Fényeslitke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 48.26813° k. h. 22.10063°

Fényeslitke

Fényeslitke címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Alföld

Megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Kistérség

Kisvárdai

Rang

község

Polgármester

Mártha Tibor

Irányítószám

4621

Körzethívószám

Népesség

2468 (2001)

Népsűrűség

98,13 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

25,15 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Fényeslitke

é. sz. 48.26813° k. h. 22.10063°

Fényeslitke község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kisvárdai kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Földrajz

Fényeslitke területe és határa Kisvárdától északkeletre a vasútvonal által mintegy kettéválasztva terül el, mely nagyvonalakban e két földrajzi területet a Rétközt, és a Nyírségi területeket választja el, elhaladva a két terület közötti laposon. A Tuzsérnál kezdődő Rétköz része, melynek végén napnyugat fele Szabolcs községig nyúlik le, követve a Tisza kanyargós folyását, attól 20-30 km-es körzetre kiterjedve. Ősidőkben a Tisza járta mocsaras terület melyet a Belfő csatorna a Rétköz bal oldalán haladva mintegy szigetet hoz létre. A Tisza szabályozását követő lecsapolás után, melyhez csatornák, kanálisok csatlakoznak, felszabdalva a rétközi világot, és a mai állapotú belvizes területeket kiszárított réteket hozta létre. Fényeslitkénél a réti világot keletre húzódóan, de északkelet, délnyugat irányú laposnak mondott tiszai feltöltés övezi. Ezután a homok veszi át a szerepét, kisebb – nagyobb homokfúvásos dombok, nyúlnak Tornyospálca és Mándok felé, míg délkelet felé Jéke és Pap irányába terjeszkedik, majd lenyúlik Nyírség elnevezéssel Hajdúbihar-megyébe. (Középkorban az egész Nyírség Szabolcs Vármegyéhez tartozott. Hajdú-megye a Hajdúk letelepítése után a XVI., XVII. századtól.)

Béres József Kisvárda természet földrajza könyvében dolgozza föl a Kisvárdára vonatkozó igen értékes geológiai, növénybiológiai adatokat, mely Litke szomszédsága miatt nagyvonalakban ugyanez elmondható. Különböző földtörténeti korokon vezeti el a geológiai, felszíni, és felszín alatti rétegek kifejlődését. A kárpátok, és a Zempléni hegység lábazata lenyúlik térségünk alá, erre egymást követő üledékrétegek felhalmozódását lehet nyomon kísérni. A Pannon-tenger öble nyúlt fel ide, előbb kiemelkedve az őstengerből, mint az alföld, majd a Tisza ősfolyó hordaléka alakította ki a fent ábrázolt vidéket. A mocsárvidékből kiemelkedő dombokon ligetes szigeteket alkotott, míg a homokos tájon keleti irányban az erdős (tölgyes erdők) kialakulását tette lehetővé a kedvező éghajlat. A táj tagozódása a tengerszinti magassághoz képest a Rétközben alacsonyabb, 98-99 m míg a homokdombok elérik 120-139 m magasságot. A Tisza ősfolyó hordaléka a korhadék savanyú kémhatású talajokat hozott létre, szemben a Duna meszes kémhatású hordalékával. Béres József szerint a lösz fauna igen kevés mértékű, a szélesen elterülő Tisza árterülete miatt. A lösz hulladék csak ármentes területeken maradhatott meg. Kisvárdán és környékén a talaj felszínén nincs lösz ill. kevés. A talajvíz és a rétegvizeket is tárgyalja. A réten igen magas a talajvíz, melytől 4-5 m vastag tömör kék agyag választja el a 18-36 m mélyben található rétegvizektől.

Élővilág

A növényi és állatvilág jellemzőit tárja fel, majd a kultúrnövények, és a háziállatok elterjedésére, azok termeszthetőségére, tenyészthetőségére keresi a választ. A kutató munkája igen értékes alkalmazták is. Emlékszem apám talajminta gödröt ásott, melyből talajmintát vitt be a kisvárdai kutatóállomásra, mielőtt almafákat ültetett volna a Péterfa dűlőben, 1956 körül. A Biterben is volt egy ilyen talajminta gödör a 60-as években a régebbi telepítésű almafásban. Ezeket a fákat apám születésem évében 1950-ben ültette. A műtrágyák használata miatt kellett megtudni, milyen a talaj kémhatása. Látható a Litki parasztember ha tehette ősidőktől fogva szoros kapcsolatban állt a természettel, használta ki területének egyedülálló gazdagságát – halban, vadban, gyümölcsben, erdőben gazdag terület volt ez az ősidőkben, állattenyésztésre pedig alkalmasak voltak a mélyebben fekvő területek, úgy legeltetésre, mint kaszálók alkalmazásával az istállózott marhatartás ősidőkbe visszanyúló feltételei megvoltak. Alkalmasabb tehát a sokoldalú gazdálkodásra, mint az alföld mélyebben fekvő vidéke, hisz, ha árvíz pusztított, a homokdombok még adtak életet, ha a jég elverte a gyümölcsöt, szőlőt, más földterületek biztosították a boldogabb jövőt. Így a fényeslitkei paraszt mindig reménykedhetett, el is nevezte egyik dűlőjét Kiskánaánnak.

