Bolívia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: ¡La unión es la fuerza! | |||||
| Himnusz: Bolivianos, el hado propicio | |||||
 |
|||||
| Főváros | Sucre La Paz[1] |
||||
| Államforma | Elnöki köztársaság | ||||
| - Elnök | Evo Morales | ||||
| - Alelnök | Álvaro García Linera
|
||||
| Hivatalos nyelv | spanyol, kecsua, ajmara, guaraní | ||||
| Függetlenség | Spanyolországtól | ||||
| - Dátum | |||||
| Terület | |||||
| - Összes | 1 098 581 km² (27.) | ||||
| - Víz (%) | 1,29 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2006-os évi becslés | 9 627 269 (87.) | ||||
| - Népsűrűség | 8,76 fő/km² | ||||
| GDP | 2005-ös becslés | ||||
| - Összes | 10 828 millió dollár (105.) PPP: 26 087 millió dollár |
||||
| - Egy főre jutó | 1 125 dollár (124.) PPP: 2 904 dollár |
||||
| HDI (2004) | 0,692 (115.) – közepes | ||||
| Pénznem | Bolíviai boliviano (BOB) |
||||
| Időzóna | (UTC-4) | ||||
| Internet TLD | .bo |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | BOL | ||||
| Hívószám | +591 |
||||
| A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, az ENSZ és az OAS tagja. | |||||
|
|
|||||
.svg/125px-Flag_of_Bolivia_(state).svg.png)
Bolívia (spanyolul: República de Bolivia, kecsua: Wuliwya Suyu, ajmara: Wuliwya Llaqta) Dél-Amerikában elhelyezkedő ország, északon és keleten Brazíliával, délen Paraguay-jal és Argentínával, nyugaton Chilével és Peruval határos.
Belvidéki ország, azaz nincs tengerpartja. 1879-ig volt tengeri kijárata a Csendes-óceánra Chile és Peru között, de ezt a területet a chilei kormány erőszakkal elvette, az ott található nitrátlelőhely miatt.
Bolívia a legek országa:
- a világ legmagasabban fekvő fővárosa: La Paz
- a világ legmagasabban fekvő hajózható tava: Titicaca-tó
- a Föld legkiterjedtebb sósivataga: Salar de Uyuni
- Dél-Amerikában itt a legnagyobb az indián őslakosság aránya (a népesség 55%-a indián)
- Dél-Amerika legszegényebb országa
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Bolívia nyugati harmadán az Andok vonulatai, keleti kétharmadán hegy-, domb- és sík vidék terül el.
Az Andok Peru északi határától kezdődően egymástól erősen eltávolodó két fő vonulatot alkot, amely a Nyugati-Kordillerák és a Keleti-Kordillerák.
A két Kordillerák között a Bolíviai-magasföld, másnéven Altiplano helyezkedik el.
A Nyugati-Kordillerák kialudt vulkánjainak csúcsai 6000 m fölé emelkednek (Nevado Sajama 6542 m magas).
A Keleti-Kordillerák főként üledékes kőzetekből áll. Völgyeiben északon bő vízű folyók futnak az Amazonasba, délen pedig a Pilcomayo felé. A Keleti-Kordillerák is hordoz rendkívül magas csúcsokat:
- Jankho Uma 7010 m
- Illampú 6421 m
Az Altiplano ca. 1000 km hosszú és átlagosan ca. 250 km széles, 3600–4000 m között elterülő fennsík. A jégkorszakban tórendszer volt a területen, ezek maradványai a Titicaca-tó és a Poopó-tó. Ez az ország egyik legsűrűbben lakott területe.
Az Andoktól keletre fokozatosan lejtő hegy- és dombvidék a Yungas található, amely északon az Amazonas-medence, délen a Gran Chaco alföldjébe simul.
A Yungastól keletre alacsony domb- és sík vidék, az Ilano helyezkedik el.
[szerkesztés] Vízrajz
Bolívia legnagyobb folyóit az amazonasi selván találjuk, amelyek a következők:
- Madre de Dios (Istenanya)
- Beni
- Mamoré
- Río Grande
- Guaporé
[szerkesztés] Éghajlat
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Az Andok növényvilága: kaktusz, cserjék, kistermetű fák, fűfélék.
Az Andok állatvilága: puma, róka, szarvas, pápaszemes medve, láma, alpaka, guanako, vikunya, csincsilla, vad tengerimalac, andoki kondor, bóbitás karakara, dél-amerikai fogoly, kolibri (120 faj).
A pampa állatvilága (folyók és a szárazföld): majom, papagáj, édesvízi delfin, kajmán, teknős, vízidisznó, madarak.
A Cacho-vidék állatvilága: jaguár, pekari, tapír, hangyászsün.
Az őserdő növényvilága: gumifa, fojtófüge, orchidea, páfrány, bromélia.
Az őserdő állatvilága: rovarok, jaguár, pekari, papagáj, tukán, gém, kócsag, szultántyúk, majom (több faj), vízidisznó, tengeri tehén, kajmán, kígyó, szárazföldi teknős, vaddisznó, tapír, piranha.
Perun kívül Bolíviában nem tiltott a kokalevél (a Coca-Cola alapanyaga) termesztése.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
- Parque Nacional Madidi (A parkról spanyol és angol nyelven)
- Torotoro Nemzeti Park
- Pantanal Matogrossense Nemzeti Park
[szerkesztés] Természeti világörökségei
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Európaiak előtt
A Peru felől érkező indiánok kezdték el benépesíteni i. e. 1500 körül.
Az első kultúra, amely – a korai horizont idején – i. e. 900–200 között erre a területre is eljutott a Chavín-kultúra volt.
I. e. 200-tól i. sz. 600-ig – a korai átmeneti időszakban – a Titicaca-tó bolíviai oldalán az úgynevezett Tiahuanaco kultúra volt a meghatározó. Később az Inka Birodalom része lett ez a terület.
[szerkesztés] Gyarmati időszak
A ma Bolíviának ismert terület Felső-Peru néven a limai alkirály joghatósága alatt állt. A bolíviai ezüstbányák termelték a spanyol világbirodalom gazdagságát. Bennszülöttek dolgoztak a bányákban (A spanyolok folytatták a mita nevű prekolumbián foglalkoztatási rendszert.) A spanyol király hatalma a napóleoni háborúk idején gyengült meg, a gyarmati hatóságok önállósága kényszerűen megnőtt.
[szerkesztés] A köztársaság és a gazdasági instabilitás (1809)
A függetlenséget 1809-ben kiáltották ki, de tizenhat éven át tartó zavarok előzték meg a köztársaság létrejöttét 1825. augusztus 6-án. Ez az esemény Simón Bolívar nevéhez kötődik.
1836-ban Bolívia Andres de Santa Cruz marsall vezetésével lerohanta Perut, hogy visszahalyezze tisztségébe az ottani letett elnököt, Luis Orbegeso tábornokot. Peru és Bolívia konföderációra lépett, aminek Santa Cruz lett a fővédnöke. A Konföderáció meg Chile közötti feszültség következtében Chile hadat üzent a Konföderációnak 1837. május 9-én. A perui-bolíviai seregek több jelentős győzelmet arattak: megverték az argentín expedíciós sereget és az első chilei expedíciós sereget. Az utóbbi csata helye Arequipa város közelében volt, Paucarpata mezején. Az ugyanitt megkötött békeszerződést chilei csapatok parancsnoka és perui lázadó seregek vezetői felhatalmazás nélkül írták alá. A szerződés szerint a chileiek kivonulnak Peruból és Bolíviából, visszaadják a Konföderáció elfogott hajóit, normalizálják a gazdasági kapcsolatokat és Peru Chilével szemben fennálló adósságát kifizeti a Konföderáció. Ez a szerződés közfelháborodást váltott ki Bolíviában és a kormány lemondani kényszerült. A chileiek megszervezték második expedíciós hadseregüket és a Konföderáció erőit megverték Yuangay mezején azokkal a fegyverekkel és felszerelésekkel, amelyeket Santa Cruz adatott át nekik. A vereség után Santa Cruz Equadorba menekült és a Peru-Bolívia Konföderáció felbomlott.
A függetlenségét visszanyert Peru elnöke, Gamarra tábornok megtámadta Bolíviát. A perui hadsereg döntő vereséget szenvedett az Ingaví melletti csatában 1841. november 20-án, ahol maga Gamarra tábornok is elesett. A bolíviai hadsereg ellentámadását José Ballivián tábornok vezette, és elfoglalta Arica perui kikötőt. 1842-ben a két fél békeszerződést kötött és véget vetett a háborúnak.
A korai XIX. század gazdasági és politikai instabilitása nyomán Bolívia gyenge ország volt. Ez megmutatkozott a csendes-óceáni háborúban (1879-83), amikor elvesztette tengeri kijáratát és a környező guano bányákat. Bolívia tengeri kijárata addig Antofagasta kikötő volt, és ekkor Chiléhez került. Függetlensége óta Bolívia területének több mint a felét vesztette el háborúk következtében. Ezen felül elvesztette Acre államot (gumitermelése volt jelentős), amelyet Brazília beszélt rá, hogy váljon ki Bolíviából és csatlakozzék Brazíliához 1903-ban. (Petrópolisi szerződés).
Az ezüst világpiaci árának emelkedése Bolívia számára a viszonylagos virágzást és politikai stabilitást hozta az 1800-as évek vége felé. A XIX. század korai éveivel szemben az ón vette át az ország számára a legfontosabb jövedelemforrás szerepét. A gazdasági és társadalmi elit által kontrollált kormányok sora a XX. század harmincas éveiig a laissez-faire gazdaságpolitikáját folytatta.
A benszülött lakosság - akik a lakosság többségét adták - életkörülményei szánalmasak maradtak. Primitív körülmények között dolgoztak a bányákban és a feudális nagybirtokokhoz nagyon hasonló mezőgazdasági üzemekben, kizáródtak az oktatásból, lehetetlen volt számukra a vállalkozás és a politikai életben való részvétel. Bolívia vereséget szenvedett a Chaco-háborúban (1932-35). Ez fordulópont az ország történetében.
[szerkesztés] A Nemzeti Forradalmi Mozgalom felemelkedése (1951)
A Nemzeti Forradalmi Mozgalom széles bázison alakult ki. 1951-ben győzött az elnökválasztáson, de az addigi hatalom ezt nem ismerte el. Erre 1952-ben sikeres forradalom tört ki. Víctor Paz Estensorro elnöksége alatt a Mozgalom erős népi támogatással, programjának megfelelően bevezette az általános választójogot, a széleskörű földreform nyomán megteremtették a falusi oktatás rendszerét és államosították az ország legnagyobb ónbányáját.
Tizenkét évi zavaros uralom után a Mozgalom kettészakadt. 1964-ben Paz Estensorro elnök harmadik időszakát megszakítva egy katonai junta került hatalomra. 1966-ban a junta elnöke, René Barrientos Ortuño lett az elnök, aki 1969-ben meghalt. Ezután gyenge kormányok sora következett. A közrend megingásától és a Népi Gyülekezet (angolul: Popular Assembly) megerősödésétől megriadva a katonák 1971-ben Hugo Banzer Suárez ezredest tették meg elnöknek. (Később tábornok lett). Banzert 1971-74 között a Forradalmi Mozgalom is támogatta. 1974-ben a hadsereg tagjainak egy csoportja, akiknek nem tetszett Suárez politikája, civilekkel váltotta fel a kormányt és felfüggesztettek minden politikai tevékenységet. A gazdaság gyorsan nőtt Banzer uralma alatt, de az emberi jogok megsértése és a folyamatos pénzügyi válság miatt támogatottsága elenyészett. Végül 1978-tól Bolíviára ismét a politikai zavarok időszaka köszöntött.
[szerkesztés] Katonai kormányok: García Meza és Siles Zuaro (1978)
Az 1979-es és az 1981-es választásokat csalások jellemezték. Erre fel puccsok, ellenpuccsok és ügyvivő kormányok váltották egymást. 1980-ban Luis García Meza Tejada tábornok kegyetlen és véres államcsínye nem élvezte a közvélemény támogatását. Azzal teremtett békességet, hogy megígérte, csak egy évig marad a hatalomban. (Az egy év leteltével a televíziós választási kampányában populáris jelszavakat hangoztatott, mint "Bueno, me quedo" - "Rendben, maradok" [elnök]. Röviddel később letették posztjáról.) Elnökségét az emberek jogok rendszeres megsértése, a kábítószer-kereskedelem és az elrontott gazdaságpolitika jellemezte; elnöksége alatt az infláció, amely korábban a bolíviai gazdaság rákfenéje volt, ismét megjelent. Később elítélték különböző bűnökért, köztük gyilkosságért, és miután Brazília kiadta, 1995-ben megkezdte harmincéves büntetésének letöltését.
