Északi-sark
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Északi-sark egy bolygó legészakibb pontja. A Földön többféle északi sarkpont is van, de mindegyik a Jeges-tenger területére esik. Ezt a területet Arktisznak nevezik.
A Jeges-tenger nagy részét jégtakaró borítja. A késő nyári jégtakaró évente mintegy 7-8%-kal csökken a globális felmelegedés következtében, ami alapján az eddigieknél sokkal korábbra, 2020 nyarára várják az északi-sarki jégsapka elolvadását.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Sarkpontok fajtái
- A Földrajzi Északi-sark ahol a Föld forgástengelye a felszínnel találkozik az északi félgömbön.
- Az Északi mágneses sark A Föld mágneses terének erővonalai itt merőlegesek a felszínre, azaz függőlegesek. Ide mutat az iránytű.
- Az Északi földmágneses sark A Föld mágneses terét létrehozó elméleti "rúdmágnes" tengelyének döféspontjai a Föld felszínével az északi félgömbön.
A mágneses és a földmágneses sark a Föld forgása miatt nem esik egy pontba.
[szerkesztés] A földrajzi Északi-sark
A Földrajzi Északi-sark a lehető legközelebbi pont a Föld forgástengelyének és a felszínének a találkozásánál. Fix pontnak tekintjük, de a csillagászok rámutattak, hogy a forgástengely nem mozdulatlan, 435 napos ciklusokban folyamatosan mozog, és ezt a kis mozgást felfedezője után Chandler-ingásnak (Chandler-wobble) nevezték el.
A Földrajzi Északi-sark egyben az északi 90°-os szélességi kör. Ebből a pontból bármerre indul az ember, déli irányba fog haladni. Ez a pont a Jeges-tengeren található, mely ezen a ponton 4087 méter mély. A Föld koordinátáit (szélesség, hosszúság, magasságok) mindenképpen fix pontokhoz kellene rögzíteni,de mivel a kőzetlemezek mozgása a hegységképződés, a vulkanizmus és az erózió miatt nincs valójában mozdulatlan pont bolygónkon, ezért ez nem lehetséges.
A nemzetközi szervezetek egyelőre a Földrajzi Északi-sarkhoz igazítják a földrajzi koordinátákat, és nem számítják bele ennek elmozdulását.
Az Északi-sark jelenleg nemzetközi területnek számít, bár Kanada és az Egyesült Államok már többször megpróbálta sajátjaként elismertetni, pedig szárazföld nincs a területen, csak jégpáncéllal borított víz.
[szerkesztés] Expedíciók
- William Edward Parry 1827-ben az északi szélesség 82° 45'-ig jut, sokáig ez az "északi rekord".
- Fridtjof Nansen első Fram expedícióján 1895. március 14-én 86° 14'-ig jut el másodmagával, Johansennel. A Fram hajó sodródása során legközelebb a sarkhoz 1895. október 16-án jut, 85° 57'-ig.
- dr Frederick Albert Cook bejelentette, hogy 1908-ban elérte a sarkot, de elvitatták bejelentésének valóságtartalmát, mint ahogy később elvitatták tőle a Mount McKinley 1906-os első megmászását is. (Pénzügyi problémák miatt börtönbe került, és attól fogva nem adtak hitelt semmilyen korábbi közlésének. Később, az 1930-as években felülvizsgálták a vele kapcsolatos eljárást és kegyelmet kapott, de soha sem helyezték vissza a földrajzi felfedezők sorába.)
- Az első, általánosan elfogadott Északi-sark elérés Robert Edwin Peary mérnök-tengerész és alkalmazottja, az afro-amerikai Matthew Henson nevéhez fűződik. Négy inuit segéddel indultak neki az útnak (Ootah, Seegloo, Egingway,és Ooqueah) 1909. április 6-án. Peary azt hitte, hogy elérte az Északi-sarkot, de a legújabb kutatások alapján úgy tűnik, csak 40 km-re közelítette meg azt.
- 1926-ban megtörtént a sarkpont első vitathatatlan elérése, mely Roald Amundsen norvég felfedező nevéhez köthető, a Norge léghajóval az Északi-sarkon keresztül a Spitzbergákról Alaszkába repült. (Két nappal megelőzte Richard Byrd Északi-sark repülése Amundsenét – Spitzbergák-É-i sark – Spitzbergák), az É-sark elérését ma sokan vitatják.)
- 1937-1938 "Északi-sark-1" expedíció. Ivan Dmitrijevics Papanyin (vezető), Ernest Krenkel (rádiós), Jevgenyij Fjodorov (geofizikus) és Pjotr Sirsov (tengerbiológus) sarki állomást épített egy sodródó jégtáblán.
