20-tól augusztus 23-ig süt a Nap, de október 26-tól február 15-ig teljes a sötétség.
A Spitzbergák rengeteg tengeri madár fészkelőhelye. Négy emlősfaj található a szigeteken: a svalbardi mezei egér (Microtus epiroticus), a sarki róka, a svalbardi rénszarvas és a jegesmedve. Mióta a jegesmedvék egyre gyakrabban járnak a Spitzbergákon, a helyieknek elővigyázatosságból puskát kell maguknál hordaniuk a városokon kívül, de a medvéket törvény védi, így nem szabad ok nélkül megzavarni őket.
[szerkesztés] Népesség
A Spitzbergákon körülbelül 2800 ember él. 60%-uk norvég, 40%-uk orosz vagy ukrán. A hivatalos nyelv a norvég, oroszul csak az orosz településeken beszélnek.
[szerkesztés] Történelem
Valószínűleg a vikingek és orosz hajósok fedezték fel a 12. század elején. Korai norvég beszámolók vannak egy szigetről, melyet Svalbarði-nek („hideg perem”) hívtak. Az első vitathatatlan felfedezése Willem Barents holland tengerész nevéhez köthető 1596-ból. 1612 és 1720 között főleg bálnavadászok – dánok, angolok, franciák és norvégok – telepedtek le a Spitzbergák nyugati partján. A dánok egyedül körülbelül 60 000 bálnát vadásztak le az évek folyamán smeerenburgi bázisukról kiindulva. A Spitzbergák szolgált sok sarki expedíció kiindulópontjául is. A legnagyobb sziget neve is Spitzbergák, de az csak a magyar nyelvben van így, más nyelveken az egész szigetcsoport neve Svalbard.
[szerkesztés] Államszervezet, közigazgatás
Az 1920. február 9-i Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik.[1] 1925-ben vette át Norvégia a tényleges irányítást. Ezen különleges egyezmény mellett más országok is (többek között Magyarország is) jogosultak voltak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére a teljes egyenlőség elve alapján. Ezáltal kialakulhatott egy állandó orosz település, Barentsburg. Egy másik orosz település, Pyramiden 2000-ben elnéptelenedett. Volt olyan időszak, amikor az orosz/szovjet lakosok száma magasabb volt a norvégokénál.
[szerkesztés] Települések
- Barentsburg (Баренцбург) (orosz település – lakosság 900)
- Bjørnøya
- Grumant (Грумант) (orosz település, elnéptelenedett 1961-ben, bányászat újrakezdése 2003-ban)
- Isfjord radio
- Longyearbyen (lakosság: 1,700)
- Ny-Ålesund (lakosság: 40)
- Pyramiden (Пирамида) (orosz település, elnéptelenedett 2000-ben)
- Smeerenburg (Holland település, elnéptelenedett 1660-ban)
- Sveagruva (lakosság: 210)
A szigeteken nincsenek utak, a városok között hajóval, repülővel, helikopterrel vagy hómobillal közlekednek.
[szerkesztés] Gazdaság
A gazdaság központjában a szénbányászat áll, halászattal kiegészítve. A 20. század utoldó évtizedeiben a turizmus, a kutatóbázisok is fontos szerepet kaptak, és néhány műholdátjátszóállomás is megjelent területén. Norvégia fenntartja magának a halászati jogot 200 tengeri mérföldes (370km) távolságon belül, de Oroszország ezt nem ismeri el.
A Svalbardi Vízalatti Kábelrendszer (Svalbard Undersea Cable System), amely 2004 januárjában kezdte meg működését, két 1440 km-es üvegszálkötegből áll a Spitzbergák és Harsdtad között. Ez a NASA és a NOAA által üzemeltetett sarkpontok feletti pályájú műholdakkal való kommunikációhoz szükséges.
A norvég állami szénbánya foglalkoztatja az ott élő norvégok 60%-át, ezenkívül a legtöbb alapszolgáltatást és infrastruktúrát ez biztosítja.
[szerkesztés] Szénbányászat
Az első modern szénbányát az Arctic Coal Company (ACC) hozta létre. A települést, ami a bánya köré épült, a bányatulajdonos John Munroe Longyear után nevezték el. Az ACC 1916-ban eladta a Store Norske Spitsbergen Kull Companinak (SNSK). A következő néhány évben két másik norvég társaság is megkezdte tevékenységét a legdélebbi szigeten, a Bjørnøya és a Kings Bay Kull Compani Ny Ålesund-on nyitott bányát.
A bányászást a második világháború alatt abbahagyták, a szigeteket pedig 1941. szeptember 3-án kiüítették. A németek 1943 szeptemberében bombázták Longyearbyent és Barentsburgot, egy évvel később Sveagruvát is.
A Ny Ålesund nevű bányát 1963-ban bezárták, miután bányarobbanás történt 21 halálos áldozattal, azóta tudományos táborként működik.
[szerkesztés] A magbank
Bővebben: Spitzbergák Nemzetközi MagbunkerA norvég kormány egy magbankot kíván létrehozni Svalbardon, amely a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja majd, esetleges globális katasztrófák esetére. A bunker építését 2007 márciusában kezdik el, és 2008-ra fejezik be. Az akár 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Corp Diversity Trust gondozza majd. A magokat -18 °C hőmérsékleten tárolják, többek között a permafrosztnak köszönhetően.[2][3][4]
[szerkesztés] Források
- ^ A Svalbard szerződés eredeti szövege (angol és francia)
- ^ 'Doomsday' seed bank to be built, BBC News, 2006.01.12. (letöltve: 2007.02.11.)
- ^ Nyilvánosságra hozták a norvég "ítéletnapi" magbunker terveit, Híradó Online, 2007.02.09. (letöltve: 2007.02.11.)
- ^ Végh Zsófia: Noé bárkája növényeknek – Az Északi-sark közelében nemzetközi magbank épül, Magyar Hírlap, 2006.03.02. (letöltve: 2007.02.11.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- The Governor of Svalbard (angol, norvég)
- A Svalbard-szerződés szövege (angol, francia, norvég)
- The Svalbard Pages (angol)
- Spitsbergen Pictured – fényképek (angol)
- Svalbard Images – Hírek, fényképek és térképek (angol)
- The University Centre in Svalbard (angol)
- Éghajlati adatok (norvég)
- Svalbard Airport (angol, norvég)
- Meteorological operations in the arctic 1940-45 (angol)
- Island railways north of Europe, Narrow Gauge Heaven (angol)