[szerkesztés] Története

Az eddigieket követő fejezetekben a hagyományos helytörténeti kutatás vonalát követjük, immáron hárman, Márta Tibor (rövidítve MT), Bakajsza András, (BA), míg jómagam Lippai Bertalan, (LB), írjuk a fejezeteket. Márta Tibor gyűjtőmunkája a 70-es évek közepétől kezdődött. Levéltárak, okmánytárak, múzeumokból kigyűjtött anyagához a hagyományok, és a falu történetével foglalkozó írások kerülnek górcső alá. Bakajsza András a templomok történetét dolgozza fel, míg jómagam a múzeumok régészeti anyagát. A legújabb kutatási eredmények feldolgozásával igyekszem bemutatni, mind a régészeti, mind a népművészet tárgyain, hagyományain keresztül Fényeslitke életét. Ebben a fejezetben LB monogrammal és dőlt betűkkel írottak Lippai Bertalantól származnak. Mivel némely kérdésben véleményem eltér a hivatalos kutatás eredményeitől, ezért a felelősséget én magam vállalom. Ugyanez vonatkozik az első kötet fejezeteire. Második kötetünk Fényeslitke története, a történelmi kitekintést azonban leszűkítettük a Kárpátmedencére, hiszen az elmúlt 1000 év, és azt megelőző évszázadok, már idekötnek mind térben, mind időben. Térségünkre vonatkozó párhuzamokat azonban nem kerülhetjük meg.

A honfoglalás Fényeslitke közvetlen környékét csupán nyomokban érintette. (Ez nem vonatkozik Mándoktól észak-keletre eső vidékekre, mint Mándok, Tuzsér, Bezdéd, Eperjeske), ahol nagyon gazdag honfoglalási leletanyagot találtak. Mándok már Gyepühatár másik oldalán van, Litke és Őrmező vonalán túl. Erre Makay László is nyomatékosan felhívta a figyelmet. Mivel az Arvisurákban találjuk meg a lappangó kérdésekre a feleletet, a benne szereplő adatokat a továbbiakban sem kerülhetem meg.

[szerkesztés] "Beköltözés"

A honfoglaló vezérek szállásterülete, úgy mint Szabolcs, Tas és fia Lélh, azaz Lehel. Meg is találjuk talán már ekkor Leh név alatt Litkét. A Lélh azaz Lehel utód nem elképzelhetetlen, bár Litk az anyai ágon lehetséges, hiszen Litk női név, ahogy ennek szláv változatát Nagy Kálmán kimutatja a Lyuthka alakból Ljutka. Könyvemben szerepel majd Nagy Kálmán Fényeslitkére vonatkozó kutatása, melyben megkísérli Fényeslitke helynév értelmezését, az általa feltett kérdésekre még visszatérek. Akik Fényeslitke helynevét értelmezték erre az alapra terelődött figyelmük, és állapították meg, hogy Litke szláv elnevezésű, de amint a fentiekből látjuk a Litke helyraggal meg van jelölve, Litk+"e" helyrag, más értelemben birtokos rag úgy mint Litké. Birtokot jelölő helyrag tehát a ka, ke, ki, mely aztán felveszi a hely jelölő rag végső formáját, hogy ez melyik időbe megy vissza nem tudjuk, de lehetséges, hogy már a honfoglalók előtt is így használják, legalábbis Litkét illetően, ha már akkor létezik mint Litke ez ugyanis nem zárható ki, hisz amint eddig is láttuk a latin betűkkel írott korai szövegek nem mindig fedik le a helynevek, főleg nem a magyar kiejtéseket, még a későbbi századokban sem követik a magyar kiejtésnek megfelelő hangzást, nemhogy az Árpádok idejében, amiről nem tudhatjuk pontosan, hisz magyar nyelvű írások nem maradtak fent. A szótő a Lit, mely pontos támpontnak ígérkezett, ezt az első kötetben próbáltam megfejteni, ahogy a szomszédos települések neveire is a párhuzamot a messzeeső földrajzi területeken is megtalálni. A családnevek is, melyek lehetnek személynevek, a későbbiekben a nemeseknél mindig megjelölik a nemzetség nevét is, főleg amikor átveszik a katolikus hitet, és a római szokásból származó keresztneveket vesznek fel. Az egy név használata a szolgáknál megmarad, (keresztnév) hisz náluk a családi leszármazás vagyontalanságuk miatt nem volt fontos. Ahogy vagyonhoz jutnak megváltozik náluk is az örökösödés miatt. Ez századokon át tartó folyamat. Mivel Litkén a honfoglalásra utaló régészeti leletet nem találtak sem magyar, sem más népre utaló leleteket, nem lehet azt mondani, hogy a helynevet szlávok nevezték volna el, a magyarok pedig miért használnának helynév jelölésére szláv személynevet, ha Litke a honfoglalás után volt elnevezve.

Természetesen azok aki a honfoglalás előtti időben még csak feltételezni sem merik, hogy itt a magyar nyelv rokonát is beszélhették, azok a ma nagyon nagy területen élő, és ősnépnek tartott szláv népekkel számolnak, attól függetlenül, hogy térségünkben semmilyen szláv nép nyomát még eddig igazolni nem tudták, sem régészeti anyagban, sem nyelvészeti vonatkozásban a honfoglalás előtt. A hunokat és az avarokat igyekeznek eltüntetni, bár térségünkben az avarok nagy létszámban azért nem telepedtek, és a rájuk jellemző városok nem alakultak ki, mert itt a hun leszármazók élnek, akik mint a Gyepü népei e vidék őrzői, közismert nevükön Gepidák. Természetesen a Gepidákról azt mondják Germánok, bár megjegyzik a Germán Longobárdokkal élet-halál harcot vívnak. A kapcsolótű mely jellegzetes Gepida lelet három fejű, míg a hunoknál egy fejű méh. A távolabbi vidékek hunjai leletében találhatók meg ezek női viseleteken találhatók. Térségünkben azért három fejű, mert ez Szkyta örökség, az Agatirs Celos, és Szkytos ősnépre emlékeztet, mely hármas jelkép a litkei szőtteseken, varrottakon, még a század közepén is megtalálhatók. Ne felejtsük el, hogy Csaba leszármazottai itt maradnak a Kárpátmedencében neve után Kaba magyarok, azaz Kabarok. Az sem véletlen, hogy pontosan három törzzsel csatlakoznak Árpádhoz, fejedelmük Verecke fejedelem. Árpád, Abacir feleségének halála után veszi feleségül Eperjeskét, Verecke fejedelem lányát, kitől Zoltán nevű fia született. Így a Kárpátmedencében anyai ágon eleget téve az itt élő fejedelmek kérésének, melyet a pusztaszeri szerződésben megkötöttek. E szerint itteni születésű úr legyen a Kárpátmedence fejedelme. A békét, mely az egész honfoglalásra későbbiekben jellemző volt, Árpád tökéletesen megvalósította, bár a helybéli urak, mint a Szatmári várban székeli Ménmarót 3 napig tartó ostrom után adja át a hatalmat. Az ősi falvakból Anonimus gesztája szerint túszokat szednek Árpád katonái. Környékünkön Tas vezér és annak fia Lehel (Lélh és Bulcsú mondai alakok) neve azért érdekes, mert Litke legelső neve említve van Várda felé eső út mellett, Lehem alakban. Lélh azaz Lehel neve kétségtelen kapcsolatban állhatott vele. Az I. kötetben a lélek és a lét, mint Lit összefüggéseit igyekeztem feltárni. Ha Lehel vezér neve ilyen formában helységünk nevével összefügg, akkor ez a település a honfoglalás idejére már keltezhető. Mivel azonban a Lehem nevű település a Várda felé vezető úton található meg, és a tizedes falvankénti telepedés Fényeslitke és Kisvárda között feltételez egy település helyet a látó és hallótávolság miatt, ezért ez a Lekem nevű település talán azon a mezőn lehetett, melyet a Kisvárdai vár története is említ, mint Csaba mezeje, ahol László király vívja csatáját Salamonnal. Ilyen formában a Lekem nevű falu nem azonos a Lit vagy ezzel képzett falu nevével, csupán határos vele. Lehel vezér szállására azonban nem találunk utalást Anonimus gesztájában.

A később Fényeslitkére telepedett hosszúmezei család, akik Borsova vármegyében birtokosok majd, berekmegyei vajdaként vannak említve, Litkén is birtokot szereznek. Ez azért érdekes, mert címerükben megtalálható a kürt. Nem kizárt, hogy Lehel vezér kürtjéhez melyhez legenda fűződik, éppen kapcsolata van, ahogy a Litkei nevű birtokos összefügg Litke nevével. A Hosszúmezei család később Pátrovai elnevezésűek címerében benne van a tíz nyíl szövetség jelképe, a nyíl. A hold és a csillag pedig az erdélyi származású nemesek jelképeiben gyakoriak, mintahogy az Irinyi kriptán levő címerben is meg van, viszont hiányzik a nyíl. Megtalálható viszont az Irinyi címer alsó részében a kürt. A kürtön pedig szalag a görög írásjel omega betűjét formálja. A fényeslitkei kriptában az Irinyi és a Petrohai család tagjai vannak eltemetve, melynek kör alakú lejárata mögött a bejárattal szemben Boldogasszonyunk szobra van. Mária a Szent lélekkel megáldott Boldoganya a halál utáni reményt a feltámadás az újjászületés reményével van kifejezve, ilyen formában függ össze a falu neve a lét anyjával, az anyakultusz megszemélyesítőivel áll kapcsolatban. Ezek az Istenanyák szerepét a vallás kialakulásában már tárgyaltam. Szent László idejében már lehetett Litkénet kápolnája, vagy templomocskája, ugyanis a kisvárdai Szent Lászlóról elnevezett templomot a győztes csata emlékének szentelték és nevezik azóta is Szent László templomának. Míg Litkén a legkorábbi templomot Boldogasszony templomának nevezték. Szent László a csata után meglátogatja a környék templomait, lehetséges, hogy ebben az időben még olyan szokásokkal találkozik, melyek pogány szokások, a temetkezéseiket illetően. Ezért elrendeli, hogy a halottakat a templomok mellé kell temetni. Fényeslitke református temploma mellett különböző korokból származó csontok kerültek elő. Szent Lászlóról szól az a legenda, melyben Ő a Fehér vitéz, míg a kun vitén a Fekete vitéz, a világosság és a sötétség harcát vívják meg, melyben László csak úgy győzi le a kun vitézt, hiszen sérthetetlenek, hogy a kun vitéz mesebeli női alak segítségével horgas inán lesz megsértve. (László Gyula) A valóság az, hogy Kutesk (Kutej) Salamon király felbujtására, ugyanis Salamon király azt ígérte a Moldvai földön élő kunok fejedelmének, ha segít Lászlót legyőzni, akkor megkaphatja Erdélyt. Salamon király anyja ezt megelőzően Northeimi Ottónak küldte el azt a kardot, melyről a legenda úgy szólt, hogy az Attila kardja, ezt a kardot Geszteréd és Tarcalon őrizték a királyi kincstárban. A felső Tisza vidék tehát, az Árpád-házi királyok idejében még jelentős szerepet töltött be a hatalmi kérdések harcában.

[szerkesztés] Litke mint helység

Fényeslitke neve már a legrégebbi írásos okmányokban szerepel. Bizonytalan időben határozható meg, mikortól nevezhetjük Litkének, hisz a honfoglalás és az előtte eltelt időszakról nincs írásos emlék róla, így az első levéltári adatból kell kiindulni.

Márta Tibor gyűjtése nyomán: Szabolcs-Szatmár-megye Történeti-Etimológiai helységnévtára 1972-ben amikor Fényeslitke területe: 4370 kateszteri hold. Lakossága: 2552.

I.1.E.n. (1272-90): in Lekem (Zichy okmánytár 1,69)

Az első adat mely szerint Lekem, a Léh azaz Lélek elnevezéshez vezethető vissza, ugyanakkor második adat Michael de Lythke, Lytkei Mihály első birtokos vagy pap neve. Nagy Kálmán helynév értelmezésénél visszatérek ehhez a kérdéshez (LB).

1212/339. Oiethe (Liethe), (H. VIII, 14). 1332-5/Pp.Reg: András (sac.) de Luhke, de Litka (Vatikán 1/1, 329, 349). A község ezt megelőzően 1272-ben tűnik fel először a Várdáról idevezető út során (Lekem). Töredezett részlet az oklevélből.

1317: Mychael de Lythke, par,.sac. (Zichy 1,154).

1317-ben a fent említett Mihály nevű papja van, (végrendeleti tanu) míg 1332-ben András nevű, mely említve van 1333-ban, amikor 4, az 1334 évi második részlet elején 3 garas pápai tizedet fizetett a falu. Temploma a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt (1380: ad honorem matris V. gloriose Zichy XII, 43)

Tehát római katolikus hitűek. Hogy ezen kívül más hitű emberek élnek a faluban, erre hivatalos levéltári adat ebben nincs.

Tizedekről 1332-től Néző István – Szivák Gábor könyvében (Kisvárda a források tükrében) táblázat mutatja a tized jegyzékét, a forrás azonos, a továbbiakban az eltérésekre felhívom a figyelmet. Számolni kell az Uruki Mani őskeresztény hiten élőkkel is. Ez felel meg ugyanis, az ősmagyar, de bizonyos értelemben pogánynak nevezett hittel. A római hitű papok pogánynak neveznek minden más vallást, ahogy később a muzulmán törököktől is halljuk ránk nézve, gyaurok, hitetlenek. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy minden településen kizárólag római katolikusok élnének, hiszen a Jászságban még az 1500-as években is működnek hittérítő papok. Ezt következő évszázadokban már pontosabb levéltári adatokkal rendelkezünk. Az 1400-as évektől a későbbiekben folyamatos időrendi sorrendbe téve, legalábbis megpróbáljuk megvilágítani a Fényeslitkére vonatkozó adatokat. Mindezt megelőzően azonban fel kell dolgozni a falura vonatkozó őstörténeti anyagokat. 1484-ben még csak Litke volt a neve (Kiss Lajosnál 1498-ban) ugyanígy, későbbiekben 1716-ban Karabinczkinál is. Egyháza a Boldogságos Szűz tiszteletére (180 ad homo remmatris V. gloriosé Zichy XII-43) építették. A templom történetét későbbiekben Bakajsza András dolgozza fel.

A község határában, mely később a falu része lett, Zut falu neve tűnik fel, 1327-ben, Michael J. Andrec de Zuth (Jékey 10). (Ezek az adatok Zugó községre vonatkoznak, ami később egybeépült Litkével. 1345 Mych de Zuth lo. paster (Zychg II.150) 1345: Saulus J Andrec de Zuty bo.poster Zychy II.160). 1346: (Zichy II,192) : 1346 de Zuti (Zichy II.208) 1347: Michael J Andres de Zugy ( Bánffy I.154) a falu neve 1327-ben idevaló nemes nevében tűnik fel, aki később testvérével, mint királyi ember szerepel különböző birtok ügyekben. Feltehetőleg puszta személynévből keletkezett magyar földrajzi név (Melich János) A személyi név Zot formában adatolható (Melich János) honfoglalás Mg.268) Eredetét azonban nem ismerjük.

Erre a kérdésre kerestem a választ az Arvisurák névadó naptárában, de egyik formája sem volt így megtalálható, viszont a Zugó nevű falurész szomszédságában lévő Szög elnevezésű falurész felhívta a figyelmemet. Mint személynév ugyanis nem találtam meg a zot formát, viszont megtalálható a szuk, azaz szék, mely ugyanaz mint a szeg, adja meg a választ, hiszen ilyen formában szerepel. Ahogy Bodon község nevét is Bodonszegnek ismerjük. A zugó pedig az Ózug, vagyis Ószög nevében kell értelmezni. Bodon szerepel az Arvisurák névadó naptárában is, mint ahogy Litk, első hó 19.-ei személynév, tehát nem szláv eredetű. Ez a női név az Ataiszi névadó szerint i. e. 927-ből való. Véleményem szerint a falu nevének elnevezése is erre az időre adatolható, mintahogy azt az első kötetben már kimutattam. Míg Bodon harmadik hónap 8.-i Ataiszi névadó. Míg Bodony ami nem Fényeslitke határában van mint földrajzi név, szintén megtalálható hatodik hónap 15.-i de ez már Uruki névadó szerinti, de férfi név. Öszöd mely szintén megtalálható Fényeslitke határában, negyedik hó 21.-i szintén Uruki névadó (férfi).

Mivel pontos népszámlálási adatok sem az Árpád korból, a beköltözők előtt sem utána nincsenek, ezért a lakosok számára pontos adat nem mutatható ki. A települések a tizedes beosztású, tehát egy telepen tíz család, ami Székelyföldön egy kaput jelent, de ezek is csak akkor, ha ravatolva vannak, így is hívja ravatal (ezek az adatok Erdély ódon története könyvből valók) a ravatal annyit jelent, rót, bejegyzett. Jobbágyokról és nem a ravatal alá nem tartozó szabad emberekről szól. A székelyek társadalmi tagozódása hármas tagozódású Főúr, majd a Lovas katona, aki közszolgálatot teljesít, a nyugati világban ezeket lovagoknak hívták, székelyföldön Lófőnek, míg a köznemes székely a gyalogos, akiket darabontoknak is hívtak, nevükre tekintettel mindegyik székely nemes. Háborúban kötelesek a királyt, vagy az adott rájuk bízott területek őrzésére, ennek fejében adófizetés alól mentesek, míg a jobbágyok ezen kívül vannak, adót fizetnek, a jobbágytelkek után, melyből a későbbi emelkedő vagy változó adók terheit képezik. Kapuadót fizet tíz család, egyszer egy évben, vagy meghatározott időben. Ha a falu több kapus, azaz 20-30-40 családot jelent, mely végül elérheti a 100 családot, már nagy falunak számított. A Pusztaszeri szerződésben kötöttek az őslakosságra vonatkozóan, kiket elismernek nemesnek, mint a székelyeket, az ősiség törvénye alá esnek.