- 1952. május 3-án az amerikai légierő főhadnagy-ezredese, Joseph O. Fletcher és William P. Benedict főhadnagy repülővel leszálltak a sarkponton. Velük együtt leszállt Albert P. Crary tudós.
- 1958. augusztus 3-án egy amerikai tengeralattjáró, a (USS Nautilus (SSN-571)) keresztülhaladt a sarkponton a jég alatt.
- 1959. március 17-én a USS Skate (SSN-578) felszínre emelkedett az Északi-sarkon, áttörve a jégtakarót, így ez az első hadihajó, mely elérte azt.
- 1968. április 19-én Ralph Plaisted először jutott el bizonyítottan légi segítség nélkül a sarkpontig.
- 1977. augusztus 17.: Az Arktika nevű szovjet atomjégtörő végrehajtotta az első felszíni hajós sarkpont elérést.
- 1992. április 6.: Robert Schumann lett a legfiatalabb ember, aki elérte az Északi-sarkot
[szerkesztés] Magyarok az Északi-sarkon
Bár teljes távon expedícióval még nem jutott el magyar ember az Északi-sarkra, fizetett túrán az utolsó 100-200 kilométert megtéve többen jártak már ott.
- Első magyarként Tályak Miklós 1994. április 18-án jutott el a sarkra.
- Másodjára 2004. április 16-án jutott el magyar ember ide.
- 2006. április 20-án Turóczi Gábor harmadik magyarként érte el az Északi-sarkot, és a világon elsőként főzött magyar ételt, paprikás csirkét a föld "csúcsán". Forrás: www.lucullusbt.hu/e-sark
[szerkesztés] Az Északi Mágneses sark
Az Északi Mágneses sark a másik Északi-sarknak nevezett pont a Földön. Ez az a pont, ahol a Föld mágneses mezeje függőlegesen lefelé mutat. Sir William Gilbert (I.Elizabeth királyné tudósa) dolgozta ki a Föld mágneses mezőjének elméletét 1600-ban, és máig is helytállóak megállapításai. Az Északi Mágneses sark az a pont, ahova az iránytű mutat.
Ez a pont nem azonos az Északi Földmágneses ponttal. A két pont a Föld forgása miatt különbözik egymástól.
A bolygók mágneses mezője időnként megfordulhat. A Földön ez kb. 500 ezer éve történt utoljára. Ekkor a déli mágneses sark kicserélődik az északival. Ez a Föld külső magjában lévő olvadt vas és nikkel áramlásának megszakadása, majd az áramlás irányának megfordulása miatt következik be. Ennek a folyamatnak az oka egyelőre nem ismert.
Az első expedíció, amely ezt a sarkot akarta elérni, 1831-ben indult James Clark Ross vezetésével. Június 1-jén Cape Adelaide-nél meg is találták Boothia Peninsula közelében.
1903-ban Roald Amundsen egészen máshol találta meg az Északi Mágneses sarkpontot. Harmadszorra a kanadai kormány magbízásából Paul Serson és Jack Clark mérték fel a terepet, akik a mágneses sarkot az Allen-tónál találták meg (Prince of Wales Island). Azóta a kanadaiak több mérést végeztek, melyek szerint az Északi mágneses sark folyamatosan vándorol északra. 2003-as a koordinátái: 78° 18' Észak, 104° Nyugat, Ellef Ringnes Island közelében, mely a Queen Elizabeth szigetek egyike Kanadában. A XX. században 1100 km-t mozdult észak felé, és 1970 óta a mozgási sebessége 9 km/év-ről (1970) 41 km/év-re nőtt (2001-2003-as átlag). Ezzel a sebességgel és iránnyal 50 éven belül eléri Szibériát, de valószínűleg le fog lassulni, és irányt is fog váltani.
Ezenkívül a Nap mágneses mezejének változásai miatti elmozdulás is változtatja a mágneses sarkpont helyzetét. Emiatt az előző vándorláson kívül ellipszis pályán is mozog a pont, maximum 80 km-re eltávolodva a normális helyétől.
Ha a két mágneses sarkpontot összekötnénk egy vonallal, nem menne át a Föld középpontján, hanem 530 km-rel elkerülné azt.
A szögbeli eltérést a Földrajzi Északi- és az aktuális Északi mágneses sark között mágneses elhajlásnak nevezzük.