Mikor 1981-ben katonai lázadás eltávolította García Mezát, három másik katonai kormány következett tizennégy hónap alatt. Közben Bolívia gondjai csak nőttek. A katonák nyomására az 1980-ban választott Kongresszus új államfőt választott. 1982 októberében 22 évvel azután, hogy vége lett elnöki hivatala első időszakának (1956-60), Hernán Siles Zuazo ismét elnök lett.
[szerkesztés] Sánchez de Lozada és Banzer: a gazdaság liberalizálása (1993-2001)
Sánchez de Lozada kiterjedt gazdasági és társadalmi reformtervet hajtott végre. Kormánya által végrehajtott legdrámaibb változás a privatizációs program volt, amelynek során beruházók, általában külfödiek, 50%-os tulajdonrészt és az irányítás jogát szerezték meg közszféra vállalataiban, így az állami olajvállalatot, a hírközlési rendszert, a légitársaságokat, a vasútakat és a villamos hálózatot adták át a tőkés beruházóknak. Ezt a reformot és a gazdaság átalakítását hevesen ellenezték a társadalom legkülönfélébb csoportjai. 1994-1996-ban gyakori és heves tiltakozó megmozdulások voltak, különösen La Pazban és a Chapare nevű coca-levél termesztő régióban. Sánchez de Lozada kormánya pénzügyi kompenzációt nyújtott azoknak, akik önként felhagytak az illegális coca-levél termesztésével. Ez a politika csak csekély mértékben tudta csökkenteni a coca-termést, és az 1980-as évek közepén Bolívia adta a világ coca termésének egyharmadát, amit aztán feldolgoztak kokainná.
Ekkoriban a munkásszervezetek gyűjtőszervezete, a Central Obrera Boliviana (COB) egyre kevésbé tudta befolyásolni a kormánypolitikát. Az 1995-ös tanítósztrájk azért szenvedett vereséget, mert a COB nem tudta támogatásukra mozgósítani sok tagját, beleértve az építőipari és gyáripari munkásokat. Az állam részleges rendkívüli állapotot vezetett be, hogy megelőzze a tengődő tanítók mozgalmának kirobbanását. A tanítókat trockisták vezették, és szakszervezetük volt a COB legharcosabb tagja. Bukásuk a COB nagy kudarca volt. A COB-ot belső korrupció és harcképtelenség is besározta 1996-ban.
Az 1997-es választásokon Hugo Banzer tábornok, az ADN párt jelöltje és korábbi diktátor (1971-1978) a szavazatok 22%-ával győzött, míg ellenfele, a Forradalmi Mozgalom jelöltje 18%-ot kapott. Banzer tábornok a pártok széles koalíciójával megszerezte a bolíviai Kongresszus helyeinek többségét. A Kongresszus őt választotta elnöknek és 1997. augusztus 6-án iktatták be. Választási kampányában Banzer tábornok az állami olajtársaság privatizációjának leállítását ígérte. Amikor szembesült Bolívia gyenge tárgyalási pozíciójával a nemzetközi társaságokkal szemben, másképpen beszélt. A Banzer kormány lényegében folytatta elődjének szabad piacot építő és privatizáló politikáját és az 1990-es évek közepének aránylag jelentős gazdasági növekedése folytatódott hivatali idejének három éve alatt. Ekkor azonban globális, regionális és hazai hatások együttese a gazdasági növekedés lehanyatlását hozta. Argentína és Brazília pénzügyi válsága, exporttermékeinek alacsony világpiaci ára, és a coca-szektor foglalkoztatottságának csökkenése a bolíviai gazdaságot recesszióba szorította. A közvélemény ezen kívül nagy jelentőséget tulajdonított a korrupciónak. Ezek a tényezők a növekvő társadalmi elégedetlenséggel együtt határozták meg Banzer elnökségének második felét.
Elnökségének vége felé Banzer különleges rendőri egységeket állított fel, hogy fizikailag megakadályozzák a cola-termesztést Chapare régióban. Ez azonnali és drámai csökkenését okozta az illegális cola-termesztésnek, így Bolívia viszonylag kicsi ellátója lett a kokain-gyártásnak. Ennek nyomán sokan munkanélkülivé váltak és a városokba mentek, különösen Palo Altóba és La Paz nyomornegyedeibe. A Jaime Paz Zamora által vezetett MIR párt Banzer koalíciós partnere volt Banzer egész időszakában, és támogatta ezt a politikát(Méltóság Tervnek hívták).
2001. augusztus 6-án rákja miatt Banzer lemondott hivataláról. Kevesebb, mint egy év múlva meghalt. Banzer Egyesült Államokban tanult alelnöke, Jorge Fernando Quiroga Ramírez töltötte ki az elnöki időszak utolsó évét.
[szerkesztés] Legújabb események
2007-ben Evo Morales elnök alkotmányos reformokat hajtott végre, melyek deklarált célja, hogy nagyobb beleszólást adjon a szegényeknek az ország ügyeibe. A szocialista reformokat négy földgázban gazdag, többségében fehér lakosságú kelet-bolíviai tartomány december 16-án megelégelte, és egyoldalúan gazdasági autonómiát hirdetett: adóbevételeinek csak egyharmadát adja tovább a kormánynak. Úgy érezték, hogy ők fizetik a szegényebb régiók kiadásait: a földgáztermelő tartományokban a lakosság 35 százaléka él, de a nemzeti össztermék több mint háromnegyede származik innen. Az időzítés hátterében az állt, hogy két héttel később újabb alkotmánymódosító népszavazásokra készültek, melyek további államosítást jelenthetnének. November óta tüntetések is vannak a reformok ellen.[2]
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Elnökök
Bővebben: Bolívia elnökeinek listája[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Bolívia hivatalos fővárosa Sucre, de a parlament az ország legfontosabb városában La Paz-ban 3200 és 4000 m magasság között található, így a világ a legmagasabban fekvő parlamentje.
Az ország felségterülete 9 közigazgatási területre (departemento) oszlik. A közigazgatási területek további 112 tartományból állnak. A tartományok 294 járásból, a járások pedig összesen 1408 körzetből állnak.
|
|
|
|---|---|
| Beni | Trinidad |
| Chuquisaca | Sucre |
| Cochabamba | Cochabamba |
| La Paz | La Paz |
| Oruro | Oruro |
| Pando | Cobija |
| Potosi | Potosi |
| Santa Cruz | Santa Cruz de la Sierra |
| Tarija | Tarija |
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Bolívia városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A népesség kb. háromnegyede indián (55%), főként kecsua (30%) és ajmara (25%), de elég nagy részt tesz ki a mesztic (30%) lakosság is. Az ország fennmaradó népessége (15%) kreol és fehér.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Az ország lakossága – az aktív népesség közel fele – főként a mezőgazdaságból él:
A kisbirtokok, a kisgazdaságok jellemzők inkább, de a kistermelők szegények, ezért gazdaságaikat nem tudják fejleszteni, modernizálni.
Perun kívül az egyetlen ország Bolívia, ahol a kokalevél (a Coca-Cola alapanyaga) termesztése nem tiltott. A termesztett kokalevél kb. 4/5-e kokain alapanyagként hasznosul.
Az állattenyésztés területén a láma, az alpaka, a szarvasmarha és a juh tenyésztése terjedt el.
Az Amazonas-medence dzsungellel borított területe és a Gran Chaco száraz, cserjés síksága szinte lakatlan, míg a Yungas csapadékban gazdag, termékeny völgyei és szubtrópusi éghajlata ideális különböző trópusi gyümölcsök, kávé, kakaó, dohány, kokacserje és zöldségek termesztésére.
[szerkesztés] Ipar
Ásványkincsekben gazdag ország:
- arany
- cink
- ezüst
- ónérc: La Paz, Oruro, Potosi
- kőolaj: Délkelet-Bolívia, Camiri
- földgáz: Santa Cruz, Chuquisaca
Gazdaságának alapja a bányászat, de az ásványkincseknek csak egy részét dolgozzák fel, azt is csak részlegesen és így kerül exportra.
Korábban csak ezüstöt bányásztak, de 1895-ben megkezdődött az ón bányászata is. Kezdetben a világ második óntermelő országa volt, de 1988-ban már csak a 8. helyen szerepelt.
A húszas évek óta folyó kőolaj- és ércfeldolgozás mellett jellemzőek a könnyű- és élelmiszeripari ágazatok is.
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
- Bartolomé Arzáns Orsúa y Vela (1676–1736)
- Julio Lucas Jaimes (1840–1914)
- Nathaniel Aguirre (1843–1888)
- Adela Zamuido (1854–1928)
- Ricardo Jaimes Freyre (1866–1933)
- Alcides Arguedas (1879–1946)
- Augusto Cespedes
- Jesús Lara
- Marcelo Quiroga Santa Cruz (1931–1980)
- Oscar Cerrutó (1912–1981)
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
| Dátum | Magyar név | spanyol név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| január 1. | Újév | año nuevo | |
| január 6. | Vízkereszt | ||
| január 24. | bőség fesztivál | Fiesta de Alasitas | La Paz nagy ünnepe, az inka időkből eredeztethető |
| február 2. | Gyertyaszentelő Szűz Mária ünnepe | La Virgen de la Candelaria | |
| március | a szőlő ünnepe | Fiesta de la Uva | a déli bortermő vidék Tarija fesztiválja |
| március közepe | ünnepség a spanyolok ellen 1816. március 12-én vívott lumbati csata emlékére | a résztvevők a spanyolok páncélsisakjához hasonló fejfedőt viselnek | |
| nagyböjt előtti utolsó napokon | Karnevál | Carnaval | farsangvasárnaptól tartó népünnepély |
| húsvétot megelőző hét | Nagyhét | Pascua | vallási szertartások, körmenetek |
| április 15. – 16. | a La Tablada-i ütközet ünnepe | Efemérides de Tarija | a környék lovaspásztorai rodeón és ügyességi versenyeken vesznek részt |
| május 1. | A munka ünnepe | ||
| május vége – június eleje | ünnepség Jézus Krisztus és a hit erejének tiszteletére | Festividad de Nuestro Señor Jesús del Gran Poder | La Pazban rendezik meg |
| június | a Szentháromság ünnepe Trinidadban | La Santísima Trinidad | sok zene, tánc és bikaviadal |
| júniusban, a húsvét utáni 9. csütörtökön | Úrnapja | Corpus Cristi | |
| június 24. | Keresztelő Szent János ünnepe | ||
| június 29. | Péter és Pál napja | Festividad de San Pedro y San Pablo | |
| július 31. | San Ignacio de Moxos helyi ünnepsége | Fiesta de Santo Patrono de Moxos | a színes indián közösség ünnepsége |
| augusztus 6. | a Függetlenség napja | Día de la Independencia | |
| augusztus 15. – 18. | a cochabambai közigazgatási terület legnagyobb fesztiválja | Fiesta de la Virgen de Urcupiña | |
| augusztus utolsó hete | Potosí nemzetközi zene- és táncfesztiválja | Chutillos | |
| szeptember 21. | a diákok napja Sucréban | Día del Estudiante | |
| november 1. | Mindenszentek | Todos Santos | |
| november 2. | Halottak napja | Día de los Muertos | virágokat, élelmet és italt visznek a temetőbe, amely miatt az emlékezés inkább piknikszerű lesz, nem kegyeleti |
| december 8. | Szeplőtelen fogantatás napja | Día de la Purísima Concepción | |
| december 24. | Karácsony | Navidad | |
| december 28. | Aprószentek napja | Los Santos Inocentes | a betlehemi vérengzés emlékére rendezett "ünnep", amely egyben a bolondok napja is |
| december 31. | Szilveszter | Incineración del Año Viejo |
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Könyvek
- Ács László: Peru, Bolívia (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963 368 792 6
- Gyarmati János: Peru és a bolíviai határvidék (Dekameron Könyvkiadó, 2003) ISBN 963 9331 37 6
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963–951664–3
- A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963 09 3483 3
[szerkesztés] Más nyelvű Wikipédia
- A német Wikipédia Bolívia című cikke
- A német Wikipédia listája Bolívia elnökeiről
- A spanyol Wikipédia listája Bolívia elnökeiről
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Képek
- Fotók Bolíviáról
- Képek a Világtaxi.hu oldalon
- Fotók Bolíviáról (Deutsch, English, Español)
[szerkesztés] Cikkek
- Különleges tengerimalac faj Bolíviában (National Geographic, 2004.)
- Új majomfaj elnevezési jogosultságának árverezése (National Geographic, 2004.)
[szerkesztés] Egyéb
- Startlap linkgyűjtemény
- Bolívia domborzati térképe
- Webmania.hu linkgyűjtemény
- (német nyelven)(angol nyelven)(spanyol nyelven)Indigenous culture, photos and videos
| A világ országai | Amerika | |
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda |
Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela |
|
| Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Barthelemy | Saint Martin | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek | |
| Amerikai Államok Szervezete (OAS) |  |
|---|---|
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela
|
|
A spanyol világ portálja: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