Ez a településszervezet, az egész település katonai ellenőrzés, a védelem egyik hathatós eszköze, megelőzi a honfoglalást. Így látható, hogy a látó és halló távolság, mely kb. 1 km, Fényeslitkén ez nyomonkövethető a falu határában, kezdve Litk, Zug, Tulgus, Bodonszeg, és Öszöd faluval a Tisza felé eső út mellett. A Tisza távolsága 5 km Öszödig. Ugyanez végigvezethető Komoró, Öszöd, Rozsály, Veresmart irányában, a tiszaparti településeknél. Ezek a települések dombokra épültek, ármentes helyeken. A homokdombokra nem falvakat, hanem mesterségesen megemelt erődítményeket, dombokat építettek, hogy az utakat ellenőrzés alá tudják vonni. Ilyen a Csepüs hegy, az Úr-hegy és az Úr -hegye. Ebben az esetben az Úr felfogható Őrnek is, így már világos, hogy miért van ebből kettő is így elnevezve. Erre a kérdésre a harcászati természet földrajznál visszatérek. A székelyeknél, székeknek hívják a települések közigazgatási szervét, míg környékünkön valószínű, hogy a szeg mint a zeg, vagy a zug, Bodonszeg nevében őrződött meg. Erdélyhatáros térségünkben elkerülhetetlen, mintahogy a Kárpátalja és a Felvidék hatásai is. Itt érintkeznek az odavezető utak. Védelmi szerepét ez határozza meg. Hármashatárvidék jellege, mely érintkezik, bebocsátást enged, vagy nem enged a nagy alföld területére a keletről érkezőknek. A hegyszorosokon áttörő népek megállítóhelye Ungvár és Munkács külső várak fékező szerepe kétségtelen, a belső várrendszer között húzódik a Gyepü vonal, csak ezután következik: Kisvárda, Ecsed, nyugatra pedig Patak és Kassa vonalában a belső várak vonala. Ide tartozik tehát A HARCÁSZATI TERMÉSZET FÖLDRAJZ vizsgálata.

A harcászati természet földrajz is igen fontos nélkülözhetetlen stratégiai szempontból, már az ókorban is a Szkyta, majd az avar kori időben. Skyta = Sziky, ta latinul a terra rövidítése, területet jelent magyarul olvasva Széki terület = Székhelyi. A székelyek neve kétségtelen ebből származik.

Mit lehet ebből látni, egy földrajzi térképen? A Tisza felkanyarodik északnyugati irányába, majdhogynem követve a hegyek vonalát, tisztes távolságban, közben összegyűjti a hegyekből lefolyó patakokból folyócskákká, folyókká duzzadt vizeket, majd hirtelen délnyugatnak fordul Záhonynál, hogy szétterülve a Rétközi és Bodrogközi lápos mocsaras világot hozza létre. A Réti lápos mocsári világ az ahová az ellenség be nem merészkedik, főleg, ha lovas, hisz a lópaták nem a mocsári élethez szoktak, és alkalmazkodtak mint a szarvasmarháké. Patay Pál régésztől hallottam, volt olyan falu, melynek lakossága ellenség közeledtével egy nap hétszer vonult be a mocsári védhelyükre, magukkal vitték a jószágot is, ezt a lakosságot elpusztítani lehetetlen, ha nem belső ellenségük tört rájuk, akik éppen úgy ismerték a mocsárt, mint Ők. A homokdombok vidéke viszont már a lovas néptől nem védett meg, ezért oda erődítményeket, úgynevezett homokvárakat* építettek, ezzel ellenőrzésük alá vonták az országutakat. Ezeken a védhelyeken az állandó őrség jelzéseit adta le, ha ellenség közeledtét észlelte. Ilyen hegy volt a Csepüs-hegy (Gyepüs-hegy). Keleti oldaláról még több métert emeltek rajta, ez a gödör a papra vezető út mellett párhuzamos, pontosan a Csepüs-hegy déli-északi nyúlványával egyezik. Mesterséges földkitermelésre utal. Makay László elmondása alapján itt vonult el már a honfoglalás előtt is az úgynevezett Strata Wangarororum, régebben a borostyán, még régebben a kagyló útja. A magasabban fekvő homokos dombos vidéken haladt át, mely egész évben járhatóbb volt, mint a laposon túli agyagos talaj, mely a réthez közel esett, a falvak lakossága mégis közelebb telepedett a vízi világhoz, az úgynevezett szigetekre, mert az biztonságosabb volt a mocsárt könnyebben elérhették. Litke is szigeten (felsősor) telepedett meg a felerősödő népvándorlások idejében míg a rézkori település még közelebb volt a laposhoz. A ma is Király tónak nevezett terület mely a középső és a felső sor közötti mélyedéses árokkal kötötte össze a zugó dombja mellett elhaladó területet és a Csengősi rétbe vezette le a faluba felgyűlt vizet. Így az ősinek mondható felső sor, vagy Templom utcát, mint egy sziget fogta közre. Később hármas tagozódású utcája lett Litkének, az említett középső sor, és az Ungvári útnak elnevezett, majd később Köves útnak hívott út mellett.

Ez valószínű, hogy csak a középkortól, a falu felszaporodásának idejére adatolható. Azelőtt – mint az előző oldalakon írtam – kiscsoportos településeken laktak. Fényeslitkén mint említettem, tehát a határban vonult el az ország-világ út.

Ez valószínű, hogy csak a középkortól. A falu felszaporodásának idejére adatolható.

Azelőtt mint az előző oldalakon írtam, kiscsoportos településeken laktak. Fényeslitkén mint említettem, tehát a határban vonult el az ország-világ út.

>> Oldal elejére

Van egy találkozási pont, ahol az utak négy felé ágaznak el, ezt hívják 4-es útnak, innen egyik út Kisvárdáról Pap és Jéke felé tart, harmadik Tornyospálca felé, a negyedik út pedig Mándok fele. Innen volt természetesen még egy út a falu fele. Lehet, hogy ez az út későbbi elhalad a tégla gödör mellett, Nagy Kálmán szerint Szög itt lakott Szögi Lippai valószínű, hogy a Sztercsa ház ami a jelenlegi hűtőházzal szemben van része lehetett. Az emlékezés szerint azonban itt négy út találkozott, hisz Kisvárdáról a Csepüs-hegy előtt vezet egy közvetlen út a falu felé, ahol szintén volt egy útelágazás. Emellett az út mellett, mely közvetlen Kisvárda felé halad az újabb időkben, volt a kaparósi csárda. A Mándoki utat Munkácsi útnak (Nagy Lénia) két igen nagy homokhegy között vezet, mind az út, mind a két homokdomb ill. elnevezésben hegy, a mai napig megtalálható. A falu felé eső hegy neve gyermekkorom emlékezése szerint, ahova gyakran jártam játszani, és valami megfoghatatlan erő vonzott ide, és különös érzés vett erőt rajtam, mikor határkövére ráléptem, erről a hegyről mindig úgy tudtam, hogy Úr-hegynek hívják. A falubeliek azonban hívják Vince-hegynek, Révész-hegynek, de az Úr-hegy elnevezésére már nem emlékeznek mindig a másik hegyet ami ezzel szemben van említik, igaz, úgy mondják az Úr hegye, míg erről csak az Úr-hegy elnevezést hallottam. Emögött valami titok lappang a levéltári adatok ugyanis említenek egy hegyet, melye Sólyom-hegynek hívnak. Valóságos neve, tehát a Sólyom-hegy elnevezés lehetett, szakrális szempontból ugyanis ez illik rá. Egyébként hasonlít a Csepüs-hegyre, észak-déli irányú elnyúlós, viszont a feltöltés nem a keleti, hanem a nyugati oldalán van, ugyanígy az út mely elhalad mellette a hegy másik oldalán, míg a sánc kb. 1,5 m magas, a hegy déli oldalából nyúlik, kb. 100 m hosszan, egyenes vonalban a Mándoki út felé halad. Előtte egy ároknak látszó feltöltés. Ezt a sáncot sohasem művelték, garádnak hívták. A hegy hosszanti irányával azonos vonalat követ. Felmenve a hegy tetejére lehet látni a református templom tornyát, pontosan napnyugat irányába. Keleti irányban pedig a meglepetés, teljesen egyvonalban van egy kopasz tetejű hegy, és e között a két hegy kötött vonul el a Mándoki út azaz a Munkácsi út. Ezeknek a hegyeknek stratégiai szerepük kétségtelen, ha a legendát idevesszük, mely szerint alagút vezetett át Likén, ahol Rákóczy a lovát fordítva patkoltatta meg, és eltűnt az alagútban, akkor a Czvik (Cibik bácsi) elmondása miszerint Ő is megtett ebben az alagútban 100 métert, akkor az alagút létezéséről szóló legendák igazak lehetnek. Ez az útirány megegyezik légvonalban Sárospatak irányával, míg a másik irány kelet felé, Őr nevű településünk (Őrmezőladány) irányában van. Régészeink ezekre a mende-mondákra még eddig nem alapoztak, pedig az a hír járja, hogy a Liget nevű hegy tele van kinccsel. Ilyen nevű hegyet azonban nem ismerek. Mint ahogy a fentiekben olvashatták a titkos dolgok miatt ezt nem is szívesen mondják meg, hiszen a falu öregjei mindig is ismerték ezt a titkot, hisz működött az öregek tanácsa, mely a falu történetét egy ládikában elásták. A hegyeknek régebbi időkben szakrális volta kétségtelen, ahogy Tornyospálcán a Hubertus rétről szóló mende-mondák is beigazolódtak, ugyanúgy Rétközberencsen a Liget nevű dombon sok régészeti leletet találtak. Egyébként liget nevű tanya Litke és Tornyospálca közötti út mellett volt melyet az 1907-es népszámlálási adatok említenek, akkori időben ez a terület Tornyospálcához tartozott. Az Úr hegye nevű hegy pedig Tornyospálca és Fényeslitke határában van, rajta kilátóval. Lehetséges, hogy ez a tanya, mely a fényeslitkiek tudatában még meglehet, hogy ez is valamikor a Litkei nevű birtokos tulajdona volt. Fényeslitke a későbbi időkben is fontos jelzőrendszere a Kisvárdai várnak. A falu ornyából kiváló rálátás a kisvárdai várra, ahogyan a Csepüs-hegyről is. Nagyapám emlékezése szerint a Törökök a Csepüs-hegyről lőtték a Kisvárdai várat. Ez Tököli ostromára utalhat, akinek seregében törökök is voltak. Fényeslitke lakossága a Kisvárdai vár birtokába tartozott, mint jobbágyok a várdai nevezetű uraság alá tartoztak az 1400-as éveket követően. Bizonyos szabadságjogokkal rendelkeztek. Békeidőben földműves, kupec, azaz kereskedők voltak mint a kisvárdaiak, míg háború idején várjobbágyok, azaz katonai kötelezettséggel bírtak egyesek. Másoknak a szolgáltatásait későbbiekben már nem vették igénybe, csupán a megtermelt javakkal voltak kötelesek adózni.