[szerkesztés] Mágneses elhajlás
Az Északi mágneses sark, melyet a Föld mágneses mezeje határoz meg, nem esik egybe a földrajzi Északi-sarkkal, és helye nem is állandó. Jelenleg körülbelül 700 km-rel tér el a két pont egymástól, az Északi Mágneses sark jelenleg a kanadai Hudson-öböl környékén található. A térképek a földrajzi Északi-sark alapján készültek, mivel ez egy állandó pont. Az előbb leírt eltérés miatt viszont, ha elindulunk az íránytű alapján északnak, akkor hamarosan kiderül, hogy a térkép szerint nem pontosan észak felé megyünk.
Az, hogy a valódi északi irány és az iránytű által mutatott mennyivel tér el, attól függ, éppen hol tartózkodunk a Földön. Ez eltérés mértéke arányos az Északi Mágneses sark hosszúsági körétől számolt távolságunkkal. Egyes térképeken a hosszúsági körök mellett ott van, mennyivel és merre kell korrigálni az iránytű által mutatott irányt.
[szerkesztés] Területi viták
1999-ig az Északi-sark és az Arktisz nemzetközi területté lett nyilvánítva. Mióta a sarki jég lassan elkezdett visszahúzódni, (a globális felmelegedés következményeként), több ország is bejelentette igényét a vízterületekre és a tengerfenékre. Először Oroszország jelentette be az igényét a Lomonoszov-hátságra, amely tengerfenéken fekszik jelenleg a jégtakaró alatt. Véleményük szerint a hátság Szibériához tartozik földrajzilag. Ezt az igényt megvétózta Norvégia, Kanada, az Egyesült Államok és Dánia 2004-ben. Az Északi-sarkponthoz legközelebbi szárazföld Grönland, amely Dániához tartozik, és a Lomonoszov-hátságot ők Grönland vízalatti folytatásaként értelmezve maguknak követelik. Kanada sajátjaként szeretné tudni az országtól északra fekvő vizeket egészen a sarkig, de egyelőre ezt sem ismeri el semmilyen szervezet.
A sarkvidéki vizek jelentősége azért ilyen nagy, mert feltehetően kőolaj és földgáz készletek rejtőznek a tengerfenék alatt, bár ezt a jelenlegi technikával sem felmérni, sem kitermelni nem lehet.
[szerkesztés] Északi-sark a kultúrában
- Az angolszász legendák szerint a Mikulás műhelye az Északi-sarkon van.
- Hatteras kapitány (Angolok az északi sarkon – Jégsivatag) Ajánló
[szerkesztés] Kapcsolódó témák
[szerkesztés] Referenciák
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Északi-sark a térképen
- Arctic Council
- The Northern Forum
- North Pole scenery observed by Web Cams
- The short Arctic summer of 2004
- The puzzling Arctic summer of 2003
- FAQ on the Arctic and the North Pole
- Polar Controversies Still Rage article by Roderick Eime
Globális felmelegedés (műhely, portál, szójegyzék) | |
---|---|
Okok | Üvegházhatású gázok • Szén-dioxid • Vulkanizmus • Hőrekord • Esőerdők irtása • Globális homály |
Elméletek | Milanković-elmélet • Klímamodellek |
Politikai megoldások | Kiotói jegyzőkönyv • Az ENSZ Környezetvédelmi Programja • Éghajlatváltozási Kormányközi Testület • Tiszta Fejlesztési Mechanizmus • sótalanítás • Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia |
Energia | Megújuló energiaforrások • Bioetanol • Napenergia • Szélenergia • Geotermikus energia • Biomassza • Energiatakarékosság |
Közgazdasági megoldások | Emisszió-kereskedelem • Szénadó |
Hatások | Tengerszint-emelkedés • Gleccserek olvadása • Ivóvízhiány • Aral-tó • Csád-tó |
Meteorológia | El Niño • Hurrikán • Jégkorszak • Üvegházhatás • Árvíz |
Aktivisták | Al Gore (Kellemetlen igazság) • Greenpeace • Carl Sagan • Charles David Keeling • Vahava-projekt |
Afrika | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
---|---|---|---|
Amerika | Dél · Észak · Karib-térség · Közép · Latin | ||
Ázsia | Dél · Délkelet · Délnyugat · Észak · Kelet · Belső · Közép | ||
Európa | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
Ausztrália és Óceánia |
Ausztrália · Melanézia · Mikronézia · Polinézia | ||
|
|||
Sarkvidékek | Antarktisz · Arktisz | ||
Óceánok | Atlanti · Csendes · Déli · Indiai · Északi-sarki |
- Klímaváltozás-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap