Spitzbergák Nemzetközi Magbunker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker (norvégül: Svalbard globale frøhvelv) egy magtároló a norvégiai Svalbardon. A norvég kormány hozta létre abból a célból, hogy megőrizze az ismert élelmiszernövények magvait egy esetleges globális katasztrófa esetén.

Tartalomjegyzék 1 A magbank építése 2 A magbank megnyitása 3 Célja és működése 4 Története 5 Források

[szerkesztés] A magbank építése

Az alapkőletétel 2006. június 19-én volt; a projekt jelentőségét jelzi, hogy az eseményen megjelent Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia és Izland miniszerelnöke is. A bunker építését 2007 márciusában kezdik el, és 2008 végén fejezik be. A norvég kormány 5 millió euróval járul hozzá az építési költségekhez^[1].

[szerkesztés] A magbank megnyitása

A hivatalos megnyitó 2008. február 26-án volt, a norvég miniszterelnök és José Manuel Durão Barroso az Európai Bizottság elnökének jelenlétében.^[2]

A létesítmény a Spitsbergen szigeten, 120 méter mélyen egy homokkőhegy gyomrában kap helyet. A sziget mentes a tektonikus mozgásoktól, és a permafroszt eleve biztosít bizonyos fokú hűtést, amit (helyben bányászott szén energiájával üzemeltetett ^[3]) hűtőberendezésekkel fokoznak a kívánt szintre. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik.^[4][5] A lehetséges időjárási változásokat elemezve megállapították, hogy a magbank 200 év múlva még a legpesszimistább forgatókönyv szerint is a tenger szintje fölött lesz.^[6]

[szerkesztés] Célja és működése

A magbank a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja majd, hogy megőrizzék őket esetleges globális katasztrófák (például atomháború, földrengés vagy világméretű járványok) esetén. A világon mintegy 1300 további magbank működik, jelentős részük azonban különböző szempontból kockázatos országokban. Az új magbunker készleteit csak végső esetben használnák fel, amikor a többi már valamilyen okból megsemmisült.

Az akár 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Corp Diversity Trust gondozza a jövőben. A magokat −18 °C hőmérsékleten tárolják, így akár évszázadokon keresztül megőrizhetőek. Az üzemeltetéshez nincs szükség állandó személyzetre.^[7]

[szerkesztés] Története

1984 óta a skandináv országok már működtetnek egy magbankot a a szigetcsoporton, egy elhagyott szénbányában. Nagyobb szabású létesítmény felépítését azonban nem kockáztatták meg, mivel a szigetcsoporthoz a Szovjetunió is könnyen hozzáférhetett.^[8] Az új magbunker megnyitását követően az itt tárolt mintákat is áthelyezik majd.

[szerkesztés] Források