Visszatérve az alagútrendszer, és a hozzá tartozó homokvárak, erődítmények szerepe a belső gyepű rendszer része, hogy mikor építették, azt a régészeknek kellett volna kideríteni, erre azonban nem jutott se pénz , se akarat, hisz teljesen átírná eddig ismert történelmünket. Makay László mindezeket kiválóan ismerte. Ez a védvonal ugyanis, átvágja a Tisza nagy kanyarját nyugat keleti irányban. Ellenőrzése alatt tartva az átmenő forgalmat, vagy éppen azt akadályozza meg, ugyanakkor az Ungrvár felé (Uzsoki hágó) míg a másik út Munkács felé (Verecke) irányából a lezúduló ellenség megállításának, vagy fékezésének az eszköze. Ez már az ungvári és a munkácsi külső várak után, beleértve a Vereczkei- szoroson tartott őrséget, már a harmadik védvonal, ezt követi a már említett belső várrendszer, melyhez a Kisvárdai vár is tartozott. A Tatár dúlás térségünket sem kerülte el, Vereczke után ugyanis itt küzdenek meg másodízben a tatárokkal, a Tatár-domb erre emlékeztet. Majd ezután ostromolják meg a Kisvárdai várat. Lásd a Nemzeti Múzeum kiállításán a Tatárjáráskori térképet. Más csatákról Néző István beszámol, ezt valahogy kifelejtette, a Kisvárdai vár történetével foglalkozó részben. A könyvben továbbiakban is találkoznak majd harcászati eseményekkel, pontos időrendi sorrendet azonban felállítani nem tudunk, hisz ez a történészek feladata.

Dienes István: Szabolcs vármegye Elpusztult falvak

http://www.freeweb.hu/fenyeslitke/tortenet/Fenyeslitke%20tortenete/Images_small/Elpusztult%20falvak%20Szabolcsban%20ppt%20color2_small.gif

Az előző térképről kiemelt alábbi ábrán láthatóak a Fényeslitke környéki elpusztul települések

http://www.freeweb.hu/fenyeslitke/tortenet/Fenyeslitke%20tortenete/Images_small/Elpusztult%20falvak%20Szabolcsban%20Kisvarda%20kornyeken2_small.gif

Palánkvár – ide jártak a Leányvári (Jánvári) lányok az alagúton a katonákhoz titkos ölelésre a legenda szerint. Talán ez a vár az a titokzatos "Bagolyvár" amit a levéltári adatok is említenek F.litke határában mint dűlőnév .

- Ez a vonal a beregszászi, a vámosatyai Büdi ősvár, Őrmező, Fényeslitke, Bodroghalom, Sárospatak, Hármashuta, Litka vonala, mely tovább megy egészen az Aggteleki cseppkőbarlangokig. Litke és Kisvárda körül mintegy 50 km-es távolságban egy körívet írva helyezkednek el a várak. Ezekben a távolságokban 5-6 km differencia mutatkozik csupán, kiemeli Kisvárda környékének fontosságát.http://www.freeweb.hu/fenyeslitke/tortenet/Fenyeslitke%20tortenete/Images_small/Elpusztult%20falvak%20Szabolcsban%20Kisvarda%20kornyeken2_small.gif

[szerkesztés] Nevezetességei

Római katolikus templom - 1776-1781 között épült, későbarokk stílusban. A padok és a szószék a XVIII. században készült.
Református templom - A XIII. században épült, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. Eredeti jellegében megmaradt román kori tornya a Ny-i homlokzat előtt áll.A 35 méter magas tornyot négy fitornyos sisak fedi.

A templompt 1831-ben építették át. Szószéke későbarokk stílusú, a karzat és az orgona 1942-ben készült. Az Orgonát Reiger Ottó készítette.